(Mk. 14:38)
„Péter őszinte volt, amikor az Urat feltétlen hűségéről biztosította, de nem ismerte eléggé önmagát. Gonosz hajlamok szunnyadoztak benne, amelyeket a körülmények könnyen fellobbanthattak. Meg kellett világítani előtte ezt a veszélyt, ami örök vesztét okozhatja.
Jézus olyan önzést és önbizalmat látott Péterben, amely még az Úr iránti szeretetét is felülmúlta. Sok gyengeség, le nem küzdött bűn, figyelmetlenség, hirtelen harag, gondatlanság az erős kísértésekkel szemben, gyakran jutottak a felszínre benne. Jézus komoly intelmeinek önvizsgálatra kellett volna őt késztetnie. Kevesebb önbizalom, több hit Krisztusban, erre lett volna szüksége Péternek. Ha alázatosan elfogadta volna az intést, akkor megkérte volna a nyáj Pásztorát, hogy óvja meg az ő juhocskáját.
Amikor a galileai tengeren járva már-már elmerült a habokban (Mt. 14:30), kezét kinyújtva így kiáltott az Úrhoz: »Uram, ments meg engem!« És Krisztus segített. Még most is elkerülhette volna a bajt, ha megkéri Üdvözítőjét: Uram ments meg engem önmagamtól! Péter azonban bizalmatlanságnak és sértésnek vette Jézus szavait, önbizalma pedig egy cseppet sem rendült meg.”
(Jézus élete, „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek c. fejezetből)
