Bizonyságtételek I. kötet - 10. bizonyságtétel - 74. A fiatalokat fenyegető veszély

10. bizonyságtétel (1864)

74. A fiatalokat fenyegető veszély

1863. június 6-án megmutattak nekem néhány veszélyt, mely a fiatalokat fenyegeti. Sátán ellenőrzi a fiatalok gondolatait és félrevezeti tapasztalatlan lábukat. Ők még nem ismerik mesterkedéseit. Ezekben a vészterhes időkben a szülőknek őrködniük kell, és kitartó szorgalommal rekesszék ki az ellenség legelső közeledését. Tanítsák gyermekeiket, mikor otthon tartózkodnak, s ha úton járnak, ha lefekszenek, ha felkelnek, parancsra új parancs, szabályra új szabály, itt egy kicsit, ott egy kicsit.

Az anya kötelessége a csecsemőnél kezdődik. Meg kell fékeznie a gyermek akaratát és indulatait, nevelje és tanítsa meg engedelmeskedni. Mikor a gyermek növekszik, akkor se eressze el a gyeplőt. Az anya szakítson időt, hogy tanítsa gyermekeit, helyesbítse hibáikat, és türelmesen intse őket a helyes útra. A keresztény szülőknek tudatosan arra kell nevelni és előkészíteni őket, hogy Isten gyermekeivé legyenek. A gyermekkori nevelés és a gyermekkorban kialakított jellem kihat a gyermekek egész vallásos életére. Ha nem fékezik meg akaratukat, és nem szoktatják engedelmességre a szülők iránt, a későbbi években nehéz lesz megtanulniuk azt. Micsoda elkeseredett küzdelem, mily ádáz tusa Isten követelményei iránti engedelmességre venni azt az akaratot, amelyet sose győztek le! A szülők ezt a fontos kötelességüket hanyagolják el, amivel komoly hibát és bűnt követnek el a szegény gyermekek és Isten ellen.

A szigorú fegyelem alatt álló gyerekek néha elégedetlenkednek. Türelmetlenek – a korlátozás miatt, és szeretnének kedvükre tenni, jönni-menni, ahogy nekik tetszik. Különösen tíz és tizennyolc éves kor között gyakran úgy vélekednek, hogy mit sem ártana nekik, ha fiatal társaikkal kirándulhatnának, vagy más társas gyülekezéseiken részt vehetnének. A tapasztalt szülők mégis veszélyt látnak benne.

Ismerik gyermekeik egyéni természetét, tudják hogyan hatnak e dolgok gondolkodásukra. Üdvösségük kívánásától szorongatva, visszatartják őket ezektől az izgató szórakozásoktól. Mikor az ilyen gyermekek maguk határozzák el, hogy otthagyják a világ élvezeteit, és keresztények lesznek, mekkora kő esik le az aggódó, hűséges szülők szívéről. De a szülő igyekezetének még ekkor sem szabad megszűnnie. Ne hagyjuk a gyerekeket magukra, hogy a maguk útját kövessék, és mindig maguk válasszanak. Éppen csak megkezdték a komoly küzdelmet a bűn, a hiúság, szenvedély és irigység, a féltékenység, gyűlölködés, bűnös hajlamok, és valamennyi gonoszság ellen. A szülők őrködjenek gyermekeik fölött és tanácsolják őket. Döntsenek helyettük, és magyarázzák meg nekik, hogy ha nem tudnak jókedvűen és készségesen engedelmeskedni szüleiknek, akkor képtelenek szívesen engedelmeskedni Istennek, és lehetetlen kereszténnyé lenniük.

A szülők buzdítsák gyermekeiket, hogy válasszák őket bizalmasukul, öntsék ki nekik szívük bánatait, mindennapi kis bosszúságaikat és bajaikat. így a szülők megtanulhatnak együttérezni gyermekeikkel, imádkozhatnak velük és értük, hogy Isten óvja és vezesse őket. Irányítsák őket a csalhatatlan Baráthoz és Tanácsadóhoz, Akit meghat a gyöngeségeik tudata, Akit mindenben hozzánk hasonlóan megkísértettek, kivéve a bűnt.

Sátán kísérti a gyermekeket, hogy szüleikkel szemben legyenek tartózkodók, és fiatal, tapasztalatlan társaik közül válasszanak bizalmast. Olyat, aki nem tud segíteni nekik, hanem csak rossz tanácsot ad. Fiúk-lányok összejönnek, fecsegnek, nevetgélnek, tréfálkoznak, és kiűzik szívükből Krisztust. Buta zagyvaságokkal elűzik maguktól az angyalokat. Hiábavaló beszélgetésük mások viselkedéséről, lényegtelen locsogásuk erről a fiatalemberről vagy arról a lányról, elsorvasztja a nemes, áhítatos gondolatokat és érzéseket. Kiűzik belőlük a jó és szent kívánságokat, kiölik az Isten és az igazság iránti szeretetet.

A gyermekek sok gonoszságtól megmenekülnének, ha szorosabb kapcsolatban élnének szüleikkel. A szülők buzdítsák gyermekeiket, hogy legyenek velük nyíltak és őszinték, forduljanak hozzájuk bajaikkal, és mikor nem tudják, mi a helyes, tárják nézeteiket pontosan szüleik elé, és kérjék ki tanácsukat. Ki lenne megfelelőbb arra, hogy felismerje és felhívja figyelmüket a veszélyre, mint az istenfélő szülők? Ki érti meg jobban gyermekeik egyéni jellemét? Az anya, aki kicsi koruk óta figyelte gondolataik minden fordulatát, tehát ismeri természetüket, ő a legalkalmasabb, hogy tanáccsal lássa el gyermekeit. Ki tudná jobban, mint az apa támogatásával az anya, hogy melyik jellemvonásukat kell féken tartani, lefaragni?

A keresztény gyermekek többre fogják becsülni istenfélő szüleik szeretetét s megbecsülését, mint bármely földi áldásét. Szeretni és tisztelni fogják szüleiket. Életük egyik legfőbb célja lesz örömöt szerezni szüleiknek. A mai lázadó korban a helytelenül nevelt és fegyelmezetlen gyermekek alig ismerik szüleik iránti kötelességeiket. Gyakran minél többet tesznek értük a szülők, annál hálátlanabbak és annál kevésbé tisztelik őket. A kényeztetett és kiszolgált gyermekek mindig is elvárják azt. Ha nem kapják meg, csalódottak és csüggedtek. Ugyanezt a beállítottságot látjuk életük további részében. Tehetetlenek, és másokra támaszkodnak segítségért. Elvárják, hogy törődjenek velük, és engedjenek nekik. Mikor felnőtt férfivá és nővé cseperednek, és valaki nem helyesli életüket, sértve érzik magukat. így élik le aggodalmak közt életüket, alig tudják elviselni a rájuk eső terhet. Gyakran morognak és mérgelődnek, mert nem minden megy kedvükre.

Az elnéző, engedékeny szülők olyan leckékre tanítják gyermekeiket, melyek romlásukat okozzák, és saját lábuk elé is töviseket ültetnek. Azt képzelik, hogy ha teljesítik gyermekeik kívánságait és hagyják, hadd kövessék hajlamaikat, akkor kivívják szeretetüket. Mekkora tévedés! Az így kényeztetett gyerekek zabolátlan kívánságokkal nőnek fel, viselkedésük hajthatatlan, ők maguk önzők, követelődzők és igényesek lesznek, maguk és környezetük átka. A szülők nagymértékben kezükben tartják gyermekeik későbbi boldogságát. Rájuk hárul a gyermekek jellemalakításának fontos feladata. A gyermekkori nevelésük egész életükre elkíséri őket. A szülők vetik a magot, amely felnő és gyümölcsöt terem, vagy a jóra, vagy a rosszra. Előkészíthetik fiaikat és lányaikat a boldogságra vagy a boldogtalanságra.

Még mikor nagyon fiatalok, tanítsuk meg a gyermekeket a hasznosságra, hogy segítsenek magukon és másokon is. Korunk sok lánya lelkiismeretfurdalás nélkül tudja nézni, hogy anyja dolgozik, főz, mos vagy vasal, míg ők a szobában ülnek, regényeket olvasnak, kötnek, horgolnak vagy hímeznek. Szívük érzéketlen, akár a kő. De honnan veszi magát ez a helytelenség? Rendszerint kit kárhoztathatunk emiatt? A szegény, megtévedt szülőket. Nem tartják szem előtt gyermekeik jövő javát, és rosszul alkalmazott szerető elfogultságukban hagyják őket tétlenül ücsörögni, vagy jelentéktelen dolgokkal foglalkozni. Majd azzal mentegetik tunya lányaikat, hogy gyöngélkedők. Miért lettek gyöngélkedők? Gyakran a szülők hibájából. A kellő testmozgás a ház körül hasznos lenne testüknek is, gondolkodásuknak is. De helytelen elképzelések miatt megfosztják attól gyermekeiket, míg csak idegenkedni nem fognak a munkától. A munka kellemetlen és nem egyezik az előkelőségekről alkotott nézeteikkel. Azt gondolják, hogy jól nevelt nőkhöz nem illik a mosogatás, vasalás vagy a mosóteknő; sőt, rangon alulinak tartják. Ez a divatos nevelés, melyben eme szerencsétlen korban a gyermekek részesülnek.

Isten népét vezessék magasabb elvek, mint a világiakat, akik valamennyi tettüket a divat mértékéhez szabják. Az istenfélő szülőknek hasznos életre kell nevelniük gyermekeiket. Nem szabad megengedniük, hogy a kor uralkodó, szertelen felfogása szennyezze nevelésük elveit; nem szabad a világ divatjaihoz igazodniuk, nem szabad, hogy a világiak véleménye kormányozza őket. Nem szabadna megengedni gyermekeiknek, hogy ők válasszanak maguknak barátokat. Tanítsák meg őket arra, hogy a szülők kötelessége a választás. Szoktassátok őket a terhek viselésére, míg fiatalok. Ha nem szokták a munkát, hamarosan panaszkodni fognak hát, derékfájásról, és fáradt tagokról. Titeket pedig az a veszély fenyeget, hogy - szeretetből - ti végezzétek a munkát, ahelyett, hogy kissé szenvedni hagynátok őket. A gyerekek terhe eleinte legyen könnyű. Majd növeljétek a terhet napról-napra, míg eleget nem tudnak dolgozni anélkül, hogy belefáradnának. A tétlenség a nyilallás és a hátfájás fő okozója a gyermekeknél.

Fiatal nők olyan csoportja létezik e korban, mely haszontalan. Csak arra jók, hogy lélegezzenek, egyenek, öltözködjenek, csevegjenek, és zöldségeket beszéljenek, míg ujjuk között tartanak valami hímzést vagy horgolást. Csak kevés fiatalon látszik az igazán egészséges okosság és józan ész. Pillangó életet élnek, és semmi céljuk sincs. Mikor világi barátok csoportja összejön, jóformán mást se hallani tőlük, mint néhány buta megjegyzést ruháról vagy léha ügyről, és aztán jót nevetnek ragyogónak képzelt megjegyzéseiken. Gyakran teszik ezt idősebbek jelenlétében, akik csak szomorkodni tudnak a kor iránti ekkora tiszteletlenség láttán. Úgy látszik, a fiatalok teljesen elvesztették a szerénység és jó modor ékességét. Nevelésük miatt mégis azt képzelik, hogy ez az előkelőség netovábbja.

Ez a lelkület olyan, mint a fertőző betegség. Isten népe válassza meg gyermekeik barátait, és tanítsák meg őket, hogy kerüljék a hiú világiak társaságát. Az anyák vigyék lányaikat a konyhába, és türelmesen tanítsák őket. Az ilyen munkától egészségük csak megerősödik. Izmaik nem lesznek petyhüdtek, hanem erőre kapnak, s alkonyat idejére gondolkodásuk józanabb és emelkedettebb lesz. Lehet, hogy elfáradnak, ámde mily édes a pihenés a kellő mennyiségű munka után. Az alvás, a természet újjáépítője, élénkíti fáradt testüket, és elkészíti a következő nap kötelességeire. Ne sugalljátok gyermekeiteknek, hogy mindegy, ha dolgoznak, ha nem.

Tanítsátok meg őket arra, hogy szükség van segítségükre; hogy az idő érték, és hogy számítotok munkájukra. Az Úr közölte velem, hogy sok bűn forrása a tétlenség. A tevékeny testek és fejek nem találnak időt, hogy utána kapjanak valahány ellenség sugallta kísértésnek, de a tétlen kéz és ész készen áll a Sátán uralmára. Ha nem kötjük le helyesen gondolatainkat, helytelen dolgokkal fogunk foglalkozni. A szülők tanítsák meg gyermekeiket, hogy bűn a semmittevés. Fölhívták figyelmemet Ezékiel 16:49-re: „Íme, ez volt vétke Sodomának, a te öcsédnek: kevélység, eledel bősége s gondtalan (tétlen) békesség volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg.”

A gyerekeknek tudniuk kellene, hogy adósaik szüleiknek, akik kiskorukban őrködtek fölöttük, ápolták őket, ha betegek voltak. Meg kell érteniük, hogy szüleik sok aggodalmat szenvedtek el értük. Különösen a lelkiismeretes, istenfélő szülők viselik nagyon szívükön, hogy gyermekeik a helyes utat válasszák. Mikor hibákat láttak bennük, igen nehéz volt a szívük. Ha a gyermekek látnák a szívfájdalmakat, amelyeket rossz magaviseletük okoz, bizonyára megbánnák. Ha látnák anyjuk könnyeit, és hallanák Istenhez könyörögni értük, ha hallani tudnák elfojtott, megtört sóhajait, szívük megindulna, hamar bevallanák helytelenségeiket, és bocsánatot kérnének. 

Munka vár ránk az idősekért és a fiatalokért. A szülőknek képezniük kell magukat, hogy eleget tudjanak tenni gyermekeik iránti kötelességeiknek. Némely szülő félreérti gyerekeit, és nem is ismeri őket igazán. Gyakran nagy a távolság a szülő és a gyerekek között. Ha a szülők jobban beleélnék magukat gyermekeik helyzetébe és éreznék, ami a szívükben van, jó hatással lehetnének rájuk.

A szülők bánjanak felelősségteljesen a rájuk bízott lelkekkel. Ne legyezgessék gyermekeikben a hiúságot, az igényességet vagy a hiúság szeretetét. Nem szabadna tanítani, de még megtűrni sem, hogy megtanulják a ravasz csínyeket, ami elragadónak látszik, mikor még kicsik, de melyekről le kell majd szokniuk, és amiért, ha nagyobbak lesznek, rájuk kell szólni. Nem könnyű elfelejteni a bevett szokást. Szülők, addig kezdjétek fegyelmezni gyermekeitek értelmét, amíg nagyon fiatalok, azzal a céllal, hogy majd keresztények lehessenek. Összpontosítsátok minden igyekezeteteket üdvösségükre. Viselkedjetek úgy, mintha azért bízták volna rátok kicsinyeiteket, hogy becses ékszerré tegyétek őket, akik majd ragyogni fognak Isten országában. Vigyázzatok, nehogy álomba ringassátok őket a pusztulás verme fölött azzal a téves gondolattal, hogy még nem elég öregek megbánni bűneiket és megvallani Krisztust.

Ráirányították figyelmemet az azoknak adott számos becses ígéretre, akik kora fiatalságukban keresik az Üdvözítőt. Prédikátor 12:3: „Emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságod idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jönnek.” Példabeszédek 8:17: „Én az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.” Isten népének mindenható pásztora még most is hív: „Engedjétek, hogy a kisgyermekek hozzám jöjjenek, ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Istennek országa.” Tanítsátok gyermekeiteket, hogy a fiatalság a legjobb idő az Úr keresésére. Az élet terhei ekkor még nem nehezedik rájuk, és a fiatal fejeket nem zaklatja gond. Míg ilyen szabadok, ekkor kell Istennek szentelni erejük legjavát.

A gyermekekre nézve szerencsétlen korban élünk. Erős áramlat sodor lefelé a kárhozatba. Ezért a gyerekkor tapasztalatánál s erejénél többre van szükség, hogy szembe ússzanak az árral, és el ne ragadja őket. A fiatalok általában Sátán foglyainak látszanak, aki gonosz angyalai közreműködésével vezeti őket a biztos pusztulásba. Sátán és seregei hadat viselnek Isten kormányzata ellen. Sátán meg akarja zavarni, s kísértéseivel le akarja győzni azokat, akik át szeretnék adni szívüket Istennek, hogy elcsüggedjenek és feladják a harcot.

Szülők, segítsetek gyermekeiteknek. Ébredjetek a rátok telepedett zsibbadtságból. Őrködjetek szüntelen, hogy elvágjátok az áramlatot és könnyítsetek a Sátán által gyerekeitekre halmozott súlyos nyomáson. A gyermekek nem tudják ezt maguktól megtenni, de a szülők sokat tehetnek értük. Buzgó imával és életerős hittel nagy győzelmeket fogtok aratni. Némely szülő nem eszmél rá a felelősségére, és elhanyagolja gyermekei vallásos oktatását. Reggel a keresztény első gondolatai irányuljanak Istenre. Világi munkának és önérdeknek másodlagos hellyel kell megelégednie. Tanítsuk gyermekeinket, hogy tiszteljék, s nagyra becsüljék az áhítat óráját. Mielőtt munkába mennek, az egész családot hívják össze, az apa távollétében az anya esedezzék buzgón Istenhez, hogy tartsa meg őket a nap folyamán. Forduljatok hozzá alázatosan, gyöngédséggel telten, a benneteket s gyermekeiteket fenyegető kísértések és veszélyek tudatában; hitetekkel kössétek őket az oltárra, könyörögve, hogy az Úr viselje gondjukat. Az így Istennek szentelt gyermekeket szolgáló angyalok őrzik. A keresztény szülők kötelessége este és reggel is, hogy buzgó ima és kitartó hit segítségével védősáncot vonjanak gyermekeik köré. Tanítsák őket türelmesen, szeretettel és fáradhatatlanul, hogy éljenek Isten tetszése szerint.

A szülők türelmetlensége türelmetlenséget vált ki a gyermekekből is. A szülőkben felszínre törő indulatosság indulatossá teszi a gyermekeket, és felkavarja természetük ördögi oldalait. Némely szülő szigorúan, türelmetlenül és gyakran haragosan fenyíti gyermekeit. Az ilyen fenyítésnek nem lesz jó eredménye. Egy helytelenség kiigazítása közben kettőt hoznak létre. A szüntelen akadékoskodás és verés megkeményíti a gyermekeket, és elfordítja őket a szülőktől. A szülők először tanuljanak meg uralkodni magukon, akkor eredményesebben irányíthatják gyermekeiket. Valahányszor elvesztik önuralmukat, és türelmetlenül szólnak vagy tesznek, nem csupán kicsinyeik, de Isten ellen is vétkeznek. Először érvekkel győzzék meg gyermekeiket. Világosan mutassanak rá helytelenségeikre, és véssék gondolataikba, hogy nemcsak szüleik, hanem Isten ellen is vétkeztek. Lecsillapított indulatokkal, gyermekeid iránti szánakozással és sajnálattal teli szívvel imádkozz velük, mielőtt pirongatnád őket. így feddésed nem gyűlöltet meg gyermekeiddel, hanem szeretetet ébreszt bennük. Látni fogják, hogy nem azért bünteted őket, mert kényelmetlenséget okoztak, vagy, mert bosszúságodat akarod kitölteni rajtuk, hanem kötelességérzetből, az ő javukra, hogy ne engedd bűnben felnőni őket.

Némely szülő elmulasztotta, hogy vallásos nevelést adjon gyermekeinek, és iskolai nevelésüket is elhanyagolták. Egyiket sem szabadna mellőzni. A gyermekek gondolkodása élénk, s ha nem végeznek testi munkát vagy tanulnak, rossz hatásoknak lesznek kitéve. Bűn, ha a szülők tudatlanságban hagyják felnőni gyermekeiket. Lássák el őket hasznos, érdekes könyvekkel és tanítsák meg őket dolgozni. Néhány órát szánjanak testi munkára, néhányat pedig tanulásra és olvasásra. A szülők igyekezzenek szárnyalóvá tenni gyermekeik gondolkodását, és fejleszteni értelmi képességeiket. Általában a magára hagyott, műveletlen értelem közönséges, érzéki és romlott lesz. Sátán kihasználja a lehetőséget, és ő igazgatja a tétlen elméket.

Szülők! Angyal jegyez le minden, gyermekeiteknek mondott, türelmetlen, akadékoskodó szót. Ha nem helyesen nevelitek őket, ha nem mutattok rá a bűn igen vétkes voltára, s a bűnös út végső következményére, ezt hibátokul jegyzik fel. Összes tettetek feljegyzésre kerül, akár jó, akár rossz. A szülők nem lehetnek elég eredményesek gyermekeik igazgatásában, amíg nem uralkodnak magukon tökéletesen. Először tanulják meg magukat megfékezni, uralkodni szavaikon, de arckifejezésükön is. Ne engedjék meg maguknak, hogy hangjuk haragtól, vagy dühkitöréstől legyen zaklatott vagy izgatott. Akkor majd áldásosan hatnak gyermekeikre. A gyermekek helyesen szeretnének viselkedni, elhatározzák, hogy engedelmesek és szeretetteljesek lesznek szüleik vagy nevelőik iránt, csakhogy segítségünkre és bátorításunkra van szükségük. Elhatározhatják magukat a jóra, de ha elveiket nem erősíti meg a vallás, ha nem hat rájuk Isten újjáélesztő kegyelme, nem fogják megütni a mértéket.

A szülők kettőzzék meg a gyermekeik megmentése érdekében kifejtett igyekezetüket. Tanítsák őket hűségesen, ne hagyják őket magukra, hogy maguk nevelkedjenek, ahogy tudnak. Ne tűrjük el, hogy a fiatalok egyaránt tanuljanak jót és gonoszt, azt gondolva, hogy majd később, a jó kerekedik felül, a gonosz pedig lemállik róluk. Ám a gonoszság gyorsabban nő, mint a jóság. Lehet, hogy a felvett rossz évek múlva lekopik róluk, de ki meri ezt kockáztatni. Időtök rövid. Könnyebb és sokkal biztonságosabb tiszta és jó magot vetni szívükbe, mint később kitépni a gyomot. A szülők kötelessége őrködni, nehogy a környezet hatásai kárt tegyenek gyermekeikben. Kötelességük megválogatni a gyermekek barátait, és nem tűrni el, hogy ők válasszanak. Ki törődjék ezzel, ha nem a szülő? Ki más viselné szívén a gyermekek javát, ha nem ti? Élhet-e másokban a szülők szüntelen gondoskodása és mély szeretete?

Lehet, hogy a szombattartó gyerekek türelmetlenek lesznek a korlátozás miatt, és azt gondolhatják, hogy szüleik túl szigorúak. Ellenséges érzések is támadhatnak bennük, s elégedetlenség azok ellen, aki jelen, jövő és örök javukért fáradoznak. De ha Isten néhány évig megóvja életüket, áldani fogják szüleiket, amiért szigorúan vették őket, és hűségesen őrködtek felettük tapasztalatlan éveik alatt. A szülők magyarázzák meg, egyszerűsítsék le a megváltás tervét gyermekeiknek, hogy zsenge eszük felfoghassa. A nyolc, tíz és tizenkét éves gyerekek elég érettek ahhoz, hogy beszélj nekik a személyes vallásosságról. Ne neveld gyermekeidet arra, hogy majd valamikor később, amikor elég idősek, megbánhatják a bűneiket és hihetnek az igazságban. Ha helyesen tanítjátok őket, igen fiatalon helyes nézetük lehet bűnös állapotukról, és arról, hogy Krisztus által az üdvösség útját járhatják. Lelkészeink általában nem törődnek a gyermekek üdvösségével, és közel sem foglalkoznak velük annyit személyesen, mint kellene.

A gyermekeinket körülvevő gonosz légkör csaknem ellenállhatatlan. Megrontja gondolkodásukat, és kárhozatra vezeti őket. A fiatalok esze természettől fogva bolondságon jár. Korán, mielőtt jellemük kialakulna, s értelmük megérne, káros hatású társaságot kedvelnek. Némelyek szüleik kívánságai és kérlelései ellenére a másik nemhez vonzódnak, megszegik az ötödik parancsolatot, mert nem tartják tiszteletben szüleik kívánságát. A szülők kötelessége őrködni gyermekeik járása-kelése fölött. Intsék őket és sorakoztassák fel az érveket előttük, melyek a családhoz fűzi őket, és ez beláttatja velük, hogy a szülők szívükön viselik sorsukat. Tegyék a családi kört kellemessé és vonzóvá.

Apák és anyák! Szóljatok gyermekeitekhez szeretetteljesen. Ne feledjétek érzékenységüket, azt, hogy mily nehezen viselik el a hibáztatást. Gondolkozzatok, s rá fogtok jönni, hogy gyermekeitek olyanok, mint ti magatok. Amit ti nem szerettek, velük se tegyétek. Ha ki nem állhatjátok a zsémbelést és kárhoztatást, gyermekeitek sem szeretik azt. Gyöngébbek, mint ti vagytok, nem bírnak el annyit, mint ti. Kellemes, nyájas szavatok legyen mindenkor házatok napsugara. Az önuralom, a gondosság, a lelkiismeretesség százszorosán megtermi gyümölcsét. A szülőknek nincs joguk zsörtölődéssel, s apró hibákért szigorú megrovással gyászba borítani a gyerekek boldogságát. Ami igazán helytelen és bűnös, azt pontosan olyan bűnösnek mondjátok, mint amilyen. Kövessetek szilárd, határozott utat, hogy meggátoljátok a rossz cselekedetek megismétlődését. Tárjátok gyermekeitek elé a hibákat, mégse hagyjuk őket csüggesztő gondolatokban, hanem bátorítsuk őket, hogy meg tudnak javulni, és ki tudják vívni bizalmatokat és helyesléseteket.

Némely szülő hibát követ el, mert túl nagy szabadságot enged meg gyermekeinek. Néha annyira bíznak bennük, hogy nem látják hibáikat Nem helyes messzire engednünk – költségesen – gyermekeinket, csak ha szülő vagy gyám kíséri el őket, mert ez rossz hatással van rájuk. Beképzeltek lesznek, és azt gondolják, hogy előjogaik vannak, s ha nem kapják meg azokat, azt hiszik, hogy rosszul bánnak velük. Emlegetik a gyerekeket, akik szabadon járnak-kelnek, sok előjogukat, míg nekik csak kevés jut.

Az anya – attól félve, hogy a gyermekek igazságtalannak tartják – eleget tesz kívánságaiknak, ami végül is súlyos kárt okoz bennük. Fiatal vendégek, akiken nincs rajta a szülők őrködő szeme, hogy észrevegye és helyesbítse hibáikat, gyakran olyan benyomásokat szednek össze, melyek kiküszöbölése hónapokig tarthat. Olyan esetekre hívták fel figyelmemet, ahol a gyermekek jók és engedelmesek voltak. Egyes családokban a szülők teljesen megbíztak bennük, s hagyták, hogy gyermekeik messzire ellátogassanak barátaikhoz. Ettől kezdve a gyermekek viselkedése és jelleme teljesen megváltozott. Azelőtt elégedettek és boldogok voltak otthon, és nem vágyódtak más fiatalok társasága után. Mikor a látogatás után hazamentek szüleikhez, a korlátozások igazságtalannak látszottak, a szülői ház pedig börtönnek. A szülők ily balga tettei határozzák meg gyermekeik jellemét.

Az ilyen látogatások alkalmával némely fiatal olyan barátságot köt, amely végül károsnak bizonyul. Szülők, ha tudjátok, tartsátok magatok mellett gyermekeiteket a legmélyebb féltő gondoskodással, és őrködjetek felettük. Mikor hagyjátok, hogy a távolba utazzanak látogatóba, azt képzelik, elég idősek ahhoz, hogy vigyázzanak magukra, és egyedül döntsenek. Mikor a fiatalok így magukra maradnak, beszélgetésük gyakran nem kifinomult és emelkedett, és olyan témákról sem folyik, amely jobban megkedveltetné velük a vallásosságot. Minél többet hagyjátok őket látogatóba járni, annál többször szeretnének látogatóba járni, s annál kevésbé lesz vonzó szemükben a családi körük.

Gyermekek! Isten jónak látta, hogy szüleitek gondjaira bízzon, hogy tanítsanak és fegyelmezzenek benneteket, így kivegyék részüket jellemetek menny számára alakításából. Mégis rajtatok múlik, vajon jó keresztény jellemet fejlesztettek-e azzal, hogy a lehető legjobban felhasználjátok az előnyöket, amelyekben istenfélő, megbízható, imádkozó szüleitek révén részetek van. Annak ellenére, hogy aggódnak és hitelt érdemlően nevelnek, egyedül nem tudnak megmenteni titeket. Rátok is kötelesség vár. Minden gyermeknek művelnie kell a maga jellemét. Hívő szülők! Felelősségteljes munka vár rátok: irányítsátok gyermekeitek lábát, még vallásos életükben is. Amikor igazán szeretik Istent, áldani és tisztelni fognak gondoskodásotokért, hűségetekért.

Az a divat uralkodik a világban, hogy hagyják a fiatalokat, hadd kövessék gondolataik neveletlen fordulatát. Ha a fiatalok nagyon féktelenek, a szülők rámondják, hogy idővel lecsillapodnak, és majd ha elérik tizenhatodik vagy tizennyolcadik életévüket, gondolkodásuk megérik, maguk mögött hagyják rossz szokásaikat, és végül hasznavehető férfiak és nők lesznek belőlük. Óriási tévedés! Évekig megengedik az ellenségnek, hogy bevesse szívük kertjét. Eltűrik, hogy a rossz elvek növekedjenek, és sok esetben bármennyit is bajlódnak a talajjal, semmire sem mennek. Sátán kitanult, szívós munkás, szörnyű ellenség. Valahányszor meggondolatlan szó hangzik el, mely kárt tesz a fiatalokban, akár bókok, akár olyasmi, ami kevésbé iszonyúnak tüntet fel valamely bűnt, Sátán kihasználja, ápolja a rossz magot, hogy gyökeret eresszen, és bőséges aratást hozzon. Némely szülő nem törődik vele, ha gyermekei rossz szokásokat vesznek fel, melynek nyomai egész életükben megmaradnak. Ez a bűn a szülőket terheli. Ezek a gyermekek kereszténynek vallják magukat, de a kegyelem különleges munkája, és alapos újjáalakulás nélkül korábbi szokásaik végighúzódnak egész életükön, s épp azt a jellemet hozzák napvilágra, amelynek kialakítását a szülők megengedték, megtűrték.

A hitvalló keresztények közt általában olyan alacsony az istenfélelem színvonala, hogy akik őszintén kívánják követni Krisztust, sokkal nehezebbnek és próbára tevőbbnek találják, mint máskülönben lenne. A világias hitvallók hatása súlyos kárt tesz a fiatalokban. A hitvalló, állítólagos keresztények többsége eltörölte a megkülönböztető vonalat a keresztények és a világ közt. S noha azt mondják, hogy Krisztusért, mégis a világért élnek. Hitük alig fékezi bűnös élvezeteiket. Állítják, hogy a világosság gyermekei, mégis sötétben járnak. Az éjszaka és sötétség gyermekei ők. Aki a sötétben jár, nem szeretheti Istent, és nem törekedhetik őszintén az Úr dicsőségére. Nem felvilágosultak, hogy felismerjék a mennyei dolgok kitűnőségét, ezért szeretni sem tudják. Kereszténynek vallják magukat, mert ezt általában tiszteletreméltónak tartják, s nincs keresztjük, amit viselniük kellene. Gyakran önző okok vezetik őket. Némely efféle hitvalló be tud menni a bálterembe, és részt tud venni annak valamennyi élvezetében. Mások nem tudnak ennyire menni, mégis részt vesznek szórakozást célzó társas összejöveteleken, kirándulásokon és kiállításokon. E hitvalló keresztényeken a legélesebb szem sem fedezne fel egyetlen keresztény vonást. Megjelenésükben nem látsz különbséget köztük és a legádázabb hitetlen között. A hitvalló keresztény, a kicsapongó, a vallás nyílt gúnyolója, a nyíltan pogány, egyetlen csoportként elegyednek össze. Isten egyazon lelkületűnek és viselkedésűnek tekinti valamennyit.

A keresztény hitvallás a megfelelő hit és cselekedetek nélkül mit sem ér. Senki nem szolgálhat két úrnak. Az ördög gyermekei urukat szolgálják, neki adják át magukat, hogy engedelmesen szolgálják őt. Az ördög, s nem Isten szolgái ők, míg meg nem tagadják az ördögöt s minden tettét. Nem lehet ártalmatlan a mennyei király szolgáira, ha azokba az élvezetekbe és szórakozásokba merülnek, melyekkel Sátán szolgái töltik idejüket, ha mégannyiszor el is ismételik, hogy ezek a szórakozások ártalmatlanok. Isten szent és megszentelő igazságokat közölt, hogy elválassza népét az istentelenektől, és magának tisztítsa meg őket. A hetediknapi adventisták éljenek hitük szerint. Akik engedelmeskednek a tízparancsolatnak, azok egészen más szemszögből ítélik meg a világ állapotát és a vallásos dolgokat, mint azok a hitvallók, akik az élvezetek szerelmesei, akik elkerülik a keresztet és megszegik a negyedik parancsolatot. A társadalom jelen állapota mellett nem könnyű a szülőknek magzabolázni gyermekeiket, és a Biblia helytálló szabályai szerint tanítani őket. A vallás hitvallói oly messze távoztak Isten szavától, hogy amikor népe visszatér szent igéjéhez, és annak utasításai szerint igyekszik nevelni gyermekeit, s akár Ábrahám, megparancsolják házuk népének maguk után, a szegény, rossz behatással körülvett gyermekek azt hiszik, hogy szüleik túl sokat várnak el tőlük, és túl óvatosak barátaik megválasztásában. Természetesen követni kívánják a világias, élvezetszerető hitvallók példáját.

Manapság alig ismert a Krisztus nevéért való üldözés vagy szidalmazás. Nagyon kevés önmegtagadás és áldozathozatal kell ahhoz, hogy valaki magára vegye az istenfélelem látszatát, és hogy neve ott szerepeljen a gyülekezet névsorán. Viszont úgy élnünk, hogy viselkedésünk Istennek tetsző legyen, és nevünk ott szerepeljen az Úr életkönyvében, ahhoz virrasztás és ima, önmegtagadás és áldozathozatal kell. A hitvalló keresztények csak akkor példaképei a fiataloknak, ha Krisztust követik. A valódi istenfélelem félreismerhetetlen gyümölcsei az igaz tettek. Az egész föld bírája mindenkinek, tettei szerint fog megfizetni. A Krisztust követő fiatalokra küzdelem vár. Naponta fel kell venniük keresztjüket – ki kell jönniük a világból, el kell válniuk tőlük, és Krisztus életét kell követniük, élniük.

Number Ten—Testimony for the Church

Chapter 74—Dangers of the Young

June 6, 1863, I was shown some of the dangers of the young. Satan is controlling the minds of the youth and leading their inexperienced feet astray. They are ignorant of his devices, and in these perilous times parents should be awake and work with perseverance and industry to shut out the first approach of the foe. They should instruct their children when they go out and when they come in, when they rise up, and when they sit down, giving line upon line, precept upon precept, here a little and there a little. {1T 390.1}

The mother’s work commences with the infant. She should subdue the will and temper of her child, and bring it into subjection, teach it to obey. As the child grows older, relax not the hand. Every mother should take time to reason with her children, to correct their errors, and patiently teach them the right way. Christian parents should know that they are instructing and fitting their children to become children of God. The entire religious experience of the children is influenced by the instructions given, and the character formed, in childhood. If the will is not then subdued and made to yield to the will of the parents, it will be a difficult task to learn the lesson in after years. What a severe struggle, what a conflict, to yield that will which never was subdued, to the requirements of God! Parents who neglect this important work commit a great error, and sin against their poor children and against God.  {1T 390.2}

Children who are under strict discipline will at times have dissatisfied feelings. They will become impatient under restraint, and will wish to have their own way, and go and come as they please. Especially from the age of ten to eighteen, they will often feel that there would be no harm in going to picnics and other gatherings of young associates; yet their experienced parents can see danger. They are acquainted with the peculiar temperaments of their children and know the influence of these things upon their minds, and from a desire for their salvation keep them back from these exciting amusements. When these children decide for themselves to leave the pleasures of the world and become Christ’s disciples, what a burden is lifted from the hearts of careful, faithful parents! Yet even then the labor of the parents must not cease. The children should not be left to take their own course and always choose for themselves. They have but just commenced in earnest the warfare against sin, pride, passion, envy, jealousy, hatred, and all the evils of the natural heart. And parents need to watch and counsel their children, and decide for them, and show them that if they do not yield cheerful, willing obedience to their parents, they cannot yield willing obedience to God, and it is impossible for them to be Christians. {1T 391.1}

Parents should encourage their children to confide in them, and unburden to them their heart griefs, their little daily annoyances and trials. Thus the parents can learn to sympathize with their children, and can pray with and for them that God would shield and guide them. They should point them to their never-failing Friend and Counselor, who will be touched with the feeling of their infirmities, who was tempted in all points like as we are, yet without sin. {1T 391.2}

Satan tempts children to be reserved with their parents and to choose as their confidants their young and inexperienced companions, such as cannot help them, but will give them bad advice. Girls and boys get together and chat, and laugh, and joke, and drive Christ out of their hearts, and angels from their presence, by their foolish nonsense. Unprofitable conversation upon the acts of others, small talk about this young man or that girl, withers noble, devotional thoughts and feelings, and drives good and holy desires from the heart, leaving it cold and destitute of true love for God and His truth.  {1T 391.3}

Children would be saved from many evils if they would be more familiar with their parents. Parents should encourage in their children a disposition to be open and frank with them, to come to them with their difficulties, and when they are perplexed as to what course is right, to lay the matter just as they view it before the parents and ask their advice. Who are so well calculated to see and point out their dangers as godly parents? Who can understand the peculiar temperaments of their own children as well as they? The mother who has watched every turn of the mind from infancy, and is thus acquainted with the natural disposition, is best prepared to counsel her children. Who can tell as well what traits of character to check and restrain, as the mother, aided by the father? {1T 392.1}

Children who are Christians will prefer the love and approbation of their God-fearing parents above every earthly blessing. They will love and honor their parents. It should be one of the principal studies of their lives, how to make their parents happy. In this rebellious age, children who have not received right instruction and discipline have but little sense of their obligations to their parents. It is often the case that the more their parents do for them, the more ungrateful they are, and the less they respect them. Children who have been petted and waited upon, always expect it; and if their expectations are not met, they are disappointed and discouraged. This same disposition will be seen through their whole lives; they will be helpless, leaning upon others for aid, expecting others to favor them and yield to them. And if they are opposed, even after they have grown to manhood and womanhood, they think themselves abused; and thus they worry their way through the world, hardly able to bear their own weight, often murmuring and fretting because everything does not suit them.  {1T 392.2}

Mistaken parents are teaching their children lessons which will prove ruinous to them, and are also planting thorns for their own feet. They think that by gratifying the wishes of their children, and letting them follow their own inclinations, they can gain their love. What an error! Children thus indulged grow up unrestrained in their desires, unyielding in their dispositions, selfish, exacting, and overbearing, a curse to themselves and to all around them. To a great extent, parents hold in their own hands the future happiness of their children. Upon them rests the important work of forming the character of these children. The instructions given in childhood will follow them all through life. Parents sow the seed which will spring up and bear fruit either for good or evil. They can fit their sons and daughters for happiness or for misery. {1T 393.1}

Children should be taught very young to be useful, to help themselves, and to help others. Many daughters of this age can, without remorse of conscience, see their mothers toiling, cooking, washing, or ironing, while they sit in the parlor and read stories, knit edging, crochet, or embroider. Their hearts are as unfeeling as a stone. But where does this wrong originate? Who are the ones usually most to blame in this matter? The poor, deceived parents. They overlook the future good of their children, and in their mistaken fondness, let them sit in idleness, or do that which is of but little account, which requires no exercise of the mind or muscles, and then excuse their indolent daughters because they are weakly. What has made them weakly? In many cases it has been the wrong course of the parents. A proper amount of exercise about the house would improve both mind and body. But children are deprived of this through false ideas, until they are averse to work. It is disagreeable and does not accord with their ideas of gentility. It is thought to be unladylike and even coarse to wash dishes, iron, or stand over the washtub. This is the fashionable instruction which is given children in this unfortunate age.  {1T 393.2}

God’s people should be governed by higher principles than worldlings, who seek to gauge all their course of action according to fashion. God-fearing parents should train their children for a life of usefulness. They should not permit their principles of government to be tainted with the extravagant notions prevailing in this age, that they must conform to the fashions and be governed by the opinions of worldlings. They should not permit their children to choose their own associates. Teach them that it is your duty to choose for them. Prepare them to bear burdens while young. If your children have been unaccustomed to labor, they will soon become weary. They will complain of side ache, pain in the shoulders, and tired limbs; and you will be in danger, through sympathy, of doing the work yourselves, rather than have them suffer a little. Let the burden upon the children be very light at first, and then increase it a little every day, until they can do a proper amount of labor without becoming so weary. Inactivity is the greatest cause of side ache and shoulder ache among children. {1T 394.1}

There is a class of young ladies in this age who are merely useless creatures, only good to breathe, eat, wear, chat, and talk nonsense, while they hold in their fingers a bit of embroidery or crochet. But few of the youth show real sound judgment and good common sense. They lead a butterfly life with no special object in view. When this class of worldly associates get together, about all you can hear is a few silly remarks about dress, or some frivolous matter, and then they laugh at their own remarks which they consider very bright. This is frequently done in the presence of older persons, who can but feel saddened at such lack of reverence for their years. These youth seem to have lost all sense of modesty and good manners. Yet the manner in which they have been instructed leads them to think it the height of gentility.  {1T 394.2}

This spirit is like a contagious disease. God’s people should choose the society for their children and teach them to avoid the company of these vain worldlings. Mothers should take their daughters with them into the kitchen and patiently educate them. Their constitution will be better for such labor, their muscles will gain tone and strength, and their meditations will be more healthy and elevated at the close of the day. They may be weary, but how sweet is rest after a proper amount of labor. Sleep, nature’s sweet restorer, invigorates the weary body, and prepares it for the next day’s duties. Do not intimate to your children that it is no matter whether they labor or not. Teach them that their help is needed, that their time is of value, and that you depend on their labor. {1T 395.1}

I have been shown that much sin has resulted from idleness. Active hands and minds do not find time to heed every temptation which the enemy suggests, but idle hands and brains are all ready for Satan to control. The mind, when not properly occupied, dwells upon improper things. Parents should teach their children that idleness is sin. I was referred to Ezekiel 16:49: “Behold, this was the iniquity of thy sister Sodom, pride, fullness of bread, and abundance of idleness was in her and in her daughters, neither did she strengthen the hand of the poor and needy.” {1T 395.2}

Children should feel that they are indebted to their parents, who have watched over them in infancy and nursed them in sickness. They should realize that their parents have suffered much anxiety on their account. Especially have conscientious, 396 g odly parents felt the deepest interest that their children should take a right course. As they have seen faults in their children, how heavy have been their hearts. If the children who caused those hearts to ache could see the effect of their course, they would certainly relent. If they could see their mother’s tears and hear her prayers to God in their behalf, if they could listen to her suppressed and broken sighs, their hearts would feel, and they would speedily confess their wrongs and ask to be forgiven. There is a work to be accomplished for old and young. Parents should better qualify themselves to discharge their duty to their children. Some parents do not understand their children and are not really acquainted with them. There is often a great distance between parents and children. If the parents would enter more fully into the feelings of their children and draw out what is in their hearts, it would have a beneficial influence upon them. {1T 395.3}

Parents should deal faithfully with the souls committed to their trust. They should not encourage in their children pride, extravagance, or love of show. They should not teach them, or suffer them to learn, little pranks which appear cunning in small children, but which they will have to unlearn, and for which they must be corrected, when they are older. The habits first formed are not easily forgotten. Parents, you should commence to discipline the minds of your children while very young, to the end that they may be Christians. Let all your efforts be for their salvation. Act as though they were placed in your care to be fitted as precious jewels to shine in the kingdom of God. Beware how you lull them to sleep over the pit of destruction with the mistaken thought that they are not old enough to be accountable, not old enough to repent of their sins and profess Christ. {1T 396.1}

I was referred to the many precious promises on record for those who seek their Saviour early. Ecclesiastes 12:1: “Remember now thy Creator in the days of thy youth, while the evil days come not, nor the years draw nigh, when thou shalt say, I have no pleasure in them.” Proverbs 8:17: “I love them that love Me; and those that seek Me early shall find Me.” The Great Shepherd of Israel is still saying: “Suffer little children to come unto Me, and forbid them not: for of such is the kingdom of God.” Teach your children that youth is the best time to seek the Lord. Then the burdens of life are not heavy upon them, and their young minds are not harassed with care, and while so free they should devote the best of their strength to God.  {1T 396.2}

We are living in an unfortunate age for children. A heavy current is setting downward to perdition, and more than childhood’s experience and strength is needed to press against this current and not be borne down by it. The youth generally seem to be Satan’s captives, and he and his angels are leading them to certain destruction. Satan and his hosts are warring against the government of God, and all who have a desire to yield their hearts to him and obey his requirements, Satan will try to perplex and overcome with his temptations, that they may become discouraged and give up the warfare. {1T 397.1}

Parents, help your children. Arouse from the lethargy which has been upon you. Watch continually to cut off the current and roll back the weight of evil which Satan is pressing in upon your children. The children cannot do this of themselves, but parents can do much. By earnest prayer and living faith great victories will be gained. Some parents have not realized the responsibilities resting upon them and have neglected the religious education of their children. In the morning the Christian’s first thoughts should be upon God. Worldly labor and self-interest should be secondary. Children should be taught to respect and reverence the hour of prayer. Before leaving the house for labor, all the family should be called together, and the father, or the mother in the father’s absence, should plead fervently with God to keep them through the day. Come in humility with a heart full of tenderness and with a sense of the temptations and dangers before yourselves and your children; by faith bind them upon the altar, entreating for them the care of the Lord. Ministering angels will guard children who are thus dedicated to God. It is the duty of Christian parents, morning and evening, by earnest prayer and persevering faith, to make a hedge about their children. They should patiently instruct them, kindly and untiringly teach them how to live in order to please God.  {1T 397.2}

Impatience in the parents excites impatience in the children. Passion manifested by the parents creates passion in the children and stirs up the evils of their nature. Some parents correct their children severely in a spirit of impatience, and often in passion. Such corrections produce no good result. In seeking to correct one evil, they create two. Continual censuring and whipping hardens children and weans them from their parents. Parents should first learn to control themselves, then they can more successfully control their children. Every time they lose self-control, and speak and act impatiently, they sin against God. They should first reason with their children, clearly point out their wrongs, show them their sin, and impress upon them that they have not only sinned against their parents, but against God. With your own heart subdued and full of pity and sorrow for your erring children, pray with them before correcting them. Then your correction will not cause your children to hate you. They will love you. They will see that you do not punish them because they have put you to inconvenience, or because you wish to vent your displeasure upon them; but from a sense of duty, for their good, that they may not be left to grow up in sin. {1T 398.1}

Some parents have failed to give their children a religious education and have also neglected their school education. Neither should have been neglected. Children’s minds will be active, and if not engaged in physical labor, or occupied with study, they will be exposed to evil influences. It is a sin for parents to allow their children to grow up in ignorance. They should supply them with useful and interesting books, and should teach them to work, to have hours for physical labor, and hours to devote to study and reading. Parents should seek to elevate the minds of their children and to improve their mental faculties. The mind left to itself, uncultivated, is generally low, sensual, and corrupt. Satan improves his opportunity and educates idle minds.  {1T 398.2}

Parents, the recording angel writes every impatient, fretful word you utter to your children. Every failure on your part to give them proper instruction, and show them the exceeding sinfulness of sin, and the final result of a sinful course, is marked against your name. Every unguarded word spoken before them, carelessly or in jest, every word that is not chaste and elevated, the recording angel marks as a spot against your Christian character. All your acts are recorded, whether they are good or bad. {1T 399.1}

Parents cannot succeed well in the government of their children until they first have perfect control of themselves. They must first learn to subdue themselves, to control their words, and the very expression of the countenance. They should not suffer the tones of their voice to be disturbed or agitated with excitement and passion. Then they can have a decided influence over their children. Children may wish to do right, they may purpose in their hearts to be obedient and kind to their parents or guardians; but they need help and encouragement from them. They may make good resolutions; but unless their principles are strengthened by religion and their lives influenced by the renewing grace of God, they will fail to come up to the mark. {1T 399.2}

Parents should redouble their efforts for the salvation of their children. They should faithfully instruct them, not leaving them to gather up their education as best they can. The young should not be suffered to learn good and evil indiscriminately, with the idea that at some future time the good will predominate and the evil lose its influence. The evil will increase faster than the good. It is possible that the evil they have learned may be eradicated after many years; but who will venture this? Time is short. It is easier and much safer to sow clean and good seed in the hearts of your children than to pluck up the weeds afterward. It is the duty of parents to watch lest surrounding influences have an injurious effect upon their children. It is their duty to select the society for them and not suffer them to choose for themselves. Who will attend to this work if the parents do not? Can others have that interest for your children which you should have? Can they have that constant care and deep love that parents have?  {1T 399.3}

Sabbathkeeping children may become impatient of restraint, and think their parents too strict; hard feelings may even arise in their hearts, and discontented, unhappy thoughts may be cherished by them against those who are working for their present and their future and eternal good. But if life shall be spared a few years, they will bless their parents for that strict care and faithful watchfulness over them in their years of inexperience. Parents should explain and simplify the plan of salvation to their children that their young minds may comprehend it. Children of eight, ten, or twelve years are old enough to be addressed on the subject of personal religion. Do not teach your children with reference to some future period when they shall be old enough to repent and believe the truth. If properly instructed, very young children may have correct views of their state as sinners and of the way of salvation through Christ. Ministers are generally too indifferent to the salvation of children and are not as personal as they should be. Golden opportunities to impress the minds of children frequently pass unimproved. {1T 400.1}

The evil influence around our children is almost overpowering; it is corrupting their minds and leading them down to perdition. The minds of youth are naturally given to folly; and at an early age, before their characters are formed, and their judgment matured, they frequently manifest a preference for associates who will have an injurious influence over them. Some form attachments for the other sex, contrary to the wishes and entreaties of their parents, and break the fifth commandment by thus dishonoring them. It is the duty of parents to watch the going out and the coming in of their children. They should encourage them, and present inducements before them which will attract them at home, and lead them to see that their parents are interested for them. They should make home pleasant and cheerful.  {1T 400.2}

Fathers and mothers, speak kindly to your children; remember how sensitive you are, how little you can bear to be blamed; reflect, and know that your children are like you. That which you cannot bear, do not lay upon them. If you cannot bear censure and blame, neither can your children, who are weaker than you and cannot endure as much. Let your pleasant, cheerful words ever be like sunbeams in your family. The fruits of self-control, thoughtfulness, and painstaking on your part will be a hundredfold. Parents have no right to bring a gloomy cloud over the happiness of their children by faultfinding or severe censure for trifling mistakes. Actual wrong and sin should be made to appear just as sinful as it is, and a firm, decided course should be pursued to prevent its recurrence. Children should be impressed with a sense of their wrongs, yet they should not be left in a hopeless state of mind, but with a degree of courage that they can improve and gain your confidence and approval. {1T 401.1}

Some parents mistake in giving their children too much liberty. They sometimes have so much confidence in them that they do not see their faults. It is wrong to allow children, at some expense, to visit at a distance, unaccompanied by their parents or guardians. It has a wrong influence upon 

the children. They come to feel that they are of considerable consequence and that certain privileges belong to them, and if these are not granted, they think themselves abused. They refer to children who go and come, and have many privileges, while they have so few. {1T 402.2}

And the mother, fearing that her children will think her unjust, gratifies their wishes, which in the end proves a great injury to them. Young visitors, who have not a parent’s watchful eye over them to see and correct their faults, often receive impressions which it will take months to remove. I was referred to cases of parents who had good, obedient children, and who, having the utmost confidence in certain families, trusted their children to go from them at a distance to visit these friends. From that time there was an entire change in the deportment and character of their children. Formerly they were contented and happy at home, and had no great desire to be much in the company of other young persons. When they return to their parents, restraint seems unjust, and home is like a prison to them. Such unwise movements of parents decide the character of their children. {1T 402.1}

By thus visiting, some children form attachments which prove their ruin in the end. Parents, keep your children with you if you can, and watch them with the deepest solicitude. When you let them visit at a distance from you, they feel that they are old enough to take care of and choose for themselves. When the young are thus left to themselves, their conversation is often upon subjects which will not refine or elevate them, or increase their love for the things of religion. The more they are permitted to visit, the greater will be their desire to go, and the less attractive will home seem to them. {1T 402.2}

Children, God has seen fit to entrust you to the care of your parents for them to instruct and discipline, and thus act their part in forming your character for heaven. And yet it rests with you to say whether you will develop a good Christian character by making the best of the advantages you have had from godly, faithful, praying parents. Notwithstanding all the anxiety and faithfulness of parents in behalf of their children, they alone cannot save them. There is a work for the children to do. Every child has an individual case to attend to. Believing parents, you have a responsible work before you to guide the footsteps of your children, even in their religious experience. When they truly love God, they will bless and reverence you for the care which you have manifested for them, and for your faithfulness in restraining their desires and subduing their wills.  {1T 402.3}

The prevailing influence in the world is to suffer the youth to follow the natural turn of their own minds. And if very wild in youth, parents say they will come right after a while, and when sixteen or eighteen years of age, will reason for themselves, and leave off their wrong habits, and become at last useful men and women. What a mistake! For years they permit an enemy to sow the garden of the heart; they suffer wrong principles to grow, and in many cases all the labor afterward bestowed on that soil will avail nothing. Satan is an artful, persevering workman, a deadly foe. Whenever an incautious word is spoken to the injury of youth, whether in flattery or to cause them to look upon some sin with less abhorrence, Satan takes advantage of it and nourishes the evil seed that it may take root and yield a bountiful harvest. Some parents have suffered their children to form wrong habits, the marks of which may be seen all through life. Upon the parents lies this sin. These children may profess to be Christians, yet without a special work of grace upon the heart and a thorough reform in life their past habits will be seen in all their experience, and they will exhibit just the character which their parents allowed them to form. {1T 403.1}

The standard of piety is so low among professed Christians generally that those who wish to follow Christ in sincerity find the work much more laborious and trying than they otherwise would. The influence of worldly professors is injurious to the young. The mass of professed Christians have removed the line of distinction between Christians and the world, and while they profess to be living for Christ, they are living for the world. Their faith has but little restraining influence upon their pleasures; while they profess to be children of the light, they walk in darkness and are children of the night and of darkness. Those who walk in darkness cannot love God and sincerely desire to glorify Him. They are not enlightened to discern the excellence of heavenly things, and therefore cannot truly love them. They profess to be Christians because it is considered honorable, and there is no cross for them to bear. Their motives are often selfish. Some such professors can enter the ballroom and unite in all the amusements which it affords. Others cannot go to such a length as this, yet they can attend parties of pleasure, picnics, donation parties, and exhibitions. And the most discerning eye would fail to detect in such professed Christians one mark of Christianity. One would fail to see in their appearance any difference between them and the greatest unbeliever. The professed Christian, the profligate, the open scoffer at religion, and the openly profane all mingle together as one. And God regards them as one in spirit and practice.  {1T 403.2}

A profession of Christianity without corresponding faith and works will avail nothing. No man can serve two masters. The children of the wicked one are their own master’s servants; to whom they yield themselves servants to obey, his servants they are, and they cannot be the servants of God until they renounce the devil and all his works. It cannot be harmless for servants of the heavenly King to engage in the pleasures and amusements which Satan’s servants engage in, even though they often repeat that such amusements are harmless. God has revealed sacred and holy truths to separate His people from the ungodly and purify them unto Himself. Seventh-day Adventists should live out their faith. Those who obey the Ten Commandments view the state of the world and religious things from a standpoint altogether different from that of professors who are lovers of pleasure, who shun the cross, and live in violation of the fourth commandment. In the present state of things in society it is no easy task for parents to restrain their children and instruct them according to the Bible rule of right. Professors of religion have so departed from the word of God that when His people return to His sacred word, and would train their children according to its precepts, and like Abraham of old command their households after them, the poor children with such an influence around them think their parents unnecessarily exacting and overcareful in regard to their associates. They naturally desire to follow the example of worldly, pleasure-loving professors.  {1T 404.1}

In these days, persecution and reproach for Christ’s sake are scarcely known. Very little self-denial and sacrifice is necessary in order to put on a form of godliness and have the name upon the church book; but to live in such a manner that our ways will be pleasing to God, and our names registered in the book of life, will require watchfulness and prayer, self-denial and sacrifice on our part. Professed Christians are no example for the youth, only as far as they follow Christ. Right actions are unmistakable fruits of true godliness. The Judge of all the earth will give everyone according to his works. Children who follow Christ have a warfare before them; they have a daily cross to bear in coming out from the world and being separate, and imitating the life of Christ. {1T 405.1}

*****