Bizonyságtételek I. kötet - 12. Bt. - 96-97. Életbiztosítás; Terjesszétek iratainkat

96. Életbiztosítás

Az Úr közölte, hogy a szombattartó adventistáknak nem kellene életbiztosítással foglalkozniuk. Ez olyan üzletelés a világgal, melyet Isten helytelenít. Az ilyen vállalkozásban részt vevők csatlakoznak a világhoz, holott Isten arra szólítja népét, hogy jöjjenek ki közülük, váljanak el tőlük.

Az angyal így szólt: „Krisztus élete feláldozásával vásárolt, váltott meg benneteket. Hát nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi? Nagy volt a ti váltságdíjatok. Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben és lelketekben. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal az Istenben van elrejtve. Amikor Krisztus – a mi életünk – megjelenik, vele együtt ti is megjelentek a dicsőségben.” Ez az egyetlen olyan életbiztosítás, melyet a menny jóváhagy.

Az életbiztosítás világi gondolkodás, amely arra vezeti az azzal foglalkozó testvéreket, hogy eltávozzanak az örömhír egyszerűségétől és tisztaságától. Az efféle eltávozás gyöngíti hitünket és csökkenti lelkiségünket. Az angyal így szólt: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul lefoglalt nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből csodálatos világosságára hívott titeket.” Népünk különleges értelemben az Úré. Krisztus megvásárolt minket. Erős angyalok vesznek körül bennünket. Mennyei Atyánk tudta nélkül egyetlen veréb sem hull a földre – számon tartja fejünk hajszálait. Isten gondoskodik népéről. Különösen gondol rájuk, és nem kellene világi gondolkodással kételkedniük gondviselésében.

Bizonyságtételek I. 12. Bt. - 95. Engedelmeskedjünk az igazságnak

95. Engedelmeskedjünk az igazságnak

Kedves D. testvér! Emlékezetembe idézem arcodat, másokéval együtt, akiket 1865. december 25-én, Rochesterben látomásban láttam. Láttam, hogy a háttérbe húzódtál. Meggyőződtél, hogy nálunk az igazság, de még nem tapasztaltad megszentelő hatását. Nem követted szorosan Megváltónk lábnyomát, így nem állsz készen, hogy úgy járj, amint ő járt. Mikor hallod az igazság szavait, értelmed rámondja, hogy igaz, lehetetlen megcáfolni. Megszenteletlen szíved mégis rávágja: „Kemény beszéd ez! Ki fogadhatja el?” Jobb lenne, ha feladnád igyekezetedet, hogy Isten népével tarts, mert mindig új, szokatlan, nehéz dolgok bukkannak elő. Valamikor meg kell állnod, ezért akár már most megállhatsz, és jobb, ha nem mész tovább.

Nem érthetsz egyet az igazsággal, ha egyúttal nem aszerint élsz. Mindig csodáltad a hitvallással egyező életet. Könyvet mutattak nekem, melyben, sok máséval együtt, a te neved is benne volt. Neved mellett fekete folt éktelenkedett. A foltot nézted, és így szóltál: soha ki nem tudom törölni. Jézus a folt fölé tartotta sebhelyes kezét, és így szólt: „Csakis vérem törölheti el. Ha mától kezdve az alázatos engedelmesség útját választod, s bűneid elfedezésére egyedül vérem érdemeire támaszkodsz, elfordítom arcom bűneidtől, és eltörlöm minden álnokságodat, De ha a gonoszok útját választod, le kell aratnod a gonoszok jutalmát. A bűn fizetése a halál.”

Bizonyságtételek I. kötet - 12. Bt. - 93-94. Kamat; Csalóka gazdagság

93. Kamat

1865. december 25-én látomásban részesültem Rochesterben. Az Úr megmutatta, hogy a szombattartóknak meg kellene fontolniuk a kamatszedést. A gazdagoknak nincs joguk kamatot kérni szegény testvéreiktől, hitetlenektől viszont kérhetnek. „Ha a te atyádfia elszegényedik, s keze erőtlenné lesz melletted, segítsd meg őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted. Ne végy őtőle kamatot vagy uzsorát, hanem félj a te Istenedtől, hogy megélhessen melletted a te atyádfia. Pénzedet ne add neki kamatra, se uzsoráért ne add a te eleségedet.” „A te atyádfiától ne végy kamatot: se pénznek kamatját, se eleségnek kamatját, se semmi egyébnek kamatját, amit kamatra szokás adni. Az idegentől vehetsz kamatot, de a te atyádfiától ne végy kamatot, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened mindenben, amire kinyújtod kezedet, azon a földön, amelyre bemégy, hogy bírjad azt.”

Zsugori lelkületük miatt Isten neheztel némely szombattartóra. Annyira vágynak a nyereségre, hogy kihasználják a szegény szerencsétlen, nyomorba jutott testvéreket, és tovább növelik amúgy is bőséges javaikat. Másfelől a szegény testvérek megsínylik ezeknek az összegnek a hiányát. „Avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?” – a jómódú szívtelensége ezt harsogja.

Bizonyságtételek I. kötet - 12. Bt. - 91-92. A szombat helyes megünneplése; Politikai gondolatok

91. A szombat helyes megünneplése

1865. december 25-én az Úr megmutatta, hogy igen felületesen ünnepeljük a szombatot. Nem vagyunk serények, hogy elvégezzük világi ténykedésünket a hat munkanap alatt, melyet Isten az embernek adott. Nem ügyelünk, hogy a szent nap egyetlen óráját se rontsuk meg, melyet magának tart fenn az ég. Egyetlen emberi dolgot se tartsunk elég fontosnak, hogy megszegjük az Úr negyedik parancsát. Vannak esetek, amikor Krisztus szombaton is engedélyt adott a munkára – ember vagy állat életét megmenteni. De ha anyagi szempontból, hasznunkért sértjük meg a negyedik parancs betűjét, akkor hanyag szombattartók vagyunk, s bűnösök az összes parancsolat megsértésében. Ha egyetlen dologban vétkezünk, vétünk az egész törvény ellen. Hol állunk meg, ha anyagi takarékosságért megtörjük az Úr kifejezett parancsát? Hol húzzuk meg a határt? Ha valamely apró ügyben vétkezel, s úgy tekinted, mintha nem vétkeztél volna különösebben, lelkiismereted megkeményedik, érzékenységed eltompul, míg tovább nem haladsz a megkezdett úton. Jó adag munkát elvégzünk, s míg mindig azzal áltatjuk magunkat, hogy szombattartók vagyunk, holott Krisztus mértéke szerint megszegjük Isten valamennyi szent parancsát. A szombattartók bűnösök ezen a téren, bár Isten nagyon szabatos. Aki azt gondolja, hogy kis időt megtakarít, vagy előnyhöz juttatja magát, ha kisajátít valamicskét az Úr idejéből, azt előbb-utóbb veszteség éri. Isten nem áldja meg őket, mint szeretné, mert szégyent hoznak nevére, és könnyen veszik törvényeit. Pedig Isten átka száll majd rájuk, s tízszer, hússzor annyit veszítenek, mint amennyit nyernek. „Avagy az ember csalhatja-e az Istent? Ti mégis csaltok engem.” Malakiás 3:8.

Bizonyságtételek I. kötet - 12. Bt. - 90. A felelősségek áthárítása

90. A felelősségek áthárítása

Azok a szombattartók, akik feleségükre hárítják az intézőség, a sáfárság felelősségét, amikor még maguk is be tudnák tölteni, nem okosan járnak el. Az átruházás nem Istennek tetsző. A férj intézőségét nem lehet átadni a feleségének. Mégis gyakran megkísérlik ezt, mindkét fél komoly kárára. A hívő férj olykor átadja hitetlen élettársának, ezzel remélve kedvében járni, lefegyverezni ellenkezését, s végül rávenni, hogy higgyen az igazságban. De ez nem több, nem kevesebb, mint a béke megvásárlása, vagy a feleség lekenyerezése, hogy higgyen az igazságban. A javakat, melyeket Isten a férjnek kölcsönzött, hogy fejlessze vele az ügyet, annak adja át, aki nem szereti az igazságot. Az ilyen intéző hogyan tud majd elszámolni, amikor a nagy Mester kamatostól számon kéri a magáét. Hívő szülők gyakran átadják birtokukat hitetlen gyermekeiknek, kiengedve kezükből a lehetőséget, hogy megadhassák Istennek, ami az övé. Lerázzák a felelősséget, melyet Isten rájuk ruházott, és az ellenség kezébe helyezik az Isten által órájuk bízott javakat, hogy adják vissza neki – ruházzák be ügyébe, mikor felszólítja őket. Nem Isten rendje szerinti, ha az ügyeiket igazgatni tudó szülők átadják birtokuk ellenőrzését akár a velük egy hiten levő gyermekeiknek is. A gyermekek nem mindig olyan odaadók a mű iránt, mint kellene, nem járták ki a nehézségek és bajok iskoláját, hogy az örökkévaló kincseket nagyra, a földieket pedig kicsinyre becsüljék. Az ilyenek kezére juttatni a javakat a lehető legrosszabb ügyintézés. Sátán megkísérti gyermekeiket, hogy a földi dolgokat szeressék, a pénzben bízzanak, s azt gondolják, hogy azon felül alig van szükségük valamire. Mikor nem a maguk igyekezetével szerzett javak birtokába jutnak, csak ritkán bánnak vele értelmesen. A férj, aki átadja birtokát feleségének, szélesre tárja az ajtót felesége megkísértése előtt, akár hívő, akár hitetlen.

Bizonyságtételek I. kötet - 12. Bt. - 89. Rágalmak Battle Creek-ről

89. Rágalmak Battle Creek-ről

1865-ben láttam, hogy némelyek féltékenykedésből veszik maguknak a bátorságot, hogy tiszteletlenül beszéljenek a Battle Creek-i gyülekezetről. Egyesek gyanakodva figyelik, ami ott történik, és örülnek, ha bármibe beleköthetnek, és valamivel Battle Creek becsületébe gázolhatnak. Az ilyen lelkület és viselkedés nem Istennek tetsző. Szétszórt gyülekezeteink honnan veszik a világosságot és az igazság ismeretét? Az Isten rendelte eszközökön át, melyek Battle Creek-ben összpontosulnak. Ki viseli a mű terhét? Akik buzgón fáradoznak Battle Creek-ben. A terhet azok viselik, és a súlyos megpróbáltatások szükségszerűen azokat érik, akik a legközelebb, az ütközet első vonalában állnak. Kételyek és zaklató gondok kísérik azokat, akik fontos döntéseket hoznak Isten munkájában. Szerteszét élő testvéreink mentesek ezektől. Legyenek hát hálásak, és dicsőítsék Isten jóságát. Legyenek a legutolsók, ha féltékenység, irigység, akadékoskodás, és az az álláspont támad, hogy jelentsétek, s mi majd továbbadjuk.

A Battle Creek-i gyülekezet hordozza az egyházterületek terhét, mely igen megerőltető csaknem mindenkire. A többletmunka következtében sokan hónapokig tartó kimerültséget hoztak magukra. Vidáman viselik a terheket, de elszomorítja és csüggeszti őket egyesek szívtelen közönye, és mások kegyetlen féltékenysége, miután visszatértek a gyülekezetbe, ahonnét jöttek. Meggondolatlan megjegyzéseket tesznek – némelyek szándékosan, némelyek elhamarkodottan – a terhek viselőiről, és a mű élén állókról. Isten megjegyzi ezeket a beszédeket, a féltékenységet s irigységet, melyek kiváltották. Pontos feljegyzéseket vezetnek róluk. Sokan hálát adnak Istennek az igazságért, majd megfordulnak, kérdésessé tesznek, és épp azokban találnak hibákat, akiket Isten rendelt, hogy azzá tegyék őket, amik, vagy aminek lenniük kellene. Mennyivel jobban tetszene Istennek, ha Áron és Húr szerepét vállalnák, ha támogatnák, erősítenék azok kezét, akik az Isten ügyével kapcsolatos munka nagy és súlyos terheit viselik. A mormogók és panaszkodók maradjanak otthon, ahol nem állnak a kísértés útjában, ahol nem találnak tápot féltékenykedésüknek, rosszindulatú rágalmaiknak és gáncsoskodásuknak. Mert ezek jelenléte csak kolonc a gyűlések nyakán. Felhők, melyekben nincs csapadék.

Bizonyságtételek I. kötet - 12. Bt. - 88. Az új ruházkodás

88. Az új ruházkodás

Válaszul számos testvérnőnek a megfelelőbb ruhahossz felőli érdeklődésére, azt felelem, hogy Michigan államnak ezen a területén ruhánkat legtöbbnyire húsz centiméterre hordjuk a földtől. Megragadom az alkalmat időmegtakarítás céljából, hogy ezen az úton feleljek a sok levélre. Hamarabb kellett volna válaszolnom, de azt vártam, hogy valami határozottat olvassak e tárgyról az Egészségügyi megújulásban. Komolyan javaslom az egyforma hosszat, és azt tanácsolom, hogy a húsz centi olyan közel esik nézeteimhez, amennyire centiméterekben ki tudom fejezni azokat.

Mikor helységről helységre utazom, azt veszem észre, hogy rosszul értelmezik a ruházkodás új módját, és meggyőződésemmé válik, hogy az egyöntetű cselekvés érdekében közelebbit kell szólnunk e tárgyról. Az öltözködés e módja nem elterjedt, ezért akik átveszik, takarosan és jó ízléssel tegyék. Egyszer már szóltam erről, némelyek mégsem követik e tanácsot. A szombattartóknak egyforma hosszal kellene viselniük az új ruhát. Akik a ruhával bogarasnak tüntetik fel magukat, pillanatig se képzeljék, hogy nincs szükség a rendre, ízlésre és takarékosságra. Mielőtt nővéreink viselni kezdenék az új ruhát, szerezzenek szabásmintákat hosszú bugyihoz és a zsákkabátkához. Nagy kárt okoz az új ruházkodásnak, ha akadnak testvérnők, akik oly ruházkodási módot vezetnek be közösségünkbe, amelyet mielőtt tökéletesített öltözködésnek nevezhetnénk, minden részletében tökéletesítenünk kell. Várjatok testvérnőim, míg helyesen tudjátok viselni ezt a ruhát.

Bizonyságtételek I. kötet - 12. Bt. - 87. Keresztény pihenés

12. bizonyságtétel (1867)

87. Keresztény pihenés

Láttam, hogy a szombattartók túl keményen dolgoznak anélkül, hogy megengednék maguknak a kikapcsolódást vagy a pihenést. Szükséges a felüdülés a testi munkásoknak, s még fontosabb a főleg szellemi foglalkozásúaknak. Nem elengedhetetlen sem az üdvösséghez, sem Isten dicsőségéhez, hogy szünet nélkül s túl sokat dolgozzunk, akár vallásos ügyekben is. Vannak szórakozások, mint például a tánc, kártyázás, sakkjátékok, dámajáték, satöbbi, amit nem helyeselhetünk, mert a menny elítéli őket. Ezek a szórakozások nagy gonoszságok előtt nyitják meg az ajtót. Nem jó a hatásuk, hanem izgató, és némelyekben olyan szenvedélyt kelt, mely szerencsejátékokra és fecsérlésre vezet. A keresztényeknek el kell marasztalniuk, s ártalmatlan kikapcsolódással helyettesíteniük az efféle játékokat.

Láttam, hogy nem kell szabadságunkat világiasan töltenünk. Mégsem szabad észrevétlenül elmúlnia, mert ez elégedetlenséget kelt gyermekeinkben. Manapság, mikor az a veszély fenyeget, hogy kitesszük gyermekeinket a világ rossz hatásának, és hogy megrontják őket a világ élvezetei s izgalmai, a szülők gondoskodjanak róla, hogy a veszélyes időtöltéseket mással helyettesítsék. Értesd meg gyerekeiddel, hogy javukat és boldogságukat tartod szem előtt. Néhány család fogjon össze, tegye félre foglalkozását, mely testileg, szellemileg kifárasztotta őket, és kiránduljanak a szabadba, szép tópartra vagy erdőbe, a természet szépséges ölébe. Gondoskodjanak egyszerű, egészséges ételekről, a lehető legjobb gyümölcsről s gabonafélékről, és terítsenek asztalt fa árnyékában, vagy a szabad ég alatt. A csónakázás, a testmozgás és a szép kilátás növeli az étvágyat; olyan lakomát rendezhetnek, melyet a királyok is megirigyelhetnek.

Bizonyságtételek I. kötet - 12. bt. - 86. Felhívás az ifjúsághoz

12. bizonyságtétel (1867)

86. Felhívás az ifjúsághoz

A fiatal szombattartók élvezethajhászásra adták magukat. Láttam, hogy húsz közül egy sem tudja tapasztalatból, mi a vallásosság. Szüntelen az után nyúlnak, ami a változatosság utáni vágyukat kielégíti – szórakozás után. Ha jobb belátásra nem térnek, és fel nem ébresztik érzékenységeiket, hogy szívből elmondhassák: „Kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt”, akkor nem méltók hozzá, s lemondanak az örök életről. Általában a fiatalok, noha istenfélőnek tartják magukat, rémítő tévedésben élnek. Megszenteletlen életük meggyalázza a keresztény nevet, példájuk pedig csapdának bizonyul mások számára. Akadályozzák a bűnösöket, mert alig különbek a hitetleneknél. Övék Isten szava, mégsem engedelmeskednek figyelmeztetéseinek, tanításainak, intéseinek, fenyítéseinek. Figyelmen kívül hagyják az engedelmesekhez és hűségesekhez intézett bátorításokat és ígéreteket is. Isten valamennyi ígérete feltételhez kötött; az alázatos engedelmességhez. A fiataloknak egyetlen példaképet adott. Mégis mennyiben hasonlít életük Krisztus életéhez? Aggaszt, amikor mindenfelé tanúja vagyok a fiatal férfiak és nők felületességének, noha vallják, hogy hisznek az igazságban. Isten nem látszik szerepet játszani gondolataikban. Tele fejük a bolondságokkal. Beszédük hiábavaló és üres. Jó fülük van a zenéhez. Sátán tudja, melyik érzéküket izgassa, hogy serkentse, lekösse és elbűvölje gondolataikat, hogy ne vágyjanak Krisztus után. Hiányzik belőlük a vágy Isten ismerete és a kegyességben növekedés után.

Az Úr közölte, hogy a fiataloknak magasabb álláspontot kell elfoglalniuk, s Isten szavát megtenni tanácsadójukul és irányítójukul. Súlyos felelősség nyugszik a fiatalokon, melyet ők könnyen vesznek. A zenének otthonaikba bevezetése ahelyett, hogy megszentelődésre és lelkiségre buzdítana, arra vezet, hogy elterelje gondolataikat az igazságról. Semmitmondó énekek és a napi népszerű zene látszik tetszeni ízlésüknek. A hangszerek felemésztik az időt, melyet imára kellene szentelniük. A zene nagy áldás, ha nem fordítják rosszra, de borzasztó átok, ha helytelenül használják. Felizgat, de nem adja meg az erőt és bátorságot, amit a keresztény csak a kegyelem trónjánál talál meg, amikor alázatosan felterjeszti kéréseit, és erős kiáltással és könnyhullatással könyörög a mennyei erőért, hogy szilárd legyen ellenállni a gonosz hatalmas kísértéseinek. Sátán fogságba vezeti a fiatalokat. Jaj, mit is mondhatnék, hogy megtörjem az elvakultságot! Ötletes csábító csalogatja kárhozatba őket. Hallgassatok Isten ihletett könyvére. Láttam, hogy Sátán sok fiatal gondolkodását megvakította, nehogy megértsék Isten szavának igazságait. Fogékonyságuk annyira eltompult, hogy semmibe veszik a szent életű Isten küldöttje utasításait: „Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz. Tiszteld a te Atyádat és anyádat (ami az első parancsolat ígérettel), hogy jó legyen dolgod és hosszú életű légy e földön.” „Ti gyermekek, szót fogadjatok szüleiteknek mindenben; mert ez kedves az Úrnak.”

Bizonyságtételek I. kötet - 11. bizonyságtétel - 85. Az egészségügy megújulása

11. bizonyságtétel (1867)

85. Az egészségügy megújulása

Az 1865. december 25-én a New York állambeli Rochesterben nyert látomásban megmutatták nekem, hogy szombattartó népünk félvállról veszi azt, hogy az egészségügyi megújulás Istentől nyert világossága szerint éljen; hogy hatalmas feladat áll még előttünk; s hogy népünk túl lassan követi Isten alkalmakat nyújtó gondviselését, amint vezetni szándékozik minket. Az Úr közölte velem, hogy még alig kezdtük el az egészségügyi megújulás munkáját. Noha sokan mélyen átérzik ezt, és hitük szerint cselekszenek, mások közönyösek maradnak, s alig tették meg az első lépést a megújulás irányában. Úgy látszik, hitetlenségre hajló szív van bennük, s mivel a megújulás korlátozza étvágyukat, sokan visszariadnak. Más isteneik vannak az Úr előtt. Ízlelésük, étvágyuk az istenük, s mikor a fejszét a fa gyökerére fektetik, és érintik azokat, akik egészségük rovására elégítik ki elfajult étvágyukat; mikor rámutatnak bűneikre és bálványaikra, húzódoznak a meggyőzéstől. Bár Isten hangja közvetlen szól hozzájuk, hogy vessék el az egészségpusztító maguk kényeztetését, némelyik ragaszkodik a káros dolgokhoz, amiket szeretnek. Mintha csak összenőttek volna bálványaikkal, pedig Isten rövidesen így szól angyalaihoz: „Hagyjátok magukra őket!”.

Az Úr közölte velem, hogy az egészségügy megújulása a harmadik angyal üzenetének szerves része, szorosan kapcsolódik hozzá, mint a kéz a testhez. Láttam, hogy népünknek előre kell verekednie magát e fontos munkában. A lelkészeknek és a gyülekezeti tagoknak egy szívvel-lélekkel kell cselekedniük. Isten népe nem készülődik a harmadik angyal hangos kiáltására. Maguknak kell elvégezniük ezt a feladatot, nem lenne szabad Istenre hagyniuk, hogy ő végezze el ezt helyettük. Ezt rájuk bízta, nekik kell elvégezniük.

Bizonyságtételek I. kötet - 11. bizonyságtétele - 84. Lelkészeink

11. bizonyságtétel (1867)

84. Lelkészeink

Az 1865. december 25-én Rochesterben nyert látomásban az Úr közölte, hogy a legkomolyabb feladat áll előttünk, amelynek fontosságát nem fogjuk fel. Mikor észrevettem a mindenhol elterjedt közönyt, megriadtam a lelkészek és gyülekezet tagjai miatt. Mintha bénulás szállt volna a jelen igazság ügyére. Isten munkája mintha megállt volna. Lelkészeink és gyülekezeti tagjaink nem készültek fel az időre, melyben élünk, és a jelen igazság alig néhány hitvallója érti meg a mára szóló előkészület munkáját. Jelen világi nagyravágyásuk állapotában, amikor nem szentelik magukat Istennek, hanem magukat istenítik, teljesen alkalmatlanok befogadni a késői esőt, miután mindent megtettek, hogy ellenálljanak Sátán haragjának, aki beavatkozásaival zátonyra igyekezik hajtani hitüket, valamely tetszetős ámításhoz kötözve őket. Azt képzelik, hogy minden a helyes mederben folyik, holott minden rosszul megy.

A lelkészeknek és az egyháztagoknak sokkal előrehaladottabbaknak kell lenniük a megújulás munkájában. Késedelem nélkül neki kell fogniuk, hogy kijavítsák helytelen szokásaikat az étkezés, ivás, öltözködés és munka területén. Láttam, hogy igen sok lelkipásztor nem ismeri fel a veszélyt e fontos ponton. Nem mindnyájan jutottak el, ameddig Isten szeretné, hogy eljussanak. A következmény, hogy némelyik alig terem gyümölcsöt. A lelkészek járjanak jó példával Isten nyája előtt. Azonban ők sincsenek biztonságban Sátán kísértéseitől. Pontosan őket igyekszik zsákmányul ejteni. Ha egyetlen lelkészt sikerül érzéki biztonságba ringatnia, ezzel elvezetni gondolatait a munkáról vagy megcsalni magát Isten szemében való állapota felől, akkor sokat ért el.

Láttam, hogy Isten ügye nem fejlődik, mint fejlődnie kellene. A lelkészek nem ragadják meg a munkát azzal a lendülettel és odaadással, és határozott kitartással, amit fontossága megkövetel. Éber ellenséggel kell vetekedniük, aki szorgoskodó, szívós és fáradhatatlan. Lelkészeink és gyülekezeti tagjaink lanyha igyekezetét össze sem lehet hasonlítani ellenségükével, az ördögével. 

Bizonyságtételek I. kötet - 11. bizonyságtétel - 83. Megújulás az öltözködés terén

11. bizonyságtétel (1867)

83. Megújulás az öltözködés terén

Kedves testvérek, testvérnők! Azzal mentem magam, amiért újra felhívom figyelmeteket a ruházkodás kérdésére, mert némelyek mintha nem értették volna meg, amit régebben írtam. Mások pedig, akik nem óhajtják elhinni az írottakat, zavart törekednek támasztani a gyülekezetekben a fontos tárgy körül. Nehézségekről beszámoló leveleket kaptam. Ezekre nem volt időm válaszolni. Most feleletül a kérdésekre, a következő kijelentést teszem, mely remélem, örökre világot vet a kérdésre, legalábbis bizonyságtételeim részéről.

Némelyek vitatják, hogy amit a tízes bizonyságtétel füzetben írtam, nem egyezik meg a „Hogyan éljünk?” című munkámban tett bizonyságtételemmel. Mindkettőt egyazon szempont szerint írtam, tehát nem két ellentmondó nézetről van szó, mint némelyek vélik. Különbség csak a kifejezésekben lehet. A tízes bizonyságtételben ezeket írtam:

„Nem szabad a hitetleneknek alkalmat adnunk hitünk gyalázásra. Bogarasoknak és különcöknek tartanak minket, és nem lenne szabad olyan úton járnunk, amely azt a véleményt kelti e hitetlenekben, hogy bogarasabbnak tartsanak, mint megkívánja hitünk. Némely igazságban hívő azt gondolhatja, hogy egészségesebb lenne, ha átvennék az amerikai viseletet, de a ruházkodásnak ez a módja megnyomorítaná a hitetlenekre tett befolyásunkat, s így nem tudnánk oly könnyen hozzájuk férkőzni, akkor semmi esetre sem szabad átvennünk, még ha sokat szenvedünk is emiatt. Egyesek mégis azzal áltatják magukat, hogy sok jó származna abból, ha elfogadnák a viseletet. Lehet, hogy némelyeknek javára válna, másoknak viszont ártana.

Új szombatiskolai tanulmány - 2016. II. - Máté evangéliuma

Letölthető innen

1. tanulmány - április 2.
Jézus születése, Egyiptomba menekülés és visszatérés, Keresztelő János fellépése

2. tanulmány - április 9. Jézus keresztsége és megkísértése, galileai szolgálatának kezdete, az első tanítványok elhívása

3. tanulmány - április 16. A hegyi beszéd

4. tanulmány - április 23.
Jézus gyógyításai Galileában, más cselekedetei, tanításai

5. tanulmány - április 30. A tizenkét tanítvány kiküldése, Jézus bizonyságtevése Keresztelő Jánosról 

6. tanulmány - május 7. Küzdelem a farizeusi gondolkodással és tanításokkal – példázatok Isten országáról

7. tanulmány - május 14.
Keresztelő János halála, a kenyérszaporítás és az ehhez kapcsolódó események, kijelentés az emberi rendelésekről, beteggyógyítások

8. tanulmány - május 21. Óvás a farizeusok „kovászától”, Jézus megdicsőülése,
és a hozzá kapcsolódó történések 

9. tanulmány - május 28.
A keresztény közösségre vonatkozó tanítások, a gazdag ifjúval való találkozás, és a hozzá kapcsolódó tanítások

10. tanulmány - június 4.
Bevonulás Jeruzsálembe

11. tanulmány - június 11. A nagy apokaliptikus beszéd, és az utána következő példázatok

12. tanulmány - június 18. Az utolsó vacsora, Jézus elfogatása és kihallgatása 

13. tanulmány - június 25. Jézus keresztre feszítése, temetése és feltámadása

Bizonyságtételek I. kötet - 10. bizonyságtétel - 81-82.

81. A lelkipásztor felesége

1863. június 5-én az Úr közölte, hogy Sátán nem szűnik meg elcsüggeszteni és tévútra vezetni lelkészeinket, akiket Isten választott az igazság hirdetésére. A legeredményesebb út, melyen ezt elérheti, a családi helyzeten, megszenteletlen élettársakon át. Ha ellenőrizni tudja a feleségek gondolkodását, rajtuk keresztül könnyebben férjükhöz férkőzhet, aki igével és tanítással szolgálva igyekszik lelkeket menteni. Felhívták figyelmemet Isten gyakran elismételt figyelmeztetéseire, s a lelkészfeleségek kötelességeire. Ám a figyelmeztetéseknek nem volt tartós hatásuk. A bizonyságtételek csak rövid ideig változtattak a helyzeten, s csak részben követték a világosságot. Az Isten iránti engedelmesség, odaadás feledve áll. Sokan semmibe veszik a rajtuk nyugvó szent kötelességet, hogy kiaknázzák a nyert világosságot, kiváltságokat, s a világosság gyermekeiként viselkedjenek. Ha fellebbenthetnék a fátylat, s pontosan látnák, mint ítélik meg tetteiket a mennyben, akkor újjáélednének, s félve kérdeznék: Mit tegyek, hogy elnyerhessem az üdvösséget?

Az Istenhez nem ragaszkodó lelkészfeleség nem segítség férje számára. Míg férje emlegeti a gyülekezetben a keresztviselés szükségét, s hangsúlyozza az igénytelenség fontosságát, felesége mindennapi élete gyakran ellentmond annak, amit férje hirdet; elpusztítja az igehirdetés erejét, így nagy akadállyá válik, gyakran elvonja férjét Istentől és kötelességétől; nem tudva, mekkora bűnt követ el. Ahelyett, hogy törekedne hasznos lenni, s igaz szeretettel kutatna a lelkek után, segítene, ahol segítség kell, visszariad a feladattól, jobban kedveli a haszontalan életet. Nem szorongatja Krisztus szeretete, sem az önzetlen, megszentelt elvek. Nem választja Isten akaratának teljesítését, nem választja, hogy férje, az angyalok, s Isten munkatársa legyen. Mikor a lelkészfeleség elkíséri férjét a lélekmentés küldetésébe, súlyosat vétkezik, ha hátráltatja őt munkájában a boldogtalan elégedetlenség leplezetlen kimutatásával. Ahelyett, hogy szívvel-lélekkel belevetné magát férje munkájába, igyekezne minden alkalommal egyesíteni tevékenységét s érdeklődését férje tevékenységével és odaadásával; gyakran kizárólag arra gondol, miként könnyíthetne, tehetné kellemesebbé helyzetét. Ha a környezet nem olyan barátságos, mint szeretné (s ez előfordul), ne merüljön honvágyba, ne legyen lehangolt, ne gyötörje férjét panaszaival, nehezítse férje munkáját. Elégedetlenségével talán visszatartja onnét, ahol jót tehetne. Ne terelje el férje figyelmét és szívét a lélekmentéstől, hogy az ő gyöngélkedését sajnálgassa, s kielégítse raplis elégedetlenségét. Ha a feleség elfeledkezne magáról, s mások javára élne, beszélgetne és imádkozna a szegény lelkekkel, s úgy viselkedne, mintha üdvösségük mindennél fontosabb lenne, nem maradna ideje a honvágyra. Napról-napra érezné az édes megelégedést, mint önzetlen munkájának jutalmát. Nem nevezhetem áldozatnak, mert némely lelkészfeleség nem tudja, mi az önföláldozás; s az igazságért való szenvedést sem ismerik.

Bizonyságtételek I. kötet - 10. bizonyságtétel - 80. Meg nem szentelt igehirdetők

80. Meg nem szentelt igehirdetők

A harmadik angyal üzenetét hirdető lelkészeknek dolgozniuk kellene, mert tudják, hogy Isten helyezte rájuk a munka terhét. Lelkészeinket kiemeltük az ínségből, ha kissé takarékosak. Ha hiányt szenvednek, hiányt fognak szenvedni bármely más állásban. Ha a legjobb fizetést adjuk nekik, el fognak költeni mindent, amijük van. Ez történt Hull vénnel. Az ilyennek csaknem kimeríthetetlen tőkére lenne szüksége, hogy elégedett legyen.

Akik nem tudják bölcsen igazgatni világi ügyeiket; azok általában lelki hiánnyal is küzdenek. Nem építik fel a gyülekezetei. Lehetnek velük született tehetségeik, és ragyogó szónoknak nevezhetik őket, mégis hiányzik belőlük az erkölcsi érték. Zsúfolásig tölthetik a gyülekezetei, és jókora izgalmat válthatnak ki, de ha a gyümölcsöt keresed, nagyon keveset vagy semmit sem találsz. Az ilyenek gyakran a munka fölé emelkednek, s elvesztik szeretetüket az örömhír egyszerűsége iránt. Nem elégítik ki őket az igazságok, melyeket hirdetnek. Ez történik Hull vénnel. Hiányzik belőle a kegyesség, mely megalapozza az ember lelkét, felemeli, nemesíti jellemét. Jó, ha a szív megalapozott a kegyességben. Ez állhatatosságunk alapja.

Azokon a helyeken, ahol Hull vén előadássorozatot tart, az embereknek tetszik a szellemessége, igehirdetésének különös módja, fáradozása nyomán mégis kevesen fogadják el az igazságot. S azok nagyobb része is rövidesen hátat fordít az igazságnak. Sokan csalódottak, mert kevés gyümölcs látható tevékenysége nyomán. Megmutatták nekem az okát. Hiányzik belőle az alázat, az őszinte odaadás egyszerűsége, a tisztaság és szentség. Azt gondolja, hogy választékos munkája felbecsülhetetlen, és hogy az ügy alig létezne, ha ő elszakadna attól. De ha tudná, hogy mennyit szenvednek miatta az aggodalomtól az ügy igazi munkásai, akik segíteni akartak rajta, akkor nem becsülte volna oly nagyra a munkáját. Viselkedése meg nem szűnő teher a műnek, ami jobban felvirágzott volna a testvér hatása nélkül. Testvérei sóvárogtak megóvni őt az eleséstől, így túl sokat tettek érte anyagiak terén. Szerették igehirdető képességét, s némelyek tapintatlanul égig magasztalták. Jobban szerették, mint bármely igehirdetőt, akinek jó hatása bárhol meglátszott volna az ügyön. Ez ártott neki. Nem volt benne elég alázat vagy Isten kegyelme, hogy ne vegye tudomásul testvérei hízelgéseit. Segítse Isten ezeket a testvéreket, hogy hibájuk tudatára ébredjenek, és soha többé ne vétkezzenek fiatal lelkész dicsőítésével.

Bizonyságtételek I. kötet - 10. bizonyságtétel - 79. Utasítások Hull vén számára

79. Utasítások Hull vén számára

Az általános értekezlet bizottsága itt fejezi ki a bizonyságtétel nyilvánosságra hozásának jóváhagyását. Különösen javasoljuk a Hull vénhez címzett, és a neki a keltezés idején átadott levelek kiadását. Külön felhívjuk olvasóink figyelmét a 407. oldal kijelentésére. Azt a megállapítást olvashatjuk ott, hogy olyan vakként kellett Hull vént vezetni, mint aki másra támaszkodik szeme világáért. Az 1863. májusában Battle Creek-en tartott általános értekezleten elismerte a megállapítások igaz voltát, de azóta tiltakozott ellenük. A bizottság most azt állítja, hogy a testvér útja a rövid 4 hónap alatt – elhagyta a népünk előtt becses vallásos hit összes pontját – kézzel foghatóan bizonyítja a fenti kijelentés helytállását, tehát a testvérnek követnie kellene testvérei tanácsát. (Az általános értekezlet bizottsága)

1862. november 5-én az Úr elém tárta Hull testvér állapotát. A testvérnek riasztó az állapota. Megszentelődésének és létfontosságú istenfélelmének hiánya Sátán sugallatainak prédájává tették. Az Úr erős karja helyett a maga erejére támaszkodott, s az Úr részben visszavonta tőle hatalmas karját. Tudtomra adták, hogy Hull testvér esetének egyik legijesztőbb vonása, hogy mit sem tud veszedelmes állapotáról. Nem tud a fenyegető veszélyről, hanem tökéletes biztonságban s nyugalomban él. Közben Sátán és angyalai diadalt ülnek hódításuk felett. Pontosan addig, míg Hull testvér szembeszállt, gondolatai felajzottak voltak; kétféle lelkület ütközött benne. Most beszüntette a harcot, a küzdelem véget ért. Gondolatai megnyugodtak, Sátán békében hagyja őt. Igen veszélyes helyzetben mutatták meg nekem! Esete csaknem reménytelen, mert nem törekszik ellenállni Sátánnak, sem kiszabadítani magát rémes csapdájából.

Világosan Hull testvér elé tártuk a dolgokat. Véleménye szerint túlságosan kordában tartjuk őt, nem hagyjuk természete szerint élni. Míg az igazság teljes ereje hatott rá, viszonylag biztonságban volt, de ha megtörjük az igazság gondolataink feletti erejét és hatalmát, nincs többé korlát, a bűnös hajlamok ragadják magukhoz a gyeplőt, s akkor nincs megállás. Hull vén belefáradt a küzdelembe. Egy ideje szabadon szeretett volna cselekedni, ezért testvérei intései sértették őt. Olyannak mutatták meg nekem, mint aki ijesztő szakadék szélén áll, készen, hogy levesse magát. Ha leugrik, végzetes lesz. Sorsa ezzel örökre eldől. Most az örökkévalóság számára cselekszik és dönt. Isten munkája nem függ Hull testvértől. Ha elhagyja Immánuel fejedelem véráztatta zászlóját hordozók sorait, és csatlakozik a fekete lobogós tömeghez, ez vesztesége, s örök pusztulása lesz.

Bizonyságtételek I. kötet - 10. bizonyságtétel - 77-78. Dávid imája; Szélsőségek a ruházkodásban

77. Dávid imája

Láttam Dávidot esedezni az Úrhoz, hogy ne hagyja el őt, ha megöregedett, s hogy mi váltotta ki belőle buzgó imáját. Látta, hogy a körülötte élő öregek legtöbbje boldogtalan, s a jellem boldogtalan vonzásai különösen megnövekednek az öregséggel. Akik természettől zsugoriak és irigyek, igen kellemetlenek lesznek öreg korukban. Ha irigyek, szőrszálhasogatók és türelmetlenek, különösen azok lesznek, ha megöregedtek.

Dávidot igen nyugtalanította, hogy királyok és nemesek, akik Isten félelmét látszottak szem előtt tartani míg a férfikor erejével bírtak, megöregedve féltékennyé váltak legjobb barátaikra és rokonaikra. Szüntelen attól tartottak, hogy barátaik önzésből érdeklődnek irántuk. Idegenek célzásaira és kétszínű tanácsaira hallgattak afelől, hogy vajon kiben bízzanak meg. Zabolátlan féltékenységük olykor fellángolt, amikor nem minden ment ködösödő ítélőképességük szerint. Irigységük rettenetes volt. Gyakran azt gondolták, hogy gyermekeik és rokonaik halálukat kívánják; hogy elfoglalhassák helyüket, megkaparinthassák vagyonukat, és fogadják a rájuk átruházott hódolatot. Némelyeket annyira hatalmába kerített féltékenységük és irigységük, hogy elpusztították tulajdon gyermekeiket.

Dávid észrevette, hogy bár némelyek igaz életet éltek férfikoruk delén, amikor az öregkor bekopogtatott, mintha csak elvesztették volna önuralmukat. Sátán vette be magát, és irányította gondolkodásukat, tette őket nyugtalanná s elégedetlenné. Látta, hogy sok öreg olyan volt, mintha Isten elhagyta volna őket, s ellenségeik gúnyolódásának és szidalmainak tették ki magukat. Ez mélyen megrázta Dávidot. Mikor előretekintett, arra az időre, amikor megöregszik, szomorúság fogta el. Félt, hogy Isten majd elhagyja, és éppoly boldogtalan lesz, mint más öregek, akiknek útjára felfigyelt, s ki lesz téve az Úr ellenségei gyalázatának. E teherrel a vállán buzgón esedezett: „Öregkoromban se taszíts el magadtól, akkor se hagyj el, ha erőm elfogy Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, még ma is csodáidról emlékezem. De öregkoromra, aggságomban se hagyj el, Istenem! Hadd hirdessem e nemzedéknek karodat, és mindem utódomnak hatalmadat.” Zsoltár 71:9. 17. 18. Dávid szükségesnek tartotta az őrizkedést a gonoszságtól, melyek az öregkor velejárói.

Bizonyságtételek I. kötet - 10. bizonyságtétel - 76. Az ügy Keleten

76. Az ügy Keleten

A vakbuzgóság, mely az elmúlt években Keleten dühöngött, pusztulást hagyott hátra maga után. Láttam, hogy 1844-ben az időponttal Isten megvizsgálta népét, de azóta egyetlen kijelölt időpont sem viselte kezének félreérthetetlen jelét. 1844 óta egyetlen időpont sem vizsgálta népét. A türelmes várakozás idejét éltük és éljük. Az 1854-es időpont jelentős izgalmat támasztott, és sokan kijelentették, hogy a mozgalom Istentől származott, mert kiterjedt volt, és látszólag sokakat megtérített. De az ilyen következtetések nem elkerülhetetlenek. Az 1854-es időpontról sok értelmes és helyes dolgot hirdettek. Némely becsületes ember elfogadta az igazságot a tévedéssel, és sokat áldoztak vagyonukból a tévedés céljaira; a csalódás után feladták mind az igazságot, mind a tévedést; és most ott állnak, ahol az igazság csak nehezen érheti el őket. Némelyek, akik elviselték a csalódást, megvizsgálták a jelen igazság bizonyítékait, és elfogadták a harmadik angyal üzenetét. Most erejüket megfeszítve igyekeznek megvalósítani azt életükben. De ahol egy akad, akinek az 1854-es időpont javát szolgálta, ott tízet sebzett meg. Ezek közül sokan olyan helyre húzódtak, ahol az igazság akkor sem győzi meg őket, ha mégoly világosan tárják is eléjük.

Az 1854-es időpont hirdetésével nem Istentől származó lelkület járt. Zajos, durva, meggondolatlan és lobbanékony lelkület. Sokan az igazi vallásosság elengedhetetlen velejárójának tekintették a zajt. Az volt az irányzat, hogy mindent alacsony szintre hozzanak. Sokan ezt alázatosságnak tekintették. De ha valaki ellenezte sajátságos nézetüket, pillanat alatt fellobbantak, kimutatták erőszakos lelkületüket, és azzal vádolták a más nézetet vallókat, hogy büszkék, és ellenállnak az igazságnak és Isten hatalmának.

A tiszteletlen modor, amellyel Isten, a fenséges Úr nevét ajkukra vették, kiváltotta az angyalok nemtetszését és undorát. Az angyalok félelemmel vegyes, legnagyobb tisztelettel ejtik ki az Úr nevét. Amikor Isten nevét kiejtik, még arcukat is elfedik. Krisztus neve annyira szent előttük, hogy a legmélyebb tisztelettel említik. Mennyire ellenkezője ez az 1854-es időpont mozgalmának, lelkületének és hatásának. Akik még mindig ugyanazon hatás alatt állnak, úgy beszélnek Istenről, mintha lóról vagy bármely más, közönségen dologról szólnának. Imáikban nagyon közönségesen és tiszteletlen modorban mondják ki a „mindenható Isten” szavakat. Aki ezt teszi, fogalma sincs Isten, Krisztus, vagy a mennyei dolgok fenségéről.

Bizonyságtételek I. kötet - 10. bizonyságtétel - 75. Járjatok világosságban

10. bizonyságtétel (1864)

75. Járjatok a világosságban

Az Úr közölte, hogy Isten népe túl sokat tartózkodik a homályban. Nem Isten akarata, hogy hitetlenségben éljenek. Jézus a világosság, s benne nincs semmi sötétség. Isten gyermekei a világosság gyermekei. Az ő képmására változnak át, és a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívja ki őket. Ő a világ világossága, és azok is, akik követik őt. Ezek nem járnak a sötétben, hanem övék lesz az élet világossága. Isten népe minél pontosabban törekszik követni Krisztust, az ellenség annál szívósabban üldözi őket. Krisztushoz való közelségük azonban megerősíti őket, hogy ellenállhassanak ravasz ellenségük abbeli igyekezetének, hogy elvonja őket Krisztustól.

Megmutatták nekem, hogy túl sokat hasonlítják magukat egymáshoz, tévelygő halandókat vesznek mintául, amikor biztos, tévedhetetlen példaképünk van. Ne szabjuk magunkat a világhoz, sem az emberek véleményéhez, vagy ahhoz, amik az igazság elfogadása előtt voltunk. Hitünket s állapotunkat a világban – ahol most állunk – azzal vessük össze, ami lehetett volna, ha mióta Krisztus követőinek valljuk magunkat, folyton előre és fölfelé haladtunk volna. Ez az egyetlen biztonságos összevetés, amit tehetünk.

Minden más összehasonlítás öncsalás lesz. Ha Isten népének erkölcsi jellege és lelki állapota nem áll arányban a rájuk árasztott áldásokkal, előnyökkel és világossággal, akkor megmérik őket a mérlegen, és az angyalok azt a jelentést teszik: könnyűnek találták őket.

Némelyek előtt mintha elrejtve állna valódi állapotuk. Látják a világosságot, de nem fogják fel sem fontosságát, sem követeléseit. Hallják az igazságot, de nem egészen értik, mert nem szabják hozzá életüket. Ezért nem szenteli meg őket – engedelmesség által a világosság – és mégis oly nyugodtak és elégedettek, mintha Isten tetszésének jelei, nappal felhő, éjjel pedig tűzoszlop járna előttük. Állítják, hogy ismerik Istent, de tetteikkel megtagadják őt. Az Úr választott, különleges népének tartják magukat, mégis ritkán nyilvánul meg közöttük jelenléte és mérhetetlen megmentő hatalma. Mily nagy is ezek sötétsége, s még csak nem is tudják. A világosság ragyog, de nem érik fel ésszel. Ennél erősebb érzékcsalódás nem érheti az embert, mint ami elhiteti velük, hogy rendjén vannak, Isten elfogadja cselekedeteiket, holott vétkeznek ellene. Az istenfélelem látszatát összetévesztik az istenfélelem lényegével és lelkületével. Azt képzelik, hogy gazdagok és semmire nincs szükségük, holott szegények, nyomorultak, vakok meg mezítelenek és mindenben szűkölködnek.

Bizonyságtételek I. kötet - 10. bizonyságtétel - 74. A fiatalokat fenyegető veszély

10. bizonyságtétel (1864)

74. A fiatalokat fenyegető veszély

1863. június 6-án megmutattak nekem néhány veszélyt, mely a fiatalokat fenyegeti. Sátán ellenőrzi a fiatalok gondolatait és félrevezeti tapasztalatlan lábukat. Ők még nem ismerik mesterkedéseit. Ezekben a vészterhes időkben a szülőknek őrködniük kell, és kitartó szorgalommal rekesszék ki az ellenség legelső közeledését. Tanítsák gyermekeiket, mikor otthon tartózkodnak, s ha úton járnak, ha lefekszenek, ha felkelnek, parancsra új parancs, szabályra új szabály, itt egy kicsit, ott egy kicsit.

Az anya kötelessége a csecsemőnél kezdődik. Meg kell fékeznie a gyermek akaratát és indulatait, nevelje és tanítsa meg engedelmeskedni. Mikor a gyermek növekszik, akkor se eressze el a gyeplőt. Az anya szakítson időt, hogy tanítsa gyermekeit, helyesbítse hibáikat, és türelmesen intse őket a helyes útra. A keresztény szülőknek tudatosan arra kell nevelni és előkészíteni őket, hogy Isten gyermekeivé legyenek. A gyermekkori nevelés és a gyermekkorban kialakított jellem kihat a gyermekek egész vallásos életére. Ha nem fékezik meg akaratukat, és nem szoktatják engedelmességre a szülők iránt, a későbbi években nehéz lesz megtanulniuk azt. Micsoda elkeseredett küzdelem, mily ádáz tusa Isten követelményei iránti engedelmességre venni azt az akaratot, amelyet sose győztek le! A szülők ezt a fontos kötelességüket hanyagolják el, amivel komoly hibát és bűnt követnek el a szegény gyermekek és Isten ellen.

A szigorú fegyelem alatt álló gyerekek néha elégedetlenkednek. Türelmetlenek – a korlátozás miatt, és szeretnének kedvükre tenni, jönni-menni, ahogy nekik tetszik. Különösen tíz és tizennyolc éves kor között gyakran úgy vélekednek, hogy mit sem ártana nekik, ha fiatal társaikkal kirándulhatnának, vagy más társas gyülekezéseiken részt vehetnének. A tapasztalt szülők mégis veszélyt látnak benne.

Bizonyságtételek I. kötet - 9. bizonyságtétel - 72-73.

72. Szülők és gyermekek

Láttam, hogy míg az istenfélő szülők megfékezik gyermekeiket, kísérjék figyelemmel jellemüket, vérmérsékletüket; gondoskodjanak szükségleteikről.

Egyes szülők messzemenően gondoskodnak gyermekeik testi szükségletéről, szeretőn és hűségesen ápolják őket, ha betegek, s azt gondolják, hogy ezzel megtették kötelességüket. Holott ebben tévednek. Feladatuk éppen csak elkezdődött. Gondoskodniuk kell szellemi szükségleteikről. Hozzáértést kíván, hogy megfelelő gyógyírt alkalmazzunk a megsebzett értelem gyógyítására. A gyermekeknek ugyanolyan nehezen elviselhető, ugyanolyan súlyos megpróbáltatásaik vannak, mint az idősebbeknek. A szülők sem érzik mindig egyformán magukat. Gyakran kétségekkel küzdenek. Téves nézetek és gondolatok fészkelnek agyukban. Sátán ostromolja őket, s ők engednek kísértéseinek. Idegesen szólnak, és oly modorban, mely haragot vált ki gyermekeikből. Olykor követelődzők és ingerlékenyek. A szegény gyerek átveszi a hangulatot, és a szülők nem készek segíteni neki, mert ők a baj okozói. Néha mintha minden a feje tetejére állna. Mindenki ideges, mindenki neki keseredett, boldogtalan. A szülők a szegény gyerekeket hibáztatják, és igen engedetlennek tartják őket, a legrosszabb gyerekeknek a világon, holott ők maguk a háborgás okai.

Némely szülő számos vihart támaszt, mert nem tud uralkodni magán. Ahelyett, hogy szeretetteljesen megkérnék a gyerekeket, hogy tegyék meg ezt vagy azt, zsémbes hangon parancsolgatnak nekik, és már az ajkukon is a meg nem érdemelt bírálat és szidás. Szülők, a gyermekeitekkel való ilyen bánásmód megöli bennük a vidámságot és a törekvést. Engedelmeskednek, de nem szeretetből, hanem a félelem miatt.

Szívük nincs a szófogadásban. Ahelyett, hogy szívesen tennék, kelletlenül végzik, s ettől gyakran elfelejtik az utasításotokat, amiből még nagyobb idegeskedés lesz, és még kellemetlenebbé teszi a gyermekek életét Az akadékoskodás megismétlődik, élénk színekkel ecsetelitek előttük rossz magaviseleteiket, míg csüggedés nem vesz rajtuk erőt, s nem nagyon bánják, hogy kedvetekre tesznek-e, vagy sem. Nemtörődöm szellem veszi őket hatalmába, szüleiktől távol keresik azt az örömet, és a kellemes időtöltést, amit nem találnak meg otthon. Utcai társaságba keverednek, s rövidesen oly romlottak lesznek, mint a legrosszabbak.

Bizonyságtételek I. kötet - 9. bizonyságtétel - 71. A látomások helytelen használata

71. A látomások helytelen használata

Láttam, hogy némelyek – különösen Iowa államban – a látomásokkal mérnek le mindent. Olyan úton járnak, amelyet sem férjem, sem én nem követtünk. Némelyek nem ismernek sem engem, sem munkámat, és nem hisznek semmiben, amit látomásnak neveznek. Mindez természetes, és csak tapasztalattal lehet legyőzni. Ha valaki nem alakított véleményt a látomásokról, ne üldözzük ki őket. Úgy kell bánnunk velük, mint a 8. számú bizonyságtétel 328. és 329. oldala írja (Észak-Wisconsin c. fejezet, az utolsó Battle Creek-i látomás), melyet remélem, mindenki elolvas. Igehirdetőink legyenek türelmesek, és ne bánjanak egyformán a más-más helyzetű emberekkel. Másokat félelemmel mentsenek meg, ragadják ki őket a tűzből. Isten lelkipásztorai legyenek bölcsek, adják meg mindenkinek a maga táplálékát, s bánjanak más-más módon a különböző emberekkel, amint esetük megkívánja, Iowában némelyekkel – akik ismernek – nem jártak el gondosan és következetesen. Úgy bántak azokkal, akik viszonylag újak voltak a látomásokhoz, mint akik sok világosságot és tapasztalatot nyertek a látomások felől. Némelyektől elvárták, hogy jóváhagyják a látomásokat, amikor nem tehették meggyőződésből. Ezzel sok becsületes embert arra kényszerítettek, hogy a látomások és a testület ellen foglaljanak állást, amit sosem tettek volna, ha tapintatosan és könyörületesen bántak volna velük.

Némely régi hívő évek óta ismer engem, és a látomások hatását. Megvizsgálták a bizonyságtételek igazmondását, és megerősítették beléjük vetett hitüket. Egyszer-másszor érezték magukon nyugodni Isten Lelkének hatalmas befolyását, hogy tanúskodjanak a látomások igazáról. Ha ezek, mikor a látomásokon át megrovást kapnak fellázadnak ellenük, és titkon a látomások tekintélyének aláásására törekednek, azoknak alaposan meg kell mondanunk a magunkét, mivel befolyásuk veszélyezteti az új hívőket. A jelen igazság lelkészei legyenek türelmesek, amikor éles bizonyságtételt közölnek, mikor megróják az egyének gonoszságait, és igyekeznek kiirtani a bálványokat Izráel táborából. Tanítsák az igazságot annak komolyságában és fontosságában, és ha az megtalálja az utat a szívekbe, elvégzi ott, amit semmi más el nem tud végezni. De ha a Lélek által elmondott igazság nem szakítja el őket bálványaiktól, az sem használ, ha fenyegetjük őket, és lecsapunk rájuk. Úgy látszhat, hogy sokan összenőttek bálványaikkal. Mégis figyelmeztettek, hogy semmi esetre sem mondjunk le elhamarkodva a szegény félrevezetettekről. Pillanatra se feledjük, hogy valahányan tévelygő halandók vagyunk, hogy Krisztus igen szánakozik gyöngeségeinken, s szeret bennünket, annak ellenére, hogy tévelygünk. Ha Isten úgy bánna velünk, mint gyakran mi bánunk egymással, nagyon hamar elégnénk.

Bizonyságtételek I. kötet - 9. bizonyságtétel - 70. Igehirdetőink

70. Igehirdetőink kötelességei és veszedelmei

Az Úr tudtomra adta, hogy jelenleg többet érhetünk el, ha ott dolgozunk, ahol már néhányan megtértek. Csak akkor terjeszkedjünk teljesen új területekre, ha nagyon kedvező alkalom kínálkozik. Az a néhány a városokban, kik igazán hisznek az igazságban, hathatnak az emberekre, s felkelthetik az érdeklődést hitük iránt. Ha életük példamutató, fényük ragyogni, hatásuk gyűjteni fog. De láttam olyan helységeket, ahol még nem hirdettük az igazságot, s ahova rövidesen behatolunk. Fő feladatuk azonban most az, hogy szent befolyást árasszanak. Nekik kellene vállalniuk a munkások szerepét. Fáradozzanak szomszédjaikért és barátaikért, bölcsen, körültekintőn, szeretettel. Nagyon tartózkodók. Nem ragadják meg két kézzel a keresztet, és nem hordozzák, amint kellene. Valamennyien éljenek annak tudatában, hogy ők testvéreik őrizői, és nagymértékben felelősek a körülöttük élőkért. A testvérek hibát követnek el, mikor mindent a lelkészekre hagynak. Az aratni való sok, de kevés a munkás. A jó hírnevűek, akiknek élete összecsendül hitükkel, munkálkodhatnak. Beszélgethetnek emberekkel, feltárhatják előttük az igazság fontosságát. Nem szabad a lelkészekre várniuk és elhanyagolniuk az Isten által félreérthetetlenül rájuk bízott kötelességet.

Néhány lelkészünkben nincs nagy hajlandóság, hogy vállukra vegyék Isten munkájának terhét, és olyan önzetlen jótékonysággal fáradozzanak, mely isteni Urunk életét jellemezte. Legtöbbször a gyülekezetek előbbre járnak, mint némelyik lelkész. Hisznek a bizonyságtételekben, melyeket Isten jónak látott küldeni, és követik azokat, ugyanakkor egyes igehirdetők messze lemaradtak. Azt mondják, hogy hisznek a bizonyságtételekben, s némelyik árt vele, amikor vasszabályként alkalmazza azokat olyanokra, akiknek nincs tapasztalata a bizonyságtételekkel. Ám maguk nem teljesítik azokat; teljesen semmibe veszik az ismételt bizonyságtételeket is. Ez következetlenség.

Isten népe általában egységesen szívén viseli az igazság terjesztését. Jókedvvel adnak az igével és tanítással szolgálók bőkezű eltartására. Láttam, hogy a javak szétosztói vigyázzanak, nehogy elpazarolják a gyülekezetek bőkezű adományait. E nagylelkű testvérek némelyike évek óta szétdúlt idegekkel, megtört testtel dolgozik. Túlzásba vitték a munkát, hogy kincset szerezzenek idelenn, és most, mikor bőkezűen adnak vagyonukból, mely oly sokba került nekik, az igével és tanítással szolgáló testvérek kötelessége lelkesen és önfeláldozón dolgozni, legalább annyira, mint ezek a testvérek dolgoztak.

Bizonyságtételek I. kötet - 9. bizonyságtétel - 69. A lázadás

9. bizonyságtétel (1863)

69. A lázadás

Nemzetünk ijesztő állapota mély alázatra szólítja Isten népét. Az egyetlen, a legfőbb kérdés, melynek mindnyájunk gondolatait le kell kötnie, vajon készen állok-e Isten napjára? Helytállok-e az előttünk levő próbán?

Láttam, hogy Isten vizsgálja és próbálja népét. Mint aranyat, addig finomítja őket, míg ki nem ég belőlük a salak, mígnem bennük tükröződik a képmása. Most nem él bennük az igénytelenség, lemondás lelkülete. Nem szívesen viselik el a nehézségeket. Nem szívesen szenvednek az igazságért, noha Isten mindezt elvárja tőlük. Nem mondanak le akaratukról. Nem szentelik magukat teljesen Istennek. Nem lelik legnagyobb örömüket akaratának teljesítésében. A lelkészekből és a gyülekezet tagjaiból hiányzik a lelkiség és a valódi istenfélelem. Az Úr mindent meg fog rendíteni, ami megrendíthető. Isten a legmegpróbálóbb helyzetekbe fogja vinni népét. Mindenkinek megalapozva, meggyökeresedve és beleágyazva kell lennie az igazságba, különben kétségkívül elbuknak. Ha Isten ihlető jelenlétével megnyugtatja és táplálja lelküket, akkor ki fognak tartani, még ha sötét és tövises is az út. Mert a sötétség hamar elmúlik, és az igazi világosság fog ragyogni örökre. Felhívták figyelmemet Ésaiás 58, 59:1-15, s Jeremiás 14:10-12-ben olvasható szövegekre, mint nemzetünk jelen állapotának leírására. Nemzetünk fiai elhagyták s elfeledték Istent. Más isteneket választottak, és a maguk romlott útjait követték, míg Isten el nem fordult tőlük. A föld lakosai letiporják Isten törvényét és megtörik örök szövetségét.

Megmutatták nekem, hogy népünk körében mekkora izgalmat keltett a Szemle Nemzet című cikke. Némelyek így értelmezik, mások másképp. Eltorzítják a világos megállapításokat, és olyan értelmet tulajdonítanak nekik, ami az írónak nem volt szándéka. A legjobb világosságot nyújtotta, mellyel akkor rendelkezett. Szükség volt szólni az ügyről. Sokan kezdtek felfigyelni a szombattartókra, mert úgy látszott, mintha nem nagyon érdekelné őket a háború, és nem jelentkeztek önkéntesnek. Némelyik helységben a lázadás pártolóinak tartották őket. Ideje volt kifejezni őszinte nézeteinket a rabszolgaságról és a lázadásról. Szükség volt bölcs lépést tennünk, hogy elhárítsuk a szombattartók ellen támadó gyanút. Legyünk nagyon körültekintők. „Amennyiben rajtatok áll, éljetek minden emberrel békességben.” Engedelmeskedhetünk ennek az intésnek anélkül, hogy hitünk elvei közül egyet is fel kellene áldoznunk. Sátán és serege harcban áll a parancsolattartókkal, és törekedni fog nehéz helyzetekbe hozni őket. Nem kellene az előrelátás hiánya miatt ide juttatnunk magunkat.

Bizonyságtételek I. kötet - 8. bizonyságtétel - 68. A jövő

68. A jövő

Mikor Jézus megdicsőült, Atyja magasztalta őt. Halljuk Jézust így szólni: „Most dicsőíttetik meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőíttetik benne.” Elárulása és keresztre feszítése előtt az Atya ezzel erősítette meg őt az utolsó, rémes szenvedésekre. Amikor Krisztus testének tagjai közel érnek utolsó küzdelmük korszakához, Jákob nyomorúságának idejéhez, meglett emberré növekednek Krisztusban, és jelentős mértékben részesülnek lelkületéből. Mikor a harmadik angyal üzenete hangos kiáltássá duzzad, s mikor nagy hatalom és dicsőség járul a záró munkához, Isten hű népe részesülni fog e dicsőségben. A késői eső felébreszti s megerősíti őket, hogy helytálljanak a nyomorúság idején. Arcuk ragyogni fog a harmadik angyalt övező dicsőségtől.

Láttam, hogy Isten csodálatos módon meg fogja őrizni népét a nyomorúság idején. Amint Jézus kínok között kiöntötte lelkét a kertben, úgy fognak buzgón és kínok közt kiáltani szabadulásért éjjel és nappal. Meg fog jelenni a rendelet, hogy semmibe kell venniük a negyedik parancsolat szombatját, és a hét első napját tisztelniük, mert ha nem, életükkel fizetnek érte. Mégsem hódolnak be, nem fogják lábbal tiporni az Úr szombatját, nem fogják tisztelni a pápaság intézményét. Sátán seregei és a gonosz emberek körülveszik őket, diadalt ülve felettük, mert úgy látszik, nincs lehetőségük a menekülésre. Ám örömük és diadaluk közben hangos mennydörgések követik egymást. Az ég sötétségbe burkolózik, és csak a mennyből jövő lángoló fény s rémítő dicsőség fog világítani, és Isten hangja szól szent lakóhelyéről.

A föld alapjai megrázkódnak, az épületek tántorognak, és ijesztő robajjal összedőlnek. A tenger forr, akár a fazék, és az egész földet rettentő háborgás szorongatja. Az igazak rabsága véget ér, és édes, ünnepélyes suttogással mondják egymásnak: „Megszabadultunk. Ez Isten hangja.” Félelemmel vegyes tisztelettel hallgatják a szavakat. A gonoszok hallják, de nem értik Isten szózatát. Félnek és reszketnek, miközben a szentek örvendeznek. Sátán és angyalai, s a gonosz emberek, akik diadalt ültek, hogy Isten népe a hatalmukban van, és eltörölhetik őket a föld színéről, most tanúi annak, hogy Isten szent törvényének tisztelőit dicsőséggel ruházzák fel. Látják felragyogni Jézus orcáját, és tükröződni az igazak arcán. Akik oly türelmetlenek voltak, hogy kiirtsák a szenteket, most nem tudják elviselni a megszabadultakon nyugvó dicsőséget, és holtként hullnak a földre. Sátán és angyalai menekülnek a megdicsőült szentek jelenlétéből. Örökre véget ért hatalmuk, hogy zaklassák őket.

*****

Chapter 68—The Future

At the transfiguration, Jesus was glorified by His Father. We hear Him say: “Now is the Son of man glorified, and God is glorified in Him.” Thus before His betrayal and crucifixion He was strengthened for His last dreadful sufferings. As the members of the body of Christ approach the period of their last conflict, “the time of Jacob’s trouble,” they will grow up into Christ, and will partake largely of His spirit. As the third message swells to a loud cry, and as great power and glory attend the closing work, the faithful people of God will partake of that glory. It is the latter rain which revives and strengthens them to pass through the time of trouble. Their faces will shine with the glory of that light which attends the third angel. {1T 353.3}

I saw that God will in a wonderful manner preserve His people through the time of trouble. As Jesus poured out His soul in agony in the garden, they will earnestly cry and agonize day and night for deliverance. The decree will go forth that they must disregard the Sabbath of the fourth commandment, and honor the first day, or lose their lives; but they will not yield, and trample under their feet the Sabbath of the Lord, and honor an institution of papacy. Satan’s host and wicked men will surround them, and exult over them, because there will seem to be no way of escape for them. But in the midst of their revelry and triumph, there is heard peal upon peal of the loudest thunder. The heavens have gathered blackness, and are only illuminated by the blazing light and terrible glory from heaven, as God utters His voice from His holy habitation.  {1T 353.4}

The foundations of the earth shake; buildings totter and fall with a terrible crash. The sea boils like a pot, and the whole earth is in terrible commotion. The captivity of the righteous is turned, and with sweet and solemn whisperings they say to one another: “We are delivered. It is the voice of God.” With solemn awe they listen to the words of the voice. The wicked hear, but understand not the words of the voice of God. They fear and tremble, while the saints rejoice. Satan and his angels, and wicked men, who had been exulting that the people of God were in their power, that they might destroy them from off the earth, witness the glory conferred upon those who have honored the holy law of God. They behold the faces of the righteous lighted up and reflecting the image of Jesus. Those who were so eager to destroy the saints cannot endure the glory resting upon the delivered ones, and they fall like dead men to the earth. Satan and evil angels flee from the presence of the saints glorified. Their power to annoy them is gone forever. {1T 354.1}