„Aki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az; aki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe."
(2Kor 1:21-22)
A Szentlélek ajándékában Isten a legtöbbet adja. Ehhez az ajándékhoz már nem lehet mit hozzátenni, ez minden szükségletet kielégít. A Szentlélek Isten valóságos jelenléte. Úgy értékelhetjük a legjobban, ha dicséretet és hálát mondunk érte, mely ima az örökéleten át is feltör majd belőlünk. A Lélek befogadása a dicsőség szövetségének helyreállítása. Milyen kevéssé becsüljük ezt a nagy ajándékot, ami annyira drága és mégis ingyenes azoknak, akik elfogadják! Amikor a hit kész az áldás elvételére, akkor gazdag lelki kincseket kap. Szélesebb felfogókészségre van szükségünk, hogy felfogjuk ennek értékét...
Milyen csodálatos szeretet és leereszkedés! Az Úr Jézus bátorítja híveit, hogy kérjék a Szentlelket. Isten szülői gyengédségével törekszik erősíteni hitünket, hogy elvegyük ezt az ajándékot. Mennyei Atyánk jobban szeretné a Szentlelket adni, mint a földi szülők adják a jó ajándékokat gyermekeiknek.
Mi nagyobbat ígérhetne még? Mi az, ami szükségesebb annál, hogy minden lélek vágyódjék-e nagyszerű ajándék után? Félszívű kéréseink átváltoznak-e heves vággyal kimondott könyörgésekké ezután a nagy áldás után?
Nem kérjük eleget az Isten által megígért jó dolgokat. Ha közelebb kerülnénk az Úrhoz és jobban támaszkodnánk ígéreteire, akkor kéréseink is jobban segítenék a Lélek befolyását, amely minden lelket megérint, aki sóvárogva várja azt. Az Úr nem a szelíd ima által dicsőül meg, mely semmilyen válaszra nem számít. Komolyságot és állhatatosságot kíván mindazoktól, akik hiszik, hogy elérhetik a kegyelem trónját.
(Signs of the Times, 1901. augusztus 7.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése