„Én János, aki néktek atyátokfia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében, a szigeten valék, amely Páthmósnak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért."
(Jel. 1:9)
Az igazság ellenségei látszólag győztek, de Isten keze a sötétben láthatatlanul munkálkodott. Az Úr megengedte, hogy szolgája olyan helyre kerüljön, ahol Krisztus olyan csodálatos kinyilatkoztatást adhat neki, amilyent még soha senki sem kapott, s ahonnan a legelső útmutatást adhatta a gyülekezeteknek. Megengedte a magányt életében, hogy szíve és füle sokkal érzékenyebb legyen felfogni a neki küldött kinyilatkoztatást. Az, aki száműzte Jánost, nem kapott felmentést tettének felelőssége alól, de eszköz volt Isten kezében, hogy véghez vigye az ő végtelen akaratát és a fény kioltására tett erőfeszítése az igazság felragyogását segítette elő.
János meg volt fosztva hittestvéreinek társaságától, de senki sem foszthatta meg Krisztusétól. Krisztusról nagy világosság áradt az Ő szolgájára. Az Úr figyelemmel kísérte száműzött tanítványát és csodálatos kinyilatkoztatásokat adott neki. Gazdag jutalom volt ez a szeretett tanítványnak. Együtt járt és beszélt Jézussal, akár a többi tanítvány, tanulva Tőle és gyönyörködve szavaiban. Feje gyakran nyugodott Megmentője keblén. De most látnia kellett Őt Pátmoszon is.
Isten, Krisztus és a mennyei vezető volt János társasága a néptelen szigeten és óriási jelentőségű dolgokról kapott kijelentéseket Tőlük. Leírta az Istentől kapott látomásokat és kinyilatkoztatásokat, elmondta azokat a dolgokat, amelyek a Föld történelmének közeli képeiben megjelentek neki. Amikor a hangja már nem tanúskodhatott tovább az igazságról, a Pátmoszon kapott üzenetek világító lámpásként mutattak előre az Isten akaratát tanulmányozó férfiak és nők számára, nemcsak a zsidó nép, hanem a világ minden nemzetének vonatkozásában.
(Signs of the Times, 1905. március 22.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése