hétfő, szeptember 05, 2016

MÓZES

MÓZES

"Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Fáraóhoz és kihozzam az Izrael fiait Egyiptomból? És felele: Én veled lészek! és ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged, hogy mikor kihozod a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek." 
(2Móz 3:11-12) 

Odaadás és alázat jellemezte mindenkor azokat az embereket, akiket Isten fontos felelősséggel bízott meg az Ő munkájában. Mózest az isteni hívás önbizalom nélkül találta a sivatagban. Felismerte alkalmatlanságát arra a feladatra, melyre az Úr hívta, de elfogadta a belé vetett bizalmat és Isten kezében megtisztított eszközként a legnagyobb munkát végezte el, amit halandó valaha is véghez vitt. Bár buzgón elfogadta a hatalmas megbízatást, Mózes ereje és bölcsessége teljesen használhatatlannak látszott a feladat végrehajtásánál. Az, hogy az ember érzi gyengeségét, a legjobb bizonyítéka annak, hogy megértette megbízatása jelentőségét és helyet ad a reménynek, hogy Isten lesz tanácsadója és erőssége. Az ilyen személy sem messzebbre, sem gyorsabban nem megy, mint ahogy Isten vezeti. 

Aki elfogadja a felelősséget, amit Isten helyez rá, erőre és hatékonyságra tesz szert. Teljes lelkéből törekszik, hogy méltó legyen megbízatására és helyesen is él vele. Az alázat és a képességek odaszánása igazán naggyá teszik azt, aki készséggel válaszol a szolgálat hívására, aki bízik az isteni erőben és hűséggel végzi munkáját. Érezni fogja, hogy a rossz elleni és az igazságot megerősítő harc, embertársainak felemelése, jólétükért és áldásukra végzett munka megszentelt küldetés. A hanyagság, önzés, a világ szeretete eltörpülnek az ilyen nagyszerű és szent hivatás mellett. 

Ebben a munkában a gyenge ember erőssé válik, a félénk bátorrá, a bizonytalan szilárddá és határozottá. Mindannyian látják útjuk, küldetésük fontosságát, azt, hogy a menny választotta ki őket a királyok Királyának szolgálatára. Az ilyen emberek elhagyják a világot, hogy a világért dolgozzanak. Befolyásukkal igyekeznek felemelni, megtisztítani és nemesbíteni azokat, akikkel kapcsolatba kerülnek és így segítik őket abban, hogy elkészüljenek a mennyei udvar számára. 

(Signs of the Times, 1881. augusztus 11.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése