28. Fegyelmi eljárások a gyülekezetben
1857. július 6-án Ulyssesben (Pennsylvania) bepillantás kaptam az ...-i, s más New York állami helységekben uralkodó állapotokról.
Mivel oly sok fegyelmi eljárás folyt le a gyülekezetben a testvérek között New York államban, és mivel Istennek a legkisebb köze sem volt hozzájuk, a gyülekezet elvesztette erejét, és nem tudják, miként szerezzék vissza. Eltűnt az egymás iránti szeretet – a hibakeresés és vádoló lelkület vált uralkodóvá. Erénynek tekintik, ha mindent kiszimatolnak egymás felől, ami helytelennek látszik. Nem él közöttük a könyörület lelkülete, amely szeretettel és szánalommal vágyik testvérei után. Némelyek vallása gáncsoskodásból, és abból áll, hogy mindenbe belekötnek, ami helytelen előttük, míg lelkük nemes érzelmei el nem sorvadnak. Emeljük fel gondolatainkat az örökkévaló jelenetekhez; a mennyen, annak kincsein, dicsőségein legeltessük, és a Biblia igazságaiban kellene édes és szent kielégülést találnunk. Szeretnünk kellene az Isten igéje becses ígéreteiből való táplálkozást, megnyugvást kellene nyernünk belőlük, és felemelkednünk a jelentéktelen dolgok fölé. A súlyos, örökkévaló dolgokhoz.
De jaj, mennyire másképp használják értelmüket! Szalmaszálakban botlanak meg! A gyülekezet összejövetelei, amint azokat New Yorkban tartották, sokaknak átok volt. Ezek a mondvacsinált fegyelmi eljárások szabad teret adtak az aljas gyanúsítgatásnak. Táplálták az irigykedést. Közöttük él a gyűlölet, és nem is tudnak róla. Némelyek helytelen elgondolásból ridegen rónak meg másokat, másokra kényszerítik elképzeléseiket, hogy mi helyes. Kíméletlenek, téglarakásként zuhannak másokra.
Láttam, hogy New York államban sokan annyira törődnek testvéreik egyenes ösvényen tartásával, hogy elhanyagolják saját szívüket. Annyira félnek, hogy testvéreik nem elég odaadók, bűnüket bánók, hogy elfeledik a maguk helyrehozásra váró hibáit. Szívük megszenteletlen, mégis testvéreiket próbálják rendre utasítani. A new york-i testvérek csak úgy emelkedhetnek fel, ha mindegyikük a maga ügyével törődik, a maga szívét hozza rendbe. Ha testvéred nyilvánvalón vétkezik, szót se szólj senkinek, hanem a testvér iránti szeretetből, könyörülettel teljes, szánakozó szívvel, mondd meg neki vétkét, és hagyd az ügyet rá és az Urra. Megtetted kötelességedet. Nem a te dolgod ítéletet hozni.
Túl könnyen szigorúan fogtak valamely testvért. Elítélték, és kárhoztatás alatt tartották. Isten iránti buzgóság van bennük, de nem megismerés szerint. Ha mindenki rendezné a maga szívét, az összejöveteleken a testvérek készen állnának, bizonyságtételeik lelkük mélyéből fakadna, így meg tudnák indítani a körülöttük élő, igazságban nem hívő embereket. Isten Lelkének megnyilvánulása közölné szívükkel, hogy ti Isten gyermekei vagytok. Egymás iránti szeretetünket mindenkinek észre kellene vennie. Akkor majd mély benyomást tesz. Akkor majd lesz hatása.
Láttam, hogy a new york-i gyülekezet fel tudna emelkedni. Lássatok egyenként munkához, buzduljatok fel és tartsatok bűnbánatot! Miután minden ismert helytelenséget helyrehoztatok, rendeztetek, higgyétek, hogy Isten befogad benneteket. A feladat egyik része, hogy higgyetek. Hűséges az, aki az ígéretet adta. Emelkedjetek fel hit által.
A new york-i testvérek talpra állhatnak, csakúgy, mint máshol, és ihatnak Isten üdvösségéből. Értelmesen viselkedhetnek, és az igaz tanú laodiceaiakhoz intézett üzenetéből mindenki tapasztalatot szerezhet magának. A gyülekezet tudja, hogy lecsúszott, de nem tudja, hogyan álljon talpra. Némelyek szándéka igen jó lehet, bevallhatják bűneiket, de láttam, hogy mégis gyanakodva figyelik, és egyetlen szó miatt elítélik őket, míg csak meg nem fosztják őket szabadságuktól, és üdvösségüktől. Nem merik követni szívük egyszerű, őszinte szívből fakadó indíttatásait, mert szemmel tartják őket. Istennek az tetsző, ha népe féli őt, és megbízik egymásban.
Láttam, hogy sokan kihasználják, amit Isten mások bűneiről, és hibáiról tárt fel. Végletesen értelmezik, s addig erőltették a látomásban mutatott dolgokat, míg sokan gyöngülni nem érezték magukban az abba vetett hitet, amit Isten megmutatott, amivel elcsüggesztették és bátortalanították a gyülekezetet. Gyöngéd szánakozással viseltessék testvér a testvér iránt. Vegyék tekintetbe mások érzékenységét. A legkényesebb és legfontosabb feladat, melyet valaha is végeztek, a mások helytelenségeinek érintése. Végezzétek ezt a legmélyebb alázattal, saját gyöngeségeteken tartva szemeteket, nehogy ti is kísértésbe essetek.
Láttam a nagy áldozatot, melyet Jézus hozott az ember megváltásáért. Nem tartotta túl becsesnek életét, hogy feláldozza értünk. Jézus mondta: „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.” Mikor testvéred tévelyeg, odaadnád életedet megmentéséért? Ha igen, megközelítheted, és szívére beszélhetsz; akkor neked kell elmenned testvéredhez. De sajnálatos tény, hogy sokan, noha testvérnek vallják egymást, egyetlen véleményüket vagy előítéletüket sem készek feláldozni testvérük megmentéséért. Alig szeretik egymást. Önző lelkület tör a felszínre.
Csüggedés tört be a gyülekezetbe. Szeretik a világot, szeretik földjeiket, jószágaikat és a többit. Jézus most felhívja őket, szakadjanak el, gyűjtsenek kincset a mennyben, vegyenek aranyat, fehér ruhákat és szemkenetet. Becses kincsek ezek. Akinek megvan, belépést biztosítanak neki Isten országába.
Isten népe viselkedjék értelmesen. Amíg minden ismert bűnüket be nem vallják, nem szabad babérjaikon ülni. Akkor kiváltságuk és kötelességük lesz hinni, hogy Jézus elfogadja őket. Ne várjanak másokra, hogy azok verekedjék át magukat a sötétségen, és vívják ki nekik a győzelmet, aminek örvendhetnek. Az ily öröm csak az összejövetel végéig tart. Az érzelmekből fakadó szolgálat helyett elvből szolgáljátok Istent. Reggel és este vívd ki magadnak a győzelmet családodban. Ne tartson vissza mindennapi munkátok.
Szakítsatok időt az imára, és amikor imádkoztok, higgyétek, hogy Isten hallja, mit mondotok. Imátokhoz elegyítsetek hitet. Olykor nem lesztek biztosak az azonnali válaszban; Isten akkor teszi próbára hiteteket. Bizonyítékát kell szolgáltatnod, vajon megbízol-e Istenben, és van-e életerős, tartós hited. „Hű az, aki elhívott titeket, és meg is cselekszi.” Járd a hit keskeny pallóját. Bízzál mindent Isten ígéreteire. Bízz Istenben, ha sötétség vesz is körül. Ekkor kell hitednek lennie. Gyakran azonban érzelmeidre hagyod a kormánykereket. Mikor nem érzed a Szentlélek megnyugtatását, értéket keresel magadban, és kétségbe esel, mert nem találsz semmi értékeset. Nem bízol eléggé drága Jézusunkban. Nem tartod érdemeit mindennek mindenben. A legtöbb, amire te képes vagy, nem érdemli Isten tetszését. Jézus érdeme ment meg, az ő vére fog megtisztítani. De neked is erőfeszítéseket kell tenned. Amit tudsz, meg kell tenned. Buzdulj fel és tarts bűnbánatot, azután pedig higgy.
Ne tévesszük össze a hitet az érzelmekkel. Ez két különböző dolog. A hit mienk, ha gyakoroljuk. Ezt a hitet folyton gyakorolnunk kell. Higgyetek, higgyetek! Hitetek ragadja meg az áldást; akkor a tietek lesz. Érzelmeiteknek semmi köze a hithez. Mikor a hit áldást hoz rád, és örvendezel az áldásnak, az többé nem hit, hanem szívből jövő érzelem.
Isten new york-i népének fokozatosan talpra kell állnia, ki kell jönnie a sötétségből, és hagyni, hogy fényeskedjék világossága. Most pont Isten munkájának útjában állnak. Hagyniuk kell, hogy a harmadik angyal üzenete elvégezze szívükön munkáját. Testvéreim, hosszas, hitetlen imáitokkal Istent gyalázzátok. Ne tekintsetek értéktelenségetekre, hanem dicsőítsétek Jézust. Beszélgessetek a hitről, világosságról, a mennyről, akkor lesz hitetek, világosságotok, szeretetetek, békétek és örömötök a Szentlélekben.
29. „Vigyázzatok magatokra!”
A következő tanulmány két testvérnek szólt ...-ban. De mivel másokra is vonatkozik, leírom a gyülekezet javára:
Kedves testvérek! A házatokban nyert látomásban mindkettőtöket érintő ügyeket láttam. Az angyal rátok mutatott, és így szólt: „Vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul rátok ne jöjjön az a nap.”
Láttam, hogy mindketten nehéz küzdelmek előtt álltok. Állandóan küzdenetek kell, hogy kirekesszétek szívetekből a világot, mivel szeretitek. Annak a nyitjára kell most rájönnötök, miként szeressétek jobban Jézust és szolgálatát, mint a világot. Ha a világot szeretitek a legjobban, tetteitek tanúskodni fognak róla. Ha Jézust és szolgálatát szeretitek jobban, tetteitek erről tanúskodnak. Láttam, hogy a világban sokan figyelnek titeket. Sokan ujjongnának, ha elesnétek; mások akkor örvendeznek, ha előretörtök. Sátán és gonosz angyalai elétek tárják a világ országainak dicsőségét. Ha készek vagytok őt vagy a világ kincseit imádni, akkor magasra emeli előttetek, minden oldalról kivilágítva, s rávesz, hogy azt szeressétek és imádjátok.
Jézus és őrző angyalaitok gazdaságotok, marháitok és világi kincseitek fölé mutatnak; Isten országába, a halhatatlan örökségre, és örök jólétre a dicsőség országában. Az angyal így szólt: „Haljatok meg a világnak. Ne szeressétek a világot. Aki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.”
Láttam, hogy ha Isten gondviselése folytán gazdagság halmozódott fel, akkor nem bűn a birtoklás, és ha nem nyílik lehetőség a gazdagságot Isten ügye fejlesztésére fordítani, nem bűn, ha továbbra is megmarad. De ha testvérek előtt lehetőség kínálja magát javaikat Isten dicsőségére fordítani, s visszatartják, akkor bukásuk okozója lesz. Harácsolt kincsük a veszedelem napján botránkozás lesz számukra. Addigra már az összes lehetőség tovaszállt, hogy gazdagságukat Isten dicsőségére használják, és lelkük kínjában odavetik majd a vakondoknak és a denevéreknek. Aranyuk-ezüstjük azon a napon nem mentheti meg őket. Megsemmisítő súllyal zuhan majd rájuk a tudat, hogy számot kell adniuk intézőségükről – mire fordították Uruk pénzét. Az önszeretet beszélte be nekik, hogy mind az övék, és hogy mindezt kívánhatják. Gazdagságuk félrevezette őket. Szegénynek tartották magukat, és maguknak éltek. Végül rájönnek, hogy a rész, melyet Isten ügyére fordíthattak volna, csak rémítő teher.
Isten angyala így szólt: „Fektessetek mindent az oltárra, élő, megemésztő áldozatul. Ha nem tudjátok másképp ott tartani, kössétek oda kötelekkel. Adjátok át magatokat az imára. Éljetek az oltárnál. Isten ígéreteivel erősítsétek meg szándékotokat. Adjátok el, amitek van, és adjatok alamizsnát, szerezzetek magatoknak olyan erszényeket, melyek meg nem avulnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti. Gyűjtsetek kincset a mennyben.”
Láttam, hogy ha Isten több gazdagságot adott, mint a legegyszerűbbeknek, és legszegényebbeknek, tegyen ez alázatossá benneteket, mert súlyosabb kötelezettség elé állít. Aki többet kap – akár a világi gazdaságból is –, attól többet várnak el. Ennek az elvnek az alapján kötelességetek a nemes, nagylelkű beállítottság. Keressétek az alkalmakat, hogy vagyonotok segítségével jót tehessetek. „Gyűjtsetek kincset a mennyben.”
Láttam, hogy az elmúlt időkben a legkevesebb, amit keresztényektől elvártak, hogy nagylelkűek legyenek, hogy összes jövedelmük bizonyos hányadát az Úrnak szenteljék. Minden igaz keresztény előjognak tekintette ezt, de néhányan, akinek csak neve keresztény, tehernek tartották. Isten kegyelme nem munkálta bennük a jótetteket, másképp örömmel elősegítették volna Üdvözítőjük ügyét. De az utolsó időben élő, és Urukat váró keresztényektől ennél is többet várnak el. Isten áldozathozatalt vár tőlük.
Az angyal így szólt: „Jézus ragyogó nyomot hagyott maga után, melyet követnetek kell. Lépjetek pontosan a lába nyomába. Osszátok meg igénytelen, önfeláldozó életét, s örököljétek vele a dicsőség koronáját.”
Chapter 28—Church Trials
The following view was given at Ulysses, Pennsylvania, July 6, 1857. It relates to things as they have existed in ----- and other places in New York. {1T 164.1}
There have been so many church trials among the brethren in the State of New York, that God has not had the least to do with, that the church have lost their strength, and they know not how to regain it. Love for one another has disappeared, and a faultfinding, accusing spirit has prevailed. It has been considered a virtue to hunt up everything about one another that looked wrong, and make it appear fully as bad as it really was. The bowels of compassion that yearn in love and pity toward brethren, have not existed. The religion of some has consisted in faultfinding, picking at everything bearing the appearance of wrong, until the noble feelings of the soul are withered. The mind should be elevated to dwell upon eternal scenes, heaven, its treasures, its glories, and should take sweet and holy satisfaction in the truths of the Bible. It should love to feed upon the precious promises that God’s word affords, draw comfort from them, and be lifted above trifles to weighty, eternal things. {1T 164.2}
But, oh, how differently has the mind been employed! Picking at straws! Church meetings, as they have been held, have been a living curse to many in New York. These manufactured trials have given full liberty to evil surmising. Jealousy has been fed. Hatred has existed, but they knew it not. A wrong idea has been in the minds of some, to reprove without love, hold others to their idea of what is right, and spare not, but bear down with crushing weight. {1T 164.3}
I saw that many in New York have had so much care for their brethren, to keep them straight, that they have neglected their own hearts. They are so fearful that their brethren will not be zealous and repent, that they forget that they have wrongs that must be righted. With their own hearts unsanctified, they try to right their brethren. Now the only way the brethren and sisters in New York can rise is for each to attend to his own individual case, and set his own heart in order. If sin is plain in a brother, breathe it not to another, but with love for the brother’s soul, with a heart full of compassion, with bowels of mercy, tell him the wrong, then leave the matter with him and the Lord. You have discharged your duty. You are not to pass sentence. {1T 165.1}
It has been made too light an affair to rein up a brother, to condemn him, and hold him under condemnation. There has been a zeal for God, but not according to knowledge. If each would set his own heart in order, when the brethren meet together their testimony would be ready and come from a full soul, and the people around that believe not the truth would be moved. The manifestation of the Spirit of God would tell to their hearts that you are the children of God. Our love for one another should be visible to all. Then it will tell. It will have an influence. {1T 165.2}
I saw that the church in New York might rise. Take hold of the work individually, be zealous and repent; and after all known wrongs are righted, then believe that God accepts you. Go not mourning, but take God at His word. Seek Him diligently, and believe that He receives you. A part of the work is to believe. He is faithful who has promised. Climb up by faith. {1T 165.3}
The brethren can rise in New York as well as in other places; and they can drink of the salvation of God. They can move understandingly, and each have an experience for himself in this message of the True Witness to the Laodiceans. The church feel that they are down, but know not how to rise. The intentions of some may be very good; they may confess; yet I saw that they are watched with suspicion, and are made offenders for a word, until they have no liberty, no salvation. They dare not act out the simple feelings of the heart, because they are watched. It is God’s pleasure that His people should fear Him, and have confidence before one another. {1T 165.4}
I saw that many have taken advantage of what God has shown in regard to the sins and wrongs of others. They have taken the extreme meaning of what has been shown in vision, and then have pressed it until it has had a tendency to weaken the faith of many in what God has shown, and also to discourage and dishearten the church. With tender compassion should brother deal with brother. Delicately should he deal with feelings. It is the nicest and most important work that ever yet was done to touch the wrongs of another. With the deepest humility should a brother do this, considering his own weakness, lest he also should be tempted. {1T 166.1}
I have seen the great sacrifice which Jesus made to redeem man. He did not consider His own life too dear to sacrifice. Said Jesus: “Love one another, as I have loved you.” Do you feel, when a brother errs, that you could give your life to save him? If you feel thus, you can approach him and affect his heart; you are just the one to visit that brother. But it is a lamentable fact that many who profess to be brethren, are not willing to sacrifice any of their opinions or their judgment to save a brother. There is but little love for one another. A selfish spirit is manifested. {1T 166.2}
Discouragement has come upon the church. They have been loving the world, loving their farms, their cattle, etc. Now Jesus calls them to cut loose, to lay up treasure in heaven, to buy gold, white raiment, and eyesalve. Precious treasures are these. They will obtain for the possessor an entrance into the kingdom of God. {1T 166.3}
The people of God must move understandingly. They should not be satisfied until every known sin is confessed; then it is their privilege and duty to believe that Jesus accepts them. They must not wait for others to press through the darkness and obtain the victory for them to enjoy. Such enjoyment will last only till the meeting closes. But God must be served from principle instead of from feeling. Morning and night obtain the victory for yourselves in your own family. Let not your daily labor keep you from this. Take time to pray, and as you pray, believe that God hears you. Have faith mixed with your prayers. You may not at all times feel the immediate answer; but then it is that faith is tried. You are proved to see whether you will trust in God, whether you have living, abiding faith. “Faithful is He that calleth you, who also will do it.” Walk the narrow plank of faith. Trust all on the promises of the Lord. Trust God in darkness. That is the time to have faith. But you often let feeling govern you. You look for worthiness in yourselves when you do not feel comforted by the Spirit of God, and despair because you cannot find it. You do not trust enough in Jesus, precious Jesus. You do not make His worthiness to be all, all. The very best you can do will not merit the favor of God. It is Jesus’ worthiness that will save you, His blood that will cleanse you. But you have efforts to make. You must do what you can on your part. Be zealous and repent, then believe. {1T 167.1}
Confound not faith and feeling together. They are distinct. Faith is ours to exercise. This faith we must keep in exercise. Believe, believe. Let your faith take hold of the blessing, and it is yours. Your feelings have nothing to do with this faith. When faith brings the blessing to your heart, and you rejoice in the blessing, it is no more faith, but feeling. {1T 167.2}
The people of God in New York must steadily rise, and come out of darkness, and let their light shine. They are standing right in the way of the work of God. They must let the message of the third angel do its work upon their hearts. Brethren, God is dishonored by your long, faithless prayers. Look away from the unworthiness of self, and exalt Jesus. Talk of faith, of light, and of heaven, and you will have faith, light, and love, and peace and joy in the Holy Ghost. {1T 167.3}
*****
Chapter 29—“Take Heed”
The following was addressed to two brethren at -----; but being applicable to many, it is here given for the benefit of the church: {1T 168.1}
Dear Brethren,
In the vision given at your place, I was shown something concerning you both. The angel pointed to you, and repeated these words: “Take heed to yourselves, lest at anytime your hearts be overcharged with surfeiting, and drunkenness, and cares of this life, and so that day come upon you unawares.” {1T 168.2}
I saw that you both have a great conflict before you; you will have a constant warfare to keep this world out of your hearts, for you love it. The great study with you now must be how to love Jesus and His service better than the world. If you love the world most, your works will testify to the fact. If you love Jesus and His service most, your works will testify to that fact also. I saw that the gaze of many in this world is upon you. Many would exult in your downfall, others rejoice in your advancement. Satan and evil angels will present to you the glory of the kingdoms of this world. If you will worship him, or worship a worldly treasure, he will hold it up in every light to attract and lead you to love and worship. {1T 168.3}
Jesus and your guardian angels are pointing you above your farms, your cattle, and your earthly treasure, to the kingdom of heaven, to an immortal inheritance, an eternal substance in the kingdom of glory. Said the angel: “You must die to this world.” “Love not the world, neither the things that are in the world. If any man love the world, the love of the Father is not in him.” {1T 168.4}
I saw that if, in the providence of God, wealth has been acquired, there is no sin in possessing it; and if no opportunities present themselves to use this means to advance the cause of God, there is no sin in still possessing it. But if opportunities are presented to the brethren to use their property to the glory of God and the advancement of His cause, and they withhold it, it will be a cause of stumbling to them. In the day of trouble that which was their hoarded treasure will be an offense unto them. Then all opportunities will be past for using their substance to the glory of God, and in anguish of spirit they will cast it from them to the moles and to the bats. Their gold and their silver cannot save them in that day. It falls upon them with crushing weight, that an account must be given of their stewardship, what use they have made of their Lord’s money. Self-love made them believe that it was all their own, and that they might want it all; but they then feel, bitterly feel and understand, that their means was only lent them of God, to be freely returned by being used to advance His cause. Their riches deceived them. They felt poor and lived for themselves, and at last they will find that the portion they might have used for God’s cause is a terrible burden. {1T 169.1}
Said the angel of God: “Lay all upon the altar, a living, consuming sacrifice. Bind it with cords, if you cannot keep it there. Give yourselves to prayer. Live at the altar. Strengthen your purposes by the promises of God.” “Sell that ye have, and give alms; provide yourselves bags which wax not old, a treasure in the heavens that faileth not, where no thief approacheth, neither moth corrupteth.” “Lay not up for yourselves treasures upon earth, where moth and rust doth corrupt, and where thieves break through and steal: but lay up for yourselves treasures in heaven.” {1T 169.2}
I saw that if God had given you wealth above the plainest and poorest, it should humble you, for it lays you under greater obligations. Where much is given, even of a worldly substance, much will be required. Upon this principle you are bound to possess noble, generous dispositions. Seek for opportunities to do good with what you have. “Lay up for yourselves treasures in heaven.” {1T 170.1}
I saw that the least that has been required of Christians in past days, is to possess a spirit of liberality, and to consecrate to the Lord a portion of all their increase. Every true Christian has considered this a privilege, but some who have borne the name only, have considered it a task; the grace and love of God had never wrought in them the good work, or they would gladly have advanced the cause of their Redeemer. But Christians who are living in the last days, and who are waiting for their Lord, are required to do even more than this. God requires them to sacrifice. {1T 170.2}
Said the angel: “Jesus left a bright track for you to follow. Tread closely in His footsteps. Share His life of self-denial, His self-sacrificing life, and inherit with Him the crown of glory.” {1T 170.3}
*****
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése