IMA ISTEN NÉPÉÉRT

IMA ISTEN NÉPÉÉRT

„Uram, hallgass meg! Uram, légy kegyelmes! Uram, légy figyelmetes, és cselekedd meg, ne késedelmezzél tennen magadért, oh én Istenem; mert a te nevedről neveztetik a te városod és a te néped!" 

(Dán 9:19) 

Mennyei Atyánk, Te ezt mondtad: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek." (Mt 7:7) Mennyei Atyánk, szükségünk van Szentlélekre. Nem akarunk magunk munkálkodni, hacsak nem az Úrral együtt. Szeretnénk olyan állapotban találtatni, amelyben Isten Szentlelke megújító és megszentelő hatalmával megnyughatnék rajtunk. Bárcsak megnyilatkoznál mibennünk ezen a reggelen! Bárcsak elűznél minden homályt és sötét felleget! 

Eljöttünk hozzád, könyörületes Megváltónk; és kérünk Téged Atyánk, Krisztus által - a te Fiad által -, hogy nyilatkoztasd ki hatalmadat gyermekeid felett. Bölcsességet kérünk, igazságot, igazságosságot, és szeretnénk a Szentlélek jelenlétét is kérni. 

Elénk helyeztél egy nagy munkát, amelynek be kell végződnie mindazokért, akik már az igazságban vannak, és mindazokért, akik még nem ismerik hitünket. És Te, ó Urunk, amiképpen minden ember számára megjelölted az ő feladatát, Tehozzád esdeklünk, hogy a Szentlélek tegyen mély benyomást az emberi elmére a munka terhe felől, mely minden egyes lélekre nehezedik a Te végzésed szerint. Szeretnénk, ha próbára tennél, szeretnénk mindenestől megszenteltetni és szeretnénk felkészülni a munkára; és itt, mindjárt itt a konferencia ezen ülésén vágyjuk látni Isten Szentlelkének megnyilatkozását. Fényt kérünk, Urunk - Te vagy a fény. Igazságot óhajtunk - Te vagy az igazság. A helyes úton szeretnénk járni - Te vagy az út. 

Urunk, könyörgök Hozzád bölcsességért, hogy megláthassuk: ki kell nyitnunk szívünket Jézus Krisztus előtt, hogy a Szentlélek bejöhessen hozzánk és újraformálhasson bennünket az isteni képmásra. Oh, Atyám, Atyám! Olvaszd fel és nyerd meg a mi szíveinket. 

(General Conference Bulletin, 1903. április 2.)

Napi ige – Bűnök szeretete

„Senki sem szolgálhat két úrnak”

(Mt. 6:24)

„Krisztus nem azt mondja, hogy az embernek nem szabad két urat szolgálnia, hanem azt, hogy az ember nem szolgálhat egyszerre két úrnak... Nincs középút. Nem lehetséges az, hogy bár Istent nem szeretjük, az igazság ellenségének sem szolgálunk... Aki nem adja át magát teljesen Istennek, az így idegen hatalom uralma alá kerül, idegen hangra hallgat, amelynek sugalmazásai egészen ellentétesek. A megosztott szolgálat az ellenség oldalára veti az embert és a sötétség seregeinek eredményes szövetségesévé teszi...

Nem a megvetett bűnösök kicsapongó élete, nem a társadalomból kitaszított, züllött emberek jelentik a bűnözés fellegvárát e földön, hanem az az élet, amely erényesnek, becsületesnek és nemesnek látszik, holott bűnt ápol és vétket melenget magában. Az ilyen példa igen hathatós bűnre csábító a szenvedélyek ellen küzdő, s az örvény szélén tusakodó léleknek. Akit Isten magasabbrendű értelemmel áldott meg az igazaság és tisztesség tekintetében, és mégis szándékosan áthágja Isten valamelyik parancsolatát, az a bűn csalétkévé változtatja ezáltal a maga nemesebb adományait. Tehetség, képesség, sőt a nagylelkű és nemes cselekedetek is Sátán tőreivé válhatnak, hogy másokat a romlás szakadékába döntsenek. 

»Ne szeressétek a világot, se azokat, amelyek a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága és a szemek kívánsága és az élet kérkedése, amely nem az Atyától van, hanem a világból« (I.Jn. 2:15–16).”

(Gondolatok a Hegyibeszédről, Igaz istentisztelet c. fejezetből)

Napi ige – Őszinte jócselekedetek

„A mással jóltevő ember megkövéredik (meggazdagodik) és aki mást felüdít, maga is felüdül.”

(Péld. 11:25)

„Őszintén adakozzunk a szenvedők iránti szeretettől és részvéttől késztetve, ne pedig azért, hogy jótéteményeinkkel kérkedjünk. Őszinte szándék és igaz, szívbéli együttérzés – ezek azok az indítékok, amelyeket értékelnek a mennyben... Amilyen tökéletesen adja át magát a lélek Istennek az emberek szolgálatára, olyan mértéken veszi maga is az Isten ajándékát. 

Senki sem áraszthatja másokra Isten áldásának folyamát a maga szívéből és életéből, anélkül, hogy önmaga is ne részesülne gazdag jutalomban. Jól járnak a lankák és az alföldek, ha medret nyújtanak a hegyi patakoknak. Százszorosan visszakapják azt, amit adnak, mert a vízár, amely csobogva folyik tova rajtuk keresztül, termékennyé teszi a partjaikat... Amikor a nyári napsugarak kopárrá és barnává perzselik a mezőt, a folyó útját egy szép zöld sáv jelzi. Az alföld, amelyen a hegyek kincse átárad, állandóan pompázik, annak a jutalomnak hasonlataként, amit Isten kegyelme által nyernek mindazok, akiknek közvetítésével az ő kegyelme szétárad az egész világra.”

(Gondolatok a Hegyibeszédről, Igaz istentisztelet c. fejezetből)

MÉG KOMOLYABB IMA

MÉG KOMOLYABB IMA

„Ismerjük Uram a mi gonoszságainkat, atyáink bűnét; bizony vétkeztünk ellened! Ne vesd meg a te nevedért; ne gyalázd meg a te dicsőségednek székét! Emlékezzél; ne rontsd meg a te velünk való szövetségedet!"

(Jer. 14:20-21) 

Szálljanak fel imáink az Úrhoz az Ő átalakító, átformáló kegyelméért. Minden gyülekezetben komoly, Istent és az Ő igazságát kereső áhítatokat kellene tartani. Bízzunk az Úr ígéreteiben és kérjük Őt élő hittel a Szentlélek kitöltésére. Ha a Szentlélek megpihen rajtunk, akkor értjük meg az Úr szavának lényegét, mondanivalóját... 

Amikor a gyülekezetek élővé és munkálkodóvá válnak, válaszul kérésükre az Úr elküldi Szentlelkét. Akkor az Ige igazságát új érdeklődéssel kutatják, és mint mennyei kinyilatkoztatást fedezik fel. Az ihletettség minden megnyilatkozását, mely Krisztusra vonatkozik, mélyen szívükbe vésik azok, akik Őt szeretik. Irigység, féltékenység, gonosz gyanítgatások mind megszűnnek. A Bibliát a menny üzenetének tartják. Tanulmányozása teljesen leköti a figyelmet, igazságában gyönyörködik a lélek. Az Úr ígéretei, melyet úgy mondanak el újra és újra, mintha még sohasem érezték volna szeretetét, fel fognak akkor izzani a szív oltárán, és tüzes szavakként tör elő Isten hírvivőinek ajkairól. Akkor majd olyan komolysággal fognak imádkozni a lelkekért, hogy azt nem hagyja figyelmen kívül a menny. Akkor a menny ablakai kitárulnak, és hullani fog a késői eső. Krisztus követői szeretetben egyesülnek majd. 

Az igazságot egyetlen módon mutathatjuk be a világnak: a tiszta és szent jellem által, mélyen meggyőződve arról, hogy az isteni hatalom képviselői vagyunk. 

A Biblia azt kéri az Úr leányaitól és fiaitól, hogy a mércét magasra emeljék, mert az Úr arra hívja őket, hogy képviseljék Jézust a világ előtt. Ha Jézust képviselik, képviselik az Atyát is. A hívők egysége Krisztussal való egységükről tesz bizonyságot, ez a kis egység a felhalmozódott világosság által jön létre, mely most bevilágítja Isten gyermekeinek ösvényét. 

(Review and Herald, 1890. február 25.)

TÖBB KÖNYÖRÜLETET!

TÖBB KÖNYÖRÜLETET!

„Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni; ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél."

(Ésa. 58:9-10) 

Mindnyájunknak, akik az Úr parancsolatainak megtartói vagyunk, jobban el kellene gondolkodnunk azon, miért nem fogadunk be többet a Szentlélek erejéből. Hányan emelték fel lelküket hiába! Megdicsőülve érzik magukat az Úr kegyelmében, de a szükségben lévőket elkerülik, süket fülekre talál náluk a lesújtott panasza, és kemény, lélektelen szavakkal illetnek embereket, akik pedig mást érdemelnének. Keményszívűségükkel nap mint nap megbántják az Urat. Az elesettek igénylik az együttérzést, barátaik érdeklődését. Joguk van rá, hogy segítséget, vigasztalást és krisztusi szeretetet várjanak. De nem ezt kapják. 

Az Úr minden szenvedő gyermekének elutasítása Krisztus szemei előtt játszódnak le, és számon van tartva a mennyei könyvekben. Az egyház minden tagjának alaposan meg kellene vizsgálnia saját szívét, cselekedeteit, hogy azok összhangban vannak-e a Lélekkel és Jézus szándékával; ha nem, akkor mire fognak majd hivatkozni, mikor a föld Bírája elé állnak? Vajon mondhatja-e nekik az Úr: „Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta"? (Mt. 25:34) 

Krisztus azonosult a szenvedő emberiséggel, s amíg mi csak egyetlen szükségben lévőn nem könyörülünk, Jézusról feledkezünk meg. Így minden összejövetelünk, konferenciánk, az Úr munkájának előbbrevitelére kitervelt liturgiánk nem sok hasznot hajtanak majd. „Pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni." (Lk. 11:42) „Megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál." (Dán. 5:27) 

Akik a mennyben szentek lesznek, azoknak már itt a földön is szentekké kell válniuk. Ezek nem fogják saját vágyaikat követni, nem a dicséretért fognak munkálkodni és nem hiábavalóságokat fognak beszélni, nem vesznek részt emberek gyötrésében és elnyomásában; hanem az Élet világosságát követik, fényt árasztanak, reményt, hitet és bátorságot ébresztenek mindazokban, akik segítséget várnak; nem bírálnak és nem tesznek szemrehányást. 

(Review and Herald, 1891. augusztus 4.)

Napi ige – Jócselekedetek

„Vigyázzatok, hogy ne osztogassátok alamizsnátokat az emberek előtt, hogy lássanak titeket.”

(Mt. 6:1)

„Krisztus korában a farizeusok állandóan az ég kegyének elnyerésére törekedtek, hogy ezáltal biztosítsák maguknak az emberek tiszteletét és a jólétet, amit erényes voltuk jutalmának tekintettek. Igyekeztek az emberek szeme láttára jótékonykodni, hogy ezzel felkeltsék figyelmüket és megalapozzák a saját jó hírüket. Jézus elítélte ezt a külső látszatot: »Amikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te balkezed, mit cselekszik a te jobbkezed, hogy a te alamizsnád titkon legyen, és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván«. Jézus nem azt mondta ezzel, hogy a szeretetszolgálatot mindig titokban kell tartani. Pál apostol, Isten Lelkétől indíttatva, nem hallgatta el a macedóniai keresztények nagylelkű önfeláldozását, hanem beszélt arról a kegyelemről, amellyel Krisztus munkálkodott bennük... »A ti buzgóságtok sokakat magával ragadt« (II.Kor. 9:2) – írta a korinthusiaknak is.

Krisztus szavai ezt jelentik: Jó cselekedeteinknél ne az emberek tiszteletét és dicséretét tekintsük célunknak. Az őszinte, istenfélő ember nem akar az emberek előtt tündökölni. Akik dicsérő szavakra és hízelgésre várnak, és ez tetszik is nekik csak névleg keresztények... Gondolatainkat és beszélgetésünket ne a saját imáink, kötelességtudásunk, jócselekedeteink és önmegtagadásunk elbeszélése foglalja el, hanem Jézust magasztaljuk mindenkor. A saját énünk vonuljon háttérbe, Krisztus legyen számunkra a minden mindenekben.”

(Gondolatok a Hegyibeszédről, Igaz istentisztelet c. fejezetből)

Napi ige – Legyetek tökéletesek!

„Legyetek azért tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes!”

(Mt. 5:48)

„Az »azért« szócska az előzményekre utal. Jézus előzőleg Isten végtelen szeretetét és irgalmát tárta fel hallgatói előtt és ezután parancsolta meg nekik: »Legyetek tökéletesek«. Legyetek tökéletesek, amint Isten is tökéletes!... Isten a szeretet! Úgy árad szét belőle a szeretet, a világosság és az öröm minden teremtményére, miként a fénysugarak a Napból. Isten fő jellemvonása a jótékony adományozás, közlés. Az ő élete az önzetlen szeretet szétárasztása.

Amikor azt mondja, hogy legyünk tökéletesek, amiképpen ő is az, akkor ez azt jelenti, hogy hozzá hasonló módon legyünk tökéletesek. Legyünk mi is áldásává és világosságává a környezetünknek, amiként ő is az egész teremtett világ számára. Önmagunkban semmink sincs, de ránk ragyog az ő szeretetének fénye és nekünk vissza kell tükröznünk ezt a világosságot. Ha a nekünk adott javakkal jót cselekszünk, akkor tökéletesek lehetünk a magunk kis körében mi is, mint Isten az övében.”

(Gondolatok a Hegyibeszédről, A törvény szelleme c. fejezet)

TÖBB ODASZENTELT EMBER

TÖBB ODASZENTELT EMBER

„És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel, dicsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel." 

(ApCsel. 2:46-47) 

Minden valóban átalakult lélek vágyik arra, hogy a tévelygés sötétségéből embereket vonzzon a mennyei igazság fénye felé. Az Úr Szentlelkének kitöltetése – amely az Úr dicsőségének fényével ragyogja be az egész földet – mindaddig nem következhet be, amíg a „megvilágosodott" emberek nem tapasztalják meg, milyen Isten munkájában állni. 

Amikor teljesen, tiszta szívvel az Úr szolgálatára szenteljük magunkat, az Úr ezt a Szentlélek kitöltésével fogja igazolni. Ez azonban addig nem következhet be, míg az egyház tagjainak nagy része nem áll az Úr munkájába. Az Úr nem töltheti ki Szentlelkét, amíg önzés és önszeretet nyilatkozik meg, amíg egy lélek is így szól: „...avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?" (1Móz 4:9) - Kain szavaival élve. 

Ha a jelenvaló igazság, az egyre sűrűsödő jelek, melyek azt tanúsítják, hogy minden dolognak vége elérkezett, nem elegendőek ahhoz, hogy felébresszék azokat, akik állítólag az igazság birtokában vannak, akkor a sötétség elnyomja a fényt, és lelkek vesznek el. 

A legkisebb mentség sem lehet közömbösségükre, mellyel a végső elszámolás nagy napján Isten elé állhatnának. Semmiféle indokuk nem lesz arra, hogy miért nem jártak, éltek és dolgoztak az isteni ige szent igazságának fényében.
Nem csupán a lelkészekről van szó, hanem a gyülekezeti tagokról, azokról, akik nem járulnak hozzá az emberek meggyőzéséhez szóval és példamutatással, és ahhoz, hogy elfogadják Krisztus megmentő kegyelmét. Kellő felkészültséggel és tapintattal, a mennyből kapott bölcsességgel meggyőzhetnék az embereket, hogy azok is szemléljék Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűneit. 

(Review and Herald, 1896. július 21.)

Napi ige – Önmegtagadás

„Ha pedig a te jobb szemed botránkoztat meg téged, (visz bűnre, elesésbe) vájd ki azt és vesd el magadtól, mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semminthogy az egész tested a gyehennára vettessék. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól!”

(Mt. 5:29–30)

„Mindenki levétetné meg a jobbkezét is, ha ezzel megakadályozhatná egy halálos betegség elterjedését a testében. Mennyivel inkább legyünk készek felhagyni azzal, ami a lelki életünket veszélyezteti!... 

Akaratunk odaadását a szemünk kivájásához, vagy a kezünk levágásához hasonlítja az Írás. Sokszor úgy véljük, Isten akaratának a követése annyit jelent, hogy megcsonkítva és megnyomorítva haladjunk végig az életen. Krisztus azonban azt mondta, hogy jobb, ha a saját énünket megcsonkítjuk, megnyomorítjuk és megsebezzük, ha ezáltal bemehetünk az életre. 

Amit mi gyakran nagy szerencsétlenségnek tartunk, az a legfőbb boldogságunk forrása lehet... Ha az önfejűeknek és keménnyakúnak annyira fájdalmas is ez az átadás, az Ige szerint mégis: »jobb tenéked«.”

(Gondolatok a Hegyibeszédről, A törvényszelleme c. fejezetből)

MÉG TÖBB ODASZÁNÁS

MÉG TÖBB ODASZÁNÁS

„Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg."

(1Kor 3:13) 

A vég már közel van. Az Úr szemmel tartja mindazokat, akik készek befogadni a Szentlélek irányítását, és hírvivőket küld, akik figyelmeztetik az embereket. Az Úr figyeli egyházának odaszentelődését, és szándékukat a Szentlélek vezetésének elfogadására. A tudás megnő, kiterjed és elmélyül. A menny hírnökei sietve járják be a földet, hogy minden lehetséges módon figyelmeztessék az embereket az elközelgő ítéletre és hogy bemutassák Jézus Krisztuson keresztül a megváltás örömhírét. Az igazság nyilvánvaló lesz. 

Az Úr Lelke indítja az emberi szíveket, és aki válaszol a hívásra, a világ világosságaként fog ragyogni. Ezek mindenfelé terjesztik a fényt, úgy, mint Pünkösd idején, a Szentlélek kitöltése után az apostolok. Minél buzgóbban munkálkodnak, annál több világosságot és erőt nyernek. A föld ragyogni fog az Úr dicsőségétől. 

De, ó, szomorú kép! Akik nem fogadják el a Szentlélek befolyását, hamar elveszítik a mennytől kapott eddigi áldásaikat. Hideg és érzéketlen „testekké" válnak, érdeklődésük megszűnik, elhagyják első szeretetüket. 

„Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz." (Jel. 2:5) 

Az Úr Szentlelke eltávozik az egyháztól, és azok kapják meg, akik értékelik azt.
Nincs nyilvánvalóbb bizonyíték arra, hogy nem értékelik a világosságot azok, akik nagy világosságot kaptak, mint hogy megtagadják a rájuk áradó fény továbbadását azoknak, akik a sötétségben járnak, és hogy idejüket és erejüket formák és ceremóniák gyakorlásának szentelik. 

(Review and Herald, 1895. július 16.)

MÉG TÖBB IMA

MÉG TÖBB IMA

„Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván." 

(1Kor. 2:13) 

Jézus mennybemenetele előtt tanítványait a Szentlélek elküldésének ígéretével bátorította. Ez az ígéret ma nekünk is szól, habár az egyházban és az emberek között kevés szó esik erről. E rendkívül fontos téma körüli csend eredményeképpen melyik ígéretről és gyakorlati beteljesedésről tudunk kevesebbet, mint a Szentlélek ajándékának gazdag ígéretéről, melyet Isten lelki munkánk hathatóssága végett adott? 

A Szentlélek elküldésének ígérete csak véletlenszerűen szerepel összejöveteleink témájaként, vagy ritkán beszélünk erről, és ennyi az egész. A próféciák tanulmányozásánál hosszasan időzünk; a vallási vitapontokat megmagyarázzuk; de ami fontos lenne az egyháznak, hogy lelkiekben és a lelki erőben megerősödjék, hogy imáink meggyőzőek legyenek, hogy a lelkek Isten képmására átalakuljanak, az marad ki éppen a lelkipásztori szolgálat köréből.

Ez a téma kimaradt, minthogy – egyesek szerint – elég lesz majd valamikor a jövőben beszélni róla. Más áldások és ígéretek megszerzésére már él a vágy az emberekben, de a Szentlélek ajándékáról sokan úgy vélekednek, hogy az nem napjainkban esedékes, a Szentlélek kitöltése később, a jövőben fog bekövetkezni. 

Ha ezt a megígért ajándékot hittel fogadjuk, akkor ez az összes többi áldást is magával hozza, amit az Úr ígéretén felül küld gyermekeinek. 

Úgy tűnik, hogy az ellenség ravasz cselvetései következtében az Úr gyermekei nem képesek befogadni, megérteni és helyesen értelmezni az Úr ígéreteit... A győzelem örömét azok fogják átélni, akik az igazság magvait hintik. 

„Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve." (Zsoltár 126:6) 

(Testimonies to Ministers, 174-175. oldal)

Napi ige – Embertársaink ítélgetéséről

„Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? Avagy miért is veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé... Annakokáért egymást többé ne kárhoztassuk!”

(Rm. 14:10, 13)

„Isten az ő Fiának feláldozásával mutatta meg, hogy milyen nagyra becsül minden egyes lelket. Senkinek sem szabad tehát megvetően beszélnie a felebarátjáról. Embertársaink hibáit és gyengeségeit megláthatjuk ugyan, de tudnunk kell, hogy Isten a tulajdonának tekint minden egyes lelket, elsősorban a teremtés jogán, azután pedig Krisztus megváltó véréért is. Isten minden embert a saját képmására alkotott, Ezért az alacsony sorsú emberekkel is tisztelettel és szeretettel bánjunk. Isten felelősségre von bennünket minden megvető szóért, amellyel olyan lelkeket kárhoztatunk, akikért Krisztus az életét áldozta...

Maga Krisztus is »amikor az ördöggel vitatkozva, Mózes teste felett küzdött, nem mert arra káromló ítéletet mondani« (Júdás 1:9). Ha ezt tette volna, leereszkedett volna a Sátán színvonalára, mert a vádaskodás a Gonosz fegyvere... Példa ez számunkra. Ha Jézus ellenségeivel kell harcolnunk, ne viszonozzuk rosszal a rosszat, ne mondjunk olyasmit, ami a vádaskodás látszatát kelti. 
Isten ügyének védelmezője ne használjon olyan szavakat, amilyeneket a menny Fejedelme még Sátánnal való harca közben sem használt. Az ítélkezést és kárhoztatást bízzuk Istenre.”

(Gondolatok a Hegyibeszédről, A törvény szelleme c. fejezet)

IGAZI MEGBECSÜLÉS

IGAZI MEGBECSÜLÉS

„És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, ahol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala."

(ApCsel. 4:31) 

Az apostolok idejében a Szentlélek kitöltése volt a „korai eső". Ennek eredménye csodálatos volt. De a „késői eső" még bőségesebb lesz. 

Hogyan is szól az ígéret ezen utolsó napokban élők számára? 

„Térjetek vissza az erősséghez, reménységnek foglyai! Ma is azt hirdetem néktek: kétszeresen megfizetek néked!" (Zak 9:12) 

„Kérjetek esőt az Úrtól, a késői eső idején! Az Úr villámlást szerez, és záporesőt ad nékik, és kinek-kinek füvet a mezőn." (Zak 10:1) 

Krisztus megígérte, hogy a Szentlélek isteni befolyása követőivel lesz a világ végéig. De néhányan nem értékelték annyira ígéretét, mint kellett volna és a beteljesedését nem értették meg úgy, ahogyan kellett volna. Tehetség, kitartás, ékesszólás, és minden természetes vagy elsajátított adottság felhasználható, de a Szentlélek jelenléte nélkül az Úr egyetlen szívet sem tudna elérni, egyetlen bűnös sem lenne megnyerhető Krisztusnak. Mikor követői kapcsolatba kerülnek Vele, mikor a Szentlélek ajándékait bírják, még a legelesettebbnek és legtudatlanabbnak a szívét is isteni erő járja át. Az Úr így tudja őket felhasználni, hogy dicsőségének közvetítői legyenek az egész Világegyetem előtt.

Amiképpen a tanítványok is elnyerték az isteni ajándékot − a Szentlélek erejét −, hasonlóképpen ma is minden igazi istenkereső megkaphatja. Ez a hatalom elég ahhoz, hogy biztosak lehessünk üdvösségünkben, és felkészülhessünk az isteni igazságszolgáltatásra. Krisztus szeretne átnyújtani egy áldást, mely szentekké fog bennünket tenni. „Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon tibennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék." (Jn 15:11) 

A Szentlélekben való öröm egészség a testnek és életet ad. A Szentlélek odaadásával az Úr az egész világ gyógyítója és éltetője. 

(Sings of the Times, 1910. március 15.)

Napi ige – A törvény fontossága

„Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.”

(Jak. 2:10)

„Nem az engedetlenség nagysága hozza létre a bűnt, mert az Isten akaratától való legparányibb eltérés is bűn. Megléte annak a bizonysága, hogy a lélek még mindig közösséget tart a bűnnel. A szív még mindig két úrnak szolgál. Ha az emberek szabadon állapíthatnák meg kötelezettségeik mértékét, eltérve Isten követelményeitől, akkor álláspontjaik olyannyira különbözők lennének, mint amilyen különbözőek maguk az emberek. Az uralmat teljesen kiragadnák az Úr kezéből és önző énjük törvényeit állítanák a helyébe... Mihelyt az emberek a saját útjaikra térnek, azonnal Isten ellen foglalnak állást.

Ne éljünk csupán egy-két parancsolat szerint, hanem mindazon igékkel, amelyek Isten szájából származtak. Minden egyes parancsolat az ember boldogságát szolgálja, mind a jelenben, mind az elkövetkezendő életben. Az Isten törvényei iránti engedelmesség kerítés gyanánt veszi körül az embert és megóvja minden bajtól. Aki ezt az Isten által épített kerítést akárcsak egyetlen helyen is megrongálja, az azt a hatalmat semmisíti meg, aki megvédené őt. Az ellenség behatol az áttört helyen, hogy kárt okozzon és romboljon. Amikor ősszüleink vakmerően áthágták Isten akaratának egy pontját, olyan kaput nyitottak meg, amelyen át nyomor és szenvedés zúdult az egész világra. Isten minden törvényének a szeretet az alapja. Aki e parancsolatoktól eltér, az a saját szerencsétlenségének és romlásának az okozójává lesz.”

(Gondolatok a Hegyibeszédről, A törvény szelleme c. fejezetből)

Napi ige – Világunk világossága

„Ti vagytok a világ világossága.”

(Máté 5:14)

„Amint a kelő Nap megkezdi a maga pályáját, hogy az éjszaka árnyait tovaűzve új életre ébressze a világot, úgy kell Krisztus követőinek is teljesíteniük a küldetésüket. Mennyei világosságot kell árasztaniuk mindazokra, akik a tévedések és bűnök homályában élnek... A Krisztusból szétáradó fényen kívül nincs más világosság, ami az elesett emberiségen segíthetne... Ez a fény töltötte be a tanítványokat, ezért válhattak a világosság hordozóivá. 

Krisztus lelkükben lakozó élete, jellemükben megnyilatkozó szeretete tette őket a világ világosságává. 

Önmagunkban nincs világosságunk. Krisztus nélkül olyanok vagyunk, mint a meg nem gyújtott gyertya, mint a Nap nélküli Hold, egyetlen fénysugarunk sincs a sötét világ számára... Az Üdvözítő, mint a világosság egyedüli forrása, emberi eszközök által közvetíti áldásait... Jézus nem azt parancsolja tanítványainak: Szorgoskodjatok, hogy a ti világosságotok fényt árasszon, hanem így szól: »Úgy fényljék a ti világosságtok!« 

Ha Krisztus a szívünkben lakozik, akkor lehetetlen elrejtenünk az ő jelenlétének fényét. Ha azok, akik Krisztus követőinek vallják magukat, nem árasztanak világosságot, akkor nincsenek összeköttetésben igazán a világosság Forrásával. Ha a gyülekezeti tagok ahelyett, hogy minden szenvedést és kereszthordozást elhárítanának maguktól, elszélednének a föld különböző területeire, hogy ott árasszák ki világosságukat és Krisztushoz hasonlóan fáradozzanak mások lelki üdvéért, akkor »az Isten országáról szóló evangélium« csakhamar bejárná az egész földet.”

(Gondolatok a Hegyibeszédről, Kik a boldogok c. fejezetből)

ÁLLANDÓ KAPCSOLAT

ÁLLANDÓ KAPCSOLAT

„Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni."

(Lk. 18:1)

Tapasztalataink egyetlen területén sem nélkülözhetjük az első lépéshez szükséges segítséget. A végidőben szükségünk van a korai eső áldására. Azonban önmagában ez nem elegendő. Mialatt a korai eső áldásait élvezzük, nem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy késői eső nélkül - mely megérleli a gabonát - az aratás nem végezhető be, és így a magvető munkája is hiábavalóvá lett. Az első lépéshez és a haladás minden mozzanatához az isteni kegyelem szükséges. 

Odafent nincs hely számunkra, ha továbbra is figyelmen kívül hagyjuk Jézus kéréseit. Sohasem szabadna ezekről elfelejtkeznünk. „Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra..." (Lk 21:36) A mennyel való kapcsolat minden perce szükséges fejlődésünkhöz. Lehet, hogy már részesültünk a Lélek ajándékában, de ima és hit által állandóan kérnünk kell a Lélek erejét. Ez sohasem fogja kimeríteni erőnket. Ha nem törekszünk előbbre, és nem fogadjuk be a korai és késői eső áldásait, elveszíthetjük lelkünket, és a felelősség minket terhel. 

„Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején!" (Zak 10:1) Ne ülj megelégedéssel, hogy az eső majd úgyis fog hullani a maga idejében! Kérd! Az elvetett mag nem pihen meg a gazdával együtt, hanem növekszik és tökéletesedik. Egyedül az Úr érlelheti be az aratást. De Ő az ember közreműködését is igényli. Az Úr munkája megköveteli tőlünk az értelmes munkát és hitünk gyakorlását. Az Úr kegyelmét teljes szívünkkel kérnünk kell, mert a tőle küldött eső hamarosan ideér. 

Meg kell ragadnunk minden alkalmat arra, hogy bekerüljünk az áldást hozó csatornába. Krisztus mondta: „Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (Mt 18:20) 

Az egyházi összejöveteleken, így a tábori alkalmakon, az otthoni gyülekezet alkalmain, és minden olyan alkalmon, ahol személyes munka folyik a lelkekért, az Úr kijelölt alkalmai arra, hogy nekünk adja a korai és késői eső áldásait.

(Review and Herald, 1897. március 2.)

Napi ige – Üldözések, rágalmak

„Boldogok vagytok, ha szidalmaznak titeket... én érettem.”

(Máté 5:11)

„Az Üdvözítő így szólt: »A te gyalázóidnak gyalázásai hullanak rám« (Zsolt. 69:10). Senkit sem rágalmaztak még olyan kegyetlenül a földön, mint az Emberfiát. Isten törvényei iránti rendíthetetlen engedelmessége miatt gúnyolták őt. Ok nélkül gyűlölték, mégis nyugodtan állt ellenségei előtt...

Ha a rágalom árt is a jó hírnévnek, a jellemet nem szennyezheti be. Amíg nem egyezünk bele a bűnbe, addig se emberi, se ördögi hatalom nem ejthet foltot a lelkünkön. Az az ember, aki a szívével Istenben gyökerezik, a legkétségbeejtőbb körülmények között is éppúgy megáll, mint a jólét idején. Szavait és eljárását hamis színben tüntethetik fel, de őt mindez nem érinti. Kitartó lesz, mint Mózes, aki »erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant« (Zsid. 11:27). »Nem néz a láthatókra, hanem a láthatatlanokra« (II.Kor. 4:18). Krisztus mindenről tud, amit az emberek félreértenek és meghamisítanak. Gyermekei elviselhetik a félreértések következményeit és nyugodtan várhatnak, sőt remélhetnek, mert semmi sincs úgy elrejtve, hogy nyilvánvalóvá ne legyen. Akik Istent tisztelik, azokat Isten is megdicsőíti...

Isten hírnökeit mindenkor megvetették és üldözték, de épp szenvedéseik által terjedt az istenismeret... Az ellenség semmit sem tehet az igazság ellen, hanem csak az igazságért... Az emberek kedélyét fel kell rázni a közönyből. Minden harc és üldöztetés eszközzé válik Isten kezében, olyan lelkek felébresztésére, akik enélkül tovább szunnyadnának.”

(Gondolatok a Hegyibeszédről, Kik a boldogok c. fejezetből)

BÍZZUNK ÍGÉRETÉBEN

BÍZZUNK ÍGÉRETÉBEN

„Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül."

(Zsid. 4:16) 

Az Úr nem engedi, hogy az Ő elkínzott, megpróbált gyermekei Sátán kísértéseinek célpontjává váljanak. Bízhatunk Jézusban. A menny bővelkedik áldásokban, örömünk van Jézusban, és ez az örömünk majd be is telik. Talán nincs, mert nem kérünk, vagy mert nem kérjük hittel, vagy nem hisszük, hogy a Szentlélek különleges befolyása által áldásában részesülhetünk. Az igazi istenkeresőre a Szentlélek kegyelmes befolyása árad ki akkor, amikor Krisztusról elmélkedik, azért hogy a befogadó tovább adhassa a megmentő igazságot.

Miért nem hisszük el, hogy „Ezt mondja az Úr". Semmilyen körülmények között ne szűnjünk meg imádkozni. A Lélek bár akarja, de a test erőtelen, mindezt Jézus nagyon jól tudja. Ne aggódj erőtlenséged miatt, az idegesség kétséget és bizalmatlanságot szül. Neked egyszerűen csak hinned kell, hogy Jézus képes megmenteni a teljes pusztulástól téged, és mindazokat is, akik őáltala folyamodnak az Úrhoz. Jézus azért él, hogy közbenjárjon értünk.

Mit értünk közbenjáráson? Ez az az aranyfonal, amely a véges embert a végtelen Isten trónjához köti. Az emberi képviselő, akinek megmentéséért meghalt Krisztus, Krisztus trónját ostromolja, és az ő könyörgését Jézus veszi fel, aki saját vérén vásárolta meg őt. A mi nagy főpapunk az ő igazságában részesíti azokat, akik ezt komolyan kérik, és Krisztus imája egyesül az emberi közbenjáróéval.
Krisztus szeretné, ha gyermekei szüntelenül imádkoznának. Ez nem azt jelenti, hogy állandóan térdre kell esnünk, de az ima a hívő számára a lélek lélegzetvétele. A mi csendes kéréseink - akárhol is legyünk - felszállnak az Úrhoz, és Jézus, a mi szószólónk, segítségünkre lesz és igazságosságának tömjénével továbbítja kéréseinket az Atyához.

Az Úr Jézus szereti gyermekeit, s mikor azok bizodalmukat beléhelyezik és teljesen őrá hagyatkoznak, megerősíti őket. Jézus bennük él, megszentelő Lelkével hatja át őket, és Önmagának kiárasztásával gondoskodik életnedűről a lélek számára, biztosítva lelküknek az alapvető lelki táplálékot. 

(Sabbath School Worker, 1896. február 1.)

Napi ige – Segítségünk a bajban

„Mert amint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vigasztalásunk is a Krisztus által.” 

(II.Kor. 1:5)

„Az a súlyos csapás, mely látszólag tönkreteszi a boldogságunkat, Isten eszköze lehet annak érdekében, hogy szemünket a menny felé irányítsa... Az élet megpróbáltatásainak rendeltetése, hogy eltávolítson a jellemünkből minden tisztátalanságot és durvaságot. A faragás, a csiszolás, a simítás és a fényezés mindig fájdalmas. Oly nehéz kicsiszolni a jellemünket, mint a durva követ, de ezzel válik alkalmassá arra, hogy elfoglalja helyét a mennyei templomban. Haszontalan anyagra nem fordít az Úr oly gondos és alapos munkát. Csak a legbecsesebb köveket csiszolja ki, hogy a hely fenségéhez méltóvá tegye őket...
Mennyei Atyánk szemmel tartja gondok alatt roskadozó gyermekeit... Ha baj és bánat tör ránk, gyakran mi is úgy teszünk, mint Jákób. Azt hisszük, hogy az ellenség zúdítja ránk ezeket, és addig küzdünk ellenük a homályban, míg teljesen kimerül az erőnk, és sem vigaszt, sem enyhülést nem találunk. Hajnalhasadáskor tárult fel Jákób előtt, hogy a szövetség Angyala ellen küzdött lélekszakadva. Sírva és erőtlenül borult le előtte, a sóvárgott áldásért könyörögve.

Nekünk is meg kell tanulnunk, hogy a szenvedések: jótétemények... »Íme, boldog ember az, akit Isten megdorgál!... Mert ő megsebez, de be is kötöz. Összezúz, de kezei meg is gyógyítanak. Hat bajodból megszabadít és a hetedikben sem illet a veszedelem téged« (Jób 5:17–19).”

(Gondolatok a Hegyibeszédről, Kik a boldogok c. fejezetből)

KÉRJÜK AZ Ő ÁLDÁSÁT!

KÉRJÜK AZ Ő ÁLDÁSÁT!

„Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik őhozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?"

(Lk 18:7) 

Lehet, hogy már jó ideje a keskeny úton járunk, de ez nem biztosíték arra, hogy végig is rajta maradunk. Ha a Szentlélek segítségével valaha is az Úrral jártunk, ez bizonyára azért volt lehetséges, mert kerestük Őt mindennapi imáinkkal és hitünkkel. A két olajfától az „arany" olaj arany-csatornákon át folyik hozzánk. De azok, akik nem ápolják kapcsolatukat a Lélekkel és nem keresik imádságos lelkülettel, nem várhatják, hogy majd meg is kapják az aranyolaj gyümölcseit, melyek a jóság, türelem, hosszútűrés, engedelmesség és a szeretet.

Mindenikünknek el kell szakadnia a világtól, mely megtelt a bűnnel. Istennel nem csak rövid ideig kell együtt járnunk, s majd búcsút intve neki tovább járnunk a magunk feje után. Szilárd hittel kell rendelkeznünk, a hit cselekedeteiben való állhatatos megmaradással. Dicsőítenünk kell az Urat, és igaz jellemvonásokkal bemutatni az Ő dicsőségét. Senki sem győzhet kitartás, erőfeszítés nélkül, mely összhangban kell álljon a keresett dolog – az örök élet - értékével.

A Szentlélek ma még osztogatja ajándékait azoknak, akik kérik. Kérd az Ő áldását! Itt az ideje, hogy még buzgóbban szenteljük oda magunkat az Úrnak. Ránk hárul a fáradságos, de örömteljes, áldásos munka, tudniillik Jézus jellemét kinyilatkoztatni azoknak, akik a sötétségben vannak. Azért hívattattunk el, hogy a végidő napjaiban hirdessük az igazságot. Mindehhez feltétlenül szükséges a Lélek befogadása. Imádkoznunk kellene ezért. Az Úr szeretné ha így tennénk. Nem voltunk odaadóak ezen a téren. 

Mit mondhatnék még testvéreimnek az Úr nevében? Milyen erőfeszítéseket tettünk ahhoz képest, amekkora világosságot jónak látott nekünk adni az Úr? Nem befolyásolhatnak látszólagos és külső okok. Amire szükségünk van, az a Szentlélek erőteljes munkája. 
„Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura." (Zak 4:6) Imádkozzunk szüntelenül, és miközben munkálkodunk, imáinkkal összhangban tanúsítsunk éberséget. Mikor imádkozol, higgy és bízz az Úrban. Eljött az idő a késői esőre, amikor az Úr bőven önti Szentlelkét reánk. Légy buzgó az imában, és várd a Lelket!

(Review and Herald, 1897. március 2.)

Napi ige – Pogányok világossága

„Eljőnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről és Isten országában letelepednek. Ímé vannak utolsók, akik az elsők lesznek, és vannak elsők, akik az utolsók lesznek.”

(Lk. 13:29–30)

„Vannak a pogányok között olyanok, akik öntudatlanul bár, de Istent imádják. Nem jutott el hozzájuk a világosság emberi eszközök útján, de mégsem vesznek el. Bár nem ismerték meg Isten írott törvényét, meghallották az ő szavát a természet megismerésén át, és így teljesítették a törvény követelményeit. Cselekedeteik bizonyítják, hogy a Szentlélek érintette a szívüket, Isten pedig a gyermekeinek ismeri el őket. Milyen boldog, örvendező meglepetéssel hallják majd e pogányok közül való kicsinyek és szerények az Üdvözítő ajkáról e szavakat: »Amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg« (Mt. 25:40). Milyen öröm tölti majd be a végtelen Szeretet szívét, amikor elismerő szavai hallatán, meglepetten és örömmel tekintenek fel ezek az alázatos követői.

Krisztus szeretete nem korlátozódik bizonyos osztályokra. Minden egyes emberrel azonosítja magát. Azért, hogy mi a mennyei család tagjaivá válhassunk, ő a földi család tagjává lett. Ő, az Emberfia, Ádám minden fiának és leányának testvére. Követői se érezzék elkülönültnek magukat a körülöttük levő, pusztuló világtól. Az emberiség nagy szövetének a részei ők is. Krisztus szeretete átöleli az elbukottakat, a tévelygőket és bűnösöket. Az irgalom minden megnyilatkozása kedves őelőtte, és úgy fogadja, mintha neki tettük volna.”

(Jézus élete, „Az én legkisebb atyámfiai c. fejezetből)

NAGY DOLGOKAT VÁRHATUNK

NAGY DOLGOKAT VÁRHATUNK

„Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való lelket; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk."

(1Kor 2:12) 

Nem Istenen múlik, hogy az ember nem részesül nagyobb mértékben kegyelmének ajándékaiban. Isteni ajándékát nem mérték szerint adja, de az emberek nem tudják értékelni, mert nem szeretnek kapni. Ha mindnyájan szeretnénk kapni, a Szentlélek be is töltene bennünket. 

Nyugodtan megelégszünk egy kevéske adománnyal, elzárjuk szívünket a Szentlélek befogadása előtt. Kielégít bennünket egy kis hullám a víz felszínén, amikor elhivatásunk szerint a Szentléleknek minél hathatósabb és erőteljesebb munkát kellene végeznie bennünk. Ha keveset várunk, keveset is kapunk.

A Szentlélek munkájának fontossága mindenki előtt nyilvánvaló kell hogy legyen. Az emberekre bízott nagy jelentőségű igazságok el fogják veszíteni az elmére gyakorolt hatalmát, hacsak nem fogadjuk el a Szentlelket, és nem ápoljuk Őt szívünkben, mint Krisztus képviselőjét, akinek az a munkája, hogy megújítsa és megszentelje az egész embert. 

Nem elég nekünk csak tudni az igazságot. Emellett nagyon fontos, hogy szeretetben járjunk és munkálkodjunk, hogy akaratunk megegyezzék az Úr akaratával. Akik így cselekszenek, azokhoz így szól az Úr: „Adom az én törvényemet az ő elméjökbe, és az ő szívökbe írom azokat..." (Zsid 8:10)

Az Úr hatalmas és dicsőséges munkát végez az emberek újjáformálásában. Szentlelke által a törvényét szívükbe írja. Ennek eredményeképpen Isten és az ember kapcsolata újra helyreáll. „És Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek" - mondja az Úr. (Lásd: Jer 31:33; 2Móz 6:7) 

„Természetemben semmi olyan tulajdonság nincs, melyet ne azért adnék az embernek, hogy majd a hasonmásom lehessen." 

Ha engedjük az Úrnak, hogy szándéka szerint munkálkodjék bennünk, megszabadulunk a bűntől. Az Ő tisztító kohójában minden szenny eltűnik. Amikor a Szentlélek kitöltetett Pünkösd napján, úgy érkezett, mint egy zúgó, erős szél. Nem csak korlátozott mértékben volt jelen, hanem betöltötte azt az egész helyiséget, ahol a tanítványok imádkoztak. Ugyanúgy küldi el az Úr a mi számunkra is Szentlelkét, ha a mi szívünk is felkészül az Ő befogadására. 

(Review and Herald, 1902. június 10.)

ENGEDJÜNK A SZENTLÉLEK BEFOLYÁSÁNAK

ENGEDJÜNK A SZENTLÉLEK BEFOLYÁSÁNAK

„Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket." 

(2Kor 7:1) 

Az Úr figyelmeztetésekkel, tanácsokkal és feddésekkel lát el minket, hogy kijavíthassuk hibáinkat, mielőtt még azok teljesen beépülnének természetünkbe. De ha visszautasítjuk a megjobbítás alkalmát, Isten nem fog erőszakkal beavatkozni életünkbe. Nem visz végbe rajtunk csodát és a szívünkbe elvetett mag pedig nem biztos, hogy kihajt és gyümölcsöt is terem. Mindazok, akik hitetlen merészséggel és közönnyel néznek szembe az isteni igazsággal, saját gyümölcseiket fogják learatni. Sajnos, sok ilyen van. Érdektelenül, közönnyel figyelik azt az igazságot, amely egyszer már felkavarta lelküket. Közönyt és ellenállást tanúsítanak, de ugyanezt fogják learatni is. 

A jég hidegsége, a vas keménysége, a kőszikla áthatolhatatlansága és összetörhetetlensége – mindezek hasonmásra lelnek számos hitvalló keresztényben. 

Így keményítette meg az Úr a Fáraó szívét is. Az Úr szólt az egyiptomi királyhoz Mózes által, bemutatta neki az isteni hatalom egyértelmű megnyilvánulásait; de az uralkodó makacsul elzárkózott a világosság elől, amely bűnbánatra vezette volna őt. Az Úr nem küldött külön valami természetfeletti erőt, hogy megkeményítse a király szívét, de mivel a Fáraó ellenállt az igazságnak, a Szentlélek elhagyta őt, sötétségben és hitetlenségben maradt, amit ő választott magának. 

A Lélek befolyásával szembeni következetes ellenállás elvágja az ember útját Isten felé. Nincs már több közbenjárás, az értelem nem tud megváltozni magától. Az Ő akaratának semmilyen megnyilvánulásán sem fogja elérni őket hitetlenségükben. 

Bárcsak Krisztus minden hitvalló követőjének megmutathatnám, hogy is van ez a dolog igazán! Vetünk a testnek, de vetünk a Léleknek is, és olyan gyümölcsöt fogunk aratni, amilyen magot vetettünk. Munkánkban és szórakozásunkban csak azokat a dolgokat szabadna megtennünk, amelyek kedvesek Istennek. A könnyelmű, világias és lealacsonyító szokásoknak nem szabad szeretetünk és jó szándékunk fölé kerekedniük. 

(Review and Herald, 1882. június 20.)

Napi ige – Krisztus és a politika

„Felelt Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.”

(Jn. 18:36)

„Tömegek léteznek a vallásos világban ma is, akik hiszik, hogy Krisztus országáért dolgoznak, mint földi és ideiglenes országért. A mi Urunkat kívánják e világ királyságainak az uralkodójává tenni, őt akarják a világ törvényhozó testületei, palotái és piacai urává tenni. Elvárják, hogy emberi tekintéllyel uralkodjék, kierőszakolt törvényes rendelkezések alapján. Minthogy Krisztus személy szerint most nincs jelen, vállalkoznak arra is, hogy helyette ténykedjenek, hogy országának törvényeit végrehajtsák. 

Ilyen királyság megalapítását kívánták a zsidók is Krisztus napjaiban. Elfogadták volna Jézust, ha hajlandó lett volna földi uralmat létrehozni, érvényesíteni azt, amit ők az Isten törvényének tekintettek, őket pedig kinevezni a maga akarata magyarázóivá és uralma ügyvivőivé. Ő azonban kijelentette: »Az én országom nem e világból való« (Jn. 18:36). Nem fogadta el a földi trónt.

A kormányzat, amely alatt Jézus élt, romlott volt, elnyomta a népet. Mindenütt csak égbekiáltó visszaélés, kizsákmányolás, vakhitűség, felörlő kegyetlenkedés volt jellemző. Az Üdvözítő mégsem próbálkozott polgári közigazgatási reformokkal. Nem támadta a nemzeti visszaéléseket, nem kárhoztatta a nemzet ellenségeit. Nem avatkozott bele a hatalmon levők rendelkezéseibe. Ő, a mi példaképünk, távol tartotta magát a földi kormányzatoktól. Nem azért, mintha az emberek fájdalmai és bajai iránt érzéketlen lett volna, hanem azért, mert tudta, hogy a gyógyszer nem emberi vagy külső intézkedésekben rejlik. Tudta, hogy a hatásos gyógyításnak személyesnek kell lennie és a szívet kell újjáalakítania. 

Nem törvényszékek vagy nagytanácsok határozatai, nem a világ nagy embereinek a pártfogása létesíti Krisztus országát, hanem Krisztus természetének az emberbe plántálása a Szentlélek munkája által... Ez az egyedüli hatalom, amely valóban munkálja az emberiség felemelkedését. Ennek a műnek a véghezvitele érdekében az egyetlen lehetséges emberi ténykedés: Isten Igéjének a tanítása és gyakorlása.

Ma is, mint Krisztus napjaiban, nem azokra bízta Isten országának ügyét, akik a földi uralkodók és a földi törvényhozás elismeréséért és támogatásáért rajonganak, hanem azokra, akik azokat a lelki igazságokat hirdetik a népnek az ő nevében, amelyek Pál tapasztalatát valósítják meg befogadóik életében: »Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus« (Gal. 2:20).”

(Jézus élete, „Nem szemmel láthatólag jő el c. fejezetből)

ELTÁVOLÍTANI MINDEN AKADÁLYT

ELTÁVOLÍTANI MINDEN AKADÁLYT

„Kérlek azonban titeket Atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben." 

(1Kor 1:10) 

A Szentlélek kitöltéséért minden igazság ügye mellett álló hívőnek imádkoznia kell. És ahogy csak erőnkből telik, igyekeznünk kell minden akadályt elhárítani, mely zavarná az Ő munkálkodását. Mindaddig, amíg az egyház tagjai között viszály és elégedetlenség található, nem áradhat ki a Szentlélek. Irigység, féltékenység, gonosz feltételezések és ördögi beszédek mind Sátán művei, amelyek hathatós akadályai a Lélek munkájának. 

Isten szemei előtt a földön nincs drágább egyházánál. Semmiről sem gondoskodik olyan féltő szeretettel. Semmi sem bántja meg Őt annyira, mint az olyan cselekedet, amely meggátolja a szolgálatában álló munkások befolyását. Mindazokat számon kéri, akik támogatják Sátánt elkedvetlenítő és kritizáló munkájában. 

Akiben nincs szeretet, gyengédség és együttérzés mások iránt, nem végezheti Krisztus munkáját. Mielőtt a prófécia beteljesednék, a gyengék olyanok lesznek, „mint Dávid", és „Dávid háza pedig... mint az Úrnak angyala". (Zak 12:8)

Isten gyermekeinek félre kell tenniük egymással szemben minden gyanúsítgatást. A szíveknek együtt kell dobogniuk. A krisztusi jóindulatnak és testvéri szeretetnek sokkal bőségesebben kellene kiáradnia. Ezek a szavak a fülemben csengenek: „Tartsatok össze, tartsatok össze." Az ünnepélyes, megszentelt igazságnak egyesítenie kell az Úr gyermekeit. A nagyravágyásnak el kell tűnnie. Egy versengő szükségképpen emészti fel az összes többit – ki fog még jobban Krisztusra hasonlítani? Ki tudja még tökéletesebben elrejteni énjét Krisztusban? 

„Abban dicsőíttetik meg az én Atyám - mondja Krisztus -, hogy sok gyümölcsöt teremjetek." (Jn 15:8) Ha van hely, ahol a hívők gyümölcsöt teremnek, akkor ez a mi közös találkozásaink helyszíne. Itt a mi cselekedeteink, szavaink, lelkületünk számon vannak tartva, és a mi befolyásunk olyan messze ható, mint az örökkévalóság. 

(Testimonies, 6. kötet, 42. oldal)

Napi ige – Aki nincs ellenünk, az mellettünk van

„Jézus mondta nékik: Ha valaki befogadja e kis gyermeket az én nevemben, engem fogad be, és aki engem befogad, az azt fogadja be, aki engem elküldött... János pedig mondta néki: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz, de eltiltottuk őt, mivelhogy nem követ téged mivelünk. Felelt néki Jézus: Ne tiltsátok el őt, mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van.”

(Lk. 9:48–50)

„Senkit sem szabad visszautasítani, aki bármilyen módon is barátságot tanúsít Krisztus iránt... A tanítványok, akik a lelkek indítékait felismerni nem tudják, legyenek óvatosak! Ne csüggesszék el őket!... Ha valaki nem mindenben alkalmazkodik a mi eszméinkhez vagy véleményünkhöz, még nem jogcím arra, hogy az Úrért végzendő munkájától eltiltsuk. Krisztus a nagy Tanító. Mi ne ítélkezzünk, ne osszunk parancsot, hanem üljünk le egyenként alázatosan Jézus lábához, és tanuljunk tőle. Minden lélek, akit Isten készségessé tett, élő szócső, élő vezeték, akin keresztül Krisztus kinyilatkoztatja megbocsátó szeretetét. Milyen meggondoltan kell eljárnunk, nehogy egyet is elcsüggesszünk Isten fáklyavivői közül, és így eltakarjuk azokat a sugarakat, melyeket Isten e világra kíván árasztani általuk!

A tanítványok részéről megnyilvánuló durvaság és ridegség azzal a lélekkel szemben, akit Krisztus szeretete vonz – úgy, ahogy ezt János is tette, amikor megtiltotta, hogy Krisztus nevében csodát műveljen – azt eredményezheti, hogy az ellenség útjára lép, és elvész. Jézus így óv attól, hogy ilyesmit kövessünk el: »Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára és a tengerbe vetik...« 

Vajon miért alkalmazta Jézus ezt a szigorú intést, amelynél erősebb nem létezik? Azért, »mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse azt, ami elveszett...« 
Ő végtelen árat fizet minden egyes lélekért. Milyen rettenetes bűn, ha csak egy lelket is eltaszítunk Krisztustól, hiszen ezáltal hiábavalóvá válik az Üdvözítő érette áldozott szeretete, megalázkodása és haláltusája... Egyetlen lélekkel sem szabad könnyelműen bánnunk, aki Krisztusban hisz, még ha gyenge is, még ha léptei ingadozóak, miként a kicsiny gyermeké.”

(Jézus élete, Ki a nagyobb? c. fejezetből)

Napi ige – Aggodalom és nyugalom

„Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelketeknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”

(Mt. 11:29/b–30)

„»Tanuljátok meg tőlem« – mondja Jézus – »hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelketeknek...« Ez az üzenet Krisztus ismeretét közli velünk. Szabadulást jelent a sötétség fejedelmének iskolájában tanult eszméktől, szokásoktól és gyakorlattól... 

Krisztus szívében, minthogy teljes összhangban volt Istennel, tökéletes békesség uralkodott. A tetszésnyilvánítás nem tette büszkévé, a bírálat vagy csalódás nem csüggesztette el. A legnagyobb ellenállás és a kegyetlen bánásmód ellenére is bátran haladt előre a maga útján. Sokan azok közül, akik az ő követőinek vallják magukat, mégis aggódnak, gyötrődnek, mert félnek attól, hogy teljesen Istenre bízzák magukat. Nem adják át magukat teljesen, mert félnek az átadásban rejlő következményektől. Pedig csakis akkor kaphatnak teljes békességet...

Az ökröket azért fogják járomba, hogy segítsen, könnyítse a terhet. Ez Krisztus igájáról is igaz. Ha akaratunk beleolvad Isten akaratába, ha adományait a felebarátaink javára használjuk fel, akkor könnyűnek találjuk majd az élet terheit. Aki Isten parancsolatainak útján halad, az Krisztus társaságában jár és nyugalmat ad szívének az ő szeretete.”

(Jézus élete, „Jöjjetek hozzám” c. fejezetből)

ENGEDELMES LÉLEK

ENGEDELMES LÉLEK

„Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben." 

(Ef 3:16)

Krisztus evangéliuma kész minden emberben munkálkodni, aki az Úr szolgálatára szánja életét. A Szentlélek birtokába veheti mindazokat, akik odaszánják magukat, nem úgy, hogy az ember használja fel a Szentlelket, hanem úgy, hogy a Szentlélek munkálkodik az emberben az isteni kegyelem bizonyságával. 

Jézus forró szeretete és a menny iránti buzgó vágya alapján az Úr jósága az ember egész élete folyamán folyamatosan munkálkodó erővé válhat. Akik összeköttetésben vannak Jézussal, élvezik az Ő túláradó szeretetét és közvetítik az Ő együttérzését mindazok iránt, akiket Sátán markaiban tart. Jézus követői ezért tudatosan terveznek, tanulnak és tapintatot gyakorolnak, hogy Jézus önzetlen szeretetét be tudják mutatni a bűnös és megátalkodott szívűeknek is, remélve, hogy lelkük megnyerhető lesz Jézus számára, aki életét áldozta értük... 

Ne vesztegesd az időt; késlekedés nélkül valld meg bűneidet Jézusnak. 

A Szentlélek, a Vigasztaló, az igazság Lelke az, aki bizonyságot tesz Jézusról. Jézus mondta: 

„Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig." (ApCsel 1:8)

Veszedelmes dolog megszomorítani a Szentlelket, melynek segítségével Jézus tanúi lehetünk. Nem tudhatod, mikor volt az a legutóbbi alkalom, amikor megszomorítottad a Szentlelket. A Szentlélek nem kényszeríti az emberi szívet, hogy adja át önmagát Jézusnak, nem is erőlteti, hogy engedjük át lelkiismeretünket, de átvilágítja elménk kamráit, úgy hogy végül meggyőz a bűntől, az igazsággal pedig magához vonz. Ha most nem ismered el bűneid Jézus előtt, eljön az idő, amikor majd elborítanak a nagyszerű dolgok elveszítése miatti fájdalmak, és akkor majd mindent bevallasz. De miért nem most teszed meg ezt, amikor még hív a kegyelem hangja? 

(Youth's Instructor, 1895. augusztus 1.)

Napi ige – Jézus terhe

„Vegyétek fel magatokra az én igámat!”

(Mt. 11:29)

„»Vegyétek fel magatokra az én igámat« – mondja Jézus. Az iga a szolgálat szerszáma. Az ökröket igába fogják, ami biztosítja a hasznos munka végzését. Ezzel a szemléltetéssel arra tanít Krisztus, hogy egész életünket betöltő szolgálatra hívott el bennünket.

A szolgálatra kötelező iga: Isten törvénye. A szeretetnek az Édenben kinyilatkoztatott nagy törvénye ez, amelyet a Sínai-hegyen ismét kihirdetett az Úr, az újszövetségben pedig a szívünkbe ír. Ha magunkra hagyatnánk, hogy a saját hajlamainkat kövessük, Sátán seregébe kerülnénk. Ezért Isten az ő akaratához kapcsol minket, amely magasztos, nemes, felemelő. Azt kívánja, hogy vegyük fel a szolgálat kötelezettségeit türelmesen és bölcsen...

Sokan azért görnyednek a teher súlya alatt, mert a világ színvonalát akarják elérni. A világ szolgálatát választották, elfogadták terheit, magukévá tették szokásait... Az állandó aggodalom kimeríti életerejüket. Urunk azt kívánja, hogy vessék le a szolgaság jármát. Meghívja őket, hogy vegyék fel helyette az ő igáját. Így szól: »Az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű«. Kéri őket, hogy keressék először Isten országát és annak igazságát, és megígéri, hogy életük minden szükségletét kielégíti. Az aggodalom vak, nem ismeri fel a jövőt, Jézus azonban a kezdetből látja a véget. Mennyei Atyánknak ezernyi útja van, hogy rólunk gondoskodjék. Akiknek az az életelvük, hogy Isten szolgálata és tisztelete mindenekfelett való, azok tapasztalni fogják, hogy a bajok eltűnnek, és előttük áll az egyenes ösvény.”

(Jézus élete, „Jöjjetek hozzám” c. fejezetből)

AZ ÉN LEGYŐZÉSE

AZ ÉN LEGYŐZÉSE

„Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss."

(Jel 3:18) 

Isten erejének csodálatos megnyilatkozása lesz tapasztalható az egyházban, de nem azok életében, akik nem alázták meg magukat az Úr előtt, és bűneik megvallásával nem nyitották meg szíveiket. Az Úr hatalmának megnyilatkozása dicsőségével bevilágítja a földet, de ők saját vakságuk miatt ezt veszélyesnek és félelmetesnek gondolják, ezért minden erejükkel megpróbálnak ellenállni neki. 

Mivel az Úr nem az ő elgondolásaik szerint fog munkálkodni, ezért szembeszegülnek munkájával. „Miért ne ismernénk a Szentlelket – mondják – , hiszen már sok éve munkálkodunk?" Mivel nem válaszoltak az Úr figyelmeztetéseire és az Ő könyörgéseire, ezt állították: „Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem." (Jel 3:17) 

Tehetség s hosszú tapasztalatok sora nem elegendő ahhoz, hogy emberek a világosság közvetítőivé váljanak, hacsak nem álltak az igazság napsugarai alá, és hacsak el nem hívattak, ki nem lettek választva, és nem lettek előkészítve a Szentlélek hatalma által. Az Úr felemeli a szent dolgokban foglalatoskodó embert, ha alázattal meghajtja magát az Úr hatalmas karja előtt. A Szentlélek gazdag kegyelme árad ki rá. Önző, erős és makacs jellemtulajdonságai megláttatnak a világ világosságának fényében. „Hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz." (Jel 2:5) Ha tiszta szívvel keresed az Urat, Ő meg is talál téged. 

A vég közel van. Nincs vesztegetni való időnk! Az Úr gyermekeiről sugárzó fény tiszta, világos sugarakban terjed szét, hogy bemutassa Jézust az egyháznak és az egész világnak. 

(Review and Herald, 1890. december 23.)

Napi ige – Jézus rokonsága

„Sokaság ült körülötte, amikor ezt mondták néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott kinn keresnek téged. Ő pedig felelt nékik, mondván: Ki az én anyám avagy kik az én testvéreim? Azután elnézvén körös-körül a körülötte ülőkön, mondta: Ímé az én anyám és az én testvéreim! Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem, nőtestvérem és az én anyám.”

(Mk. 3:32–35)

„Milyen támaszra talált volna Krisztus földi rokonaiban, ha hittek volna benne, mint a menny küldöttében, ha együttműködtek volna vele, Isten dolgait cselekedve! Hitetlenségük azonban árnyat vetett Jézus földi életére. Egy része volt ez a fájdalom keserű poharának, amelyet miérettünk kiürített. Testvérei azt kívánták, hogy engedjen elgondolásaiknak, noha ez az eljárás semmiképpen sem egyezett meg az ő isteni küldetésével. Úgy tekintettek rá, mintha a tanácsukra szorult volna. Teljesen a saját emberi szempontjaik szerint ítélték meg őt. Azt gondolták, hogy ha csak olyasmit beszélne, amit az írástudók és a farizeusok is elfogadhatnak, akkor elkerülhetné a szavai által felidézett kellemetlen összeütközéseket... Tudták, hogy a farizeusok csak az alkalomra várnak, hogy őt vádolhassák, és úgy érezték, hogy erre elég okot is adott. (Lásd: Jn. 7:1–5)

Rövidre szabott lelki mértékükkel képtelenek voltak felfogni Jézus misszióját, amelynek teljesítéséért e földre jött. Ezért nem is éreztek iránta részvétet megpróbáltatásaiban... Nyugodtan kárhoztatták mindazt, amit nem tudtak megérteni. Szemrehányásaik mélyen, egészen az elevenébe vágtak Jézusnak. Lelke megfáradt és aggodalommal telt meg... Ezek nehezítették meg, és tették tövisessé az útját. Krisztust annyira kínozta a saját otthonában tapasztalt félreismerés, hogy megkönnyebbülést jelentett számára, ha oda mehetett, ahol megértették... Gyakran csak akkor nyugodott meg, ha egyedül lehetett, ha mennyei Atyjával érintkezhetett.

Akiknek Krisztusért kell szenvedniük, akiknek félreértést és bizalmatlankodást kell eltűrniük, még a saját családjukban is, azok megvigasztalódhatnak, ha arra gondolnak, hogy Jézus mindezt elviselte. Részvétet érez irántuk. Kéri, hogy az ő társaságát keressék, és találjanak enyhülést abban, amiben ő is talált: az Atyával való közösségben.”

(Jézus élete, „Kik az én testvéreim?” c. fejezetből)

AKARATUNK ÁTADÁSA

AKARATUNK ÁTADÁSA

„Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből." 

(Fil 2:13) 

Krisztus megígérte egyházának a Szentlélek adományát, és ez az ígéret ugyanúgy szól nekünk is, mint szólt tanítványainak. De mint minden ígéret, ez is feltételhez kötött. Vannak, akik hiszik és vallják, hogy igényt tartanak az Úr ígéreteire; beszélnek is Krisztusról és a Szentlélekről, de kapcsolatuk nem gyümölcsözik. Nem rendelik alá lelküket a krisztusi vezetésnek és az égi követ ellenőrzésének. Mi nem használhatjuk a Szentlelket. Ő használ fel bennünket. Rajta keresztül munkálkodik az Úr gyermekeiben és végzi „mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből." De ennek sokan nem vetik alá magukat. Saját maguk akarják magukat irányítani. Ezért nem kaphatják meg a menny ajándékát.

Csak azok kaphatják meg a Szentlelket, akik alázattal várják az Urat, és kívánják az Ő kegyelmét és vezetését. Az Úr várakozik az Ő kérésükre és a befogadás készségére. A megígért áldás, ha hittel kérik, magával hozza az Úr összes többi áldását is. Krisztus gazdag kegyelme nyújtja mindezt, és Ő kész ezzel mindenkit betölteni befogadóképessége szerint.

Amikor a Szentlélek birtokába veszi szívünket, át is alakítja egész életünket. Bűnös gondolatainkat messzire elűzi, gonosz cselekedeteinket elhagyjuk; szeretet, alázat és béke veszi át a harag, irigység és viszály helyét. Öröm lesz a szomorúság helyén, és tekintetünk a menny tisztaságát tükrözi. Senki sem látja azt a kezet, mely vállunkról leemeli a terhet, és senki sem veszi észre a mennyből leereszkedő fénysugarat. 

Az áldás akkor jő, mikor az ember hit által alárendeli akaratát Istennek. És az a hatalom, mely emberi szemmel nem látható, új lényt teremt bennünk Jézus képmására. 

Lelki életünk a Szentlélek által lélegzik. A Szentlélek elküldése Krisztus életének elküldése. A Lélek betölti az őt befogadó lelket és krisztusi jellemtulajdonságokkal ruházza fel. 

(Review and Herald, 1908. november 19.)

Napi ige – Vallás Krisztus nélkül

„Isten igazságát nem ismerve, az ő tulajdon igazságukat igyekeztek érvényesíteni és Isten igazságának nem engedelmeskedtek. Mert a törvény vége (célja) Krisztus, minden hívőnek igazságára (megigazulására).”

(Rm. 10:3–4)

„Jézus rámutatott arra, hogy a hamis tanítások befolyása kiirtja a lélekből az igazság értékelését és az utána való vágyat. »Senki, aki óbort iszik, mindjárt újat nem kíván, mert azt mondja: jobb az ó...« (Lk. 5:39) A farizeusok holt formákhoz ragaszkodtak, elfordultak az élő igazságtól és Isten erejétől. Ez okozta a zsidók vesztét és ez okozza sok lélekét napjainkban is. Ezrek követik el ugyanazt a hibát, amit azok a farizeusok, akiket Jézus Máté asztalánál megdorgált. Sokan inkább visszautasítják az igazságot, amely a világosság Atyjától száll alá, mintsem feladják valamely kedvenc elméletüket, eszméjüket, vagy bálványozott véleményüket. Önmagukban bíznak, a saját bölcsességükben. Nincsenek tudatában lelki szegénységüknek...

A törvényeskedő vallás sohasem vezethet lelkeket Krisztushoz, mert szeretetlen, Krisztust nélkülöző vallás. Az önigazult lelkületből származó böjtölés, vagy ima, utálatos Isten előtt... Az embernek meg kell szabadulnia önmagától, ki kell üresítenie magát, mielőtt teljes értelemben hívővé válhat Jézusban. Az Úr újjáteremtheti az embert, ha megtagadja énjét. Új tömlőkbe tölthető az új bor. Krisztus szeretete új élettel eleveníti meg a hívőt. Krisztus jelleme nyilatkozik meg abban, aki feltekint hitünk szerzőjére és bevégzőjére.”

(Jézus élete, Lévi-Máté c. fejezet)

A LEVÁLTOTT RUHA

A LEVÁLTOTT RUHA

„Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata."

(Mt 22:11-12) 

Dobd el az utcai viseletet és cseréld fel azt a mennyegzői ruhára, melyet Jézus készített el számodra! Így Jézussal együtt elfoglalhatod a menny trónjait. 

Az Úr vár mindenkit, aki úgy jön elé, ahogy van. Ne törjük magunkat önigazságunk építgetésén, önmagunk felmagasztalásán, érdemeink mutogatásán és tudományunkkal való büszkélkedésen. Csak ha a szelídség és alázatosság palástjában jársz és dolgozol, az Úr akkor munkálkodik érted − olyan munkával, melyre csak Ő képes. Az Úr munkálkodik benned, ahogyan azt Ő jókedvéből és akaratából teszi. Örömmel tölti el őt, ha lát téged Krisztus szeretetéhez ragaszkodni és abban megmaradni.

Ne hagyd, hogy bármi megrabolja nyugalmadat, békédet, és azt a bizonyosságot, hogy Krisztus elfogadott. Kérd számon minden ígéretét, és az mind a tiéd, ha teljesíted feltételeit. Az Ő szeretetében való megmaradás titka: teljes önmegtagadás és Krisztus utainak elfogadása. 

Maradandó békesség – kik érik ezt el? Csak akkor találjuk meg, ha elhagyjuk minden önfelmagasztalásunkat és önző nézőpontból való magaméregetésünket, megtagadjuk önmagunkat és elfogadjuk Krisztus útjait. Meg kell tanulnunk az Ő alázatát és szelídségét, mielőtt ígéretei beteljesedhetnének rajtunk. „Nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek." (Mt 11:29) 

A krisztusi szokások felvétele által alakul át az én − amikor felvesszük az Ő igáját és alárendeljük magunkat tanításának. 

Jézusnak átadni életünket sokkal többet jelent, mint azt egyesek gondolnák. Isten teljes önmegtagadást vár el. Addig nem fogadhatjuk be Szentlelkét, amíg szét nem törtünk minden igát, mely bennünket kifogásolható jellemtulajdonságainkhoz kötöz. Ezek az akadályok tartanak vissza bennünket attól, hogy Krisztus igáját hordozzuk és tanítása szerint éljünk. Nincs senki közöttünk, akinek már nem kellene tanulnia. Mindannyiunknak tanulnunk kell Krisztustól. 

(Review and Herald, 1899. április 25.)