(Lukács 3,22)
„Ezek a szavak, amelyek a Jordán partján Jézushoz szóltak, az egész emberiséget magukba zárják. Isten úgy beszélt Jézushoz, mint az emberiség képviselőjéhez. A mennyből hangzó szózat tanúsítja, hogy bűneink és gyengeségeink ellenére sem vet el minket magától...
Az a dicsőség, amely Krisztuson megnyugodott, Isten szeretetének záloga a mi számunkra is. Egyben az ima erejére is utal. Arra tanít, hogy miként juthat el szavunk Isten trónjához, és hogyan találhatnak meghallgatásra kéréseink. A bűn megszakította az összeköttetést a menny és a föld között, az emberek elidegenedtek Istentől. Jézus azonban ismét összeköti földünket a dicsőség országával...
Az a fény, amely a megnyílt egekből Jézus fejére áradt, reánk is árad, ha komolyan kérjük a segítséget, hogy a kísértéseknek ellenállhassunk. Ugyanaz a mennyei hang szól minden hívő lélekhez is: »Az én szeretett fiam vagy te, akiben én gyönyörködöm!«...
Az Úr utat készített számunkra, hogy akár a legbűnösebb megvetett és elnyomott ember is az Atyához járulhasson... Mindannyiunknak szól ez az ígéret: »Íme, adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat.«"
(Jézus élete, A keresztség c. fejezetből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése