szerda, április 02, 2025

Jézus Krisztus fizikai haláláról

Bevezetés

A názáreti Jézust zsidó és római tárgyalásokon hallgatták ki, megkorbácsolták és kereszthalálra ítélték. A korbácsolás mély csíkokban zúzta, szakította húsát, jelentős vérveszteséget okozva, ami valószínűleg keringési sokk beálltához vezetett, amit az a tény is bizonyítani látszik, hogy Jézus túl gyenge volt a keresztrúd (patibulum) Golgotára viteléhez. A keresztrefeszítés helyén csuklóit a patibulumhoz szegezték, és miután a patibulumot egy függőleges cölöpre (stipes) emelték, lábait a stipeshez szegezték.
A keresztrefeszítés fő kórélettani hatása a normális légzés zavara volt. Eszerint tehát a halál oka elsődlegesen keringési sokk és fulladás volt. Jézus halálát a dárda tette bizonyossá, amivel egy katona az oldalába szúrt. A mai orvostudomány értelmezése szerint a történelmi bizonyítékok arra utalnak, hogy Jézus halott volt, amikor levették a keresztről.

Tissot: View from the cross (A keresztről letekintve)

A názáreti Jézus élete és tanításai egy világvallás, a kereszténység alapját képezik, érezhetően befolyásolták az emberi történelem menetét, és a betegekhez való könyörületes viszonyulás kívánalma folytán a modern orvostudomány kialakulásához is hozzájárultak. Jézusnak mint történelmi személyiségnek a kiválósága és a halálához kapcsolódó szenvedés és küzdelem arra késztetett bennünket, hogy több tudományág bevonásával vizsgáljuk meg a keresztrefeszítés körülményeit. Ebből következik, hogy nem teológiai tanulmány elkészítése volt a szándékunk, hanem inkább egy orvosilag, történelmileg hiteles beszámoló annak fizikai haláláról, akit Jézus Krisztusnak neveztek.
Források
A Jézus halálára vonatkozó forrásanyagot irodalmi művek alkotják, nem a test, vagy a csontváz maradványai. Ennek megfelelően a Jézus haláláról szóló tanulmány megbízhatóságát elsősorban a források megbízhatósága határozza meg. E tekintetben a forrásanyag ókori keresztény és nem-keresztény szerzők írásaiból, mai írók műveiből és a torinói lepelből tevődik össze. A tudományos vizsgálat jogi-történeti módszerét alkalmazva a tudósok megállapították, mennyire megbízhatóak és pontosak az ókori kéziratok.Jézus haláláról a legbővebb és legrészletesebb leírást az Újszövetségben Máté, Márk, Lukács és János evangéliumaiban találjuk. Az Újszövetség többi 23 könyve megerősíti, de újabb észletekkel nem bővíti az 1. század zsidó és római jogrendszerére, valamint a korbácsolás és keresztrefeszítés módszerére vonatkozó ismereteinket. Seneca, Livius, Plutarkhosz és mások műveikben utalnak a keresztrefeszítés gyakorlatára. Kifejezetten Jézust (vagy kereszthalálát) Cornelius Tacitus, az ifjabb Plinius és Suetonius római, Thallus és Phlegon nem római történetírók, a szamoszatai Lukianosz, a Talmud és Josephus Flavius, a zsidó történetíró említi, bár ez utóbbi megbízhatósága - legalábbis részeiben - kérdéses.
A torinói leplet sokan Jézus halotti leplének tekintik, és néhány kiadvány ebből a feltételezésből kiindulva von le következtetéseket Jézus halálának orvosi vonatkozásait illetően. A torinói lepel és a közelmúlt régészeti feltárásai értékes adatokat szolgáltattak a keresztrefeszítés római gyakorlatáról. A mai írók magyarázatai, melyek az 1 században még rendelkezésre nem álló orvosi és tudományos ismereteken alapulnak, további bepillantást engednek Jézus halálának lehetséges folyamatába.

péntek, március 21, 2025

A Víz Világnapja

A víz világnapja

Az ENSZ 47. Közgyűlése az 1992-es dublini környezetvédelmi világkonferencia javaslatára március 22-ét a víz világnapjává nyilvánította, így 1994-óta emlékezünk meg e természeti kincsünkről, amely semmivel nem helyettesíthető. Idén a határokon átnyúló vízgyűjtőkre kívánják felhívni a figyelmet.
A Föld vízkészletének kevesebb mint három százaléka édesvíz, s ennek is csak tizede vehető közvetlenül igénybe (a többi sarki jégsapkákba, gleccserekbe zárva található). Az édesvízkészletek kiaknázhatósága és minőségének megőrzése hosszú távon széles nemzetközi együttműködést igényel.
Jelenleg a Föld 1,2 milliárd lakója nem jut egészséges és elegendő ivóvízhez, 2025-ben pedig már az emberiség kétharmadát fenyegeti majd ez a veszély (miközben a fejlett világ pazarlóan bánik az ivóvízkészletekkel). 
Évente mintegy 3,5 millióan halnak meg a földön rossz minőségű víztől vagy vízhiány miatt, az UNICEF becslése szerint naponta 4500 gyermekáldozata van a fertőzött víznek. Pedig ma már könnyedén megoldható a mikroorganizmusok és vírusok eltávolítása az ivóvizekből - igaz, nem olcsón. 
Egyes előrejelzések szerint ha a Föld éghajlata a jelenlegihez hasonló ütemben változik, megeshet, hogy néhány évtized múlva egyes térségekben ivóvízért háborúznak majd. 

Az ENSZ Közgyűlése a 2005-2015. közötti időszakot a "Víz az életért" cselekvés nemzetközi évtizedének nyilvánította. A világszervezet célként határozta meg, hogy a jövő évtized közepére a tiszta vizet ma még nélkülöző fejlődő világbeli lakosság több mint fele rendes ivóvízhez juthasson. A feladat óriási: az ivóvízellátás és a szennyvízelvezetés teljes körű megoldásához több ezer milliárd dollárnyi beruházásra lenne szükség a világon. A legnagyobb problémát a Szaharától délre fekvő országok helyzete jelenti, a legnépesebb államokban, Indiában és Kínában jobban felkészültek az ellátási gondok kivédésére.
Az Európai Unió valamennyi víz (folyó, tó, part menti víz) jó minőségének elérését tűzte ki célul 2015-re, de a tagországok - eltérő mértékben - elmaradnak a víztisztasági célkitűzések teljesítésében. 

Magyarország gazdag ugyan vízben, ám így is hozzávetőleg kétmillió ember nem juthat jó minőségű ivóvízhez, főként az alföldi vidékeken. Egy regionális ivóvízjavító program keretében sikerült az alföldi vizek arzéntartalmát 100-200-ról 50 mikrogramm/literre csökkenteni, a szigorú uniós normák szerint azonban ez is túl magas. A 2005-ben kezdődött, EU-támogatással végrehajtandó ivóvízjavító program eredményeként már csak 10 mikrogramm arzén lesz a hazai ivóvíz egy literjében. (Az arzénes ivóvíz fogyasztása idővel rákot okozhat, de a határérték közegészségügyi megítélése vitatott.)
... Magyarország területének több mint 95 százaléka nemzetközi vízgyűjtőre esik, így hazánk számára a felszíni és a felszín alatti vizekkel való gazdálkodás területén is különösen fontos a vízgyűjtőn osztozó országokkal való együttműködés.
Forrás: Alternatív Energia - http://www.alternativenergia.hu/a-viz-vilagnapja/2199



Képek forrása: http://www.vizvilagnap.hu/