„Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? Avagy miért is veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé... Annakokáért egymást többé ne kárhoztassuk!”
(Rm. 14:10, 13)
„Isten az ő Fiának feláldozásával mutatta meg, hogy milyen nagyra becsül minden egyes lelket. Senkinek sem szabad tehát megvetően beszélnie a felebarátjáról. Embertársaink hibáit és gyengeségeit megláthatjuk ugyan, de tudnunk kell, hogy Isten a tulajdonának tekint minden egyes lelket, elsősorban a teremtés jogán, azután pedig Krisztus megváltó véréért is. Isten minden embert a saját képmására alkotott, Ezért az alacsony sorsú emberekkel is tisztelettel és szeretettel bánjunk. Isten felelősségre von bennünket minden megvető szóért, amellyel olyan lelkeket kárhoztatunk, akikért Krisztus az életét áldozta...
Maga Krisztus is »amikor az ördöggel vitatkozva, Mózes teste felett küzdött, nem mert arra káromló ítéletet mondani« (Júdás 1:9). Ha ezt tette volna, leereszkedett volna a Sátán színvonalára, mert a vádaskodás a Gonosz fegyvere... Példa ez számunkra. Ha Jézus ellenségeivel kell harcolnunk, ne viszonozzuk rosszal a rosszat, ne mondjunk olyasmit, ami a vádaskodás látszatát kelti.
Isten ügyének védelmezője ne használjon olyan szavakat, amilyeneket a menny Fejedelme még Sátánnal való harca közben sem használt. Az ítélkezést és kárhoztatást bízzuk Istenre.”
(Gondolatok a Hegyibeszédről, A törvény szelleme c. fejezet)
