(Mt. 6:24)
„Krisztus nem azt mondja, hogy az embernek nem szabad két urat szolgálnia, hanem azt, hogy az ember nem szolgálhat egyszerre két úrnak... Nincs középút. Nem lehetséges az, hogy bár Istent nem szeretjük, az igazság ellenségének sem szolgálunk... Aki nem adja át magát teljesen Istennek, az így idegen hatalom uralma alá kerül, idegen hangra hallgat, amelynek sugalmazásai egészen ellentétesek. A megosztott szolgálat az ellenség oldalára veti az embert és a sötétség seregeinek eredményes szövetségesévé teszi...
Nem a megvetett bűnösök kicsapongó élete, nem a társadalomból kitaszított, züllött emberek jelentik a bűnözés fellegvárát e földön, hanem az az élet, amely erényesnek, becsületesnek és nemesnek látszik, holott bűnt ápol és vétket melenget magában. Az ilyen példa igen hathatós bűnre csábító a szenvedélyek ellen küzdő, s az örvény szélén tusakodó léleknek. Akit Isten magasabbrendű értelemmel áldott meg az igazaság és tisztesség tekintetében, és mégis szándékosan áthágja Isten valamelyik parancsolatát, az a bűn csalétkévé változtatja ezáltal a maga nemesebb adományait. Tehetség, képesség, sőt a nagylelkű és nemes cselekedetek is Sátán tőreivé válhatnak, hogy másokat a romlás szakadékába döntsenek.
»Ne szeressétek a világot, se azokat, amelyek a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága és a szemek kívánsága és az élet kérkedése, amely nem az Atyától van, hanem a világból« (I.Jn. 2:15–16).”
(Gondolatok a Hegyibeszédről, Igaz istentisztelet c. fejezetből)
