„Mondának azért néki: Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk azoknak, akik minket elküldöttek: Mit mondasz magad felől? Monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, amint megmondotta Ésaiás próféta."
(Jn 1:22-23)
„Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál." (Mt 11:11) Az angyal kijelentette Zakariásnak János születése előtt: „Nagy lészen az Úr előtt." (Lk 1:15) A menny értékelése szerint miből áll a nagyság? Nem abból, amit a világ annak tart: nem gazdagság, rang, nemesi származás vagy szellemi adottságok önmagukban. Ha a szellemi nagyság - minden magasabb szintű megfontolástól eltekintve - méltó a tiszteletre, akkor Sátánnak jár a megbecsülés, akinek intellektuális nagyságát egyetlen ember sem érheti el. Azonban minél nagyobb az adottság, annál nagyobb lesz az átok, ha az én szolgálata megrontja a képességeket.
Isten az erkölcsi értéket becsüli. A szeretet és a tisztaság azok a vonások, amelyeket leginkább értékel. János nagy volt az Úr szemében, amikor a Magas Tanács küldöttei előtt, a nép előtt, saját tanítványai előtt lemondott a maga dicsőségének kereséséről, s csak Jézusra, a Megígértre mutatott. A Krisztus szolgálata felett érzett önzetlen öröme a legmagasabb rendű nemességet képviseli, mely valaha is megnyilvánult emberben.
Halála után így tettek bizonyságot róla Jézusnak, akik hallották tanúságtételét: „János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, amit János efelől mondott, igaz vala." (Jn 10:41) Jánosnak nem adatott meg, hogy tüzet hozzon le az égből, vagy halottat támasszon, mint Illés, vezéri pálcát sem hordhatott Isten nevében, mint Mózes. Azért küldetett, hogy hirdesse a Megváltó adventjét, és elhívja a népet: készüljenek fel jövetelére. Olyan hűségesen teljesítette misszióját, hogy amikor az emberek visszaemlékeztek, mit tanított Jézusról, elmondhatták: „Mindaz, amit János efelől mondott, igaz vala." (Jn 10:41) A Mester minden tanítványának ilyen bizonyságtételt kell hordoznia Krisztusról.
Isten az erkölcsi értéket becsüli. A szeretet és a tisztaság azok a vonások, amelyeket leginkább értékel. János nagy volt az Úr szemében, amikor a Magas Tanács küldöttei előtt, a nép előtt, saját tanítványai előtt lemondott a maga dicsőségének kereséséről, s csak Jézusra, a Megígértre mutatott. A Krisztus szolgálata felett érzett önzetlen öröme a legmagasabb rendű nemességet képviseli, mely valaha is megnyilvánult emberben.
Halála után így tettek bizonyságot róla Jézusnak, akik hallották tanúságtételét: „János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, amit János efelől mondott, igaz vala." (Jn 10:41) Jánosnak nem adatott meg, hogy tüzet hozzon le az égből, vagy halottat támasszon, mint Illés, vezéri pálcát sem hordhatott Isten nevében, mint Mózes. Azért küldetett, hogy hirdesse a Megváltó adventjét, és elhívja a népet: készüljenek fel jövetelére. Olyan hűségesen teljesítette misszióját, hogy amikor az emberek visszaemlékeztek, mit tanított Jézusról, elmondhatták: „Mindaz, amit János efelől mondott, igaz vala." (Jn 10:41) A Mester minden tanítványának ilyen bizonyságtételt kell hordoznia Krisztusról.
(The Desire of Ages, 219-220. oldal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése