Bizonyságtételek I. kötet - 9. bizonyságtétel - 72-73.

72. Szülők és gyermekek

Láttam, hogy míg az istenfélő szülők megfékezik gyermekeiket, kísérjék figyelemmel jellemüket, vérmérsékletüket; gondoskodjanak szükségleteikről.

Egyes szülők messzemenően gondoskodnak gyermekeik testi szükségletéről, szeretőn és hűségesen ápolják őket, ha betegek, s azt gondolják, hogy ezzel megtették kötelességüket. Holott ebben tévednek. Feladatuk éppen csak elkezdődött. Gondoskodniuk kell szellemi szükségleteikről. Hozzáértést kíván, hogy megfelelő gyógyírt alkalmazzunk a megsebzett értelem gyógyítására. A gyermekeknek ugyanolyan nehezen elviselhető, ugyanolyan súlyos megpróbáltatásaik vannak, mint az idősebbeknek. A szülők sem érzik mindig egyformán magukat. Gyakran kétségekkel küzdenek. Téves nézetek és gondolatok fészkelnek agyukban. Sátán ostromolja őket, s ők engednek kísértéseinek. Idegesen szólnak, és oly modorban, mely haragot vált ki gyermekeikből. Olykor követelődzők és ingerlékenyek. A szegény gyerek átveszi a hangulatot, és a szülők nem készek segíteni neki, mert ők a baj okozói. Néha mintha minden a feje tetejére állna. Mindenki ideges, mindenki neki keseredett, boldogtalan. A szülők a szegény gyerekeket hibáztatják, és igen engedetlennek tartják őket, a legrosszabb gyerekeknek a világon, holott ők maguk a háborgás okai.

Némely szülő számos vihart támaszt, mert nem tud uralkodni magán. Ahelyett, hogy szeretetteljesen megkérnék a gyerekeket, hogy tegyék meg ezt vagy azt, zsémbes hangon parancsolgatnak nekik, és már az ajkukon is a meg nem érdemelt bírálat és szidás. Szülők, a gyermekeitekkel való ilyen bánásmód megöli bennük a vidámságot és a törekvést. Engedelmeskednek, de nem szeretetből, hanem a félelem miatt.

Szívük nincs a szófogadásban. Ahelyett, hogy szívesen tennék, kelletlenül végzik, s ettől gyakran elfelejtik az utasításotokat, amiből még nagyobb idegeskedés lesz, és még kellemetlenebbé teszi a gyermekek életét Az akadékoskodás megismétlődik, élénk színekkel ecsetelitek előttük rossz magaviseleteiket, míg csüggedés nem vesz rajtuk erőt, s nem nagyon bánják, hogy kedvetekre tesznek-e, vagy sem. Nemtörődöm szellem veszi őket hatalmába, szüleiktől távol keresik azt az örömet, és a kellemes időtöltést, amit nem találnak meg otthon. Utcai társaságba keverednek, s rövidesen oly romlottak lesznek, mint a legrosszabbak.

Kire hárul a súlyos bűn? Ha családi körük vonzóbb lett volna, ha a szülők kimutatták volna szeretetüket gyermekeik iránt és nyájasan foglalkozást találtak volna nekik, ha szeretettel megtanították volna őket, hogyan engedelmeskedjenek nekik, olyan húrokat pendíthettek volna meg szívükben, ami visszhangot kelt bennük. S a láb, a kéz és szív, mind készségesen engedelmeskednének nekik. Ha a szülők uralkodtak volna magukon és szeretettel, nyájasan szóltak volna, ha megdicsérték volna erőfeszítéseiket, igen boldoggá tették volna őket, és oly vonzerőt kölcsönöztek volna a családi körnek, mely elűz minden árnyékot, és vidám napsugarat áraszt.

A szülők néha azzal mentegetik helytelen viselkedésüket, hogy rosszul érzik magukat. Idegesek, s bebeszélik maguknak, hogy nem tudnak türelmesek lenni, szeretettel, nyájasan szólni. Ezzel ámítják magukat, és megörvendeztetik Sátánt, aki ujjong, hogy a szülők nem tekintik Isten kegyelmét elégségesnek bűnös gyengeségeik legyőzésére. Tudnak, és mindig is uralkodniuk kell magukon. Isten ezt várja el tőlünk. Tudniuk kell, hogy mikor leteszik a fegyvert a türelmetlenség és ingerlékenység előtt, másokat szenvedésre kényszerítenek. Rossz lelkületük kihat környezetükre, és ha azok is azt a lelkületet veszik át, a gonoszság szaporodik, és minden balul üt ki.

Szülők, ha ingerlékenyek vagytok, nem szabad akkora bűnbe esnetek, hogy ezzel a veszedelmes türelmetlenséggel megmérgezitek az egész családot. Ilyenkor kétszeresen ügyeljetek magatokra. Tökéljétek el, hogy senkit sem fogtok megbántani nyelvetekkel, s csakis kellemes, vidám szó hagyja el ajkatokat. Tökéljétek el, hogy nem teszitek tönkre ingerlékeny szóval gyermekeitek boldogságát.

Ha uralkodtok magatokon, megedződtök. Idegrendszeretek nem lesz olyan érzékeny. Az igazság elvei megacéloznak majd. A tudat, hogy hűségesen teljesítitek kötelességeiteket, kitartóvá tesz. Isten angyalai mosolyogni fognak igyekezetetek láttán, és segítségetekre sietnek. Ha türelmetlenség akar úrrá lenni rajtatok, gyakran azzal mentegetőztök, hogy gyermekeitek az oka, és őket hibáztatjátok, mikor meg sem érdemlik. Más alkalommal, ha ugyanúgy viselkednek, semmi kifogásolni valót sem találtok bennük. A gyerekek tudják, megjegyzik s érzékelik ezeket az egyenetlenségeket. Azon kívül ők sem mindig egyformák. Néha készek elviselni a változó hangulatot, máskor viszont idegesek, nyugtalanok; nem viselik el a bírálatot. Föllázadnak ellene. A szülők mindig elvárják, hogy tekintettel legyenek hangulatukra, mégsem mindig tartják szükségesnek, hogy ugyanúgy tekintettel legyenek szegény gyermekeikre. Ha maguk teszik, kifogást találnak arra, amit – ha a gyerekekben észlelnek – szigorúan kifogásolnak. Holott a fiataloknak nem áll évek tapasztalata és fegyelme a hátuk mögött. Némely szülő ideges természetű, és belefárad a munkába. Ha gondterheltek, nem őrzik meg nyugodt gondolkodásukat, hanem akadékoskodók, türelmetlenek azokkal, akik a legkedvesebbek nekik a földön. Ez nem Istennek tetsző. Szomorúságot hoz a családra is. A gyermekek, mikor bajokkal küzdenek, gyakran igénylik a csillapító, gyöngéd szeretetet. Kölcsönös, nyájasság és türelem paradicsommá varázsolja a családi kört, és angyalokat vonz közéjük.

Az anya sokat tehet, és kell is tennie. Tartsa kordában rosszkedvét és idegességét. Még ha beteg is, ha fegyelmezi magát, szeretetteljes és vidám lehet, és több zajt el tud viselni, mint valaha lehetségesnek tartott. Ne éreztesse gyermekeivel gyöngeségeit, s lehangoltságaival ne borítsa búba gyermekei fiatal, érzékeny értelmét. Ne tegye rájuk azt a benyomást, hogy sírbolt az otthon, s az anya szobája a legkomorabb hely a világon. Értelmük és idegeik erőre kapnak és felfrissülnek, ha akaraterejüket gyakorolják. Az akaraterő sok esetben hatásos idegcsillapító.

Ne hagyd, hegy gyermekeid felhős homlokkal lássanak. Ha engednek a kísértésnek, s később belátják és megbánják tévedésüket, bocsáss meg nekik, épp oly nagylelkűen, amint mennyei Atyád bocsánatában reménykedsz. Tanítsd őket nyájasan, és kösd őket szívedhez. Sorsdöntő időszak ez a gyermekek számára. Külső hatások ragadják meg őket, hogy elvonják tőled, s ezeket ellensúlyoznod kell. Tanítsd őket, hogy téged válasszanak bizalmasuknak. Hadd susogják füledbe bajaikat és örömeiket. Erre bátorítva megóvod őket Sátán számos csapdájától, melyeket gyanútlan lábuknak készített. Ne tanítsd őket kizárólag szigorral, feledve gyerekkorodat, és hogy még gyermekek. Ne várj el tőlük tökéletességet, és ne igyekezzél úgy, hogy egy csapásra érett férfi és nő módjára viselkedjenek. Ha ezt teszed, elvágod a közeledés lehetőségét, mely máskülönben nyitva lenne. Arra kényszeríted őket, hogy káros hatások előtt nyissák meg az ajtót, hogy mielőtt ráébrednél a veszélyre, mások mérgezhetik meg fiatal gondolataikat.

Sátán és seregei a legnagyobb erőt fejtik ki, hogy megnyerjék a gyerekek értelmét. Elfogulatlanul, keresztény gyöngédséggel és szeretettel kell bánnunk velük. Ezzel erősen hatásunk alá fogjuk őket. Tudni fogják, hogy határtalan bizalmat vethetnek belétek. Vedd körül gyermekeidet a családi kör és társaságod igézetével. Ha ezt teszed, nem fognak annyira elvágyni fiatal társaik körébe. Hisz Sátán tevékenykedik általuk, ráveszi őket, hogy rosszra vezessék és megrontsák egymást. Ez a legeredményesebb mód, mellyel elérheti célját. A fiatalok igen tudnak hatni egymásra. Társalgásuk nem mindig jól megválogatott és emelkedett. Gonoszságokat susognak egymás fülébe, ami, ha nem állnak határozottan ellene, befészkeli magát szívükbe, gyökeret ver, felnő és gyümölcsöt terem – megrontja a jó nevelést. Mivel kétszeresen gonosz a világ, és korlátokat kell helyeznünk gyermekeink köré, a szülőknek kétszeresen igyekezniük kell magukhoz láncolni őket, és megláttatni velük, hogy a boldogságukra törekednek.

A szülők ne feledjék el gyermekkorukat, mennyire vágyódtak a megértésre és a szeretetre, hogy mily boldogtalanokká tette őket a bírálgatás és a gáncsoskodó szidás. Legyenek újra fiatalos érzésűek, gondolataikkal hajoljanak le, hogy megértsék gyermekeik szükségleteit. Mégis szeretettel vegyített szilárdsággal várják el gyermekeiktől az engedelmességet. A szülők szavának fönntartás nélkül engedelmeskedniük kell.

Isten angyalai a legmélyebben szívükön viselik a gyermekeket, hogy lássák, milyen jellemet fejlesztenek. Ha Krisztus úgy bánna velünk, amint sokszor mi bánunk egymással és gyermekeinkkel, megtántorodnánk és elesnénk a teljes csüggedés miatt. Láttam, hogy Jézus ismeri gyöngeségeinket és osztozott életünk minden részében, kivéve a bűnt. Ezért erőnkhöz és képességünkhöz mérten utat készített nekünk, és akár Jákob, lassan, nyugodtan ment a gyerekekkel, amint járásuknak megfelelt, hogy megnyugtasson minket társaságával, és szüntelen vezetőnk lehessen. Nem nézi le, nem hanyagolja el, és nem hagyja maga mögött a nyáj gyermekeit. Nem utasított minket arra, hogy előre siessünk, és magunk mögött hagyjuk őket. Az Úr nem halad olyan sebesen, hogy maga mögött hagyjon minket gyermekeinkkel.

Ó, dehogy! Egyenletessé tette az élet útját, a gyermekek számára is. Elvárja a szülőktől, hogy helyette vezessék gyermekeiket a keskeny úton. Isten olyan ösvényt jelölt ki nekünk, mely megfelel a gyermekek erejének és képességének.

73. A munka Keleten

Az Úr közölte, hogy eljött az idő, amikor erőteljesebben kell dolgoznunk Keleten. Végre ott is belátják a szervezet és rend szükségességét. Lelkészeinknek nem kell többé oly csüggesztő körülmények között dolgozniuk, mint azelőtt. A könyörület angyala Kelet fölött lebeg. Az angyal így szólt: „Erősítsétek a maradandó dolgokat. Hirdessétek az üzenetet azoknak, akik még nem hallották.” Akadnak Keleten olyanok, akik abban a veszélyben forognak, hogy a végletekig mennek, mikor az Úr újjáéleszti köztük a munkát. Ne feledjék, hogy az Úr áthelyezte tőluk a munkáját nyugatra, hogy megalázza őket és letörje köztük a független, lázadó lelkületet, és arra vezesse őket, hogy többre becsüljék hűséges szolgai fáradozását.

*****

Chapter 72—Parents and Children

I have been shown that while parents who have the fear of God before them restrain their children, they should study their dispositions and temperaments, and seek to meet their wants. Some parents attend carefully to the temporal wants of their children; they kindly and faithfully nurse them in sickness, and then think their duty done. Here they mistake. Their work has but just begun. The wants of the mind should be cared for. It requires skill to apply the proper remedies to cure a wounded mind. Children have trials just as hard to bear, just as grievous in character, as those of older persons. Parents themselves do not feel the same at all times. Their minds are often perplexed. They labor under mistaken views and feelings. Satan buffets them, and they yield to his temptations. They speak irritably, and in a manner to excite wrath in their children, and are sometimes exacting and fretful. The poor children partake of the same spirit, and the parents are not prepared to help them, for they were the cause of the trouble. Sometimes everything seems to go wrong. There is fretfulness all around, and all have a very miserable, unhappy time. The parents lay the blame upon their poor children and think them very disobedient and unruly, the worst children in the world, when the cause of the disturbance is in themselves. {1T 384.1}

Some parents raise many a storm by their lack of self-control. Instead of kindly asking the children to do this or that, they order them in a scolding tone, and at the same time a censure or reproof is on their lips which the children have not merited. Parents, this course pursued toward your children destroys their cheerfulness and ambition. They do your bidding, not from love, but because they dare not do otherwise. Their heart is not in the matter. It is a drudgery, instead of a pleasure, and this often leads them to forget to follow out all your directions, which increases your irritation, and makes it still worse for the children. The faultfinding is repeated, their bad conduct arrayed before them in glowing colors, until discouragement comes over them, and they are not particular whether they please or not. A spirit of “I don’t care” seizes them, and they seek that pleasure and enjoyment away from home, away from their parents, which they do not find at home. They mingle with street company and are soon as corrupt as the worst.  {1T 384.2}

Upon whom rests this great sin? If home had been made attractive, if the parents had manifested affection for their children, and with kindness found employment for them, and in love instructed them how to obey their wishes, they would have touched an answering chord in their hearts, and willing feet and hands and hearts would all have readily obeyed them. By controlling themselves, and speaking kindly, and praising the children when they try to do right, parents may encourage their efforts, make them very happy, and throw over the family circle a charm which will chase away every dark shadow and bring cheerful sunlight in. {1T 385.1}

Parents sometimes excuse their own wrong course because they do not feel well. They are nervous, and think they cannot be patient and calm, and speak pleasantly. In this they deceive themselves and please Satan, who exults that the grace of God is not regarded by them as sufficient to overcome natural infirmities. They can and should at all times control themselves. God requires it of them. They should realize that when they yield to impatience and fretfulness they cause others to suffer. Those around them are affected by the spirit they manifest, and if they in their turn act out the same spirit, the evil is increased and everything goes wrong.  {1T 385.2}

Parents, when you feel fretful, you should not commit so great a sin as to poison the whole family with this dangerous irritability. At such times set a double watch over yourselves, and resolve in your heart not to offend with your lips, that you will utter only pleasant, cheerful words. Say to yourselves: “I will not mar the happiness of my children by a fretful word.” By thus controlling yourselves, you will grow stronger. Your nervous system will not be so sensitive. You will be strengthened by the principles of right. The consciousness that you are faithfully discharging your duty will strengthen you. Angels of God will smile upon your efforts and help you. When you feel impatient, you too often think the cause is in your children, and you blame them when they do not deserve it. At another time they might do the very same things and all would be acceptable and right. Children know, and mark, and feel these irregularities, and they are not always the same. At times they are somewhat prepared to meet changeable moods, and at other times they are nervous and fretful, and cannot bear censure. Their spirit rises up in rebellion against it. Parents want all due allowance made for their state of mind, yet do not always see the necessity of making the same allowance for their poor children. They excuse in themselves that which, if seen in their children who have not their years of experience and discipline, they would highly censure. Some parents are of a nervous temperament, and when fatigued with labor or oppressed with care, they do not preserve a calm state of mind, but manifest to those who should be dearest to them on earth, a fretfulness and lack of forbearance which displeases God and brings a cloud over the family. Children, in their troubles, should often be soothed with tender sympathy. Mutual kindness and forbearance will make home a paradise and attract holy angels into the family circle.  {1T 386.1}

The mother can and should do much toward controlling her nerves and mind when depressed; even when she is sick, she can, if she only schools herself, be pleasant and cheerful, and can bear more noise than she would once have thought possible. She should not make the children feel her infirmities and cloud their young, sensitive minds by her depression of spirits, causing them to feel that the house is a tomb and the mother’s room the most dismal place in the world. The mind and nerves gain tone and strength by the exercise of the will. The power of the will in many cases will prove a potent soother of the nerves. {1T 387.1}

Do not let your children see you with a clouded brow. If they yield to temptation, and afterward see and repent of their error, forgive them just as freely as you hope to be forgiven by your Father in heaven. Kindly instruct them, and bind them to your hearts. It is a critical time for children. Influences will be thrown around them to wean them from you, which you must counteract. Teach them to make you their confidant. Let them whisper in your ear their trials and joys. By encouraging this, you will save them from many a snare that Satan has prepared for their inexperienced feet. Do not treat your children only with sternness, forgetting your own childhood, and forgetting that they are but children. Do not expect them to be perfect or try to make them men and women in their acts at once. By so doing, you will close the door of access which you might otherwise have to them, and will drive them to open a door for injurious influences, for others to poison their young minds before you awake to their danger. {1T 387.2}

Satan and his host are making most powerful efforts to sway the minds of the children, and they must be treated with candor, Christian tenderness, and love. This will give you a strong influence over them, and they will feel that they can repose unlimited confidence in you. Throw around your children the charms of home and of your society. If you do this, they will not have so much desire for the society of young associates. Satan works through these, leading them to influence and corrupt the minds of one another. It is the most effectual way in which he can work. The young have a powerful influence over one another. Their conversation is not always choice and elevated. Evil communications are breathed into the ear, which, if not decidedly resisted, find a lodgment in the heart, take root, and spring up to bear fruit and corrupt good manners. Because of the evils now in the world, and the restriction necessary to be placed upon the children, parents should have double care to bind them to their hearts and let them see that they wish to make them happy.  {1T 387.3}

Parents should not forget their childhood years, how much they yearned for sympathy and love, and how unhappy they felt when censured and fretfully chided. They should be young again in their feelings and bring their minds down to understand the wants of their children. Yet with firmness, mixed with love, they should require obedience from their children. The parents’ word should be implicitly obeyed. {1T 388.1}

Angels of God are watching the children with the deepest interest to see what characters they develop. If Christ dealt with us as we often deal with one another and with our children, we would stumble and fall through utter discouragement. I saw that Jesus knows our infirmities, and has Himself shared our experience in all things but in sin; therefore He has prepared for us a path suited to our strength and capacity, and, like Jacob, has marched softly and in evenness with the children as they were able to endure, that He might entertain us by the comfort of His company, and be to us a perpetual guide. He does not despise, neglect, or leave behind the children of the flock. He has not bidden us move forward and leave them. He has not traveled so hastily as to leave us with our children behind. Oh, no; but He has evened the path to life, even for children. And parents are required in His name to lead them along the narrow way. God has appointed us a path suited to the strength and capacity of children.  {1T 388.2}

*****

Chapter 73—Labor in the East

I have been shown that the time has come for more effective labor in the East. The necessity of organization and order is at last felt there. Ministers will not now be obliged to labor under such discouragements as before. The angel of mercy is hovering over the East. Said the angel: “Strengthen the things that remain. Proclaim the message to those who have not heard it.” There are some in the East who will be in danger of going to extremes when the Lord shall revive His work among them. They should remember that the Lord removed His work from them to the West to humble them, and to subdue an independent, rebellious spirit in them, and lead them to better prize the efforts of His faithful servants. {1T 389.1}