(Rm. 16:20)
„Krisztus követői legyőzött ellenségnek tekinthetik Sátánt. Az Üdvözítő kivívta számunkra a győzelmet kereszthalálával. Ezt a győzelmet az övéi saját győzelmüknek fogadhatják el. »Ímé« – mondotta –, »adok néktek hatalmat, hogy kígyókon és skorpiókon tapossatok és az ellenségnek minden erején, és semmi sem árthat néktek« (Mk. 16:17–18). A Szentlélek mindenható ereje a hívő védelme a Gonosz ellen.
Egyetlen olyan lélek sem kerülhet Sátán hatalmába, aki bűnbánóan kéri Krisztus segítségét. Az Üdvözítő ott áll megkísértett és megpróbált gyermekei mellett. Nála nem lehet vereség. »Mindenre van erőnk a Krisztusban, aki minket megerősít« (Fil. 4:13). Amikor ránk törnek a kísértések és próbák, ne bízzunk önmagunkban. Tekintetünket az Úrra szegezzük. Ő a hatalmas Isten, megsegít bennünket.
Sok keresztény igen gyakran foglalkozik Sátánnal gondolatban és sokat beszél róla. Így az ellenség mind hatalmasabb lesz a képzeletében és mind jobban befolyásolja életét. Mindenkor tudnunk kell, hogy Isten hatalma kivetette a gonoszt a mennyből. Az ördög szereti, ha az emberek a hatalmáról beszélnek. Miért ne beszéljen inkább Jézusról a keresztény? Miért ne dícsérje az ő erejét és szeretetét a világ előtt? Az ígéret szivárványa, mely körülveszi a mennyei trónt,... az egész világegyetem előtt igazolja, hogy Isten az élet minden megpróbáltatásában megsegíti gyermekeit. Az ő hűsége az erő és védelem biztosítéka örök időkre.”
Sok keresztény igen gyakran foglalkozik Sátánnal gondolatban és sokat beszél róla. Így az ellenség mind hatalmasabb lesz a képzeletében és mind jobban befolyásolja életét. Mindenkor tudnunk kell, hogy Isten hatalma kivetette a gonoszt a mennyből. Az ördög szereti, ha az emberek a hatalmáról beszélnek. Miért ne beszéljen inkább Jézusról a keresztény? Miért ne dícsérje az ő erejét és szeretetét a világ előtt? Az ígéret szivárványa, mely körülveszi a mennyei trónt,... az egész világegyetem előtt igazolja, hogy Isten az élet minden megpróbáltatásában megsegíti gyermekeit. Az ő hűsége az erő és védelem biztosítéka örök időkre.”
(Jézus élete, Az utolsó út Galileából c. fejezetből)