„Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való lelket; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk."
(1Kor 2:12)
Nem Istenen múlik, hogy az ember nem részesül nagyobb mértékben kegyelmének ajándékaiban. Isteni ajándékát nem mérték szerint adja, de az emberek nem tudják értékelni, mert nem szeretnek kapni. Ha mindnyájan szeretnénk kapni, a Szentlélek be is töltene bennünket.
Nyugodtan megelégszünk egy kevéske adománnyal, elzárjuk szívünket a Szentlélek befogadása előtt. Kielégít bennünket egy kis hullám a víz felszínén, amikor elhivatásunk szerint a Szentléleknek minél hathatósabb és erőteljesebb munkát kellene végeznie bennünk. Ha keveset várunk, keveset is kapunk.
A Szentlélek munkájának fontossága mindenki előtt nyilvánvaló kell hogy legyen. Az emberekre bízott nagy jelentőségű igazságok el fogják veszíteni az elmére gyakorolt hatalmát, hacsak nem fogadjuk el a Szentlelket, és nem ápoljuk Őt szívünkben, mint Krisztus képviselőjét, akinek az a munkája, hogy megújítsa és megszentelje az egész embert.
Nem elég nekünk csak tudni az igazságot. Emellett nagyon fontos, hogy szeretetben járjunk és munkálkodjunk, hogy akaratunk megegyezzék az Úr akaratával. Akik így cselekszenek, azokhoz így szól az Úr: „Adom az én törvényemet az ő elméjökbe, és az ő szívökbe írom azokat..." (Zsid 8:10)
Az Úr hatalmas és dicsőséges munkát végez az emberek újjáformálásában. Szentlelke által a törvényét szívükbe írja. Ennek eredményeképpen Isten és az ember kapcsolata újra helyreáll. „És Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek" - mondja az Úr. (Lásd: Jer 31:33; 2Móz 6:7)
„Természetemben semmi olyan tulajdonság nincs, melyet ne azért adnék az embernek, hogy majd a hasonmásom lehessen."
Ha engedjük az Úrnak, hogy szándéka szerint munkálkodjék bennünk, megszabadulunk a bűntől. Az Ő tisztító kohójában minden szenny eltűnik. Amikor a Szentlélek kitöltetett Pünkösd napján, úgy érkezett, mint egy zúgó, erős szél. Nem csak korlátozott mértékben volt jelen, hanem betöltötte azt az egész helyiséget, ahol a tanítványok imádkoztak. Ugyanúgy küldi el az Úr a mi számunkra is Szentlelkét, ha a mi szívünk is felkészül az Ő befogadására.
(Review and Herald, 1902. június 10.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése