91. A szombat helyes megünneplése
1865. december 25-én az Úr megmutatta, hogy igen felületesen ünnepeljük a szombatot. Nem vagyunk serények, hogy elvégezzük világi ténykedésünket a hat munkanap alatt, melyet Isten az embernek adott. Nem ügyelünk, hogy a szent nap egyetlen óráját se rontsuk meg, melyet magának tart fenn az ég. Egyetlen emberi dolgot se tartsunk elég fontosnak, hogy megszegjük az Úr negyedik parancsát. Vannak esetek, amikor Krisztus szombaton is engedélyt adott a munkára – ember vagy állat életét megmenteni. De ha anyagi szempontból, hasznunkért sértjük meg a negyedik parancs betűjét, akkor hanyag szombattartók vagyunk, s bűnösök az összes parancsolat megsértésében. Ha egyetlen dologban vétkezünk, vétünk az egész törvény ellen. Hol állunk meg, ha anyagi takarékosságért megtörjük az Úr kifejezett parancsát? Hol húzzuk meg a határt? Ha valamely apró ügyben vétkezel, s úgy tekinted, mintha nem vétkeztél volna különösebben, lelkiismereted megkeményedik, érzékenységed eltompul, míg tovább nem haladsz a megkezdett úton. Jó adag munkát elvégzünk, s míg mindig azzal áltatjuk magunkat, hogy szombattartók vagyunk, holott Krisztus mértéke szerint megszegjük Isten valamennyi szent parancsát. A szombattartók bűnösök ezen a téren, bár Isten nagyon szabatos. Aki azt gondolja, hogy kis időt megtakarít, vagy előnyhöz juttatja magát, ha kisajátít valamicskét az Úr idejéből, azt előbb-utóbb veszteség éri. Isten nem áldja meg őket, mint szeretné, mert szégyent hoznak nevére, és könnyen veszik törvényeit. Pedig Isten átka száll majd rájuk, s tízszer, hússzor annyit veszítenek, mint amennyit nyernek. „Avagy az ember csalhatja-e az Istent? Ti mégis csaltok engem.” Malakiás 3:8.
Isten hat napot adott az embernek, hogy magának dolgozzon, de egyet magának tartott, melyen különösen tisztelnünk, dicsőítenünk kell őt, és tiszteletben kell tartanunk tekintélyét. Az ember mégis megcsalja Istent; ellop egy kicsit az időből, melyet a Teremtő magának tartott fenn. Isten a hetedik napot pihenésül különítette el az embernek, az ember javára és a maga dicsőségére. Tudja, hogy az embernek szükséges a munkájától és gondjától való megnyugvás. Egészsége és élete veszedelembe kerül, ha nem pihen meg a hat nap munkájától és aggodalmától.
Isten az ember javára vezette be a szombatot. Ha valaki tudatosan megszegi a szent parancsot, mely a hetedik napon megtiltja a munkát, bűnt követ el a menny szemében, mely a mózesi törvény idején oly súlyos volt, hogy a bűnös halálát követelte. S nem csak ennyit kellett elszenvednie; mert Isten nem visz mennybe olyat, aki megszegi szent törvényét. El kell szenvednie a második halált, amely Isten törvénye megszegésének teljes, s végső büntetése.
92. Politikai gondolatok
1865. december 25-én Rochesterben az Úr sok mindent elém tárt Isten népe felől, ami ezekre az utolsó napokra szóló munkával kapcsolatos. Láttam, hogy sok szombattartó nem üti meg az örök élet mértékét. Nem vonják le a tanulságokat Izráel gyermekeinek viselkedéséből, hanem követik egyik-másik gonosz útjukat. Ha megmaradnak a bűnökben, elhullnak majd, akár az izráeliták, és soha be nem lépnek Kánaánba. „Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig ami tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett.”
Láttam, hogy sokan elhullnak mielőtt elérnék az országot. Isten vizsgálja és igazolja népét, s a jellemvizsgán sokan nem ütik meg Isten mértékét. Sokakra kemény munka vár, hogy legyőzzék jellemük fura szokásait, s ne legyen rajtuk se szeplő, se ránc, sem egyéb efféle, hanem szent és feddhetetlen legyen Isten és ember előtt. Sok hitvalló szombattartó nincs különösebben áldására Isten ügyének vagy a gyülekezetnek, míg alaposan meg nem változik. Sok szombattartó nem felel meg Istennek politikai nézetei terén. Nem él összhangban Isten igéjével, sem egységben a szombattartó hívők testületével. Nézeteik nem egyeznek meg hitünk elveivel. Elég világosságban részesültünk mindazok helyesbítésére, akik készek belátni tévedésüket. Akik még mindig ragaszkodnak az igazság lelkületével ellenkező politikai elgondolásaikhoz, azok megszegik a menny elveit. Ezért, amíg megmaradnak ebben, nem lehet övék a szabadság és megszentelődés lelkülete.
Elveik és politikai állásfoglalásuk hatalmasan akadályozza lelki fejlődésüket. Ezek a nézetek és elvek szüntelen csapdák számukra, hitünknek pedig szégyene. Akik ragaszkodnak ezekhez az elvekhez, végül olyan helyzetbe kerülnek, amilyenben az ellenség szeretné látni őket, vagyis véglegesen elkülönülnek a szombattartó keresztényektől. Ezek a testvérek nem nyerik el Isten jóváhagyását, amíg nincs bennük szeretet az elnyomott feketék iránt. S addig nem értenek egyet hazájuk tiszta, köztársasági elveivel. Istennek ez a földi lázadás nem tetszik jobban, mint a mennyei tetszett, mikor a nagy lázadó kérdésessé tette Isten kormányának alapelveit, és mikor kirekesztették őt a vele, és lázadásával rokonszenvezőkkel együtt.
Chapter 91—Proper Observance of the Sabbath
December 25, 1865, I was shown that there has been too much slackness in regard to the observance of the Sabbath. There has not been promptness to fulfill the secular duties within the six working days which God has given to man and carefulness not to infringe upon one hour of the holy, sacred time which He has reserved to Himself. There is no business of man’s that should be considered of sufficient importance to cause him to transgress the fourth precept of Jehovah. There are cases in which Christ has given permission to labor even on the Sabbath in saving the life of men or of animals. But if we violate the letter of the fourth commandment for our own advantage from a pecuniary point of view we become Sabbathbreakers and are guilty of transgressing all the commandments, for if we offend in one point we are guilty of all. If in order to save property we break over the express command of Jehovah, where is the stopping place? Where shall we set the bounds? Transgress in a small matter, and look upon it as no particular sin on our part, and the conscience becomes hardened, the sensibilities blunted, until we can go still further and perform quite an amount of labor and still flatter ourselves that we are Sabbathkeepers, when, according to Christ’s standard, we are breaking every one of God’s holy precepts. There is a fault with Sabbathkeepers in this respect; but God is very particular, and all who think that they are saving a little time, or advantaging themselves by infringing a little on the Lord’s time, will meet with loss sooner or later. He cannot bless them as it would be His pleasure to do, for His name is dishonored by them, His precepts lightly esteemed. God’s curse will rest upon them, and they will lose ten or twentyfold more than they gain. “Will a man rob God? Yet ye have robbed Me, ... even this whole nation.” {1T 531.2}
God has given man six days in which to work for himself, but He has reserved one day in which He is to be specially honored. He is to be glorified, His authority respected. And yet man will rob God by stealing a little of the time which the Creator has reserved for Himself. God reserved the seventh day as a period of rest for man, for the good of man as well as for His own glory. He saw that the wants of man required a day of rest from toil and care, that his health and life would be endangered without a period of relaxation from the labor and anxiety of the six days. {1T 532.1}
The Sabbath was made for the benefit of man; and to knowingly transgress the holy commandment forbidding labor upon the seventh day is a crime in the sight of heaven which was of such magnitude under the Mosaic law as to require the death of the offender. But this was not all that the offender was to suffer, for God would not take a transgressor of His law to heaven. He must suffer the second death, which is the full and final penalty for the transgressor of the law of God. {1T 533.1}
*****
Chapter 92—Political Sentiments
At Rochester, New York, December 25, 1865, I was shown many things concerning the people of God in connection with His work for these last days. I saw that many professed Sabbathkeepers will come short of everlasting life. They fail to take warning from the course pursued by the children of Israel and fall into some of their evil ways. If they continue in these sins they will fall like the Israelites and never enter the heavenly Canaan. “Now all these things happened unto them for ensamples: and they are written for our admonition, upon whom the ends of the world are come.” {1T 533.2}
I saw that many would fall this side of the kingdom. God is testing and proving His people, and many will not endure the test of character, the measurement of God. Many will have close work to overcome their peculiar traits of character and be without spot or wrinkle or any such thing, unrebukable before God and man. Many professed Sabbathkeepers will be no special benefit to the cause of God or the church without a thorough reformation on their part. Many Sabbathkeepers are not right before God in their political views. They are not in harmony with God’s word or in union with the body of Sabbathkeeping believers. Their views do not accord with the principles of our faith. Sufficient light has been given to correct all who wish to be corrected. All who still retain political sentiments which are not in accordance with the spirit of truth are living in violation of the principles of heaven. Therefore as long as they thus remain they cannot possess the spirit of freedom and holiness. {1T 533.3}
Their principles and positions in political matters are a great hindrance to their spiritual advancement. These are a constant snare to them and a reproach to our faith, and those who retain these principles will eventually be brought just where the enemy would be glad to have them, where they will be finally separated from Sabbathkeeping Christians. These brethren cannot receive the approval of God while they lack sympathy for the oppressed colored race and are at variance with the pure, republican principles of our Government. God has no more sympathy with rebellion upon earth than with the rebellion in heaven, when the great rebel questioned the foundation of God’s government and was thrust out with all who sympathized with him in his rebellion. {1T 534.1}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése