hétfő, szeptember 07, 2020

DEBÓRA ÉS BÁRÁK

DEBORA ÉS BÁRÁK

„Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván: Hogy a vezérek vezettek Izráelben, hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat!" 
(Bír 5:1-2) 

Az izraeliták újra eltávolodtak Istentől a bálványimádás miatt és ezért ellenségeik elkeserítő elnyomása alá kerültek. Vagyonuk, de még az életük is állandó veszélyben forgott. A falvak és lakhelyeik elnéptelenedtek, az emberek a városok falai mögé húzódtak. A főutak járatlanok voltak, az emberek inkább az ismeretlen ösvényeken közlekedtek. A kutaknál sok rablás és gyilkosság történt, és e sok nyomorúság mellett az izraeliták a harcra sem voltak felfegyverkezve. A negyvenezer férfi közül egy sem volt olyan, akinek egy kardja vagy lándzsája lett volna.
Húsz éve nyögtek már az izraeliták elnyomóik igája alatt, amikor elfordultak bálványaiktól, és megalázkodva, bűnbánattal kiáltottak szabadulásért az Úrhoz. Nem hiába keresték Őt. Élt Izraelben egy asszony – Debora – , aki híres volt kegyességéről. Isten pedig kiválasztotta, hogy általa szabadítsa meg népét. Prófétanőként ismerték és a szokásos elöljárók hiányában hozzá fordultak tanácsért és igazságszolgáltatásért.

Az Úr kijelentette Debora által, hogy elpusztítja Izrael ellenségeit, és egy Bárák nevű férfit választott Naftali törzséből, akivel megismertette a prófétanőnek adott útmutatását. Debora az Úr tanácsa szerint hívatta Bárákot és megparancsolta, hogy gyűjtsön össze tízezer férfit Naftali és Zebulon törzséből, és induljon háborúba Jábin király serege ellen...
Debora Izrael diadalát egy fennkölt és szenvedélyes énekkel ünnepelte meg. Szabadulásukért a dicsőséget Istennek tulajdonította, és arra buzdította a népet, hogy csodálatos tetteiért imádják Őt. 
(Signs of the Times, 1881. június 16.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése