Bizonyságtételek I. kötet - 10. bizonyságtétel - 79. Utasítások Hull vén számára

79. Utasítások Hull vén számára

Az általános értekezlet bizottsága itt fejezi ki a bizonyságtétel nyilvánosságra hozásának jóváhagyását. Különösen javasoljuk a Hull vénhez címzett, és a neki a keltezés idején átadott levelek kiadását. Külön felhívjuk olvasóink figyelmét a 407. oldal kijelentésére. Azt a megállapítást olvashatjuk ott, hogy olyan vakként kellett Hull vént vezetni, mint aki másra támaszkodik szeme világáért. Az 1863. májusában Battle Creek-en tartott általános értekezleten elismerte a megállapítások igaz voltát, de azóta tiltakozott ellenük. A bizottság most azt állítja, hogy a testvér útja a rövid 4 hónap alatt – elhagyta a népünk előtt becses vallásos hit összes pontját – kézzel foghatóan bizonyítja a fenti kijelentés helytállását, tehát a testvérnek követnie kellene testvérei tanácsát. (Az általános értekezlet bizottsága)

1862. november 5-én az Úr elém tárta Hull testvér állapotát. A testvérnek riasztó az állapota. Megszentelődésének és létfontosságú istenfélelmének hiánya Sátán sugallatainak prédájává tették. Az Úr erős karja helyett a maga erejére támaszkodott, s az Úr részben visszavonta tőle hatalmas karját. Tudtomra adták, hogy Hull testvér esetének egyik legijesztőbb vonása, hogy mit sem tud veszedelmes állapotáról. Nem tud a fenyegető veszélyről, hanem tökéletes biztonságban s nyugalomban él. Közben Sátán és angyalai diadalt ülnek hódításuk felett. Pontosan addig, míg Hull testvér szembeszállt, gondolatai felajzottak voltak; kétféle lelkület ütközött benne. Most beszüntette a harcot, a küzdelem véget ért. Gondolatai megnyugodtak, Sátán békében hagyja őt. Igen veszélyes helyzetben mutatták meg nekem! Esete csaknem reménytelen, mert nem törekszik ellenállni Sátánnak, sem kiszabadítani magát rémes csapdájából.

Világosan Hull testvér elé tártuk a dolgokat. Véleménye szerint túlságosan kordában tartjuk őt, nem hagyjuk természete szerint élni. Míg az igazság teljes ereje hatott rá, viszonylag biztonságban volt, de ha megtörjük az igazság gondolataink feletti erejét és hatalmát, nincs többé korlát, a bűnös hajlamok ragadják magukhoz a gyeplőt, s akkor nincs megállás. Hull vén belefáradt a küzdelembe. Egy ideje szabadon szeretett volna cselekedni, ezért testvérei intései sértették őt. Olyannak mutatták meg nekem, mint aki ijesztő szakadék szélén áll, készen, hogy levesse magát. Ha leugrik, végzetes lesz. Sorsa ezzel örökre eldől. Most az örökkévalóság számára cselekszik és dönt. Isten munkája nem függ Hull testvértől. Ha elhagyja Immánuel fejedelem véráztatta zászlóját hordozók sorait, és csatlakozik a fekete lobogós tömeghez, ez vesztesége, s örök pusztulása lesz.

Láttam, hogy ha valaki akar, bőven találhat okot Isten szava igazságában és ihletettségében való kételkedésre. Isten senkit sem kényszerít a hitre. A bizonyítékokra támaszkodhatnak, melyeket az Úr jónak látott nyújtani. Vagy kételkedhetnek, és elveszhetnek. Élet-halál kérdése ez számodra, Hull testvér. Láttam, hogy máris gonosz angyalok fellege vesz körül, s te nagyon jól érzed magadat közöttük. Sátán egyszerűbb utat ígér, mint az állandó küzdelem az ellenkező lelkekkel, de ha azt az utat választod, olyan helyre vezet, ahol nagy és félelmetes árat kell majd fizetned. 

Láttam, hogy erősnek tartod magadat, azt gondolod, hogy kétségbevonhatatlan érvekkel rendelkezel, ezért nem támaszkodsz az Úr erejére. Gyakran Sátán területére rohanva álltál szembe ellenfeleddel. Nem vártál, míg megtanulod, hogy az igazság vagy Isten ügye megbeszélést követelt, hanem csatába bocsátkoztál ellenfeleiddel, mikor egy kis előrelátással rájöttél volna, hogy ez nem szolgál az igazság előnyére, sem Isten ügyének hasznára. Értékes időt töltöttél el ezzel.

Sátán tanúja volt a súlyos csapásnak, amelyet Hull testvér mért a spiritizmusra Battle Creek-ben. A spiritiszták beleláttak ütőkártyáiba, és bizonyosak voltak, hogy eltökélt erőfeszítésük nem lenne hiábavaló annak legyőzésére, aki oly igen megsebezte ügyüket. A spiritisztákkal folyó vitában nemcsak emberrel és érveivel, hanem Sátánnal és angyalaival kell szembeszállni. A velük vívott csatába sosem szabad egyetlen embert küldenünk. Ha Isten ügye igazán megköveteli, hogy szembeszálljunk a spiritiszta médium által képviselt Sátánnal és seregével, ha elég forog a kockán, ami megköveteli a vitát, akkor többen menjenek együtt, imával és hittel, hogy visszaverhessék a sötétség seregeit, és erős angyalok óvják a szószólót.

Hull testvér, láttalak a megbűvölés megnyugtató hatása alatt, mely végzetesnek bizonyul, ha nem törik meg a varázs, Sátánnal beszéltél és érveltél, tiltott területen tartózkodtál, és olyan dolgokkal foglalkoztattad elmédet, amelyek túl hatalmasak számodra. Mivel megtűrted magadban a kételkedést és hitetlenséget, gonosz angyalokat vonzottál magad köré, Isten tiszta, szent angyalait pedig elűzted. Ha kitartóan ellenálltál volna Sátán sugallatainak, és eltökélt igyekezettel kértél volna Istentől erőt, összetörtél volna minden béklyót, visszaverted volna lelked ellenségét, közelebb kerültél volna Istenhez, és nevében diadalmaskodtál volna. Láttam, elbizakodottság volt elmenned a spiritisztákhoz, mikor magad is zavartan a kétkedés felhőjében bolyongtál. Fegyverzet nélkül bocsátkoztál csatába Sátánnal és seregeivel, súlyos sebet kaptál, és nem is tudsz róla. Nagyon félek, hogy Sínai mennydörgései és villámai sem mozdítanának meg. Sátán puha páholyában ülsz, nem látod ijesztő állapotodat, s menekülni sem igyekszel. Ha fel nem riadsz, és ki nem szakítod magad az ördög csapdájából, el kell veszned. Fivéreink és nővéreink megmentenének, de láttam, hogy nem tudnak. Feladat vár rád: kétségbeesett erőfeszítést kell tenned, vagy elveszel. Láttam, hogy akik a spiritizmus elbűvölő hatása alá kerülnek, még csak nem is tudják. Megbűvöltek és delejes álomba ringattak, s te nem tudod, ezért a legkevésbé sem törekedsz a világosságra jönni.

Láttam, hogy elérkeztünk a rostáláshoz. Sátán teljes erejével igyekszik a lelkeket kicsavarni Krisztus kezéből, s arra vezetni őket, hogy lábbal tapossák az Isten Fiát. Az angyal lassan és hangsúlyozottan ismételte e szavakat: „Gondolhatjátok mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki lábbal tapossa Isten Fiát, semmibe veszi a szövetség vérét, mely őt megszentelte, a kegyelem Lelkét pedig megveti?” Most alakítjuk ki jellemünket. Isten angyalai lemérik erkölcsi értékünket. Isten vizsgálja és igazolja népét. Ezt mondta az angyal: „Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen, gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon; hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményítessék meg a bűnnek csalárdsága által. Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk.” Istennek nem tetsző, ha népe közül bárki, noha ismeri kegyelmének erejét, kételyeiről beszél, így Sátán eszközévé teszi magát, hogy másoknak közvetítsék sugallatait. A hitetlenség s gonoszság elvetett magját nem lehet könnyen kiirtani, Sátán táplálja azt óráról-órára, így megnövekedik, megerősödik. A jó mag ápolásra, öntözésre és gyöngéd gondoskodásra szorul, mert mindenféle mérgező hatás veszi körül, akadályozza növekedését, igyekszik elpusztítani.

Sátán erőfeszítései ma hatalmasabbak, mint bármikor azelőtt, mert tudja, hogy kevés az ideje a félrevezetésre. Hull testvér, láttam, hogy súlyosan megsebezted magadat, amikor feltártad gyöngeségedet, és elmondtad kétségeidet Sátán ügynökeinek. Lágy szavakkal és ékes beszéddel lépre csaltak, és a legmeggondolatlanabban kitetted magadat Sátán támadásainak. Hogyan is tehetted, hogy így ártottál magadnak, és gyalázatot hoztál Isten szavára? Vakmerőn Sátán csataterére rohantál, s nem csoda, hogy értelmed oly buta és érzéketlen. Sátán – ügynökein át – már megmérgezte a levegőt, melyet beszívsz. Angyalai már tudatták földi eszközeivel, miként bánjanak veled. Pedig azok egyike vagy, akiket Isten elhívott, hogy az élők és holtak között állj, őrállóként, akit Sion falára állított, hogy elkiáltsa népének az éjszaka óráját. Súlyos felelősség nehezedik rád. Ha elbuksz, nem egyedül buksz el, mert Sátán ügynökének fogad, hogy lelkeket vezess a halálba.

Láttam, hogy Isten angyalai szánakozva néznek rád. Eltávoztak mellőled, és szomorúan elfordultak, míg Sátán és angyalai nevetve ujjongtak feletted. Ha magad csatáztál volna kételyeiddel, ha kimondásukkal és rajtuk időzéssel nem bátorítottad volna az ördögöt, hogy kísértsen, nem vonzottad volna magad köré a bukott angyalok ekkora seregét. De te kiteregetted a benned élő sötétséget, szándékosan időztél azon. Minél többet beszélsz róla, és időzöl rajta, sötétséged még sötétebb lesz. Elzárod magadtól a menny világosságának minden sugarát, és széles szakadék támad közötted és azok között, akik segíteni tudnának rajtad.

Ha folytatod a megkezdett utat, szomorúság és bánat vár rád. Isten keze úgy fog megállítani, ahogyan nem lesz kedvedre. Haragja nem fog aludni. Most azonban még hív téged, most rögtön felhív, térj vissza halogatás nélkül, s ő kegyesen megbocsát és kigyógyít minden hitetlenségedből. Isten különleges népet vezet ki. Meg fogja tisztítani, finomítani őket, és elkészíti az elváltozásra. Isten választott kincseitől minden érzéki dolgot el fog választani, míg olyanok nem lesznek, mint a hétszeresen megtisztított arany.

Láttam, hogy kegyetlen helyzet ez A. és B. testvér számára, Sátán szándékait szolgálniuk azzal, hogy eltűrik, hogy pontosan úgy vezesse a hitetlenség kerékvágásán értelmüket, amint neki tetszik. Legnagyobb bűnük sötét kétkedésük kimondása volt, ez éjféli hitetlenségé, s más értelmek ugyanabba a sötét alagútba vonása.

Isten meg fogja rostálni népét, mint a gabonát rostálják, míg az összes polyva el nem különül a tiszta magtól. Példaképül Krisztusra kell tekintenünk, őt követnünk, az alázatos mintát. Nem vagytok kibékülve a fegyelemmel, melyre szükségetek van, és nem gyakoroljátok a lemondást, amit Krisztus elvár az üdvösség igazi örököseitől. A lélekmentés munkáját végzők Krisztus munkatársai. Urunknak önzetlen jótettek és szüntelen önfeláldozás volt az élete. Akikért oly nagy áldozatot hozott, hogy mennyei kegyelmének részesei lehessenek, azoknak áldozatot kell hozniuk, s meg kell tagadniuk magukat, hogy segíthessenek az embereket az igazság ismeretére vezetni. Félre kell tenniük az önérdeket. Önző kívánságok és kényelem ne álljon most Isten lélekmentő munkájának útjába. Isten szolgái Krisztus helyett tevékenykednek, ők Krisztus követei. Ne törekedjenek könnyebbségre, kényelemre, élvezetekre, kívánságokra s jólétükre. Szenvedniük kell Krisztusért, keresztre kell feszíttetniük ővele, s örvendezni, hogy a szó összes értelmében részt vehetnek Krisztus szenvedéseiben.

Láttam, hogy komoly feladat vár azokra a lelkészekre, akik igével és tanítással szolgálnak. Súlyos felelősség nehezedik rájuk. Igyekezetük közben többen nem férkőznek elég közel az emberekhez. Tevékenységük túl általános és gyakran túl szórványos. Azokra összpontosítsák figyelmüket, akikért fáradoznak. Igehirdetésük csak kötelességük első lépése. Éljék, amit hirdetnek. Álljanak mindig résen, nehogy gyalázatot hozzanak Isten ügyére. Példájukkal szemléltessék Krisztus életét. 1Korinthus 3:9: „Isten munkatársai vagyunk.” 2Korintus 6:1: „Mint együttmunkálkodók, intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét.” A lelkész munkája nem ér véget, mikor lejön a szószékről. Nem szabad ezzel levetnie terhét, s olvasással, írással foglalni el magát, csak ha elkerülhetetlen. Nyilvános előadását kövesse az egyénekért végzett munka. Fáradozzék személyesen az emberekért, valahányszor lehetőség kínálkozik.

Beszélgessen a családi tűzhely mellett, kérlelje, unszolja az embereket Krisztus helyett, hogy béküljenek meg Istennel. Földi munkánk rövidesen véget ér, s „mindegyik fáradozásához mérten veszi el jutalmát.”

Az Úr megmutatta nekem a szentek jutalmát, a halhatatlan örökséget. Majd azt is, hogy mit viselt el Isten népe az igazságért. S hogy nem tartják majd túl magasnak az árat. Nem tartják majd méltónak a jelen szenvedések összehasonlítását a dicsőséggel, mely majd megnyilvánul bennük. Isten az utolsó időben megpróbálja népét. Utolsó próbájuk hamarosan eljön, azután elnyerik az örökélet jutalmát.

Hull testvér, gyalázkodást szenvedtél az igazságért. Hatott rád az igazság s az örök élet hatalma. Isten Lelke tanúságot tett neked, hogy ő vezetett és fogadott el magáénak. Láttam, hogy ha újra magadra öltöd fegyverzetedet, és őrhelyedre állsz, ha nem adsz utat az ördögnek, s férfiasan megvívod az Úr csatáit, akkor győzni is fogsz, és hamarosan lefekteted fegyveredet, hogy a hódítók koronáját viseld. Ó, hát nem elég gazdag az örökség? Isten Fia nem drága áron, kínnal és vérrel szerezte meg? Az Úr nevében felhívlak, ébredj fel. Tépd ki magad a szörnyű ámításból, melybe Sátán befogott. Ragadd meg az örök életet. Állj ellen az ördögnek. Gonosz angyalok vesznek körül, susognak füledbe, hazug álmokkal látogatnak meg, s te hallgatod őket, s tetszik, amit hallasz. Ó, Krisztus szerelméért, lelkedért, szakadj el e rémes befolyástól, mielőtt egészen el nem szomorítod magadtól Isten Lelkét.

1863. június 6-án, szombaton az Úr elém tárt néhány ügyet Isten művéről, és az igazság terjesztéséről. A lelkészeknek és gyülekezeti tagoknak túl kicsiny a hitük, túl kicsiny az odaadásuk és a valódi istenfélelmük. A tagok lelkészüket követik, így igen nagy hatással van rájuk.
Hull testvér! Isten azt akarja, hogy húzódj közelebb hozzá, ahol megragadhatod erejét, s élő hittel igényelheted üdvösségét; ahol erős férfi leszel. Ha a szószéken és azon kívül imádságos, istenfélő ember lennél, hatalmas jó hatás kísérné igehirdetésedet. Nem vizsgálod meg közelről szívedet. Sok könyvet áttanulmányoztál, hogy előadásaid alaposak, szakszerűek és megnyerők legyenek, de elhanyagoltad a legfőbb és legszükségesebb tanulmányt, a magad tanulmányozását. Az önismeret, az elmélkedés és ima másodlagos nálad. Igehirdetői sikered szíved megőrzésétől függ. Több erőt fogsz nyerni, ha naponta órányi időt elmélyedéssel, hibáid és romlottságaid feletti gyásszal, s azzal töltenéd el, hogy könyörögsz Isten megbocsátó szeretetéért, a bűnbocsánat bizonyosságáért, mintha számos órát és napot töltenél a legrátermettebb szerzők tanulmányozásával, s mintha megtanulnád a hitünk ellen emelt összes kifogást, és a mellette szóló legerősebb bizonyítékokat.

Igehirdetőink azért érnek el oly keveset, mert nem járnak Istennel. A legtöbbjüktől egész napi utazásra van. Minél jobban őrködtök szívetek felett, annál éberebbek és elővigyázatosabbak lesztek, nehogy szavaitokkal, vagy tetteitekkel gyalázatot hozzatok az igazságra, alkalmat adjatok a rágalom nyelvének, hogy nyomotokban és az igazság nyomában járjon, és lelkek vesztét okozza az önvizsgálat, szívetek tanulmányozása vagy a mindennél fontosabb istenfélelem elhanyagolása miatt. Krisztus szolgájának szent magaviselete legyen a léha, hiú hitvallók megrovása. A komoly, mennyei beszédedből sugárzó igazság és szentség fénynyalábjai meggyőzik az embereket, és az igazsághoz vezetik őket. A körülötted élők kénytelenek lesznek elismerni, hogy Isten valóban veled jár. A Krisztus hitvalló lelkészei körében élő hanyagság és lazaság siralmasan csökkenti áldásos hatásukat. Sok a hitvalló, de kevés az imádkozó ember. Ha lelkészeink többet imádkoznának titkon, ha megvalósítanák családjukban, amit hirdetnek, ha tekintéllyel és komolyan igazgatnák családjukat, világosságuk valóban ragyogna a körülöttük élőkre.

Hull testvér, megmutatták nekem, hogy ha Istennek szentelnéd magadat, ha közösségben élnél vele, ügyelnél hibáidra, mély alázattal gyászolnál és sírnál miattuk az Úr előtt, ha rá támaszkodnál erőért, akkor a legeredményesebb ügyben vennél részt, melyben valaha is részt vettél, mert az élő forrásból innál, és másoknak is inni adhatnál abból, ami téged újjá élesztett és megerősített.

Drága testvérem, ha keresztény jellemed meg nem változik, nem leszel alkalmas még az örök életre. Mert serény ellenünk, Sátán, lábad elé teszi csapdáit, és mert nem élsz Isten közelében, bele fogsz bukni hálójába. Nyugtalan vagy, s kényelmetlenül érzed magad. Igazi elemed a tanulás, de néha helytelenül választasz tárgyat. Könyveket olvasol, mikor szívedet kellene vizsgálnod. Mikor hit által közelebb kellene húzódnod Krisztushoz, a könyveket bújod. Láttam, hogy összes kutatásod hiába lesz, ha nem vizsgálod hűségesen magadat. Nem ismered magad, és gondolataid keveset időznek Istenen. Magabiztos vagy, s annak tudata nélkül járod utadat, hogy ha Krisztus eredményes szolgája akarsz lenni, énednek meg kell halnia. Ha nem a szószéken állsz, hiányzik belőled a józanság és a komolyság, s ez ellensúlyozza szószéken végzett munkádat.

Amióta látomásban az Úr első ízben feltárta esetedet, hiányt látok benned. Gondolataid nem emelkedettek. Ott állsz a szószéken, és szakértelemmel fejtegeted a legszentebb, legfenségesebb, felemelőbb igazságokat, de mikor a legünnepélyesebb tárgyakról szólsz, gyakran tréfákat kavarsz közé, hogy megmosolyogtasd a hallgatóságot, ami sokszor megsemmisíti fejtegetésed erejét. Könnyedén kezeled a legkomolyabb igazságokat, de nem élsz azok szerint – azért hiányzik a menny jóváhagyása. Sokan, akiknek fülét megörvendeztetted, szólni fognak a választékos magyarázatról, a tehetséges igehirdetőről, de nem vésődik mélyebben beléjük az igazságnak való engedelmesség szükségessége, mint mielőtt meghallgatták volna. Továbbra is úgy tapossák Isten törvényét, mint addig. A lelkész tetszett nekik, nem az igazság, amiről beszélt. Oly távol élsz Istentől, hogy ereje nem vési az emberekbe az igazságot. Otthon kellene vallásosan élned, akkor az felemelné családodat, felemelné feleségedet. Mikor otthon vagy, leveted a zablát, és gyerekesen viselkedsz. Nem nehezedik rád az igazság súlya és a munka terhe. Nem válogatod meg szavadat, s példamutató sem vagy.

Egyedüli biztonságod, ha önvizsgálatot tartasz, gyöngeségeidet és hibáidat figyeled. Ne szűnj meg őrködni magad felett. Mikor otthon vagy, jobban vigyázz magadra. Ügyelj magadra, ha távol vagy hazulról. Elhanyagolod legkézenfekvőbb kötelességeidet, leveted fegyverzeteidet, és átadod magad a meggondolatlanság lelkületének, ami elűzi az angyalokat tőled is, meg családodtól is. Ne hanyagold el szíved vizsgálatát. Ne pazarold családodra összes szeretetedet. Őrizd meg szereteted legjavát, hogy Jézusnak szenteld, aki vérével váltott meg. Ha otthon vagy, szüntelen készülj Mestered ügyére, mikor majd távol leszel hazulról. így, mindig viselni fogod fegyverzetedet. Lelked leghőbb vágya Isten dicsőítése lesz, hogy végezd akaratát a földön. Akkor édes bizodalmad lesz az Úrban. Nem leszel nyugtalan, hanem állandó tárgyad lesz az elmélkedésre, odaadásra és megszentelésre. Felhívták figyelmemet 1Korintus 9:27-re: „Megsanyargatom testemet, és szolgává teszem; hogy míg másoknak hirdetem az igét, magam valami módon méltatlanná ne legyek.” Meg kell vizsgálnod magadat – ez a kötelesség vár rád. Ne hízelegjen neked oktalan testvéreid dicsérete. Ha megdicsérik igehirdetésed, ne szálljon fejedbe a dicsőség. Ha Isten áldása jár munkáddal, gyümölcseid láthatóvá válnak. Igehirdetésed nem csak tetszetős lesz, hanem be is gyűjti a lelkeket.

Hull testvér, őrizd magadat minden oldalon. Láttam, hogy bármi, ami megosztja szeretetedet, vagy eleszi szíved legfőbb odaadását Istentől, vagy megakadályoz, hogy határtalanul bízzál, és teljesen Istenre hagyatkozzál, az felveszi a bálvány jellegét, megtestesíti azt. Felhívták figyelmemet az első nagy parancsra: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Nem engedélyezi, hogy elvonjuk szeretetünket Istentől. Semminek sem szabad megosztania iránta való legmélyebb szeretetünket vagy gyönyörűségünket. Mindent alá kell vetned annak – akaratodat, kívánságaidat, terveidet, óhajaidat és örömeidet. Meg kell tanulnod, hogy Uradat, Istenedet dicsőítsd szívedben, szavaddal, minden tetteddel. így Jézus tud majd tanítani, segíteni neked, amint a hajó jobb oldalán veted ki a hálót, hogy tele hallal húzzad ki a partra. De ha Krisztus segítsége nélkül veted ki hálódat, hetekig, hónapokig, évekig fáradozhatsz anélkül, hogy igyekezetednek sok eredményét látnád.

Láttam fenyegető kísértésedet, hogy azt gondolod, testvéreid gúzsba akarnak kötni, visszatartani. Holott csak azt szeretnék, hogy Isten szava utasításainak megfelelően élj. Isten is erre akar vezetni, és az angyalok a legmélyebb féltő aggodalommal ügyelnek rád. Hangolnád össze életedet Isten igéjével, hogy megáldhasson és erősíthessen, máskülönben elhullsz az úton, és míg másoknak hirdeted az igét, magad méltatlanná ne válj. Pedig győzhetnél és elnyerhetnéd az örök életet. Kifelé vonod most magad ugyan Sátán csapdájából, de ő más csapdákat állít fel neked. Ha buzgón keresed Istent, segíteni fog és megerősít. Azonban meg kell vizsgálnod magadat. Vegyél szemügyre minden indítékot. Ne az legyen célod, hogy ragyogó szónoklatokat tarts, hogy megcsodáltasd Moses Hull-t. Krisztust csodáltasd meg. Egyszerűsítsd le az igazságot hallgatóidnak, hogy a gyöngébbek is felfoghassák. Tedd beszédeidet félreérthetetlenné, élessé és komollyá. Vezesd el az embereket a döntésig. Éreztesd velük az igazság erejét. Ha bárki egyetlen hízelgő szót szól hozzád, élesen utasítsd vissza. Mondd meg nekik, hogy Sátán már jó ideje gyötör ezzel, és nem szabad segíteniük őt az áskálódásában.

Ha nővéreink között vagy, légy tartózkodó. Nem baj, ha azt hiszik, hogy udvariatlan vagy. Ha férjes vagy hajadon testvérnő bizalmaskodik, utasítsd vissza. Légy rövid és határozott, hogy mindig tudják, hogy nem tűröd meg az ilyen gyöngeségeket. Ha fiatalok előtt állsz, mindenkor légy komoly és ünnepélyes. Láttam, hogy ha Loughborough testvérrel Istent teszitek erőtökké, eredményes munkát végezhettek el szegény népéért, mert ketten egész sereg lehettek. Barátkozzatok össze, imádkozzatok együtt és külön-külön, legyetek őszinték egymáshoz. Hull testvér bízzon meg Loughborough testvér ítélőképességében, hallgasson tanácsára és javaslataira.

*****

Chapter 79—Communications to Elder Hull

[The General Conference Committee would here express their approval of the publication of this Testimony. Especially do we recommend the publication of the letters addressed to elder hull and given to him at the time of their dates. We call the particular attention of the reader to the declaration on page 442. It is there stated that Elder Hull needed to be led as a blind man who depends on another for sight. At the General Conference in Battle Creek, May, 1863, Elder Hull acknowledged the justness of the statement, but has since protested against it. The Committee now maintain that his course in the short space of the past four months, in abandoning every point of religious faith dear to us as a people, is a most palpable demonstration of the correctness of the above statement that he should follow the counsel of his brethren. Gen. Conf. Com.]

November 5, 1862, I was shown the condition of Brother Hull. He was in an alarming state. His lack of consecration and vital piety left him subject to Satan’s suggestions. He has relied upon his own strength instead of the strong arm of the Lord, and that mighty arm has been partially removed. {1T 426.1}

I was shown that the most alarming feature in the case of Brother Hull is that he is asleep to his danger. He feels no alarm, feels perfectly secure and at rest, while Satan and his angels are exulting over their conquest. Just as long as Brother Hull maintained a conflict, his mind was reined up, and there was a collision of spirits. He has now ceased the conflict, and the collision ceases. His mind is at rest, and Satan lets him have peace. Oh, how dangerous was the position in which he was shown me! His case is nearly hopeless, because he makes no effort to resist Satan and extricate himself from his dreadful snare.  {1T 426.2}

Brother Hull has been dealt with faithfully. He has felt that he was too much restrained, that he could not act out his nature. While the power of the truth, in all its force, influenced him, he was comparatively safe; but break the force and power of truth upon the mind, and there is no restraint, the natural propensities take the lead, and there is no stopping place. He has become tired of the conflict, and has for some time wished that he could more freely act himself, and has felt hurt at the reproofs of his brethren. He was presented to me as standing upon the brink of an awful gulf, ready to leap. If he takes the leap, it will be final; his eternal destiny will be fixed. He is doing work and making decisions for eternity. The work of God is not dependent upon Brother Hull. If he leaves the ranks of those who bear the bloodstained banner of Prince Immanuel, and joins the company who bear the black banner, it will be his own loss, his own eternal destruction. {1T 427.1}

I saw that those who wish can have plenty of room to doubt the inspiration and truth of God’s word. God compels none to believe. They can choose to rely upon the evidences which He has been pleased to give, or doubt and perish. It is life or death with you, Brother Hull. Already I saw a cloud of evil angels surrounding you, and you at perfect ease among them. Satan has been telling you a pleasing story about an easier way than to be in constant warfare with conflicting spirits; but if you choose that way, you will find in the end that you will have a heavy and fearful toll to pay. {1T 427.2}

I saw that you have felt strong in yourself, felt that you had arguments which could not be gainsaid, and you have not relied upon the strength of the Lord. You have too often rushed upon Satan’s ground to meet an opponent. You have not waited until you knew that the truth or the cause of God demanded a discussion, but have engaged with opponents where with a little forethought you would have decided that the truth could not be advanced or the cause of God benefited. Precious time has thus been spent. {1T 428.1}

Satan looked on and witnessed the heavy blow which Brother Hull dealt to spiritualism in Battle Creek. Spiritualists understood his organization, and felt assured it would not be in vain to make a determined effort to overthrow him who injured their cause so much. In discussing with spiritualists you have not merely to meet man and his arguments, but Satan and his angels. And never should one man be sent forth alone to combat with a spiritualist. If the cause of God really demands that we confront Satan and his host as represented by a spiritual medium, if enough is at stake to call for such a discussion, then several should go forth together that with prayer and faith the host of darkness may be driven back and the speaker shielded by angels that excel in strength. {1T 428.2}

Brother Hull, you were shown me under the soothing influence of a fascination which will prove fatal unless the spell is broken. You have parleyed with Satan, and reasoned with him, and tarried upon forbidden ground, and have exercised your mind in things which were too great for you, and by indulging in doubts and unbelief have attracted evil angels around you, and driven from you the pure and holy angels of God. If you had steadfastly resisted Satan’s suggestions and sought strength from God with a determined effort, you would have broken every fetter, driven back your spiritual foe, come closer to God, and triumphed in His name. I saw that it was presumption in you to go forth to meet a spiritualist when you were yourself enshrouded and bewildered by clouds of unbelief. You went to battle with Satan and his host without an armor, and have been grievously wounded, and are insensible to your wound. I greatly fear that the thunders and lightnings of Sinai would fail to move you. You are in Satan’s easy chair and do not see your fearful condition and make an effort to escape. If you do not arouse and recover yourself from the snare of the devil, you must perish. The brethren and sisters would save you, but I saw that they could not. You have something to do; you have a desperate effort to make, or you are lost. I saw that those who are under the bewitching influence of spiritualism know it not. You have been charmed and mesmerized, yet you do not know it, and therefore do not make the least effort to come to the light. {1T 428.3}

I saw that we are now in the shaking time. Satan is working with all his power to wrest souls from the hand of Christ and cause them to trample underfoot the Son of God. An angel slowly and emphatically repeated these words: “Of how much sorer punishment, suppose ye, shall he be thought worthy, who hath trodden underfoot the Son of God, and hath counted the blood of the covenant, wherewith he was sanctified, an unholy thing, and hath done despite unto the Spirit of grace?” Character is being developed. Angels of God are weighing moral worth. God is testing and proving His people. These words were presented to me by the angel: “Take heed, brethren, lest there be in any of you an evil heart of unbelief, in departing from the living God. But exhort one another daily, while it is called today; lest any of you be hardened through the deceitfulness of sin. For we are made partakers of Christ, if we hold the beginning of our confidence steadfast unto the end.” God is displeased that any of His people who have known the power of His grace should talk their doubts, and by thus doing make themselves a channel for Satan to transmit his suggestions to other minds. A seed of unbelief and evil sown is not readily rooted up. Satan nourishes it every hour, and it flourishes and becomes strong. A good seed sown needs to be nourished, watered, and tenderly cared for; because every poisonous influence is thrown about it to hinder its growth and cause it to die.  {1T 429.1}

Satan’s efforts are more powerful now than ever before, for he knows that his time to deceive is short. Brother Hull, I saw that you had injured yourself greatly by exposing your weakness and telling your doubts to those who are Satan’s agents. You have been deceived by soft words and fair speeches, and have exposed yourself in a most reckless manner to the attacks of Satan. How could you thus wound yourself and reproach God’s word? You have recklessly rushed upon Satan’s battleground, and it is no marvel that your mind is so stupid and unfeeling. Already has Satan through his agents poisoned the atmosphere you breathe; already have evil angels telegraphed to his agents upon earth in regard to the course to be pursued toward you. And this is one whom God has called to stand between the living and the dead; this is one of the watchmen stationed upon the walls of Zion to tell the people the time of night. A heavy responsibility rests upon you. If you go down, you will not go alone; for Satan will employ you as his agent to lead souls to death. {1T 430.1}

I saw that angels of God were looking sorrowfully toward you. They had left your side and were turning mournfully away, while Satan and his angels were grinning in exultation over you. If you had yourself battled with your doubts and not encouraged the devil to tempt you, by talking out your unbelief and loving to dwell upon it, you would not have attracted the fallen angels about you in such numbers. But you chose to talk your darkness; you chose to dwell upon it; and the more you talk and dwell upon it, the darker and darker you grow. You are shutting out from you every ray of heaven’s light; and a great gulf is coming between you and the only ones who can help you. If you proceed in the way you have started, misery and woe are before you. God’s hand will arrest you in a manner that will not suit you. His wrath will not slumber. But now He invites you. Now, just now, He calls upon you to return unto Him without delay, and He will graciously pardon and heal all your backslidings. God is leading out a people who are peculiar. He will cleanse and purify them, and fit them for translation. Every carnal thing will be separated from God’s peculiar treasures until they shall be like gold seven times purified.  {1T 430.2}

I saw that it was a cruel position for Brethren A and B to be in, to be serving the purposes of Satan by suffering their minds to run just as he would lead them in the channel of unbelief. Their greatest sin was in talking out these dark doubts, this midnight unbelief, and drawing other minds into the same dark channel. {1T 431.1}

God’s people will be sifted, even as corn is sifted in a sieve, until all the chaff is separated from the pure kernels of grain. We are to look to Christ for an example and imitate the humble pattern. You do not feel reconciled to the discipline you need and do not exercise and practice that self-denial which Christ requires of those who are truly heirs of salvation. Those who are engaged in the work of saving souls are co-workers with Christ. His was a work of disinterested benevolence, of constant self-sacrifice. Those who have had so great a sacrifice made for them that they might become partakers of His heavenly grace should in their turn sacrifice and deny self to aid in the great work of bringing others to the knowledge of the truth. Self-interest should be laid aside; selfish desires and self-comfort should not now stand in the way of God’s work in saving souls. God’s ministers are laboring in Christ’s stead; they are His ambassadors. They are not to study their ease, comfort, pleasure, desires, or convenience. They must suffer for Christ, be crucified with Him, and rejoice that they can in every sense of the word know the fellowship of the sufferings of Christ.  {1T 431.2}

I saw that ministers who labor in word and doctrine have a great work before them; a heavy responsibility rests upon them. In their labor they do not come close enough to hearts. Their work is too general, and often too scattered. Their labor must be concentrated to the very ones for whom they are laboring. When they preach from the desk, they only commence their work. They must then live out their preaching, ever guarding themselves, that they bring not a reproach upon the cause of God. They should illustrate by example the life of Christ. 1 Corinthians 3:9: “For we are laborers together with God.” 2 Corinthians 6:1: “We then, as workers together with Him, beseech you also that ye receive not the grace of God in vain.” The minister’s work is not done when he leaves the desk. He should not then throw off the burden and occupy his mind with reading or writing unless this is actually necessary. He should follow up his public labors by private efforts, laboring personally for souls whenever an opportunity presents, conversing around the fireside, beseeching and entreating souls in Christ’s stead to be reconciled to God. Our work here is soon to close, “and every man shall receive his own reward according to his own labor.” {1T 432.1}

I was shown the saints’ reward, the immortal inheritance. Then I was shown how much God’s people had endured for the truth’s sake, and that they would count heaven cheap enough. They reckoned that the sufferings of this present time were not worthy to be compared with the glory which should be revealed in them. The people of God in these last days will be tried. But soon their last trial will come, and then they will receive the gift of eternal life. {1T 432.2}

Brother Hull, you have suffered reproach for the truth’s sake. You have felt the power of the truth and of an endless life. You have had God’s Spirit witness with yours that you were owned and accepted of Him. I saw that if you gird on the armor anew, and stand at your post, resisting the devil and fighting manfully the battles of the Lord, you will be victorious, and will soon lay off your armor and wear a conqueror’s crown. Oh, is not the inheritance rich enough? Did it not cost a dear price, the agony and blood of the Son of God? I call upon you in the name of the Lord to awake. Break away from the awful deception which Satan has thrown over you. Lay hold on everlasting life. Resist the devil. Evil angels are around you, whispering in your ears, visiting you with lying dreams, and you listen to them and are pleased. Oh, for the sake of Christ, for your own soul’s sake, tear away from this dreadful influence before you grieve God’s Spirit entirely from you.  {1T 432.3}

*****

Sabbath, June 6, 1863, I was shown some things in regard to the work of God and the spread of the truth. Preachers and people have too little faith, too little devotion and true godliness. The people imitate the preacher, and thus he has a very great influence upon them. Brother Hull, God wants you to come nearer to Him, where you can take hold of His strength, and by living faith claim His salvation, and be a strong man. If you were a devotional, godly man, in the pulpit and out, a mighty influence would attend your preaching. You do not closely search your own heart. You have studied many works to make your discourses thorough, able, and pleasing; but you have neglected the greatest and most necessary study, the study of yourself. A thorough knowledge of yourself, meditation and prayer, have come in as secondary things. Your success as a minister depends upon your keeping your own heart. You will receive more strength by spending one hour each day in meditation, and in mourning over your failings and heart corruptions and pleading for God’s pardoning love and the assurance of sins forgiven, than you would by spending many hours and days in studying the most able authors, and making yourself acquainted with every objection to our faith, and with the most powerful evidences in its favor.  {1T 433.1}

The reason why our preachers accomplish so little is that they do not walk with God. He is a day’s journey from most of them. The more closely you watch your own heart, the more watchful and guarded you will be, lest by your words or acts you dishonor the truth, give occasion for the tongue of slander to follow you and the truth, and cause souls to be lost through your neglect of self-examination, of heart study, and of vital godliness. The holy deportment of the minister of Christ should be a rebuke to vain, frothy professors. The beams of truth and holiness shining from your serious, heavenly conversation will convict others and lead them to the truth, and those around you will be compelled to say, God is with this man, of a truth. It is the carelessness and looseness of professed ministers of Christ that gives them so little influence. There are many professors, but there are few praying men. If our preachers were men who prayed more in secret, who carried their preaching into practice in their families, who ruled their houses with dignity and gravity, their light would indeed shine to those around them. {1T 434.1}

Brother Hull, I have been shown that if you would dedicate yourself to God, hold communion with Him, meditate much, watch your failings, mourn and lament before the Lord in the deepest humility on account of them, relying upon Him for strength, you would be in the most profitable business in which you were ever engaged; for you would be drinking at a living fountain, and could then give others to drink from that same fountain which revived and strengthened you. {1T 434.2}

Dear brother, unless there is a change in your Christian character, you will fail of everlasting life; for our busy foe will lay his snares for your feet, and if you are not near to God, you will fall into the net. You feel restless and uneasy, and study is your element; but you sometimes fail in the subject. When you should be studying your own heart, you are engaged in reading books. When you should by faith be drawing near to Christ, you are studying books. I saw that all your study will be useless unless you faithfully study yourself. You are not acquainted with yourself, and your mind dwells but little upon God. You are self-confident, and pass along without knowing that self must die if you would be a successful minister of Christ. You lack sobriety and gravity out of the pulpit. These things counteract your pulpit labor.  {1T 434.3}

Ever since your case was first presented to me in vision, I have seen a lack in you. Your mind is not elevated. You stand in the desk and handle the most holy, sacred, elevating truths in an able manner; but when treating upon the most solemn subjects, you often bring in something comical to create a smile, and this frequently destroys the force of your whole discourse. You handle solemn truths with ease, but do not live them, and that is the reason why the heavenly endorsement is lacking. Many whose ears you have pleased will talk of the smart discourse, the able preacher, but are no more impressed with the necessity of obeying the truth than before they listened to it. They go on transgressing God’s law as before. It was the minister that pleased them, not the truths which he uttered. You remain at so great a distance from God that His power does not set home the truth. You should live religion at home, and it would have an influence to elevate your family, to elevate your wife. When at home you throw off restraint and act like a boy; the weight of the truth and the burden of the work do not rest upon you. You are not choice of your words or of your example. {1T 435.1}

Your only safety is in studying yourself, your weakness and failings. Do not cease to guard yourself. Watch yourself more closely when at home. Watch yourself when away from home. You neglect your closet duties, lay off your armor, and give up to a spirit of recklessness that drives angels from you and from your family. Do not neglect to search your own heart at home. Lavish not all your affections upon your family. Preserve your heart’s best affections to devote to Jesus, who has redeemed you by His blood. When at home, be fitting up all the time for your Master’s business when you shall be away from home. If you do this, you will have on the armor every moment. Your soul’s highest desire will be to glorify God, to do His will upon earth, and you will have sweet confidence and trust in Him. You will not feel so restless, but will have a constant theme for meditation, devotion, and holiness. I was referred to 1 Corinthians 9:27: “But I keep under my body, and bring it into subjection: lest that by any means, when I have preached to others, I myself should be a castaway.” You have a work to do to understand yourself. Be not flattered by remarks which unwise and foolish brethren may make concerning your efforts. If they praise your preaching, let it not elate you. If God’s blessing attends your labors, fruits will be seen. Your preaching will not merely please, but will gather in souls.  {1T 435.2}

Brother Hull, you must be guarded on every side. I saw that whatever divides the affections, or takes away from the heart supreme love for God, or prevents unlimited confidence and entire trust in Him, assumes the character and takes the form of an idol. I was pointed to the first great commandment: “Thou shalt love the Lord thy God with all thy heart, and with all thy soul, and with all thy mind.” There is allowed no separation of our affections from God. Nothing is to divide our supreme love for Him or our delight in Him. Your will, wishes, plans, desires, and pleasures must all be in subjection. You have something to learn, to exalt the Lord God in your heart, in your conversation, in all your acts; and then Jesus can teach you, and help you, as you cast your net on the right side of the ship, to bring it to shore full of fishes. But without the help of Christ in casting your net, you may toil weeks, months, and years without seeing much fruit of your labor.  {1T 436.1}

I saw that you would be tempted to feel that your brethren want to gauge you, that they want to put too much restraint upon you. But your brethren only want you to live according to the instructions of God’s word, and God wishes to bring you there, and angels are watching you with the deepest solicitude. You must conform your life to the word of God, that you may be blessed and strengthened of Him, or you will fall out by the way, and while you preach to others, you yourself will be a castaway. But you may be an overcomer, and may win eternal life. You are recovering yourself from the snare of Satan, but he is preparing other snares for you. God will help and strengthen you if you seek Him earnestly. But study yourself. Try every motive; let it not be your aim to preach brilliant discourses to exhibit Moses Hull, but seek to exhibit Christ. Simplify the truth to your hearers so that small minds may comprehend it. Make your discourses plain, pointed, and solemn. Bring the people to a decision. Make them feel the vital force of truth. If any speak one word of flattery to you, rebuke them sharply. Tell them that Satan has troubled you with that for some time, and they need not help him in his work. {1T 437.1}

When among the sisters, be reserved. No matter if they think you lack courtesy. If sisters, married or unmarried, show any familiarity, repulse them. Be abrupt and decided, that they may ever understand that you give no countenance to such weakness. When before the young, and at all times, be grave, be solemn. I saw that if Brother Loughborough and yourself make God your strength, a work will be accomplished by you for His poor people, for two can be a host. Come close to each other, pray together and separately, be free with each other. Brother Hull should confide in Brother Loughborough’s judgment, and listen to his counsel and advice. {1T 437.2}