„Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből."
(Fil 2:13)
Krisztus megígérte egyházának a Szentlélek adományát, és ez az ígéret ugyanúgy szól nekünk is, mint szólt tanítványainak. De mint minden ígéret, ez is feltételhez kötött. Vannak, akik hiszik és vallják, hogy igényt tartanak az Úr ígéreteire; beszélnek is Krisztusról és a Szentlélekről, de kapcsolatuk nem gyümölcsözik. Nem rendelik alá lelküket a krisztusi vezetésnek és az égi követ ellenőrzésének. Mi nem használhatjuk a Szentlelket. Ő használ fel bennünket. Rajta keresztül munkálkodik az Úr gyermekeiben és végzi „mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből." De ennek sokan nem vetik alá magukat. Saját maguk akarják magukat irányítani. Ezért nem kaphatják meg a menny ajándékát.
Csak azok kaphatják meg a Szentlelket, akik alázattal várják az Urat, és kívánják az Ő kegyelmét és vezetését. Az Úr várakozik az Ő kérésükre és a befogadás készségére. A megígért áldás, ha hittel kérik, magával hozza az Úr összes többi áldását is. Krisztus gazdag kegyelme nyújtja mindezt, és Ő kész ezzel mindenkit betölteni befogadóképessége szerint.
Amikor a Szentlélek birtokába veszi szívünket, át is alakítja egész életünket. Bűnös gondolatainkat messzire elűzi, gonosz cselekedeteinket elhagyjuk; szeretet, alázat és béke veszi át a harag, irigység és viszály helyét. Öröm lesz a szomorúság helyén, és tekintetünk a menny tisztaságát tükrözi. Senki sem látja azt a kezet, mely vállunkról leemeli a terhet, és senki sem veszi észre a mennyből leereszkedő fénysugarat.
Az áldás akkor jő, mikor az ember hit által alárendeli akaratát Istennek. És az a hatalom, mely emberi szemmel nem látható, új lényt teremt bennünk Jézus képmására.
Lelki életünk a Szentlélek által lélegzik. A Szentlélek elküldése Krisztus életének elküldése. A Lélek betölti az őt befogadó lelket és krisztusi jellemtulajdonságokkal ruházza fel.
(Review and Herald, 1908. november 19.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése