(Lk. 5:12–13)
„Jézus csodatétele a bélpokloson, világosan szemlélteti megváltó munkáját, amellyel megtisztítja az embert bűneitől. Az a férfi, aki Jézushoz ment, tele volt »bélpoklossággal«. A betegség halálos mérge átjárta testét. A tanítványok igyekeztek visszatartani Mesterüket, hogy meg ne érintse a beteget, mert aki csak hozzáért a bélpokloshoz, az maga is tisztátalanná vált. Jézus azonban nem vált tisztátalanná azáltal, hogy rátette kezét a szerencsétlen betegre. Érintése életadó erőt árasztott a beteg testébe. A leprás beteg megtisztult.
Így van ez a bűn poklosságával is, amely mélyen beleette magát az emberbe és a halálát okozza. Emberileg gyógyíthatatlan. »Minden fej beteg és minden szív erőtelen. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb, dagadás és kelevény« (Ésa. 1:5). De mihelyt az emberi test az Úr hajlékává lesz, nem fér hozzá többé a szennyes fertő. Az ő puszta jelenléte is gyógyító erővel hat a bűnösre. Aki Jézus lábaihoz borulva hittel mondja: »Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem«, az hallhatja majd a feleletet: »Akarom, tisztulj meg!«
Sok esetben, amikor gyógyulásért folyamodtak hozzá, Jézus nem adta meg mindjárt a kívánt áldást. A bélpoklos kérését azonban azonnal teljesítette. Ha mulandó, földi áldásokat kérünk, imánk meghallgatása esetleg késik, vagy Isten valami mást ad, mint amit kértünk. De ha a bűntől való szabadulásért könyörgünk, azonnal segít. Hiszen ez az ő akarata, hogy megszabadítson minket a bűntől, hogy az ő gyermekeivé legyünk, hogy alkalmassá váljunk arra, hogy szent életet éljünk.”
(Jézus élete, „Megtisztíthatsz engem” c. fejezetből)
