Bizonyságtételek I. kötet - 7. bizonyságtétel - 60-61.

60. Odaszentelődés

Isten népe próbára és vizsgára kerül. A szombattartók körében gondos kutatásnak kell folyni. Akár az ősi Izráel, mily gyorsan fellázadunk ellene. Némelyek a világra néznek, követni kívánják divatjait, részt kívánnak venni élvezeteiben, épp úgy, mint Izráel gyermekei visszatekingettek Egyiptomra, vágyakoztak a kívánatos dolgokra, melyekben ott részük volt, és melyeket Isten jónak látott megvonni tőlük, hogy próbára tegye őket, s bebizonyítsa Isten iránti hűségüket. Az Úr látni akarta, hogy népe többre becsüli-e az ő szolgálatát, és a csodákkal nyert szabadságot az Egyiptomban élvezett eszem-iszomnál – miközben zsarnok és bálványimádó népet szolgáltak.

Jézus igaz követőinek áldozatot kell hozni. Isten megpróbálja őket; megvizsgálja hitük valódiságát. Megmutatta nekem, hogy Jézus igaz követői elvetik a majálisokat, mutatványokat, s más, szórakozást célzó gyülekezéseket. Hisz nem találják ott Jézust, sem olyan légkört, amely mennyei gondolkodásúvá tenné, és a kegyességben növelné őket. Ha engedelmeskedünk Isten szavának, kivezet és elválaszt minket az összes efféle helytől. Azok keresik, azok tartják csodálatra és élvezetre méltónak a világ dolgait, akik nem odaadón szeretik a keresztet, és nem imádják lélekben a megfeszített Jézust.

Polyva van közöttünk, ezért vagyunk oly gyöngék. Néhányan folyton a világhoz hajlanak. Nézeteik és gondolataik sokkal jobban egyeznek a világ, mint Krisztus igénytelen követőinek lelkületével. A legtermészetesebb számukra azok társaságát kedvelni, kiknek lelkülete leginkább megegyezik az övékkel. Az ilyeneknek túl nagy a befolyása Isten népe körében. Közülük valók, nevük van közöttük, s kifogásul szolgálnak a hitetleneknek, és a gyülekezetben a gyöngéknek és a megszenteletleneknek. Ezek a felemás gondolkodásúak mindig tiltakoznak az egyéni hibákat ostorozó világos, félreérthetetlen bizonyságtétel ellen. Eme finomító, tisztító időkben ezek vagy teljesen megtérnek és megszentelődnek az igazság iránti engedelmesség által, vagy a világban maradnak, ahova tartoznak, és ott is kapják meg bérüket.

Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Krisztus minden követője az Úr dicsőségére terem gyümölcsöt. Életük bizonyítja, hogy Isten Lelke munkálja bennük a jótetteket, gyümölcsük pedig a megszentelődés. Életük magasztos és tiszta. Akik nem teremnek gyümölcsöt, nincs tapasztalatuk Isten dolgaiban. Nincsenek a szőlőtőkén. Olvassátok el János 15:4-5-öt. „Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki én bennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.”

Ha Jézus Krisztust akarjuk lélekben imádni, fel kell adnunk minden bálványt, és tökéletesen engedelmeskednünk az első négy parancsolatnak. Máté 22 37-38 „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat.” Az első négy parancs nem engedi meg, hogy szeretetünk elkalandozzék Istentől. Semmit nem enged meg, ami megosztja, elforgácsolja legfelsőbb örömünket Istenben. Ami megosztja és elveszi lelkünktől Isten mindenek feletti szeretetét, bálvány alakját ölti magára. Érzéki szívünk ragaszkodna bálványainkhoz, magával igyekezne hozni azokat, mégsem haladhatunk előre, míg meg nem szabadulunk tőlük, mert elkülönítenek minket Istentől. Az egyház hatalmas feje kiválasztotta népét a világból, s elvárja tőlük, hogy távozzanak közülük. Terve, hogy parancsolatainak szelleme magához vonzza, a világ elemeitől pedig elválassza őket. Isten szeretete és parancsainak megtartása távol esnek a világ élvezeteinek és barátságának szeretetétől. Nincs közösség Krisztus és Béliál közt. Isten népe nyugodtan egyedül Krisztusra bízhatja magát, és félelem nélkül törhet előre az engedelmesség útján.

61. Bölcselkedés és hiú ámítás

Tudtomra adták, hogy őrizkedjünk minden oldalon, s fáradhatatlanul álljunk ellene Sátán hízelgéseinek s csapdáinak. A világosság angyalának tetteti magát, ezreket csal meg, s vezet fogságba. Hallatlanul kihasználja az emberi ész tudományát. Ide lopódzik be észrevétlenül, akár a kígyó, s rontja meg Isten munkáját. Krisztus csodáit és tetteit az emberi ügyesség és hatalom eredményének tünteti fel. Ha nyíltan, arcátlanul támadná a kereszténységet, az a keresztényt kétségbeesetten és gyötrődve Megváltója lábához hozná; erős s hatalmas szabadítója megfutamítaná a vakmerő ellenséget. A világosság angyalának adja ki magát, és az értelemre hat, hogy elcsalogasson az egyetlen biztonságos és igaz ősvényről. A koponyatan, lélektan, bűvölés tudományágai olyan utak, melyeken közvetlenül nemzedékünkhöz jön, és hatalommal működik. Ez jellemzi mesterkedését a próbaidő lezárta előtt.

2Thessalonika 2:8-12 „Akkor meg fog jelenni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével, akinek eljövetele a sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival. És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazság szeretetét az ő üdvösségükre. És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak. Hogy kárhoztassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.”

Sátán e tudományokon keresztül észrevétlenül beosont, ezrek gondolkozását mérgezi meg, hitetlenségre vezetve őket. Nagyon kedveli, hogy e tudományok széles körében terjednek. E tervet maga fektette le, hogy behatolhasson a gondolatokba, s úgy vezethesse őket, ahogy neki tetszik. Míg azt hiszik, hogy az egyik ember gondolatai oly csodásán hatnak a másikra, Sátán készen áll, behízelgi magát, jobbról is, balról is támad. Míg rajongói egekig dicsérik e tudományokat, a nagy és jó tettek miatt amelyeket, szerintük véghezvittek, magát Sátánt melengetik és dicsőítik, aki mindenféle feltűnő tettel, szemfényvesztő jellel és csodával, meg mindenféle gonosz csábítással lép közbe. Az angyal így szólt: „Figyeljétek hatását. A Krisztus és Sátán közötti vita még nem ért véget.” Sátánnak ezt a tudományokon át történő, belépését jól tervezte ő ördögi felsége. Végül ezrek gondolkodásában fogja elpusztítani a Krisztusba, mint felkentbe, Isten Fiába vetett igaz hitet.

Felhívták figyelmemet Istennek Mózesen át megnyilvánuló hatalmára. Mikor az Úr a fáraóhoz küldte őt, Sátán tudta dolgát, és tettre készen várt. Nagyon jól tudta, hogy Isten választotta ki Mózest, hogy letörje a szolgaság igáját Izráel gyermekeiről, és hogy küldetése előre vetítette Krisztus első eljövetelének célját – megtörni Sátán emberiségen gyakorolt hatalmát s megszabadítani azokat, akiket ez a hatalom fogollyá tett. Sátán tudta, hogy amikor Krisztusnak meg kell jelennie, hatalmas tetteket és csodákat fog véghezvinni, bizonyítani a világ előtt, hogy az Atya küldte őt. Reszketett hát a hatalmáért. Tanácsot tartott angyalaival, mit tegyen, hogy elérje kettős szándékát.
1. Megsemmisíteni Istennek szolgája, Mózes által végzett tettei hatását, eszközein át való működéssel, és meghamisítani Isten terveit;
2. A bűvészeken át végzett tetteivel hasson, mely hatás éreztetni fogja magát korszakokon át, s elpusztítja sokak értelmében a hatalmas csodákba vetett igaz hitet, melyeket Krisztus fog véghezvinni, mikor e világra jön.
Tudta, hogy hatalma megsínyli, mert a nemzetek feletti hatalma Krisztus alá lesz vetve. Mózes Isten hatalma által tett csodákat a fáraó előtt, meggyőzni a fáraót, hogy a mindenható VAGYOK küldte őt, megparancsolni a fáraónak eressze szabadon Izráelt, hogy neki szolgáljanak.

A fáraó hívatta a varázslókat, hogy végezzék bűvölésüket. A bűvészek sem egyedül a maguk tudományára támaszkodtak, hanem istenük, az ördög hatalmára, aki lángésszel vitte véghez ámító tetteit – Isten csodáinak utánzását. De itt is megmutatkozott Isten hatalmának felsőbbsége. Mert Sátán varázslóinak nem engedte meg az összes csodák utánzását, melyeket Isten Mózes által tett. A varázslók botja kígyóvá látszott válni. De Áron botja elnyelte azokat. Miután a varázslók megkísérelték előbűvölni a tetveket, képtelenek voltak erre, el kellett ismerniük Isten hatalmát a fáraó előtt, mondván: „Ez az Isten ujja.” Sátán a varázslókon át működött, hogy megkeményítse a zsarnok fáraó szívét Isten hatalmának megnyilvánulásai ellen. Meg akarta ingatni Mózes és Áron hitét küldetésük isteni eredetében, s akkor az ő eszközei, a varázslók győznének. Sátán nem akarta, hogy Izráel népe kiszabaduljon az egyiptomi szolgaságból, hogy Istent szolgálhassák. A varázslók nem tudták előbűvölni a tetvek csodáját, nem tudták többé lemásolni Mózest és Áront. Isten nem tűrte, hogy Sátán előre haladjon, s a varázslók magukat sem tudták megóvni a csapásoktól. „És az írástudók nem állhatnak Mózes előtt a fekélyek miatt; mert fekély volt az írástudókon s mind az Egyiptombelieken.”

Isten hatalma itt elvágta az utat, melyen át Sátán működött, s azokkal is éreztette hatalmát, akiken át a Sátán működött. Elég bizonyíték állt a fáraó rendelkezésére, hogy, ha akar, higgyen. Mózes Isten hatalma által cselekedett, viszont a varázslók nem pusztán a maguk, hanem istenük – az ördög – hatalmával, aki lángésszel végezte ámítását, Isten tetteinek hamisítását.

Amint közeledünk az idő végéhez, Sátán csalásai sokkal könnyebben hatnak az ember értelmére. Rávesz félrevezetett halandókat, hogy általános elvek segítségével magyarázzák meg Jézus tetteit és csodáit. Sátán mindig is nagyravágyó volt, hogy hamisítsa Krisztus tetteit, és megalapozza a maga hatalmát és jogcímét. Többnyire nem nyíltan és tolakodóan teszi ezt. Sátán ravasz, és tudja, hogy leghatalmasabban úgy valósíthatja meg célját a szegény, elesett ember előtt, ha a világosság angyalának adja ki magát. Sátán szépséges alakjában jött Krisztushoz a pusztában – inkább királyhoz, mint bukott angyalhoz hasonlóan – szentírásszöveggel az ajkán. Szenvedő üdvözítőnk szentírásszöveggel állt ellene. Sátán kihasználta Krisztus gyöngült szenvedő állapotát, az emberi természet magára öltését.

Olvassátok Máté 4:8-11 -et. „Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét. És monda neki: Mindezeket neked adom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj. Ekkor elhagyá őt az ördög. És ismét angyalok jövének hozzá, és szolgálának néki.”

Sátán a legvonzóbb színekkel ecsetelte Krisztus előtt a világot. Célzott, hogy nem kell annyit szenvednie, ha el akarja nyerni a föld országait. Sátán lemondana összes jogáról. Krisztusnak nem kellene mást tennie, csak imádni őt. Sátán elégedetlensége a mennyben kezdődött, mert nem lehetett a legelső, a legfőbb parancsnok, Istennel egyenlő, Jézusnak felettese. Fellázadt, elvesztette tisztjét. Kiűzték a mennyből azokkal, akik egyetértettek vele. A pusztában azt remélte, hogy a legyöngült, szenvedő Krisztus fölé kerekedhet, és elnyeri tőle a hódolatot, amelyet nem tudott elnyerni a mennyben. Jézus azonban legyöngülten s kimerültén sem hódolt be Sátán kísértéseinek, pillanatra sem. Hanem kimutatta fensőbbségét, és tekintélyével élt, mikor távozásra szólította Sátánt; Sátánnak távoznia kellett. Ezek után arra összpontosította figyelmét, hogy mint érhetné el célját, és kapja meg az emberektől a hódolatot, melyet megtagadtak tőle a mennyben, és Jézus a földön is megtagadott tőle. Ha sikerült volna kísértésbe hozni Krisztust, a megváltás terve romba dőlt volna; sikerült volna kilátástalan nyomort hozni az emberiségre. De amit nem tudott elérni Krisztussal, elérte, mikor az emberre támadt.

Ha Sátán annyira el tudja ködösíteni, és félrevezetni a halandó értelmét, hogy azt képzeljék, hogy nagy és nemes tettek végzéséhez szükséges erővel születtek, akkor többé nem támaszkodnak Istenre, hogy megtegye értük, amire véleményük szerint maguk is képesek. Akkor nem ismerik el a felső hatalmat. Nem dicsőítik többé Istent, amit pedig elvár, és ami megilleti, ha mindenható és kiválóan fenséges. Sátán ezzel eléri célját és diadalt ül, mert a bukott ember önhitten magát magasztalja, mint ő magasztalta magát a mennyben, amiért ki is űzték. Tudja, hogy ha az embernek fejébe száll a dicsőség, romlása olyan elkerülhetetlen, mint az övé volt.

A pusztában Sátán nem tudta kísértésbe ejteni Krisztust. A megváltás terve megvalósul. Krisztus megfizette a roppant árat az ember megváltásáért. Sátán most igyekszik lerontani a keresztény reménység alapját; oly utakra terelni az ember értelmét, hogy ne váljon javukra a nagy áldozat, s meg se mentse őket. Mindenféle gonosz csábítással arra venné rá a bukott embert, hogy azt képzelje, hogy nagyon jól meglesz az elfedezés nélkül is, nem kell függnie a megfeszített és feltámadt Üdvözítőtől; hogy saját érdemei jogosulttá teszik őt Isten kegyére. Majd aláássa az ember Bibliába vetett bizalmát. Jól tudja, hogy ha ez sikerül, és el tudja pusztítani a Bibliába vetett hitet, ami leleplezi, és megbélyegzi őt, akkor semmitől sem kell tartania. Belopja az emberek gondolkodásába a tévhitet, hogy személyes ördög nem létezik, és akik ezt elhiszik, nem törekednek ellenállni, és küzdeni az ellen, ami, szerintük nincs is. így a szegény, vak halandók végül is elfogadják a vezér igét: „Ami van, jól van.” Nem ismernek el szabályokat útjuk megítélésére.

Sátán sokakat arra a hitre vezet, hogy Isten imádása hasztalan és külsőség csupán. Jól tudja, mennyire elengedhetetlen az elmélyedés és ima, Krisztus követői ébrentartásához, s hogy így ellenállhassanak ravaszságának és ámításának. Ezzel a csapdával eltereli a figyelmet a fontos lelki gyakorlatokról, hogy az ember ne támaszkodjék segítség végett a hatalmas Istenre, s ne nyerjen erőt tőle a gonosz támadásainak visszaverésére. Felhívták figyelmemet Isten ősi népének buzgó, hathatós imáira. „Illés hozzánk hasonló (gyarló) ember volt. Buzgón könyörgött.” Dániel naponta háromszor imádkozott Istenhez. A buzgó könyörgés kihozza Sátánt a sodrából, mert tudja, hogy csatát veszít. Dánielt jobban kedvelték, mint a fejedelmeket és kormányzókat, mert kitűnő lelkület lakott benne. A bukott angyalok vádoló serege irigységre és rosszakaratra bujtotta fel a kormányzókat és fejedelmeket. Gondosan szemmel tartották, hogy ürügyet találjanak ellene, amit jelenthetnének a királynak, de semmit sem találtak. Ekkor Sátán és eszközei Dániel Isten iránti hűségét igyekeztek pusztulása okává tenni. Gonosz angyalok tervet eszeltek ki, melyet eszközei készségesen nyélbe is ütöttek.

A király mit sem tudott Dániel elleni szándékuk gonoszságáról. Dániel ismerte a király rendeletét, mégis leborult Isten elé a Jeruzsálem felé nyíló ablaknál. Oly fontosnak tartja az Isten előtti könyörgést, hogy inkább feláldozza életét, mintsem lemondjon róla. Amiért Istenhez imádkozott, oroszlánok barlangjába vetették. A gonosz angyalok eddig elérték céljukat. Dániel azonban tovább imádkozik az oroszlánok barlangjában. Elfeledte-e Isten Dánielt a veremben? Eltűrte-e, hogy az oroszlánok felfalják? Dehogy tűrte! Jézus – a menny hatalmas parancsnoka – elküldte angyalát, bezárta az éhes oroszlánok száját, nehogy bántsák Isten imádkozó emberét, így teljes volt a béke az ijesztő barlangban. A király tanúja volt Dániel megmentésének, kihozatta, és tisztséggel halmozta el. Sátán és angyalai vereséget szenvedtek, és dühöngtek. A felhasznált eszközöket azon a borzasztó módon ítélték pusztulásra, mint amelyet Dániel halálára terveztek.

A hitből fakadó ima a keresztény nagy erőssége, s egész bizonyosan győz Sátán ellen. Ezért sugallja az ördög, hogy semmi szükségünk az imára. Irtózik szószólónk, Jézus nevétől, s amikor hozzá fordulunk segítségért, Sátán serege megriad. Ha elhanyagoljuk a könyörgést, Sátán malmára hajtjuk a vizet, mert könnyebben elhisszük hazug csodáit. Amit nem sikerült elérnie Krisztus megkísérlésével, sikerül neki, mikor az ember elé viszi ravasz kísértéseit. Néha szépséges fiatal személy vagy gyönyörű árnyék alakjában közeledik. Gyógyít, s a félrevezetett halandók az emberiség jótevőjeként imádják. A koponyaalaktant (frenológiát) és bűvölést (mesmerizmust) nagy becsben tartják. Hasznosak ezek a maguk helyén, de Sátán kisajátítja, és leghatalmasabb eszközeiként használja az emberek félrevezetésére s elpusztítására. Furfangjait s ámításait mennyből származóként fogadják, és ezrekben pusztítják el a hitet Sátán leleplezőjében, a Bibliában. Itt éri el Sátán az imádatot, ami ördögi fensége szája íze szerinti. Ezrek beszélnek vele, ezrek nyerik utasításaikat ettől az ördögistentől, s ezrek követik tanításait. A világ sohasem volt annyira romlott, noha azt mondják, hogy igen sokat javít rajta a lélektan és bűvölés. Sátán ezeket használja az erény pusztítására, s a spiritizmus alapjainak lerakására.

Kolossé 2:8-ra irányították figyelmemet, ami különösen vonatkozik a jelenkori, a testtől független lélek mellett kardoskodó tanításra: „Meglássátok hogy senki ne legyen, aki benneteket félrevezet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, és nem Krisztus szerint való.” Tudomásomra adták, hogy ezreket tettek tönkre, kergettek hitetlenségbe a koponyatan és az állati delejesség bölcseletével. Ha a gondolkodás ebbe a vágányba siklik, csaknem bizonyosan elveszti egyensúlyát, és ördögi lélek irányítása alá kerül. Hamis tanítás tölti be a szegény halandók gondolkodását. Azt képzelik, hogy bennük van nagy tettek elvégzésére képesítő hatalom, ezért nem tartják szükségesnek a mennyei erőt. Elveik és hitük emberi hagyományokon és a világ elemein alapul, nem pedig Krisztuson. Erre a világnézetre nem Jézus tanította őket. Tanításaiban nincs semmi efféle. Nem magukra, nem a bennük rejlő hatalomra irányította a szegény halandók gondolatait. Mindig Istenre, a mindenség teremtőjére terelte figyelmüket, mint erejük és bölcsességük forrására.
Különleges figyelmeztetés szól hozzánk a 18. versben: „Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván az alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyanokat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével” (érzékies gondolkodásával).

A lélektől független test bölcseletének, a spiritizmus-féleségek tanítói nyájas, elbűvölő modorral jönnek, hogy félrevezessenek titeket. Ha hallgattok meséikre, az igazságos tettek ellensége elámít, és elkerülhetetlenül elvesztitek jutalmatokat. Ha egyszer a főcsaló kápráztató befolyása legyőz, és a méreg bennetek lesz, a halálos hatás beszennyezi és kiöli Krisztusba, mint Isten Fiába vetett hiteteket. Nem támaszkodtok többé nevének érdemére. Akiket ez a tanítás félrevezet, azokat Sátán ámításai kiforgatják örökségükből. Tulajdon érdemeikre támaszkodnak, alázatoskodnak, sőt, készek áldozatokat is hozni. Lealacsonyítják magukat, és átadják gondolkodásukat a legnagyobb ostobaságban hívésnek, elfogadják a legképtelenebb elgondolásokat azoktól, akiket megholt barátaiknak tartanak. Sátán annyira megvakítja őket, annyira megrontja ítélőképességüket, hogy észre sem veszik a gonoszt. Követik az utasításokat, amelyek állítólag megholt barátoktól jönnek, akik most angyalok egy magasabb életformában.

Sátán kiválasztotta a legbiztosabb, leglenyűgözőbb csalást, amely megragadni hivatott, azok képzeletét, akiknek elhunyt szeretteik vannak. Gonosz angyalok öltik magukra a holt rokonok alakját, hivatkoznak életük eseményeire, és utánozzák meghalt szeretteik tetteit. így vezetik a holtak rokonait arra a hitre, hogy meghalt kedveseik körülöttük lebegő és velük érintkező angyalok lettek. Ezeket azután bizonyos fokig bálványozzák, és nagyobb súlyt fektetnek arra, amit ezek mondanak, mint Isten szavára. A meghalt barátoknak tartott gonosz angyalok azután vagy teljesen elvetik – üres meseként – Isten szavát, vagy ha az illik legjobban tervükbe, kiválasztják a Krisztusra és a mennybe vezető útra vonatkozó életbevágó részeket, és Isten szavának világos megállapításait, majd megváltoztatják, hogy megfeleljen romlott természetüknek, és tönkretegye az embereket. Aki kellően figyelembe veszi Isten szavát, ha akar, meggyőződhet e lélekpusztító csalás természetéről. Isten igéje félreérthetetlenül kijelenti, hogy „a halottak nem tudnak semmit.” Prédikátor 9:6-7. „Az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmuk nincs többé; mivelhogy emlékezetük elfelejtetett. Mind szeretetük, mind gyűlöletük, mind gerjedezésük immár elveszett; és többé semmi részük nincs semmi dologban, amely a nap alatt történik.”

Félrevezetett halandók gonosz angyalokat imádnak, meghalt barátaik lelkének tartva őket. Isten igéje félreérthetetlenül kijelenti, hogy a halottaknak soha többé nem lesz részük abban, ami a nap alatt történik. A spiritiszták viszont azt állítják, hogy a halottak mindent tudnak arról, ami a nap alatt végbemegy; érintkeznek földön élő barátaikkal, értékes értesüléseket közölnek, s csodákat tesznek. Zsoltár 115:17. „Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, akik alászállnak a csöndességbe.”

Sátán a világosság angyalaként jelenik meg, és mindenféle hamis csoda kíséretében működik. Aki fel tudta vinni Isten Fiát – mikor kevéssel volt kisebb az angyaloknál – és letenni a templom tetejére, és az igen magas hegycsúcsra, hogy megmutassa neki a föld országait, az gyakorolni tudja hatalmát az emberi családon, akik sokkal kevésbé erősek és bölcsek, mint Isten Fia volt, még mikor emberi természetet öltött is magára.

A mai elfajult korban Sátán uralkodik azokon, akik eltávolodnak az igazságtól, s az ő területére merészkednek. Ezeken azután riasztó módon gyakorolja hatalmát. Felhívták figyelmemet a következő szavakra: „Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tiszteletében, amelyeket nem látott, olyanokat tudakozódván, ok nélkül felfuvalkodván testies értelmében.” Kolossé 2:18. 

Láttam, hogy egyesek kíváncsiságból ördögökkel játszanak Nem hisznek igazán a spiritizmusban, s rémülten riadnának vissza a gondolattól, hogy ők médiumok. Mégis elkalandoznak, s oly helyzetbe hozzák magukat, ahol Sátán gyakorolhatja rajtuk a hatalmát. Nem szándékoznak mélyen merülni ebbe, de nem tudják, mit tesznek. Az ördög területére merészkednek, és kísértik, hogy uralja őket. A nagyhatalmú pusztító jogos áldozatainak tekinti őket, és gyakorolja rajtuk hatalmát, mégpedig akaratuk ellenére. Mikor uralkodni akarnak magukon, nem tudnak. Átengedték értelmüket a Sátánnak, s az nem mond le igényeiről, hanem fogságban tartja őket. Semmi hatalom meg nem szabadítja őket a csapdából, csakis Isten hatalma, válaszul hű követői buzgó imájára.

Egyedüli biztonságunk most az, ha rejtett kincsként keressük az igazságot, amint Isten igéje kinyilatkoztatja. A szombat, az ember állapota és Jézus bizonyságtétele nagy s fontos igazságok, melyeket meg kell értenünk. E viszontagságos időben horgonynak bizonyulnak Isten népe számára. Az emberiség nagy része azonban megveti Isten szavát, és meséket kedvel. 2Thessalonika 2:10-11. „Mivel nem fogadták be az igazság szeretetét üdvösségükre, azért bocsátja reájuk Isten a tévelygés erejét hogy higgyenek a hazugságnak.”

A legbujább és legromlottabb embereknek féktelenül hízelegnek ezek az elhunyt barátok szellemének tartott ördögi lelkek, és hivalkodón felfuvalkodnak testies gondolataikban. Kolossé 2:19. „És nem ragaszkodnak a Főhöz, akiből az egész test a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén, és egybe szerkesztvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel.”

Hiú bölcselet. A fej irányítja a test tagjait. A spiritiszták félreállítják a fejet, és hiszik, hogy a test valamennyi tagjának függetlenül kell cselekednie, és hogy fej nélkül is rögzített törvények vezetik őket a fejlődésében a tökéletességig. János 15:1-2, 4-6. „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlőveszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanem ha a szőlőtőkén marad, akképpen ti sem, hanem ha énbennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.”

Krisztus az erőnk forrása. Ő a szőlőtő, mi vagyunk a szőlővesszők. Táplálékot kell nyernünk az élő szőlőtőről. A szőlőtő erejétől és táplálásától megfosztva olyanok vagyunk, mint a fejetlen test tagjai, s pontosan oly helyzetben, melyben Sátán szeretne látni minket, hogy ő igazgasson, tetszése szerint, aki „mindenféle hamis csábítás segítségével működik azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem fogadták el az igazság szeretetét, hogy üdvözüljenek.” A spiritizmus hazugság. Az első nagy hazugságon alapul: „Bizony nem haltok meg.” Ezrek vetik el a fejet, s a következmény, hogy a tagok Jézus irányítása nélkül működnek, s más igazgatja a testet. Sátán kormányozza őket.

Megmutatták nekem, hogy Sátán nem tudja ellenőrizni senki gondolatát, csak ha átengedik neki az ellenőrzést. Az igazságtól eltávolodók komoly veszedelemben forognak. Elvágják magukat Istentől, és angyalainak vigyázó gondoskodásától. Sátán, aki mindig is résen áll, hogy lelkeket pusztítson el, megkezdi csalásai bemutatását. A legnagyobb veszély fenyegeti ezeket az embereket. Ha felismerik a sötétség hatalmát, és ellene igyekeznek állni, ha ki akarnak szabadulni Sátán csapdáiból, nem lesz könnyű dolguk. Sátán területére merészkedtek, aki magának követeli őket. Nem fog habozni, teljes erejével dolgozik, segítségül hívja egész ördögi seregét, hogy akár egyetlen embert kicsavarjon Krisztus kezéből. Akik kísértik az ördögöt, hogy kísértse őket, kétségbeesett erőfeszítést kell tenniük, hogy kiszabaduljanak hatalmából. De amikor szabadulásukért a tettek mezejére lépnek, Isten angyalai, akiket megszomorítottak, megmentésükre sietnek. Sátán és angyalai nem akarják elveszteni áldozatukat. Ellenállnak – harcba szállnak a szent angyalokkal. A tusa késhegyig menő. De ha a tévedők továbbra is könyörögnek, és mély alázattal bevallják ballépéseiket, erejükkel kitűnő angyalok ragadják el a diadalt, és csikarják ki őket a gonosz angyalok hatalmából.

Mikor felemelték a függönyt, s láttam e kor romlottságát, rosszullét környékezett, lelkem csaknem elalélt bennem. Láttam, hogy a föld lakosai betetőzik gonoszságuk kelyhét. Isten haragja felgerjed, s nem elégül ki, míg a bűnösök el nem pusztulnak a föld színéről. Sátán Krisztus személyes ellensége. Ő a kezdeményezője és vezetője minden lázadásnak mennyen és földön. Dühe egyre növekedik – nem is képzeljük, milyen hatalmas. Ha szemünk megnyílhatna, hogy lássuk a gonosz angyalok tevékenységét azok körül, akik nem állnak résen, és biztonságban érzik magukat, kevésbé nyugodtak lennénk. Minden pillanatban gonosz angyalok járnak nyomunkban. Senki se csodálkozik, ha gonosz emberek Sátán sugallatait követik. De amíg gondolataink őrizetlenül csapongnak, mit sem tartva láthatatlan ügynökeitől, azok új területeket szállnak meg, s jeleket, csodákat tesznek előttünk. Készen állunk-e ellenük szegülni Isten szavával – mert ez az egyetlen hathatós fegyver.

Egyesek abba a kísértésbe esnek, hogy Istentől származónak tartják e csodákat. Betegek gyógyulnak meg szemünk láttára. Csodák történnek előttünk. Készen állunk-e az előttünk levő próbákra, mikor Sátán hazug csodái leplezetlenebbé lépnek a színre? Sokakat csapdába fog ejteni, s fogságba hurcol. Ha eltérnek Isten világos rendeleteitől s parancsolataitól, ha hisznek a meséknek, sokan egyengetik maguk előtt az utat, hogy bevegyék e hamis csodákat. Most valamennyien törekedjünk felfegyverkezni a küzdelemre, melyben rövidesen részt kell vennünk. Az Isten szavába vetett hit, az ige imádkozó szívvel kutatása, és gyakorlatba átültetése lesz Sátán hatalma ellen a pajzsunk, és Krisztus, az ő vére áltat győzővé tesz minket.

*****

Chapter 60—Consecration

The people of God will be tested and proved. A close and searching work must go on among Sabbathkeepers. Like ancient Israel, how soon we forget God and His wondrous works, and rebel against Him. Some look to the world and desire to follow its fashions and participate in its pleasure, just as the children of Israel looked back to Egypt and lusted for the good things which they had enjoyed there, and which God chose to withhold from them to prove them and thereby test their fidelity to Him. He wished to see if His people valued His service, and the freedom He had so miraculously given them, more highly than the indulgences they enjoyed in Egypt while in servitude to a tyrannical, idolatrous people.  {1T 287.2}

All true followers of Jesus will have sacrifices to make. God will prove them and test the genuineness of their faith. I have been shown that the true followers of Jesus will discard picnics, donations, shows, and other gatherings for pleasure. They can find no Jesus there, and no influence which will make them heavenly minded and increase their growth in grace. The word of God obeyed leads us to come out from all these things and be separate. The things of the world are sought for, and considered worthy to be admired and enjoyed, by all those who are not devoted lovers of the cross and spiritual worshipers of a crucified Jesus. {1T 288.1}

There is chaff among us, and this is why we are so weak. Some are constantly leaning to the world. Their views and feelings harmonize much better with the spirit of the world than with that of Christ’s self-denying followers. It is perfectly natural for them to prefer the company of those whose spirit will best agree with their own. And such have quite too much influence among God’s people. They take part with them, and have a name among them, and are a text for unbelievers and the weak and unconsecrated ones in the church. These persons of two minds will ever have objections to the plain, pointed testimony which reproves individual wrongs. In this refining time these persons will either be wholly converted, and sanctified by obeying the truth, or they will be left with the world, where they belong, to receive their reward with them. {1T 288.2}

“By their fruits ye shall know them.” All the followers of Christ bear fruit to His glory. Their lives testify that a good work has been wrought in them by the Spirit of God, and their fruit is unto holiness. Their lives are elevated and pure. Those who bear no fruit have no experience in the things of God. They are not in the Vine. Read John 15:4, 5: “Abide in Me, and I in you. As the branch cannot bear fruit of itself, except it abide in the vine; no more can ye, except ye abide in Me. I am the Vine, ye are the branches: He that abideth in Me, and I in him, the same bringeth forth much fruit: for without Me ye can do nothing.” {1T 289.1}

If we would be spiritual worshipers of Jesus Christ, we must sacrifice every idol and fully obey the first four commandments. Matthew 22:37, 38: “Jesus said unto him, Thou shalt love the Lord thy God with all thy heart, and with all thy soul, and with all thy mind. This is the first and great commandment.” The first four commandments allow no separation of the affections from God. Nor is anything allowed to divide, or share, our supreme delight in Him. Whatever divides the affections, and takes away from the soul supreme love to God, assumes the form of an idol. Our carnal hearts would cling to our idols and seek to carry them along; but we cannot advance until we put them away, for they separate us from God. The great Head of the church has chosen His people out of the world and requires them to be separate. He designs that the spirit of His commandments shall draw them to Himself and separate them from the elements of the world. To love God and keep His commandments is far from loving the world’s pleasures and friendship. There is no concord between Christ and Belial. The people of God may safely trust in Him alone and without fear press on in the way of obedience. {1T 289.2}

Chapter 61—Philosophy and Vain Deceit

I have been shown that we must be guarded on every side and perseveringly resist the insinuations and devices of Satan. He has transformed himself into an angel of light and is deceiving thousands and leading them captive. The advantage he takes of the science of the human mind, is tremendous. Here, serpentlike, he imperceptibly creeps in to corrupt the work of God. The miracles and works of Christ he would make appear as the result of human skill and power. If he should make an open, bold attack upon Christianity, it would bring the Christian in distress and agony to the feet of his Redeemer, and his strong and mighty Deliverer would put the bold adversary to flight. He therefore transforms himself into an angel of light and works upon the mind to allure from the only safe and right path. The sciences of phrenology, psychology, and mesmerism are the channel through which he comes more directly to this generation and works with that power which is to characterize his efforts near the close of probation. {1T 290.1}

Read 2 Thessalonians 2:8-12: “And then shall that wicked be revealed, whom the Lord shall consume with the spirit of His mouth, and shall destroy with the brightness of His coming: even him, whose coming is after the working of Satan with all power and signs and lying wonders, and with all deceivableness of unrighteousness in them that perish; because they received not the love of the truth, that they might be saved. And for this cause God shall send them strong delusion, that they should believe a lie: that they all might be damned who believed not the truth, but had pleasure in unrighteousness.” {1T 290.2}

Satan has come unperceived through these sciences and has poisoned the minds of thousands and led them to infidelity. He is well pleased to have the knowledge of these sciences widespread. It is a plan which he himself has laid that he may gain access to minds and influence them as he pleases. While it is believed that one human mind so wonderfully affects another, Satan, ready at hand, insinuates himself and works on the right hand and on the left. And while those devoted to these sciences laud them to the heavens because of the great and good works they affirm are wrought by them, they are cherishing and glorifying Satan himself, who steps in and works with all power and signs and lying wonders—with all deceivableness of unrighteousness. Said the angel: “Mark its influence. The controversy between Christ and Satan is not yet ended.” This entering in of Satan through the sciences is well devised by his Satanic majesty, and in the minds of thousands will eventually destroy true faith in Christ’s being the Messiah, the Son of God.  {1T 290.3}

I was directed to the power of God manifested through Moses when the Lord sent him in before Pharaoh. Satan understood his business and was upon the ground. He well knew that Moses was chosen of God to break the yoke of bondage upon the children of Israel, and that in his work he prefigured Christ’s first advent to break Satan’s power over the human family and deliver those who were made captives by his power. Satan knew that when Christ should appear, mighty works and miracles would be wrought by Him, that the world might know that the Father had sent Him. He trembled for his power. He consulted with his angels how to accomplish a work which should answer a twofold purpose: 1. To destroy the influence of the work wrought by God through His servant Moses, by working through his agents, and thus counterfeiting the true work of God; 2. To exert an influence by his work through the magicians which would reach down through all ages and destroy in the minds of many true faith in the mighty miracles and works to be performed by Christ when He should come to this world. He knew that his kingdom would suffer, for the power which he held over mankind would be subject to Christ. It was no human influence or power possessed by Moses that produced those miracles wrought before Pharaoh. It was the power of God. Those signs and wonders were wrought through Moses to convince Pharaoh that the great “I AM” sent him to command Pharaoh to let Israel go that they might serve Him. {1T 291.1}

Pharaoh called for the magicians to work with their enchantments. They also showed signs and wonders, for Satan came to their aid to work through them. Yet even here the work of God was shown to be superior to the power of Satan, for the magicians could not perform all those miracles which God wrought through Moses. Only a few of them could they do. The magicians’ rods did become serpents, [Appendix.] but Aaron’s rod swallowed them up. After the magicians sought to produce the lice, and could not, they were compelled by the power of God to acknowledge even to Pharaoh, saying: “This is the finger of God.” Satan wrought through the magicians in a manner calculated to harden the heart of the tyrant Pharaoh against the miraculous manifestations of God’s power. Satan thought to stagger the faith of Moses and Aaron in the divine origin of their mission, and then his instruments, the magicians, would prevail. Satan was unwilling to have the people of Israel released from Egyptian servitude that they might serve God. The magicians failed to produce the miracle of the lice, and could no more imitate Moses and Aaron. God would not suffer Satan to proceed further, and the magicians could not save themselves from the plagues. “And the magicians could not stand before Moses because of the boils; for the boil was upon the magicians, and upon all the Egyptians.” Exodus 9:11. {1T 292.1}

God’s controlling power here cut off the channel through which Satan worked, and caused even those through whom Satan had wrought so wonderfully to feel His wrath. Sufficient evidence was given to Pharaoh to believe, if he would. Moses wrought by the power of God. The magicians wrought not by their own science alone, but by the power of their God, the devil, who ingeniously carried out his deceptive work of counterfeiting the work of God.  {1T 292.2}

As we near the close of time, the human mind is more readily affected by Satan’s devices. He leads deceived mortals to account for the works and miracles of Christ upon general principles. Satan has ever been ambitious to counterfeit the work of Christ and establish his own power and claims. He does not generally do this openly and boldly. He is artful and knows that the most effectual way for him to accomplish his work is to come to poor, fallen man in the form of an angel of light. Satan came to Christ in the wilderness in the form of a beautiful young man—more like a monarch than a fallen angel—with scripture in his mouth. Said he: “It is written.” Our suffering Saviour met him with scripture, saying: “It is written.” Satan took advantage of the weak, suffering condition of Christ, who had taken upon Him our human nature. {1T 293.1}

Read Matthew 4:8-11: “Again, the devil taketh Him up into an exceeding high mountain, and showeth Him all the kingdoms of the world, and the glory of them; and saith unto Him, All these things will I give Thee, if Thou wilt fall down and worship me. Then saith Jesus unto him, Get thee hence, Satan: for it is written, Thou shalt worship the Lord thy God, and Him only shalt thou serve. Then the devil leaveth Him, and, behold, angels came and ministered unto Him.” {1T 293.2}

Here Satan spread the world before Christ in the most attractive light and intimated to Him that He need not endure so much suffering to obtain the kingdoms of the earth; Satan would yield all his claims if Christ would but worship him. Satan’s dissatisfaction first commenced in heaven because he could not be first and highest in command —equal with God, exalted above Christ. He rebelled and lost his estate; and he, and those who sympathized with him, were turned out of heaven. In the wilderness he hoped to gain advantage through the weak and suffering condition of Christ, and obtain from Him that homage which he could not obtain in heaven. But Jesus, even in His faint and exhausted condition, yielded not to the temptation of Satan for a moment, but showed His superiority and exercised His authority by bidding Satan: “Get thee hence”—or, Depart from Me. Satan was baffled. He then studied how he could accomplish his purpose and receive the honor from the human race which was refused him in heaven and by Jesus upon earth. Could he have succeeded in tempting Christ, then the plan of salvation would have failed, and he would have succeeded in bringing hopeless misery upon mankind. But that which Satan failed to effect in coming to Christ he has accomplished in coming to man.  {1T 293.3}

If Satan can so befog and deceive the human mind as to lead mortals to think that there is an inherent power in themselves to accomplish great and good works, they cease to rely upon God to do for them that which they think there is power in themselves to do. They acknowledge not a superior power. They give not God the glory which He claims, and which is due to His great and excellent Majesty. Satan’s object is thus accomplished, and he exults that fallen men presumptuously exalt themselves as he exalted himself in heaven and was thrust out. He knows that if man exalts himself, his ruin is just as certain as was his own. {1T 294.1}

Satan failed in his temptations to Christ in the wilderness. The plan of salvation has been carried out. The dear price has been paid for man’s redemption. And now Satan seeks to tear away the foundation of the Christian’s hope and turn the minds of men into such a channel that they may not be benefited or saved by the great sacrifice offered. He leads fallen man, through his “all deceivableness of unrighteousness,“ to believe that he can do very well without an atonement, that he need not depend upon a crucified and risen Saviour, that man’s own merits will entitle him to God’s favor. And then he destroys man’s confidence in the Bible, well knowing that if he succeeds here, and faith in the detector which places a mark upon himself is destroyed, he is safe. He fastens upon minds the delusion that there is no personal devil, and those who believe this make no effort to resist and war against that which they think does not exist. Thus poor, blind mortals finally adopt the maxim, “Whatever is, is right.” They acknowledge no rule to measure their course.  {1T 294.2}

Satan leads many to believe that prayer to God is useless and but a form. He well knows how needful are meditation and prayer to keep Christ’s followers aroused to resist his cunning and deception. By his devices he would divert the mind from these important exercises, that the soul may not lean for help upon the Mighty One and obtain strength from Him to resist his attacks. I was pointed to the fervent, effectual prayers of God’s people anciently. “Elias was a man subject to like passions as we are, and he prayed earnestly.” Daniel prayed unto his God three times a day. Satan is enraged at the sound of fervent prayer, for he knows that he will suffer loss. Daniel was preferred above the presidents and the princes because an excellent spirit was in him. Fallen angels feared that his influence would weaken their control over the rulers of the kingdom, for Daniel was high in command. The accusing host of evil angels stirred up the presidents and princes to envy and jealousy, and they watched Daniel closely to find some occasion against him that they might report him to the king; but they failed. Then these agents of Satan sought to make his faithfulness to God the cause of his destruction. Evil angels laid out the plan for them, and these agents readily carried it into effect. {1T 295.1}

The king was ignorant of the subtle mischief purposed against Daniel. With full knowledge of the king’s decree, Daniel still bows before his God, “his windows being open.” He considers supplication to God of so great importance that he would rather sacrifice his life than relinquish it. On account of his praying to God, he is cast into the lions’ den. Evil angels thus far accomplish their purpose. But Daniel continues to pray, even in the den of lions. Was he suffered to be consumed? Did God forget him there? Oh, no; Jesus, the mighty Commander of the hosts of heaven, sent His angel to close the mouths of those hungry lions that they should not hurt the praying man of God; and all was peace in that terrible den. The king witnessed his preservation and brought him out with honors. Satan and his angels were defeated and enraged. The agents he had employed were doomed to perish in the same terrible manner in which they had plotted to destroy Daniel.  {1T 295.2}

The prayer of faith is the great strength of the Christian and will assuredly prevail against Satan. This is why he insinuates that we have no need of prayer. The name of Jesus, our Advocate, he detests; and when we earnestly come to Him for help, Satan’s host is alarmed. It serves his purpose well if we neglect the exercise of prayer, for then his lying wonders are more readily received. That which he failed to accomplish in tempting Christ, he accomplishes by setting his deceitful temptations before man. He sometimes comes in the form of a lovely young person, or of a beautiful shadow. He works cures, and is worshiped by deceived mortals as a benefactor of our race. Phrenology and mesmerism are very much exalted. They are good in their place, but they are seized upon by Satan as his most powerful agents to deceive and destroy souls. His arts and devices are received as from heaven, and faith in the detector, the Bible, is destroyed in the minds of thousands. Satan here receives the worship which suits his Satanic majesty. Thousands are conversing with, and receiving instructions from, this demon-God and acting according to his teachings. The world which is supposed to be benefited so much by phrenology and animal magnetism, never was so corrupt. Satan uses these very things to destroy virtue and lay the foundation of spiritualism. {1T 296.1}

I was directed to this scripture as especially applying to modern spiritualism: Colossians 2:8: “Beware lest any man spoil you through philosophy and vain deceit, after the tradition of men, after the rudiments of the world, and not after Christ.” Thousands, I was shown, have been spoiled through the philosophy of phrenology and animal magnetism, and have been driven into infidelity. If the mind commences to run in this channel, it is almost sure to lose its balance and be controlled by a demon. “Vain deceit” fills the minds of poor mortals. They think there is such power in themselves to accomplish great works that they realize no necessity of a higher power. Their principles and faith are “after the tradition of men, after the rudiments of the world, and not after Christ.” Jesus has not taught them this philosophy. Nothing of the kind can be found in His teachings. He did not direct the minds of poor mortals to themselves, to a power which they possessed. He was ever directing their minds to God, the Creator of the universe, as the source of their strength and wisdom. Special warning is given in verse 18: “Let no man beguile you of your reward in a voluntary humility and worshiping of angels, intruding into those things which he hath not seen, vainly puffed up by his fleshly mind.” {1T 297.1}

The teachers of spiritualism come in a pleasing, bewitching manner to deceive you, and if you listen to their fables you are beguiled by the enemy of righteousness and will surely lose your reward. When once the fascinating influence of the archdeceiver overcomes you, you are poisoned, and its deadly influence adulterates and destroys your faith in Christ’s being the Son of God, and you cease to rely on the merits of His blood. Those deceived by this philosophy are beguiled of their reward through the deceptions of Satan. They rely upon their own merits, exercise voluntary humility, are even willing to make sacrifices, and debase themselves, and yield their minds to the belief of supreme nonsense, receiving the most absurd ideas through those whom they believe to be their dead friends. Satan has so blinded their eyes and perverted their judgment that they perceive not the evil; and they follow out the instructions purporting to be from their dead friends now angels in a higher sphere.  {1T 297.2}

Satan has chosen a most certain, fascinating delusion, one that is calculated to take hold of the sympathies of those who have laid their loved ones in the grave. Evil angels assume the form of these loved ones and relate incidents connected with their lives and perform acts which their friends performed while living. In this way they deceive and lead the relatives of the dead to believe that their deceased friends are angels hovering about them and communing with them. These they regard with a certain idolatry, and what they may say has greater influence over them than the word of God. These evil angels, who assume to be dead friends, will either utterly reject God’s word as idle tales, or, if it suit their purpose best, will select the vital portions which testify of Christ and point out the way to heaven, and change the plain statements of the word of God to suit their own corrupt nature and ruin souls. With due attention to the word of God, all may be convinced if they will of this soul-destroying delusion. The word of God declares in positive terms that “the dead know not anything.” Ecclesiastes 9:5, 6: “For the living know that they shall die: but the dead know not anything, neither have they any more a reward; for the memory of them is forgotten. Also their love, and their hatred, and their envy, is now perished; neither have they any more a portion forever in anything that is done under the sun.” {1T 298.1}

Deceived mortals are worshiping evil angels, believing them to be the spirits of their dead friends. The word of God expressly declares that the dead have no more a portion in anything done under the sun. Spiritualists say that the dead know everything that is done under the sun, that they communicate to their friends on earth, give valuable information, and perform wonders. Psalm 115:17: “The dead praise not the Lord, neither any that go down into silence.” Satan, transformed into an angel of light, works with all deceivableness of unrighteousness. He who could take up the Son of God, who was made a little lower than the angels, and place Him upon a pinnacle of the temple, and take Him up into an exceeding high mountain to present before Him the kingdoms of the world, can exercise his power upon the human family, who are far inferior in strength and wisdom to the Son of God, even after He had taken upon Himself man’s nature.  {1T 298.2}

In this degenerate age, Satan holds control over those who depart from the right and venture upon his ground. He exercises his power upon such in an alarming manner. I was directed to these words: “Intruding into those things which he hath not seen, vainly puffed up by his fleshly mind.” Some, I was shown, gratify their curiosity and tamper with the devil. They have no real faith in spiritualism and would start back with horror at the idea of being mediums. Yet they venture and place themselves in a position where Satan can exercise his power upon them. Such do not mean to enter deep into this work, but they know not what they are doing. They are venturing on the devil’s ground and are tempting him to control them. This powerful destroyer considers them his lawful prey and exercises his power upon them, and that against their will. When they wish to control themselves they cannot. They yielded their minds to Satan, and he will not release his claims, but holds them captive. No power can deliver the ensnared soul but the power of God in answer to the earnest prayers of His faithful followers. {1T 299.1}

The only safety now is to search for the truth as revealed in the word of God, as for hid treasure. The subjects of the Sabbath, the nature of man, and the testimony of Jesus are the great and important truths to be understood; these will prove as an anchor to hold God’s people in these perilous times. But the mass of mankind despise the truths of God’s word and prefer fables. 2 Thessalonians 2:10, 11: “Because they received not the love of the truth, that they might be saved. And for this cause God shall send them strong delusion, that they should believe a lie.” {1T 300.1}

The most licentious and corrupt are highly flattered by these Satanic spirits, which they believe to be the spirits of their dead friends, and they are vainly puffed up in their fleshly minds. Colossians 2:19: “And not holding the Head, from which all the body by joints and bands having nourishment ministered, and knit together, increaseth with the increase of God,” they deny Him who ministers strength to the body, that every member may increase with the increase of God. {1T 300.2}

Vain philosophy. The members of the body are controlled by the head. Spiritualists lay aside the Head and believe that all the members of the body must act themselves and that fixed laws will lead them on in a state of progression to perfection without a head. John 15:1, 2, 4-6: “I am the True Vine, and My Father is the Husbandman. Every branch in Me that beareth not fruit, He taketh away: and every branch that beareth fruit, He purgeth it, that it may bring forth more fruit.” “Abide in Me, and I in you. As the branch cannot bear fruit of itself, except it abide in the vine; no more can ye, except ye abide in Me. I am the Vine, ye are the branches: He that abideth in Me, and I in him, the same bringeth forth much fruit: for without Me ye can do nothing. If a man abide not in Me, he is cast forth as a branch, and is withered; and men gather them, and cast them into the fire, and they are burned.” {1T 300.3}

Christ is the source of our strength. He is the Vine, we are the branches. We must receive nourishment from the living Vine. Deprived of the strength and nourishment of that Vine, we are as members of the body without a head and are in the very position which Satan wishes us to be in, that he may control us as pleases himself. He works “with all deceivableness of unrighteousness in them that perish; because they received not the love of the truth, that they might be saved. And for this cause God shall send them strong delusion, that they should believe a lie.” Spiritualism is a lie. It is founded upon the great original lie, “Ye shall not surely die.” Thousands cut off the Head, and the result is the members act without Jesus for their head, and another guides the body. Satan controls them. {1T 301.1}

I was shown that Satan cannot control minds unless they are yielded to his control. Those who depart from the right are in serious danger now. They separate themselves from God and from the watchcare of His angels, and Satan, ever upon the watch to destroy souls, begins to present to them his deceptions. Such are in the utmost peril; and if they see and try to resist the powers of darkness and to free themselves from Satan’s snare, it is not an easy matter. They have ventured on Satan’s ground, and he claims them. He will not hesitate to engage all his energies and call to his aid all his evil host to wrest a single human being from the hand of Christ. Those who have tempted the devil to tempt them will have to make desperate efforts to free themselves from his power. But when they begin to work for themselves, then angels of God whom they have grieved will come to their rescue. Satan and his angels are unwilling to lose their prey. They contend and battle with the holy angels, and the conflict is severe. But if those who have erred continue to plead, and in deep humility confess their wrongs, angels who excel in strength will prevail and wrench them from the power of the evil angels. {1T 301.2}

As the curtain was lifted and I was shown the corruption of this age, my heart sickened, my spirit nearly fainted within me. I saw that the inhabitants of the earth were filling up the measure of the cup of their iniquity. God’s anger is kindled and will be no more appeased until the sinners are destroyed out of the earth. Satan is Christ’s personal enemy. He is the originator and leader of every species of rebellion in heaven and earth. His rage increases; we do not realize his power. If our eyes could be opened to discern the fallen angels at work with those who feel at ease and consider themselves safe, we would not feel so secure. Evil angels are upon our track every moment. We expect a readiness on the part of bad men to act as Satan suggests; but while our minds are unguarded against his invisible agents, they assume new ground and work marvels and miracles in our sight. Are we prepared to resist them by the word of God, the only weapon we can use successfully? {1T 302.1}

Some will be tempted to receive these wonders as from God. The sick will be healed before us. Miracles will be performed in our sight. Are we prepared for the trial which awaits us when the lying wonders of Satan shall be more fully exhibited? Will not many souls be ensnared and taken? By departing from the plain precepts and commandments of God, and giving heed to fables, the minds of many are preparing to receive these lying wonders. We must all now seek to arm ourselves for the contest in which we must soon engage. Faith in God’s word, prayerfully studied and practically applied, will be our shield from Satan’s power and will bring us off conquerors through the blood of Christ. {1T 302.2}