(Péld. 11:25)
„Őszintén adakozzunk a szenvedők iránti szeretettől és részvéttől késztetve, ne pedig azért, hogy jótéteményeinkkel kérkedjünk. Őszinte szándék és igaz, szívbéli együttérzés – ezek azok az indítékok, amelyeket értékelnek a mennyben... Amilyen tökéletesen adja át magát a lélek Istennek az emberek szolgálatára, olyan mértéken veszi maga is az Isten ajándékát.
Senki sem áraszthatja másokra Isten áldásának folyamát a maga szívéből és életéből, anélkül, hogy önmaga is ne részesülne gazdag jutalomban. Jól járnak a lankák és az alföldek, ha medret nyújtanak a hegyi patakoknak. Százszorosan visszakapják azt, amit adnak, mert a vízár, amely csobogva folyik tova rajtuk keresztül, termékennyé teszi a partjaikat... Amikor a nyári napsugarak kopárrá és barnává perzselik a mezőt, a folyó útját egy szép zöld sáv jelzi. Az alföld, amelyen a hegyek kincse átárad, állandóan pompázik, annak a jutalomnak hasonlataként, amit Isten kegyelme által nyernek mindazok, akiknek közvetítésével az ő kegyelme szétárad az egész világra.”
(Gondolatok a Hegyibeszédről, Igaz istentisztelet c. fejezetből)
