vasárnap, szeptember 17, 2017

DÁNIEL

DÁNIEL

„Akkor a király fölmagasztalá Dánielt, és sok nagy ajándékot ada néki, és hatalmat adott néki Babilonnak egész tartománya felett, és a babiloni összes bölcseknek elöljárójává tevé őt." (Dán 2:48) 

Krisztust megvallani többet jelent, mint bizonyságot tenni környezetünkben. Dániel példa e tekintetben a hívők számára. A babiloni birodalomban a felelősségteljes miniszterelnöki tisztet töltötte be. Sok irigye volt az udvar magas rangú személyei között, akik találni akartak ellene valamit, ami alapján bevádolhatták volna a királynál. Azonban Dániel hűséges államférfi volt és semmilyen hibát nem találtak életében.

„Akkor mondák azok a férfiak: Nem találunk ebben a Dánielben semmi okot, hacsak nem találhatunk ellene valamit az ő Istenének törvényében!" (Dán 6:5) Tehát megegyeztek, hogy ráveszik a királyt egy rendelet kiadására, ami harminc napra megtiltja, hogy bárki a királyon kívül bármilyen istenhez vagy emberhez kéréssel forduljon, és ha valaki engedetlen a rendelettel szemben, az pedig vettessék az oroszlánok vermébe.

Vajon kényszeríthette-e ez a rendelet Dánielt arra, hogy abbahagyja az imádkozást? Nem, most volt leginkább szüksége arra, hogy könyörögjön. „Dániel pedig, amint megtudta, hogy megíratott az írás, beméne az ő házába; és az ő felső termének ablakai nyitva valának Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esék, könyörge és dicséretet tőn az ő Istene előtt, amiként azelőtt cselekszik vala." (Dán 6:10) Dániel nem törekedett leplezni Isten iránti hűségét. Nemcsak szívében imádkozott, hanem ablakait Jeruzsálem felé kinyitva, hangos szóval könyörgött a mennyhez...

Tudhatjuk, hogyha életünket Krisztussal együtt rejtjük el Istenben, akkor a hitünk miatti próbákban Jézus velünk lesz. Amikor uralkodók és méltóságok elé vitetünk, hogy hitünkről feleljünk, az Úr Lelke megvilágosítja értelmünket és képesek leszünk bizonyságot tenni Isten dicsőségére. Ha Krisztusért szenvednünk kell, képesek leszünk akár a börtönbe is menni, ha úgy bízunk Benne, ahogy a kisgyermek bízik szüleiben. Most van itt az ideje, hogy az Istenbe vetett hitünket gyakoroljuk. 
(Review and Herald, 1892. május 3.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése