(Ján 4,48-50)
„A főnemes kérelme teljesedését óhajtotta látni, mielőtt hinni tudott volna. El kellett azonban fogadnia Jézus ígéretét, hogy a kérése meghallgattatott, és csak ezután nyerhette el az áldást. Ebből mi is tanulhatunk.
Ne azért higgyünk, mert látjuk, vagy érezzük, hogy Isten meghallgat bennünket. Mindenekelőtt bíznunk kell az ő ígéreteiben. Ha hittel közeledünk Istenhez, minden kérésünk visszhangra talál benne. Ha áldásáért könyörögtünk, hinnünk kell, hogy azt el is nyerjük. Meg kell köszönnünk, hogy elnyertük. Kötelességeinket abban a biztos tudatban kell teljesítenünk, hogy Isten áldása akkor válik valósággá számunkra, amikor a legnagyobb szükségünk lesz rá. Ha ezt megtanultuk, akkor tudjuk, hogy imáinkat Isten meghallgatta. Isten mindent megadhat nekünk »végtelen bőséggel« »az Ő dicsősége gazdagságáért« és az »Ő hatalma erejének ama munkája szerint« (Eféz 6,20)."
Ne azért higgyünk, mert látjuk, vagy érezzük, hogy Isten meghallgat bennünket. Mindenekelőtt bíznunk kell az ő ígéreteiben. Ha hittel közeledünk Istenhez, minden kérésünk visszhangra talál benne. Ha áldásáért könyörögtünk, hinnünk kell, hogy azt el is nyerjük. Meg kell köszönnünk, hogy elnyertük. Kötelességeinket abban a biztos tudatban kell teljesítenünk, hogy Isten áldása akkor válik valósággá számunkra, amikor a legnagyobb szükségünk lesz rá. Ha ezt megtanultuk, akkor tudjuk, hogy imáinkat Isten meghallgatta. Isten mindent megadhat nekünk »végtelen bőséggel« »az Ő dicsősége gazdagságáért« és az »Ő hatalma erejének ama munkája szerint« (Eféz 6,20)."
(Jézus élete, "Ha csodákat és jeleket nem láttok.." c. fejezetből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése