54. Nagy nyomorúság közeledik
Nagyobb nyomorúságot láttam a földön, mint aminek valaha is tanúi voltunk. Hallottam a szomorúság nyögéseit, sikoltásait, s nagy tömegeket láttam hadakozni. Hallottam az ágyúk dörgését, a fegyverek, a kézi tusák zaját, és a haldoklók nyöszörgését s imáit. Sebesültek és halottak borították a földet. Láttam a feldúlt, kétségbeesett családokat, és a fojtogató nyomort sok családban. Most is sok család nyomorog, de ez növekedni fog. Sok ember arca meggyötört, sápadt és éhségtől lesoványodott volt.
Láttam, hogy Isten népének keresztény közösségben és szeretetben kell szorosan összefognia. Nemzeti szerencsétlenségeinknek ebben az idejében csakis Isten lehet pajzsunk és erőnk. Isten népének fel kellene ébrednie. Ki kell használniuk az örömhír terjesztésének alkalmait, mert hamarosan véget érnek. Szorongást, zavart és éhínséget láttam a földön. Sátán most arra tör, hogy tétlenül lássa Isten népét, és megakadályozza, hogy az igazság terjesztése terén megtegyék kötelességüket, hogy végül – amikor megmérik őket a mérlegen – híjával találják őket.
מנא מנא תקל ופרסין
Isten népe szívlelje meg a figyelmeztetést, és ismerje fel az idők jeleit. Krisztus jövetelének jelei túl világosak ahhoz, hogy kételkedjünk bennünk. Ezek fényénél az igazság hitvalói legyenek erőteljes igehirdetők. Isten mindenkit felhív – a lelkészeket és a gyülekezet tagjait is –, hogy ébredjenek. Az egész mennyben lázas tevékenység folyik. A történelem hatalmas léptekkel közeleg végéhez. Az utolsó idők veszedelmei között élünk. Nagy veszedelmek küszöbén állunk, s mi mégis alszunk. Ijesztő ez a tétlenség, a buzgalomnak ez a hiánya Isten ügyében. Ez a halálszerű álom Sátántól ered. Ő uralkodik a meg nem szentelt életű szombattartókon, és veszi rá őket egymás irigylésére, a vádaskodásra és bírálgatásra. Fő célja, hogy a megszenteletlen szombattartók lekössék Isten szolgáinak erejét, munkáját, s azzal kelljen tölteniük drága idejüket, hogy jelentéktelen civódásokat rendezzenek, ahelyett, hogy a hitetleneknek hirdetnék az igazságot.
Láttam, hogy Isten népe valamilyen változásra vár – valamely kényszerítő hatalomra, hogy megragadja őket. De csalódni fognak, mert tévednek. Nekik kell a cselekvés mezejére lépniük, nekik kell megragadniuk a munkát, és buzgón kiáltani Istenhez, hogy igazán megismerjék magukat. Az előttünk lejátszódó jelenetek elég hatalmasak ahhoz, hogy felrázzanak minket. Sürgetni mindenkit, aki kész meghallgatni, hogy fogadják be az igazságot. A föld aratása már csaknem érett.
Az Úr megmutatta nekem, mily fontos, hogy a harmadik angyal üzenete hirdetésének ünnepélyes és felelősségteljes munkáját végző lelkészek megszenteltek legyenek. Az Úr nincs szűkével a javaknak és eszközöknek, melyekkel munkáját végezze. Bármikor szólni tud azon keresztül, akin akar. Szava hatalmas, és eléri vele azt, amiért küldte. De ha az igazság nem szentelte meg, nem tette szeplőtlenné és tisztává a templomban szolgáló kezét és szívét, akkor hajlamos a maga tökéletlen tapasztalata szerint szólni, s mikor a magáét mondja, megszenteletlen elgondolása szerint, tanácsa nem Istentől, hanem csak tőle jön. Mert akit Isten elhívott, szentnek hívott el, hogy akit jóváhagyott, s magának különített el, bizonyítsa be szent hivatását, s mennyei beszéddel és viselkedéssel tanúsítsa, hogy hű ahhoz, aki elhívta.
Félelmetes bajok jönnek azokra, akik hirdetik az igazságot, de az igazság nem szenteli meg őket. Azokra is, akik elfogadják és támogatják a meg nem szentelt embert, hogy igével és tanítással szolgáljon nekik. Rettegek Isten népéért, akik vallják a komoly, fontos igazságot, mert tudom, hogy sokakat nem térített és nem szentelt meg az igazság. Az ember hallhatja és elismerheti a teljes igazságot, ugyanakkor mit sem tudhat az istenfélelem erejéről. Az igazság hirdetői közül nem mindenkit ment meg az igazság. Az angyal így szólt: „Tisztuljatok meg, akik az Úr edényeit hordozzátok.”
Eljött az idő, mikor, akik az Urat választják jelen és jövő sorsukul, egyedül benne kell bízniuk. Minden istenfélelmet valló embernek tapasztalattal kell rendelkeznie. A jegyző angyalok pontosan felírják Isten népének szavait és tetteit. Angyalok figyelik jellemük fejlődését, és mérik le erkölcsi értéküket. Az igazság hitvallói legyenek igazak, és szolgálják minden erejükkel mások felvilágosítását és igazsághoz térítését. Szavaik és tetteik az eszközök, amelyen át az igazság és szentség tiszta elveinek el kell jutnia a világhoz. Ők a föld sója, és a világ világossága. Láttam, hogy ha a mennyre fordítjuk tekintetünket, világosságot és békét találunk. De ha a világra nézünk, rájövünk, hogy rövid időn belül minden menedék cserben hagy, és minden jó hamar elmúlik. Nincs menedékünk, csak Istenben. A földnek ebben a zavarodott állapotában biztonságban, higgadtak, erősek csak az élő hit ereje által lehetünk. Béke is csak akkor lehet a mienk, ha Istenben nyugszunk, s várjuk szabadítását. Nagyobb fény ragyog ránk, mint apáinkra ragyogott. Isten nem fogadhat el, nem tisztelhet meg, ha azt a szolgálatot végezzük, vagy azokkal a tettekkel élünk, mint apáink éltek. Hogy Isten elfogadjon és megáldjon minket, amint apáinkat megáldotta, követnünk kell hűségüket és buzgalmukat – ki kell használnunk világosságunkat, amint ők kihasználják az övéket –, és úgy tennünk, ahogy ők tennének, ha a mi időnkben élnének. Járnunk kell a ránk áradó világosságban, mert ha nem járunk, világosságunk sötétséggé válik. Isten elvárja, hogy jellemünkkel és tetteinkkel az egyetértés és egység lelkületének azt a mértékét mutassuk be a világnak, amely összhangban áll az általunk vallott szent igazságokkal, és ama jövendölések lelkületével, melyek ezekben az utolsó napokban teljesednek be. Az igazság, amit megértettünk, és a fény, mely lelkünkre ragyog, ha elfordulunk tőlük, és nem hagyjuk, hogy vezessenek bennünket, megítélnek, és kárhoztatnak minket.
Mit is mondhatnék, hogy felrázzam Isten maradék népét? Isten értésemre adta az előttünk álló rémes eseményeket; Sátán és angyalai teljes erejüket Isten népe ellen fordítják. Tudja, hogy ha még kissé tovább alszanak, biztosan az ő áldozatai lesznek, mert pusztulásuk bizonyossá válik. Figyelmeztetek minden Krisztus nevét vallót, vegyék közelről szemügyre magukat, és vallják be fenntartás nélkül és alaposan minden helytelenségüket, hogy előttük menjenek az ítéletre, és az angyalok bűnbocsánatot írhassanak nevük mellé. Testvéreim, ha nem használjátok ki a kegyelem e becses perceit, mentség nélkül maradtok. Ha nem tesztek rendkívüli erőfeszítést, hogy lerázzátok az álmot, ha nem bánjátok meg komolyan bűneiteket, az értékes percek hamar tovatűnnek. S megmérnek, és híjával találnak titeket. Azután már hiába fog hangzani gyötrődő kiáltástok. Akkor már nektek is szól az Úr szava: „Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette. És elhagytátok minden én tanácsomat és az én feddésemmel nem gondoltatok: Én is a ti nyomorúságotokon nevetek, mikor eljő az, amitől féltek. Mikor eljő, mint a vihar, az, amitől féltek, és a ti nyomorúságotok, mint a forgószél elközelget; mikor eljő tireátok a nyomorgatás és szorongatás. Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak. Azért hogy gyűlölték a bölcsességet, és az Úrnak félelmét nem választották. Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet. Esznek azért az ő útjuknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek. Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket. Aki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.” Péld 1:24-33.
*****
Chapter 54—Great Distress Coming
I saw greater distress in the land than we have yet witnessed. I heard groans and cries of distress, and saw large companies in active battle. I heard the booming of the cannon, the clash of arms, the hand-to-hand fight, and the groans and prayers of the dying. The ground was covered with the wounded and the dead. I saw desolate, despairing families, and pinching want in many dwellings. Even now many families are suffering want, but this will increase. The faces of many looked haggard, pale, and pinched with hunger. {1T 260.1}
I was shown that the people of God should be closely united in the bonds of Christian fellowship and love. God alone can be our shield and strength in this time of our national calamities. The people of God should awake. Their opportunities to spread the truth should be improved, for they will not last long. I was shown distress and perplexity and famine in the land. Satan is now seeking to hold God’s people in a state of inactivity, to keep them from acting their part in spreading the truth, that they may at last be weighed in the balance and found wanting. {1T 260.2}
God’s people must take warning and discern the signs of the times. The signs of Christ’s coming are too plain to be doubted, and in view of these things everyone who professes the truth should be a living preacher. God calls upon all, both preachers and people, to awake. All heaven is astir. The scenes of earth’s history are fast closing. We are amid the perils of the last days. Greater perils are before us, and yet we are not awake. This lack of activity and earnestness in the cause of God is dreadful. This death stupor is from Satan. He controls the minds of unconsecrated Sabbathkeepers, and leads them to be jealous of one another, faultfinding, and censorious. It is his special work to divide hearts that the influence, strength, and labor of God’s servants may be kept among unconsecrated Sabbathkeepers and their precious time be occupied in settling little differences when it should be spent in proclaiming the truth to unbelievers. {1T 260.3}
I was shown God’s people waiting for some change to take place—a compelling power to take hold of them. But they will be disappointed, for they are wrong. They must act, they must take hold of the work themselves and earnestly cry to God for a true knowledge of themselves. The scenes which are passing before us are of sufficient magnitude to cause us to arouse and urge the truth home to the hearts of all who will listen. The harvest of the earth is nearly ripe. {1T 261.1}
I was shown how important it is that the ministers who engage in the solemn, responsible work of proclaiming the third angel’s message be right. The Lord is not straitened for means or instruments with which to do His own work. He can speak at any time, by whom He will, and His word is powerful and will accomplish the thing whereunto it is sent. But if the truth has not sanctified, made pure and clean, the hands and heart of him who ministers in holy things, he is liable to speak according to his own imperfect experience; and when he speaks of himself, according to the decisions of his own unsanctified judgment, his counsel is not then of God, but of himself. As he that is called of God is called to be holy, so he that is approved and set apart of men must give evidence of his holy calling and show forth in his heavenly conversation and conduct that he is faithful to Him who hath called him. {1T 261.2}
There are fearful woes for those who preach the truth, but are not sanctified by it, and also for those who consent to receive and maintain the unsanctified to minister to them in word and doctrine. I am alarmed for the people of God who profess to believe solemn, important truth, for I know that many of them are not converted nor sanctified through it. Men can hear and acknowledge the whole truth, and yet know nothing of the power of godliness. All who preach the truth will not themselves be saved by it. Said the angel: “Be ye clean, that bear the vessels of the Lord.” {1T 261.3}
The time has come when those who choose the Lord for their present and future portion must trust in Him alone. Everyone professing godliness must have an experience of his own. The recording angel is making a faithful record of the words and acts of God’s people. Angels are watching the development of character and weighing moral worth. Those who profess to believe the truth should be right themselves and exert all their influence to enlighten and win others to the truth. Their words and works are the channel through which the pure principles of truth and holiness are conveyed to the world. They are the salt of the earth and the light thereof. I saw that in looking heavenward we shall see light and peace, but in looking to the world we shall see that every refuge must soon fail us and every good soon pass away. There is no help for us but in God; in this state of earth’s confusion we can be composed, strong, or safe, only in the strength of living faith; nor can we be at peace, only as we rest in God and wait for His salvation. Greater light shines upon us than shone upon our fathers. We cannot be accepted or honored of God in rendering the same service, or doing the same works, that our fathers did. In order to be accepted and blessed of God as they were, we must imitate their faithfulness and zeal,—improve our light as they improved theirs,—and do as they would have done had they lived in our day. We must walk in the light which shines upon us, otherwise that light will become darkness. God requires of us to exhibit to the world, in our character and works, that measure of the spirit of union and oneness which is in accordance with the sacred truths we profess and with the spirit of those prophecies that are fulfilling in these last days. The truth which has reached our understanding, and the light which has shone on the soul, will judge and condemn us, if we turn away and refuse to be led by them. {1T 262.1}
What shall I say to arouse the remnant people of God? I was shown that dreadful scenes are before us; Satan and his angels are bringing all their powers to bear upon God’s people. He knows that if they sleep a little longer he is sure of them, for their destruction is certain. I warn all who profess the name of Christ to closely examine themselves and make full and thorough confession of all their wrongs, that they may go beforehand to judgment, and that the recording angel may write pardon opposite their names. My brother, my sister, if these precious moments of mercy are not improved, you will be left without excuse. If you make no special effort to arouse, if you will not manifest zeal in repenting, these golden moments will soon pass, and you will be weighed in the balance and found wanting. Then your agonizing cries will be of no avail. Then will apply the words of the Lord: “Because I have called, and ye refused; I have stretched out My hand, and no man regarded; but ye have set at nought all My counsel, and would none of My reproof: I also will laugh at your calamity; I will mock when your fear cometh; when your fear cometh as desolation, and your destruction cometh as a whirlwind; when distress and anguish cometh upon you. Then shall they call upon Me, but I will not answer; they shall seek Me early, but they shall not find Me: for that they hated knowledge, and did not choose the fear of the Lord: they would none of My counsel: they despised all My reproof. Therefore shall they eat of the fruit of their own way, and be filled with their own devices. For the turning away of the simple shall slay them, and the prosperity of fools shall destroy them. But whoso hearkeneth unto Me shall dwell safely, and shall be quiet from fear of evil.” {1T 263.1}
*****
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése