MÁRCIUS VAN

Szécsi Margit: Március

Téli szellők, fújjatok csak,

játsszatok a hajamon.

Olvassz havat, melengető

márciusi szép napom.

Fagyos folyó megáradjon,

vessen bimbót minden ág.

Szebb a somfa gyenge szirma

mint a szürke jégvirág.

Március van, március van.

Ember s állat érzi már,

dong a kaptár, szárnyat rezget

százezernyi kismadár.

Jó volna a nagykabátot,

félredobni s könnyeden

játszani és birkózni a

városvégi zöld gyepen.

Jó volna már munkálkodni,

arra vár a kert, mező.

Szép reményhez, szorgalomhoz

kell a fény, a jó idő.

Pacsirtának kék magasság,

vetőmagnak tiszta föld –

Jöjj el, tavasz, földről, égről

már a telet eltöröld!

Reményik Sándor: Gyógyíts meg!

Én Istenem, gyógyíts meg engemet!

Nézd: elszárad a fám,

A testem-lelkem fája…

De épek még a gyökerek talán.

A tompa, tunya tespedés alatt,

Gyökereimben: érzem magamat,

És ott zsong millió melódiám.

Én Istenem, gyógyíts meg engemet!

Hiszen − nem is éltem igazában.

Csak úgy éltem, mint lepke a bábban,

Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben:

Rólam gondolt roppant gondolatod

Torz árnyékaképpen.

Egy kóbor szellő néha-néha

Valami balzsam illatot hozott.

Akkor megéreztem: ez az élet,

S megéreztem a Te közelléted, −

S maradtam mégis torz és átkozott.

Én Istenem, gyógyíts meg engemet.

Én szeretni és adni akarok:

Egy harmatcseppért is − tengereket.

S most tengereket látok felém jönni,

És nem maradt egy könnyem − megköszönni.

Bódás János: Krisztus „szamarai"

Uram, mi, kiket hálás
szolgáddá tett a hit,
hadd legyünk alázatos,
szelíd „szamaraid".

Vonulj be a világba
mirajtunk végre már,
vigyen szét minden tájra
sok millió „szamár":

sok millió hívő szív,
sok millió ajak,
sok kéz, betű vigyen, hogy
mindenütt lássanak,

s a világ minden népe
szórja kincsét eléd:
virágot és hozsánnát,
s szegény, beteg szívét.

Használj föl erre minket,
eljött a pillanat,
e túl okos világban
még sok „szamár" akad,

ki vállalja a szürkék
kockázatos sorát,
nem kér fényes palástot,
sem rangot, koronát,

de bölcsebb, mint a fényes
álkrisztus-paripák,
kik azt hiszek: nekik szól
hozsánna és virág.

Bódás János

1967

Lament – Siralom

Evangeline Paterson:   

                                          Siralom                                                         

Sírj , sírj azokért,
Akik buzgók az Úrért,
Fejüket feltartják,
És szívük hideg.
Hangjukat hallatják
Utcákon, tereken át,
Fennszóval kiáltanak.
De eltörik a megrepedt nádat,
A pislogó gyertyabelet kioltják.

Sírj, sírj, ne a taposottért,
(Mert az ő sírásuk felhat az égig,
és az Úr megtartja mind.)
Hanem sírj, sírj a taposókért.

Mert amikor jő az Úr,
A völgyek énekelnek,
És tapsolnak a hegyek,
Fények ragyognak mindenütt.

Akkor nyílik meg szemük,
Kietlen pusztán
elhagyatva, elhamvadva.
A kioltott gyertyabél szaga
keserűn hat orrukba,
Lábukat felsérti egyre
az összetört nád…
Fa, szalma, tarló és fű nem fakad,
Elszállnak a madarak.

Sírj, sírj azokért,
Akik kietlen pusztát hagynak
az Úr nevében.

„Lament”

By Evangeline Paterson
Weep, weep for those
Who do the work of the Lord
With a high look
And a proud heart.
Their voice is lifted up
In the streets, and their cry is heard.
The bruised reed they break
By their great strength, and the smoking flax
They trample.

Weep not for the quenched
(For their God will hear their cry
And the Lord will come to save them)
But weep, weep for the quenchers

For when the Day of the Lord
Is come, and the vales sing
And the hills clap their hands
And the light shines

Then their eyes shall be opened
On a waste place,
Smouldering,
The smoke of the flax bitter
In their nostrils,
Their feet pierced
By broken reed-stems…
Wood, hay, and stubble,
And no grass springing.
And all the birds flown.

Weep, weep for those
Who have made a desert
In the name of the Lord.

– Evangeline Paterson, “Lament,” Deep Is the Rock (Elms Court: Arthur H. Stockwell Limited, 1966).

Rónay György versei II.

Részlet Az élő Rónay c. kötetből:

Rónay György egész ciklusokra való négysorost írt az 1960-as és 70-es években, két szépséges magyar táj igézetében. Az egyik, ahol nyarait töltötte, a Balaton déli része, Balatonszárszó. Magam is voltam egyszer ott, amikor meglátogattam nyaralójukban. Az őszöket a Mátrában, Bagolyirtáson, egyházi üdülőben töltötte. Ezek a négysorosok számukban kötetnyire rúgnak. Ezért, amikor hatvanéves lett, a rá mindig figyelő, őt megkülönböztetett szeretettel figyelő pályatárs, Weöres Sándor egy négysorossal köszöntötte. Mondanunk sem kell, Weöres még Rónaynál is több négysorost írt, külön kötetet is megjelentetett belőlük, ahogy szonettjeiből is. Nyelvi virtuozitás ez, hiszen a „megért” igének csak egy számában és személyében játszhatunk így.

Weöres Sándor: Rónay Györgynek

A hatvan év, mit mindketten megértünk


nem jelenti, hogy gyümölcsként megértünk,


azt sem, hogy már mindent bölcsen megértünk, 

legföljebb egy garast mégis megértünk.

Rónay György a következőképpen „hálálta meg” a fenti versikét:

Weöres Sándornak

Hatvan évet ha megértünk, 

legalább már annyit értünk: 

ami kár ért, az is – értünk. 

Sebeinkből lett a vértünk.

 

Rónay György versei I.

Rónay György alábbi versei nem voltak eddig fellelhetők az interneten, ezért közzéteszünk belőlük párat:

Mozart

Én is csak a földre születtem,
az öröm mégis elkerül.
Árván didergek jég egemben,
halálig reménytelenül.

Kezem kinyúlik s visszaretten,
mert amiért nyúlt, elmerül.
Tudjátok, milyen türhetetlen
az égben élni emberül?

Gyönggyé fagyott a könny szememben,
s tündérek táncolnak szivemben,
ha kínomban kiáltanék.

Irgalom! Mentsetek meg engem!
mert nyomban elpattan az ég.
S a boldogság is buborék.

1958. január

Mózes

Bölcsőben ringtam, forgó vizeken,
vadul sodort haragod folyamárja,
míg ki nem vetett hullámod a sásba
s ott nem hagyott egy nádas szigeten.

Megtalált, fölvett, táplált kegyesen
irgalmasságod fáraó-leánya.
Nem hagytál belefúlnom a halálba,
mert valami szándékod volt velem.

Fölserdültem és addig bujdokoltam,
míg elém álltál a csipkebokorban.
„Ki vagy?” – kérdeztem, – „Az Aki Vagyok.”

Negyven éve járok a pusztaságban.
Népem nincs már, Kánaánt nem találtam.
De mutasd meg földed, ha meghalok.

Robert Burns: A zsellér szombatestéje

Robert Burns: 

A zsellér szombatestéje

Gőg, meg ne vesd hasznos munkájukat,

otthonukat és sorsuknak homályát.

Pompa, gúnyos mosoly nélkül fogadd

a szegények egyszerű krónikáját.

Gray

Barátom, kit szeretve tisztelek,

nem pénzért cseng föl hódoló dalom!
Lenézek minden önző érdeket;

baráti bókod vonzóbb jutalom.

Egyszerű skót versekbe foglalom

a szegénység elrejtett tájait;

ott is van érzés, jámbor buzgalom.

Tudom, ha Aiken kunyhóban lakik,

boldogabb, bár hírét-nevét nem ismerik.

November metsző, vad szele huhog;

a kurta téli nap végére jár;

hazatérnek a sáros állatok;

a sötét varjúraj fészkére száll.

Megáll a fáradt zsellér; a sivár

robotban töltött hét ma véget ér;

szerszámait is összeszedte már,

holnapra békés pihenőt remél,

és a lápföldön át fáradtan hazatér.

Mi az imádság? (vers)

Pecznyík Pál: Mi az imádság?

Az imádság: hívő ember lélegzetvétele; érte szíve Isten iránt, hálával van tele. Az imádság: égbe szálló mélységes hódolat; Istenünkkel a legbensőbb, szent, titkos kapcsolat. Az imádság: beszélgetés, őszinte, gyermeki; Atyával, ki a gyermekét, áldja és szereti. Imádság: a lélek szerve, amellyel lélegez; imádság nélkül a lélek, elsorvad, vége lesz! Az imádság: lelkünk szárnya, mely felfelé emel; Isten trónja elé suhan, s eléje térdepel. Az imádság: csodás ének, lelkünk szép éneke; miért nincs a szívünk mindig, ily énekkel tele? Az imádság: betegeknek esdő, mély sóhaja; Isten a sóhajt is hallja, s nem veti el soha. Az imádság: lelki fohász, Istenhez, kit szeret; aki Fiát áldozta fel, minden bűnös helyett! Az imádság: földi kérés, válasz rá mennyben van; Atyánknál, kit válaszáért, imádunk boldogan. Az imádság: hálaadás a sok szépért, jóért; mellyel Atyánk betölt minket, Fia váltságáért! Az imádság: csodás oltár, melyen áldozhatunk; hálaáldozattal azért, amit ad hű Urunk. Az imádság: felelősség, mert felelős vagyok; azokért, kiket imámban, szívemben hordozok. Az imádság: emberekhez lehajló szeretet; imádságban ölelhet át szívem, bús szíveket. Az imádság: vallástétel, merjük hát vallani; Megváltónknak Jézust, aki meg is tud tartani! Az imádság: lelki szemünk, amellyel láthatunk; már láthatjuk égi hazánk, melyet ád hű Urunk! Az imádság: felemelt kéz, s míg felemelve van; bűnünk felett, világ felett, győzhetünk boldogan. Az imádság: mély hódolat, hű Teremtőnk előtt; alázatunk, ha őszinte, Szentlelkével betölt. Az imádság: bűnvallomás, ha bánt, kínoz a bűn; ki őszintén bánja bűnét, azon megkönyörül! Az imádság: alázatos bűnbocsánat kérés; kinek Isten megbocsátott, nincs már abban félés. Az imádság: megbékülés égi Teremtőnkkel; aki békére törekszik, minden gyermekével. Az imádság: már e testben, drága benső élet; hűséges imádkozókra vár, az örök élet!

Szász Károly verse Munkácsy Mihályról

Honszerző Árpád e helyütt pihené ki nagy útját,

Sasszeme itt villant őse hazája felé.

Itt született Munkácsy Mihály, innen kele útra

S új eszményi hazát hódíta láng-ecsete.

Munkácsy Mihály szülőháza. Emléktábla leleplezése 1882 március 3-án.

Bibliai előadássorozatok Miskolcon 1996-2011 között

Régebbi sorozataink linkjei elérhetőek itt:

Miskolc, 2010/2011-es sorozat: 

Dr. Reisinger János bibliai előadássorozata

Mit tanulhatunk ma egy-egy bibliai könyvből?

2010. 2010.november 04.  A Biblia a halottkultuszról    Letöltés 
2010. 2010.december 02.  A Biblia Jézus testtélételéről Letöltés
2011. 2011.február 03.      Ruth könyve                           Letöltés
2011. 2011.március 03.     János II-III. levele                  Letöltés

2011. március 31.    Nehémiás könyve                   Letöltés

2011. 2011.április 28. Péter II. levele - a felvétel nem sikerült
2011. 2011.május 26. Malakiás könyve                          Letöltés

2011. október 06.      Malakiás könyve a családról  Letöltés

2011. november 03.   Józsué könyve   Letöltés

2011. december 01.   Lukács evangéliuma    Letöltés

Régebbi sorozataink:

Bibliai látomások

Különös példázatok a Bibliában

Jézus élete sorozat (1996-97)

Nevelés művészete sorozat

A Biblia jelképei sorozat

Miről szól a Jelenések könyve?

Példázatok a Bibliában

Hogyan győzhetjük le...

Hogyan segít Jézus?

Hogyan győzhetünk?

Szikszó

Jézus üzenetei a mai emberiségnek

Bibliai könyvek

Tiszaújváros

Hogyan győzhetjük le a csüggedést? (2005)

“Kinek tartanak az emberek?”

Irodalom, művészet

Versek és elemzések, előadások

Reisinger János előadása Dsida Jenőről

Reisinger János irodalomtörténész előadása Dsida Jenő költészetéről letölthető INNEN. Elhangzott Miskolcon, a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban, 2015. március 05-én.
A sorozat április 02-án folytatódik, négyhetente, még három előadással a nyári szünetig. (meghívót töltünk fel az előadásokról)

A SOROZAT KORÁBBI ELŐADÁSAINAK HANGANYAGA

Az elhangzott versek:

Dsida Jenő / A gyöngék imája

Jó Uram, aki egyként letekintesz 
bogárra, hegyre, völgyre, 
virágra, főre, szétmáló göröngyre, – 
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz 
csak nagyon-nagyon gyönge.

Mert pókháló és köd a szív, 
selyemszőttes az álom, 
pehelykönnyű és szinte-szinte semmi 
s én erőtlen kezem 
még azt sem tudja Hozzádig emelni.

De azért vágyaim ne dobáld a sárba, 
ami az Óceánnak 
legdrágább, legkönnyesebb gyöngye! 
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz 
csak gyönge, nagyon gyönge.

1924


Dsida Jenő / Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.

1933



Dsida Jenő / Krisztus

Krisztusom,
én leveszem képedet falamról. Torz
hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase
tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy.
Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan
derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen
enyhe pirosnak, mint a tejbeesett rózsa.
Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is
számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű
voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló.
Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek
útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit
s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget
nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai.
Hangod fájó hullámokat kavart, mikor
a sok beszéd után rekedten újra
szólani kezdtél. Megtépett és színehagyott
ruhádon vastagon ült a nagy út pora,
sovány, széltől-naptól cserzett arcodon
bronzvörösre gyúlt a sárgaság s két
parázsló szemedből sisteregve hullottak
borzas szakálladra az Isten könnyei –

1933


Dsida Jenő / Egyszerű vers a kegyelemről

Csodákat próbáltam:
arannyal, ezüsttel
hivtam a népeket,
jöjjenek énhozzám!
Hiába, hiába,
az arany nem kellett,
az ezüst nem kellett,
nem jöttek énhozzám.

Elmondtam naponta
tíz hegyibeszédet,
gyönyörü szavakat,
igéző szavakat,
hiába, hiába:
egy fül sem fülelte,
egy szív sem szívelte
a hegyibeszédet.

Tüzet is akartam
rakni az erdőben:
nyulacska ne fázzék,
őzike ne fázzék, -
hiába, hiába!
Gyujtófám kilobbant
és a tűz nem akart
gyúlni az erdőben.

...S egyszer csak maguktól
gyűlnek az emberek,
együgyű szavamtól
sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell
s a tűz is felszökken, -
az Úr áll mögöttem.

1934



Dsida Jenő / Sírfelirat

Megtettem mindent, amit megtehettem,
kinek tartoztam, mindent megfizettem.
Elengedem mindenki tartozását,
felejtsd el arcom romló földi mását.

1935. július 9.

Dsida Jenő (Szatmárnémeti, 1907. május 17. – Kolozsvár, 1938. június 7.) erdélyi magyar költő.

Reviczky Gyula: Tartsatok bűnbánatot!

Reviczky Gyula: Tartsatok bűnbánatot!

Megromlott már a régi erkölcs.
Egy kor veszőbe’ van megint.
Szakadj le, új idők viharja!
Pusztíts, dühöngj kedved szerint.
Bábel tornyának épitői,
Hogy’ összezagyválódtatok.
Kezdhetitek megint elülről...
Óh, tartsatok bünbánatot!

Jut-e még eszetekbe néha,
Mi az az Isten ostora?
Mért kellett jönni vízözönnek,
S hogy mért pusztult el Szodoma?...
Erős Spartára, bölcs Athénre,
Rómára nem gondoltatok?...
Egy népvándorlás jöhet újra!...
Óh, tartsatok bünbánatot!

Kérkedtek azzal, hogy e század
Mily bölcs, erős, mindenható.
Nem leli kedvét délibábban
S abban, mi szép, de nem való.
Ledöntött minden régi bálványt;
De a sziv semmit sem kapott.
Nem boldog és nem jó az ember!...
Óh, tartsatok bünbánatot!...

Jól tudom én is, hogy a szellem
Az ember dísze, jobb fele;
De jaj, ha csak józan sivárság,
Örömtelenség jár vele.
Mely megöli a gyermekálmot,
Óh, az a szellem átkozott!
Nem bölcs, a ki csak tud s nem érez...
Óh, tartsatok bünbánatot!

A gyermek űzi még a lepkét,
Vigan bársonymezőt tapos.
Czukorról annyit tud, hogy édes
S a virágról, hogy illatos.
A természet még egyre dajkál,
A nap reánk áldást ragyog;
Csak a bölcs ember szíve parlag!...
Óh, tartsatok bünbánatot!

Megoldható-e annyi rejtély?
S a tudás haszna óh, mi lesz!...
A föld s nap élte is mulandó
S velük az ember is kivesz.
S ki végsőnek marad, bevallja,
Hogy boldogság itt nem lakott;
Csak élvvágy s harcz az isten ellen!...
Óh, tartsatok bünbánatot!

Hiába minden kutatások;
Gyöngék vagyunk és kicsinyek.
Áldott, ki a könnyet letörli
S megért egy szerető szivet.
Ugy jártok, mint a zord titánok; -
Csupán az istenek nagyok.
Az ő hatalmuk víhatatlan!...
Óh, tartsatok bünbánatot!

Jöjjetek sírni templomomba;
Verjétek bünös melletek’,
S a szeretet nagy istenétől
Jó, tiszta szívet kérjetek.
A könnyezőhez, búsulóhoz
Vigasztaló szót szóljatok.
Egymást ölelve, megbocsátva:
Igy tartsatok bünbánatot!

Rónay György költészete - Reisinger János előadása

 

 Reisinger János irodalomtörténész előadása, könyvbemutatója, személyes visszaemlékezései Rónay György költővel, műfordítóval való kapcsolatáról elhangzott 2014. június 12-én a miskolci Megyei Könyvtárban. 

Az előadás letölthető INNEN.

A sorozat többi része megtalálható ITT.

Reisinger János Az élő Rónay című kötete, mely a 2014-es könyvhétre jelent meg, 1.000 Ft-os áron megrendelhető az Oltalom Alapítvány elérhetőségén (06-1/343-33-33).

Az alábbiakban pár verset és a könyvből pár oldalt lehet megtekinteni:

Rónay versek

 

 

 

Pilinszky János költészete - Reisinger János előadása

Reisinger János irodalomtörténész személyes visszaemlékezésekkel tűzdelt előadása Pilinszky János költészetéről meghallgatható EZEN A LINKEN.
Elhangzott a miskolci Megyei Könyvtárban 2014. május 8-án.

A sorozat többi része elérhető itt: http://miskolc.kerak.hu/Eloadas/Entries/2014/5/31_Reisinger_Janos_irodalmi_eloadasai.html

Reisinger János előadásban is ajánlott kötete, Pilinszky János Csönd és közelség című füveskönyve megvásárolható itt:
 http://www.lazikiado.hu/lazi-konyvek/konyv/csond-es-kozelseg-pilinszky-janos/

Pilinszky János: Introitus

Ki nyitja meg a betett Könyvet?

Ki szegi meg a töretlen időt?

Lapozza fel, hajnaltól-hajnalig

emelve és ledöntve lapjait?

Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni

ki merészel közülünk? S ki merészel

a csukott könyv leveles sűrűjében,

ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel?

És ki nem fél közülünk? Ki ne félne,

midőn szemét az Isten is lehunyja,

és leborulnak minden angyalok,

és elsötétül minden kreatúra?

A Bárány az, ki nem fél közülünk;

egyedül Ő, a Bárány, kit megöltek.

Végigkocog az üvegtengeren,

és trónra száll. És megnyitja a Könyvet.

(A Vigilia 1961. decemberi számából)