Napi ige - Az éneklés értéke

„Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a Te nevednek, óh Felséges, hirdetni jó reggel a Te kegyelmedet, és éjjelente a Te hűséges voltodat!

(Zsolt. 92,2–3)

„Dávid változatos életének viszontagságaiban énekek által tartotta fenn a mennyel való összeköttetését... Jézus gyakran hárította el földi életében a kísértéseket énekkel. Ha éles, bántó szavak hangzottak el ellene, vagy ha az Őt körülvevő légkör elégedetlenséggel, bizalmatlansággal, vagy ellenségességgel telítődött, akkor gyakran hallatta a hit és a szent öröm énekét. A húsvéti ünnepek ama szomorú estéjén is, mikor elárultatása és halála előtt állt, a zsoltár szavaival emelte fel hangját...
Ha helyesen alkalmazzuk, a zene Isten értékes adománya, amely felemeli a gondolatokat, fogékonnyá tesz a magasabbrendű dolgok iránt... 

Kevés olyan hatásos eszköz van arra, hogy Isten Igéjét az emlékezetünkben tartsuk, mintha ének formájában ismételjük el. Az ilyen éneknek csodálatos hatalma van. Ereje van arra, hogy a nyers és faragatlan természetet legyőzze, a gondolatokat megelevenítse, együttérzést ébresszen, harmóniát hozzon létre a cselekedetekben, száműzze a sötétséget és a balsejtelmeket, amelyek megsemmisítik a bátorságot és meggyengítik a jóért való fáradozások erejét... Sohase tévesszük szem elől az ének, mint nevelő eszköz értékét!"

(Nevelés, Költészet és ének c. fejezetből)

Napi ige - Kapaszkodás Krisztusba

„Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a cédrus a Libánonon."

(Zsoltár 92,13)

„A keresztény ember jelleme gyakran az isteni eszméktől idegen környezetben, gúnyolódások közepette fejlődik ki. Úgy kell megállnia, mint a pálmafának a sivatagban. A pálmafát a nappalok keménysége gyötörheti, a sivatagi homok sértheti a gyökereit és belepheti a törzsét, mégis örökzölden él a szikkasztó homokon. Ha eltávolítod a homokot egészen le a gyökérig, akkor rájössz a dolog nyitjára. A gyökér mélyen lenyúlik a föld mélyében lévő, rejtett vízforrásig. 

Ilyen a hívők Krisztusban elrejtett élete. A gonoszság között is megmaradnak lelkileg tisztának, igaznak, hűségesnek... Számukra Jézus az örök élet kútforrása. A hit olyan, mint a pálmafa gyökérzete: a láthatatlan mélybe hatol, hogy onnan merítsen, az élet forrásából.” 

(Signs of the Times, 1886. júl. 8.)

„Ha a lélekben Krisztus szeretete lakozik, akkor – ha ma még olyan is, mint a száraz ág – olyanná lesz, mint Libanon cédrusa, melynek gyökerei a nagy vizekig érnek. A cédrus erős gyökérzetéről nevezetes. A törzset nem néhány rost vagy gyökérfonat erősíti a földhöz, hanem gyökérzete úgy hatol a sziklás talajba, mint az erős ék, mind mélyebbre és mélyebbre, hogy végül szilárd részt érve rögzítse a fát. Mikor erős vihar tépázza a koronát, a gyökérzet megbízhatóan védi. Milyen Istentől áldott cédrus lehetne Krisztus minden követője, ha mélyen gyökerezne az igazságban, és szilárdan kötődne az örökkévaló Kősziklához!"

(Review and Herald, 1882. jún. 20.)