MÉG TÖBB ODASZÁNÁS

MÉG TÖBB ODASZÁNÁS

„Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg."

(1Kor 3:13) 

A vég már közel van. Az Úr szemmel tartja mindazokat, akik készek befogadni a Szentlélek irányítását, és hírvivőket küld, akik figyelmeztetik az embereket. Az Úr figyeli egyházának odaszentelődését, és szándékukat a Szentlélek vezetésének elfogadására. A tudás megnő, kiterjed és elmélyül. A menny hírnökei sietve járják be a földet, hogy minden lehetséges módon figyelmeztessék az embereket az elközelgő ítéletre és hogy bemutassák Jézus Krisztuson keresztül a megváltás örömhírét. Az igazság nyilvánvaló lesz. 

Az Úr Lelke indítja az emberi szíveket, és aki válaszol a hívásra, a világ világosságaként fog ragyogni. Ezek mindenfelé terjesztik a fényt, úgy, mint Pünkösd idején, a Szentlélek kitöltése után az apostolok. Minél buzgóbban munkálkodnak, annál több világosságot és erőt nyernek. A föld ragyogni fog az Úr dicsőségétől. 

De, ó, szomorú kép! Akik nem fogadják el a Szentlélek befolyását, hamar elveszítik a mennytől kapott eddigi áldásaikat. Hideg és érzéketlen „testekké" válnak, érdeklődésük megszűnik, elhagyják első szeretetüket. 

„Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz." (Jel. 2:5) 

Az Úr Szentlelke eltávozik az egyháztól, és azok kapják meg, akik értékelik azt.
Nincs nyilvánvalóbb bizonyíték arra, hogy nem értékelik a világosságot azok, akik nagy világosságot kaptak, mint hogy megtagadják a rájuk áradó fény továbbadását azoknak, akik a sötétségben járnak, és hogy idejüket és erejüket formák és ceremóniák gyakorlásának szentelik. 

(Review and Herald, 1895. július 16.)