Bizonyságtételek I. kötet - 9. bizonyságtétel - 71. A látomások helytelen használata

71. A látomások helytelen használata

Láttam, hogy némelyek – különösen Iowa államban – a látomásokkal mérnek le mindent. Olyan úton járnak, amelyet sem férjem, sem én nem követtünk. Némelyek nem ismernek sem engem, sem munkámat, és nem hisznek semmiben, amit látomásnak neveznek. Mindez természetes, és csak tapasztalattal lehet legyőzni. Ha valaki nem alakított véleményt a látomásokról, ne üldözzük ki őket. Úgy kell bánnunk velük, mint a 8. számú bizonyságtétel 328. és 329. oldala írja (Észak-Wisconsin c. fejezet, az utolsó Battle Creek-i látomás), melyet remélem, mindenki elolvas. Igehirdetőink legyenek türelmesek, és ne bánjanak egyformán a más-más helyzetű emberekkel. Másokat félelemmel mentsenek meg, ragadják ki őket a tűzből. Isten lelkipásztorai legyenek bölcsek, adják meg mindenkinek a maga táplálékát, s bánjanak más-más módon a különböző emberekkel, amint esetük megkívánja, Iowában némelyekkel – akik ismernek – nem jártak el gondosan és következetesen. Úgy bántak azokkal, akik viszonylag újak voltak a látomásokhoz, mint akik sok világosságot és tapasztalatot nyertek a látomások felől. Némelyektől elvárták, hogy jóváhagyják a látomásokat, amikor nem tehették meggyőződésből. Ezzel sok becsületes embert arra kényszerítettek, hogy a látomások és a testület ellen foglaljanak állást, amit sosem tettek volna, ha tapintatosan és könyörületesen bántak volna velük.

Némely régi hívő évek óta ismer engem, és a látomások hatását. Megvizsgálták a bizonyságtételek igazmondását, és megerősítették beléjük vetett hitüket. Egyszer-másszor érezték magukon nyugodni Isten Lelkének hatalmas befolyását, hogy tanúskodjanak a látomások igazáról. Ha ezek, mikor a látomásokon át megrovást kapnak fellázadnak ellenük, és titkon a látomások tekintélyének aláásására törekednek, azoknak alaposan meg kell mondanunk a magunkét, mivel befolyásuk veszélyezteti az új hívőket. A jelen igazság lelkészei legyenek türelmesek, amikor éles bizonyságtételt közölnek, mikor megróják az egyének gonoszságait, és igyekeznek kiirtani a bálványokat Izráel táborából. Tanítsák az igazságot annak komolyságában és fontosságában, és ha az megtalálja az utat a szívekbe, elvégzi ott, amit semmi más el nem tud végezni. De ha a Lélek által elmondott igazság nem szakítja el őket bálványaiktól, az sem használ, ha fenyegetjük őket, és lecsapunk rájuk. Úgy látszhat, hogy sokan összenőttek bálványaikkal. Mégis figyelmeztettek, hogy semmi esetre sem mondjunk le elhamarkodva a szegény félrevezetettekről. Pillanatra se feledjük, hogy valahányan tévelygő halandók vagyunk, hogy Krisztus igen szánakozik gyöngeségeinken, s szeret bennünket, annak ellenére, hogy tévelygünk. Ha Isten úgy bánna velünk, mint gyakran mi bánunk egymással, nagyon hamar elégnénk.

Bár a jelenvaló igazság lelkészei, noha hirdetniük kell a félreérthetetlen, metsző bizonyságtételt, megróva egyéni helytelenségeket, s törekedve kiirtani a bálványt Isten népének táborából, tanúsítsanak türelmet. Hirdessék az igazságot annak komolyságával és fontosságával, s ha ez megleli az utat a szívhez, elvégzi befogadójában, amit semmi más el nem végezhet. De ha a Lélek megnyilvánulásával szólt igazság nem irtja ki a bálványt, nem lesz eredményes megtámadni és megróni az egyént. Úgy látszhat, hogy egyesek hozzánőttek bálványaikhoz, mégis – láttam – nagyon vonakodjunk lemondani a szegény elámítottakról.

Sose feledjük, hogy valamennyien tévelygő halandók vagyunk, s hogy Krisztus mély sajnálattal viseltetik gyöngeségeink iránt; eltévelyedésünk dacára szeret minket. Ha Isten úgy bánna velünk, mint mi bánunk egymással, elpusztulnánk. Noha a lelkészeink a világos, metsző igazságot hirdetik, mégis hagyják az igazságra, hogy az vágjon és metsszen, ne ők. Fektessék a fejszét – Isten szavának igazságait – a fa gyökerére, és valamilyen eredménye biztosan lesz. Tárjuk ki a bizonyságtételt oly leplezetlenül, mint Isten szavában áll, a Lélek melegítő, éltető befolyásától teli szívvel, teljes gyöngédséggel, vágyva az üdvösségük után. Akkor az Isten népe közt végzett munka eredményes lesz. Azért nyilvánul meg oly kevéssé Isten Lelke, mert az igehirdetők megtanulnak meglenni nélküle. Hiányzik belőlük Isten kegyelme, hiányzik a türelem és elnézés, hiányzik a megszentelődés és az áldozathozatal szelleme. Sokan csakis ez miatt kételkednek Isten szavának bizonyítékaiban. A hiba egyáltalán nem Isten igéjében található, hanem bennük. Hiányzik belőlük Isten kegyessége, kegyelme, hiányzik az odaadás, a személyes istenfélelem és megszentelődés. Ez ingadozásra visz, és gyakran Sátán csataterére vezeti őket. Láttam, hogy bármilyen erőteljesen is javasolja valaki az igazságot, bármily istenfélőnek látszanak is, mikor hitetlenkedve kezdenek szólni némelyik igeszövegről, mikor azt mondják, hogy ezek miatt kételkednek a Biblia ihletettségében, akkor félnünk kell tőlük, mert Isten messze van tőlük.

Chapter 71—Wrong Use of the Visions

I have been shown that some, especially in Iowa, make the visions a rule by which to measure all, and have taken a course which my husband and myself have never pursued. Some are unacquainted with me and my labors, and they are very skeptical of anything bearing the name of visions. This is all natural, and can be overcome only by experience. If persons are not settled in regard to the visions, they should not be crowded off. The course to pursue with such may be found in Testimony No. 8, pp. 328, 329, which I hope will be read by all. Ministers should have compassion of some, making a difference; others save with fear, pulling them out of the fire. God’s ministers should have wisdom to give to everyone his portion of meat and to make that difference with different persons which their cases require. The course pursued with some in Iowa who are unacquainted with me has not been careful and consistent. Those who were, comparatively, strangers to the visions have been dealt with in the same manner as those who have had much light and experience in the visions. Some have been required to endorse the visions when they could not conscientiously do so, and in this way some honest souls have been driven to take positions against the visions and against the body which they never would have taken had their cases been managed with discretion and mercy. {1T 382.1}

Some of our brethren have had long experience in the truth and have for years been acquainted with me and with the influence of the visions. They have tested the truthfulness of these testimonies and asserted their belief in them. They have felt the powerful influence of the Spirit of God resting upon them to witness to the truthfulness of the visions. If such, when reproved through vision, rise up against them, and work secretly to injure our influence, they should be faithfully dealt with, for their influence is endangering those who lack experience.  {1T 382.2}

Ministers of present truth, while they bear a pointed testimony, reproving individual wrongs and seeking to tear away the idols from the camp of Israel, should manifest forbearance. They should preach the truth in its solemnity and importance, and if this finds its way to the heart it will accomplish that for the receiver which nothing else can. But if the truth spoken in the demonstration of the Spirit does not cut away the idols, it will be of no avail to denounce and bear down upon the individual. It may appear that some are joined to their idols, yet I saw that we should be very reluctant to give up the poor, deceived ones. We should ever bear in mind that we are all erring mortals, and that Christ exercises much pity for our weakness, and loves us although we err. If God should deal with us as we often deal with one another, we should be consumed. While ministers preach the plain, cutting truth, they must let the truth do the cutting and hewing, not do it themselves. They should lay the ax, the truths of God’s word, at the root of the tree, and something will be accomplished. Pour out the testimony just as straight as it is found in the word of God, with a heart full of the warming, quickening influence of His Spirit, all in tenderness, yearning for souls, and the work among God’s people will be effectual. The reason why there is so little of the Spirit of God manifested is that ministers learn to do without it. They lack the grace of God, lack forbearance and patience, lack a spirit of consecration and sacrifice; and this is the only reason why some are doubting the evidences of God’s word. The trouble is not at all in the word of God, but in themselves. They lack the grace of God, lack devotion, personal piety, and holiness. This leads them to be unstable, and throws them often on Satan’s battlefield. I saw that however strongly men may have advocated the truth, however pious they may appear to be, when they begin to talk unbelief in regard to some scriptures, claiming that they cause them to doubt the inspiration of the Bible, we should be afraid of them, for God is at a great distance from them.  {1T 383.1}

*****