Napi ige – Kérések

„Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek.”

(Mt. 7:7)

„Semmilyen más feltételhez nem köti Isten ezeket az ígéreteket, minthogy az ő kegyelmét éhezzétek, tanácsát kérjétek és szeretete után vágyódjatok. »Kérjetek!« A kéréssel bizonyítjátok azt, hogy felismeritek ínségeteket és amennyiben hittel kéritek, meg is kapjátok, amit kértek. 

Isten zálogul adta az ő szavát, tehát bizonyosak lehetünk abban, hogy megtartja ígéretét. Ha őszintén közeledtek hozzá, akkor nem kell félnetek attól, hogy merészségnek tartja, ha ígéretének teljesítését kéritek. Ha azokat az áldásokat kívánjátok, amelyekre szükségetek van, hogy jellemeteket Krisztus képmására alakíthassátok át, akkor olyasmit vártok, ami összhangban áll az ő ígéretével... Amit állandóan felhozhatunk Isten előtt, az nagy nyomorúságunk, ezért szorulunk teljesen megváltó hatalmára.

Ne csak Isten áldása után, hanem Isten után is sóvárogjatok... Isten keres titeket, s a ti iránta érzett vágyakozásotok az ő Lelkének vonzása. Engedjetek a Lélek vonzásának!... Kopogtassanak a kegyelem ajtaján mindazok, akik Isten áldása után vágyakoznak és mondják meggyőződéssel: »Uram, te megígérted, hogy aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és hogy a zörgetőnek megnyittatik«.

Egyetlen szerető apa sem tudná elutasítani éhes gyermekét, ha kenyeret kér tőle. Az ember pedig annyira bizalmatlan Istenével szemben, hogy nem hiszi el, hogy meghallgatja kérését. Elgondolható-e, hogy Isten csak ígéri az embernek a jó és tápláló eledelt, azután pedig követ adna helyette?”

(Gondolatok a hegyibeszédről, Kérjetek és adatik néktek c. fejezetből)

A GYŐZELEM BIZTOS

A GYŐZELEM BIZTOS

„Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot." 

(Jn 16:33)

Amíg itt élünk e földön, nem lesz menekvésünk a küzdelmektől és kísértésektől. De minden viharban van egy biztos menedékünk. Jézus mondta: „E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot." Sátán erői felsorakoztak ellenünk. Elszánt és kitartó ellenséggel kell szembeszállnunk, de ha figyelünk Krisztus intelmeire, akkor biztonságban leszünk. Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek." (Mt 26:41) Van ellenség, melynek ellene kell állnunk és amelyet le kell győznünk, de Jézus a mi oldalunkon áll, készen arra, hogy erőt adjon minden támadásnál. „Az a győzedelem, mely legyőzte a világot, a mi hitünk." (1Jn 5:4) 

Hitszemünkkel láthatjuk, amint Jézus közbenjáróként Isten jobbján áll. Hitszemeinkkel szemlélhetjük azokat a lakóhelyeket, melyek végett Jézus elment, hogy elkészítse az Őt szeretőknek. Hitünkkel szemlélhetjük a ruhát és a koronát, mely a győzőkre vár. Hitben hallhatjuk a megváltottak énekét és közel érezhetjük magunkhoz az örök dicsőséget. Szeretetből fakadó engedelmességgel kell közelednünk Jézushoz, ha látni szeretnénk a Királyt teljes pompájában.

A hitben békét találunk, örömet a Szentlélekben lelünk. Higgy! Higgy! Szívemből kiáltom, hogy higgy! Pihenj meg Istenben! Ő képes megtartani azt, amit rábíztál és Ő, aki szeretett téged, sokkal többet ad neked, mint a győzelmet.
De emlékezz arra, hogy a nagy megméretésnél az kerül ki győztesen, aki a menyegzői ruhát magán viseli. A kísértések nagy hullámai mindannyiunkra rázúdulnak. De az őrködés nehéz munka. A viszontagságok éjszakája már majdnem elmúlt. Krisztus nemsokára eljön. Készülj hát! Isten angyalai arra törekszenek, hogy figyelmedet elvonják önmagadról és a földi dolgokról. Ne fáradozzanak hiába. Hitre, élő hitre van szükséged, mely szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. Emlékezz a Golgotára és a rettenetes, végtelen áldozatra, melyet Jézus hozott az emberért. Ő hív téged ma, hogy jöjj hozzá, amint vagy, és legyen Ő erőd forrásává és örök barátoddá.

(Review and Herald, 1894. április 17.)

KÖVESSÜK A PÉLDAKÉPET!

KÖVESSÜK A PÉLDAKÉPET!

„Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre: Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg." 

(1Pt 2:21-24) 

Jézus elszenvedte minden megpróbáltatásunkat és üdvösségünk fejedelme a szenvedések által lett tökéletessé. Ebben az életben kell bebizonyítanunk, hogy kiálljuk-e Isten próbáját, vagy sem. Sátán kísértései elérnek minket, és meg leszünk próbálva, de a legfontosabb kérdés az, hogy győzni fogunk-e, hogy győztesek leszünk-e? Nagy Példaképünkhöz hasonlóan, Isten Igéjének fegyverével megütközhetünk Sátánnal, és amikor arra kísért minket, hogy gonoszt cselekedjünk, mondhatjuk neki: „Meg van írva." (Mt 4:4) 

Sátán sok hitvalló kereszténynél jobban tudja, hogy mit ír az Ige, mert szorgalmasan tanulmányozza a Bibliát, és azon mesterkedik, hogy az igazságot eltorzítsa és az embert az engedetlenség ösvényére csalja. Arra készteti az embert, hogy hanyagolja el Isten Szavának kutatását, mert tudja, hogy az őellene tanúskodik: bebizonyítja, hogy tettei gonoszak. Úgy írja le őt, mint lázadó angyalt, aki levettetett a mennyből és maga után vonta a mennyei seregek egyharmad részét is a Teremtőjükkel szembeni lázadásba. 

Sátán állandóan arra törekszik, hogy elvonja az emberek elméjét Istentől és az ő Igéjétől. Tudja azt, hogy ha rá tudja venni az embereket arra, hogy hanyagolják el Isten Igéjét, akkor hamarosan arra is ráveszi őket, hogy távolodjanak el a Szentírás kívánalmaitól és végül felejtsék el Alkotójukat is. Aztán majd elfogadják Isten és az ember ellenségének javaslatait és utasításait, s a gonosz emberek és gonosz angyalok szövetséget alkotnak a menny Istene ellen. 

Akik hűségesek maradnak Istenhez, azok próbáknak és kísértéseknek lesznek kitéve, de ha Istennek élnek és életük el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben, akkor tudni fogják azt is, hogy milyen áldásokat áraszt Isten azokra, akik hűségesek és engedelmesek. 

(Signs of the Times, 1893. augusztus 28.)

Napi ige – A mai nap terhe

„Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől... elég minden napnak a maga baja.”

(Mt. 6:34)

„Ha az elvégzendő munkánk megoldását magunk vesszük a kezünkbe és saját bölcsességünkben bízva akarunk sikert elérni, akkor olyan terhet veszünk a vállunkra, melyet nem Isten helyezett ránk, mert segítsége nélkül akarjuk hordozni. Magunkra vállaljuk azt a felelősséget, ami Istent illeti és így mintegy helyettesíteni akarjuk őt. Bizonyára lesznek gondjaink. Felkészülhetünk veszedelmekre és veszteségekre, mert azok elmaradhatatlanok. De ha igazán hisszük, hogy Isten szeret bennünket és a javunkat akarja, akkor a jövő nem fog aggasztani bennünket. Úgy bízzunk Istenben, mint a gyermek bízik szerető szüleiben. Gondjaink és szenvedéseink eltűnnek, mert akaratunk megnyugszik Isten akaratában.

Krisztus nem ígérte azt, hogy a holnapi nap terheit már ma hordja helyettünk. Ezt mondta: »Elég néked az én kegyelmem« (II.Kor. 12:9). Miként a pusztában hullott a manna Izráel seregei számára, úgy adatik számunkra is naponként a mennyei kenyér. Csak egyetlen nap a miénk, e nap folyamán éljünk Istennek. E napon tegyük le ünnepélyesen terveinket az ő kezébe, s vessük rá gondjainkat, mert ő gondot visel rólunk... 

Ha Krisztus igáját – az engedelmesség és a szolgálat igáját – hordod, akkor elcsitulnak panaszaid, megszűnik minden viszontagságod és megoldódnak a legbonyolultabb talányok is.”

(Gondolatok a hegyibeszédről, Igaz istentisztelet c. fejezetből)

GYŐZELEM A CSATATÉREN

GYŐZELEM A CSATATÉREN

„Én a te igédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól."

(Jn. 17:14-15) 

A kereszténynek elvégzendő kötelességei vannak ezen a világon, és Isten felelősségre fogja vonni, hogy hűségesen elvégezte-e azokat. Nem az a kötelessége, hogy kolostor falai közé vonuljon, sem az, hogy kerülje a világiakkal való kapcsolatot. Igaz ugyan, hogy elvei a legszigorúbb vizsgálat alá kerülnek, és fájdalmasan érintik azok a dolgok, amelyeket szemeivel lát és füleivel hall. De miközben hozzászokik a látványhoz és a hangokhoz, nem szabad, hogy ezeket meg is szeresse. 

A világgal való érintkezésünk közepette hajlamosak vagyunk átvenni a világ lelkületét, felvenni szokásait, ízlését, kívánságait. Nekünk azonban ez a parancs szól: „menjetek ki közülök és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, és leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá." (2Kor 6:17-18) 

Sohase hagyjátok, hogy a világ azt mondhassa, hogy a világiak és Krisztus követői egyformák ízlésükben és tevékenységükben; mert Isten válaszvonalat húzott népe és a világ közé. Ez a válaszvonal széles, mély és tisztán látható, nem vegyül el oly mértékben a világgal, hogy ne lehetne megkülönböztetni a két oldalt. „Ismeri az Úr az övéit." (2Tim 2:19) „Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket." (Mt 7:20) 

Csak ha imában vigyázva és az élő hitet gyakorolva járunk, akkor tudjuk magunkat épségében megőrizni a Sátántól jött kísértések között; „mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk". (1Jn 5:4) 

Szíveddel mindig a hit nyelvén beszélj: „Jézus azt mondta, hogy elfogad engem, és én elhiszem azt, amit mondott. Én dicsérni akarom őt; dicsőíteni az Ő nevét." Sátán melléd férkőzik, és azt súgja, hogy semmi örömöd nem lesz ebben. 

Te így válaszolj: „a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Isten gyermeke vagyok, mindenem megvan, amiért örvendhetek. Megbízom Jézusban. Isten törvénye a szívemben van; egyetlen lépésem sem fog megcsúszni."

(Signs of the Times, 1884. május 15.)

A GYŐZELEM ÖRÖMET SZEREZ A MENNYBEN

A GYŐZELEM ÖRÖMET SZEREZ A MENNYBEN

„Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilencvenkilenc igaz emberen, akiknek nincs szüksége megtérésre." 

(Lk 15:7)

Sátán állandóan azon mesterkedik, hogy az emberi elme feletti uralmat megszerezze, ám Isten angyalai szakadatlanul azon fáradoznak, hogy a lankadt kezeket erősítsék, a remegő térdeket kiegyenesítsék ott, ahol Istent hívják segítségül. Isten minden gyermekéhez szól az ígéret: 

„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik." (Mt 7:7-8) 

Az Úrnak mindig voltak igaz szívű követői, nők és férfiak, akik áldozattal erősítették meg a szövetséget. Nem tértek le a becsületesség útjáról. Folt nélkül őrizték meg magukat a világtól, és az élet fénye vezette őket, hogy legyőzzék ádáz ellenségüket. Az emberi lények ki akarják-e venni részüket a Sátánnal szembeni harcból? Ha ezt teszik, akkor Sátán biztosan elfut tőlük. Az angyalok, akik megteszik érted mindazt, amire te nem vagy képes, együttműködésedre várnak. Várnak arra, hogy válaszolj Krisztus hívására. Közeledjetek Istenhez és egymáshoz! Akaratoddal állj Isten akarata mellé, óhajoddal, csendes imáddal, a sátáni ténykedésekkel szembeni ellenállásoddal maradj mellette! Amíg az az óhajod, hogy ellenállj az ördögnek, és ezért őszintén így imádkozol: szabadíts meg a kísértéstől, amilyen a napod, olyan lesz az erőd. 

A mennyei angyalok munkája az, hogy közel jöjjenek a megfáradthoz, a megkísértetthez, a szenvedőhöz. Hosszan és állhatatosan dolgoznak azért, hogy megmentsék a lelkeket, akikért Krisztus meghalt. Amikor a lelkek nagyra értékelik lehetőségeiket, és értékelik a küldött mennyei segítséget, akkor majd válaszolnak a Szentlélek értük végzett munkájára; s mikor akaratukkal Krisztus akarata mellé állnak, angyalok viszik sietve a jó hírt a menny felé, és jelentik azokat a sikereket, melyeket a lelkeknél elértek, akikhez küldettek, és a mennyei sereg együtt örül velük.

(Review and Herald, 1899. július 4.)

A MEGPRÓBÁLTATÁS ÉS AZ ELLENÁLLÁS HASZNOT HOZ

A MEGPRÓBÁLTATÁS ÉS AZ ELLENÁLLÁS HASZNOT HOZ

„Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek." 

(1Pt 4:12-13) 

Az ellenállás, mellyel megütközünk, sokféleképpen bizonyulhat előnynek. Ha megfelelő módon viselik el, oly erényeket fejleszt ki, amelyek sohasem jelentek volna meg akkor, ha a kereszténynek nem kellett volna próbákat kiállnia. A hit, a türelem, a béketűrés, a mennyei gondolkodás, a gondviselésbe vetett bizalom, valódi együttérzés a tévedővel, mind a helyesen viselt megpróbáltatások gyümölcsei. Ezek a Lélek kegyelmi ajándékai, melyek rügyeznek, virágoznak és gyümölcsöt hoznak a próbák és nehézségek között. A szelídség, az alázat és a szeretet mindig ott virágzik a kereszténység fáján. Ha jó és őszinte szívbe fogadjuk be az Igét, a makacs lélek megalázkodik, és a hit az ígéretek megragadásával Jézusra hagyatkozva győzelemre jut. „Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk." (1Jn 5:4)

Aki megnyitja az Írásokat, és a mennyei mannával táplálkozik, az az isteni természet részese lesz. Krisztuson kívül nincs élete és tapasztalata. Meghallja Isten szavát, aki így szól az égből: „Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm." (Mt 3:17) Ez a hang biztosíték számára, hogy elfogadták őt Jézusban. Tudja, hogy jellemben olyanná kell lennie, mint Ő, akiben az Isten gyönyörködik. Az Atya teljességgel elfogadta Krisztust, mint helyettesünket, kezesünket; ezért mindenki, aki Krisztus nevéről neveztetik, távozzék el minden szennytől, és legyen jellemben Krisztussal egy, hogy ne kelljen szégyellnie Jézusnak őt testvérének hívni. 

Akiben mi bízunk, bizonyította már magáról, hogy Ő bizonyos segítség a szükség minden idejében. Amint közelében vagyunk, mind jobban és jobban átformálódunk az Ő képére. „Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arcczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, [mely azt jelenti jellemről jellemre] úgy mint az Úrnak Lelkétől." (2Kor 3:18) 

„Mert az Isten, aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett." (2Kor 4:6) 

(Review and Herald, 1892. június 28.)

Napi ige - Hitünk bástyája

„Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.”

(Mt. 5:18)

„A tudósok nézetei, a tudomány következtetései, a többség hangja, az egyházi zsinatok hitvallásai és határozatai, külön-külön és együttvéve sem tekinthetők bizonyítéknak egy hitpont mellett, de úgyanúgy ellene sem. Mielőtt bármilyen tantételt vagy előírást elfogadnánk, kérdezzük meg, hogy »mit szól az Úr«, alkalmazzuk az Írás próbáját... Az üdvösségünk forog kockán. 

Minden embernek személyesen kell kutatnia a Szentírást... Azért tűnik legyőzhetetlennek sokszor a kísértés, mert nem a Szentírás fegyvereivel próbálja legyőzni Sátánt. De angyalok veszik körül azokat, akik jártasak akarnak lenni Isten dolgaiban. A bajban az angyalok emlékeztetik őket az éppen akkor szükséges igazságokra...

A próba idején fog kitűnni, hogy ki tette élete szabályává Isten Igéjét. Nyáron nem ütközik ki a különbség az örökzöld és a többi fa között. De amikor eljön a tél és a fagy, akkor az örökzöld változatlanul zöld marad, a többi fa pedig lehullatja leveleit. A kétszínű hitvallót sem lehet megkülönböztetni most az igazi kereszténytől. De küszöbön van az az idő, amikor a különbség nyilvánvaló lesz. 

Ha ismét feltámad az ellenségeskedés, ha újra úrrá lesz a vakbuzgóság és a vallási türelmetlenség, ha lángra lobban az üldözés, a langymelegek és a képmutatóak azonnal meginognak, és feladják a hitüket. Az igazi keresztény azonban megáll sziklaszilárdan. Hite még erősebb, reménysége még ragyogóbb lesz, mint amilyen a jólét napjaiban volt.”

(Nagy küzdelem, A Szentírás védőbástya, c. fejezetből)

Napi ige – A kősziklán állva

„Azért ha valaki hallja éntőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát. Ömlött az eső és eljött az árvíz, fújtak a szelek és beleütköztek abba a házba, de nem dőlt össze, mert a kősziklára építtetett.”

(Mt. 7:24–25)

„Amikor Isten műve új életre kel, akkor mindig megélénkül a gonoszság fejedelmének munkája is. Most is összeszedi minden erejét a Krisztus és követői elleni végső küzdelemhez. Nemsokára tanúi lehetünk utolsó nagy csalásának. Az antikrisztus majd szemünk láttára viszi véghez bámulatos tetteit. A hamisítvány olyannyira hasonlít majd az igazihoz, hogy csakis a Szentírás által lehet különbséget tenni közöttük. Minden kijelentést és minden csodát a Biblia bizonyságtételével kell ellenőrizni. Azok, akik Isten parancsolatainak igyekeznek engedelmeskedni, gúnynak és támadásnak lesznek kitéve. Egyedül csak Isten segítségével állhatnak meg. Ahhoz, hogy el tudják viselni a rájuk váró próbát, meg kell érteniük Isten akaratát, Igéjének kinyilatkoztatásait...

Csak azok fognak mindvégig kitartani az utolsó nagy küzdelemben, akik erre az időre felvértezték az értelmüket a Biblia igazságaival. Egyszer mindenki fel kell, hogy tegye magának ezt a súlyos kérdést: Istennek engedelmeskedjem-e vagy az embereknek? A döntő óra már a küszöbön van. Szilárdan áll-e lábunk a kősziklán, Isten változhatatlan Igéjén? Ki tudunk-e tartani híven »Isten parancsolatai és a Jézus hite« mellett... (Jel. 14:12)?”

(Nagy küzdelem, A Szentírás védőbástya c. fejezetéből)

Napi ige – Isten siratja gyermekeit

„Amikor közeledett és látta a várost, sírt azon, mondván: Vajha megismerted volna te is csak e te mostani napodon is amik a te békességedre valók! De most elrejtettek a te szemeid elől.”

(Lk. 19:41–42)

„Isteni szánalom és sóvárgó szeretet fejeződött ki e szomorú szavakban: »Jeruzsálem, Jeruzsálem! Aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit a szárnya alá, és te nem akartad« (Mt. 23:37). Ó, te nép, aki minden más népnél nagyobb kegyelemben részesültél, bárcsak felismerted volna meglátogatásod idejét és azt, ami a te békességedet szolgálja! Feltartóztattam az igazságszolgáltatás angyalát, megtérésre szólítottalak, de hiába... »Nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen« (Jn. 5:40).

Krisztus a megátalkodott, hitetlen, lázadó és Isten büntető ítélete elé siető világ szimbólumát látta Jeruzsálemben. Az elbukott emberiség szenvedéseinek súlya nehezedett a lelkére. Ez késztette a mérhetetlenül fájdalmas kiáltásra. Ismerte a bűn történetét, amire rányomta bélyegét az emberi szenvedés, a könny és vér. Szíve szánalomra indult a föld nyomorgó, szenvedő lakói iránt. Mindenkin szeretett volna segíteni. De még az ő keze sem fordíthatta el a nyomorúságok árját, mert csak kevesen akartak meríteni a segítség egyedüli forrásából. Jézus kész volt meghalni azért, hogy lehetővé tegye számukra az üdvösséget. 

Milyen döbbenetes jelenet: a menny Királya sír! Az örök Isten Fia nyugtalan, és meggörnyed a fájdalom súlya alatt! Az egész menny megrendült.

Itt láthatjuk, hogy milyen rettenetes dolog a bűn. Arról tanúskodik ez a jelenet, hogy milyen nehéz feladat még a végtelen hatalom számára is, megmenteni a bűnöst az isteni parancsolatok áthágásának következményeitől... A bűn foglyainak milliói, akik Sátán rabszolgái... még az ő meglátogatásuk napján sem hajlandók meghallgatni az igazság igéit. Rettenetes vakság! Érthetetlen elvakultság!”

(Nagy küzdelem, Jeruzsálem pusztulása c. fejezetből)

Napi ige – Öltözködésünk

„...Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mimódon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak. De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.”

(Mt. 6:28–29)

„Egyetlen nevelés sem lehet tökéletes, ha nem tanítja meg a helyes alapelveket a ruházkodás tekintetében... A tetszeni vágyás és a divatőrület a tanító munkájának legádázabb ellenségei... Vezessétek rá az ifjúságot arra a felismerésre, hogy a ruházatban és az életmódban követett egyszerűség a gondolatok magasabbra szárnyalásának elengedhetetlen követelménye... Meg kell értetni az ifjúsággal, hogy mire tanít a természet. Isten »mindent szépen alkotott az ő idejében« (Préd. 3:11). Előjogunk, hogy a ruházatban is éppúgy, mint minden egyéb dolgunkban, Istenünket dicsőítsük.

Öltözködésük milyenségéből következtethetünk az emberek jellemére. A mindig egyszerű és az alkalomnak megfelelő ruházat elárulja a kifinomult ízlést és a kiművelt lelket.
Helyes dolog a szépet szeretni és arra törekedni. Isten azonban azt óhajtja, hogy elsősorban a legmagasabb rendű szépség felé törekedjünk és azt szeressük... 

Tanítsátok meg az ifjakat és a gyermekeket, hogy szerezzék meg a királyi öltözetet, a »tiszta, ragyogó fehér gyolcsruhát«, amelynek anyagát a mennyben szőtték (Jel. 19:8). Ez a ruha Krisztus tiszta és szent jelleme... Mint drága ékszer fogja ékesíteni őket itt e földön és belépőként fog szolgálni számunkra az ígéret földjére való bevonuláskor is.”

(Nevelés, A ruházkodás viszonya a neveléshez c. fejezetből)

NINCS MEGHATÁROZOTT IDŐ

NINCS MEGHATÁROZOTT IDŐ

„Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő." 

(Mk 13:33) 

Isten megadja, hogy ezen a nagy összejövetelen érezhető legyen az Ő meggyőző ereje. Óh, bárcsak Isten ereje megnyugodnék az embereken! Amire szükségünk van, az a naponkénti áhítat. Minden nap szükséges az Írásokat kutatnunk, őszintén és buzgón imádkoznunk, hogy a Szentlélek ereje által Isten mindnyájunkat tegyen alkalmasakká, arra hogy szőlőskertjében elvégezhessük a ránk kiszabott feladatot. Senki sem képes a gyülekezetet tanítani és erősíteni, csak ha a Szentlélek ajándékát megkapta. Nincs olyan szolgálattevő, aki értelmesen tudna dolgozni a lelkek megmentéséért, kivéve ha a Szentlélek áthatja, hogyha Krisztusból táplálkozik, és ha gyűlöli a bűnt. 

Nem kaptam kijelentést a Szentlélek kitöltésének meghatározott idejéről - arról az időről, amikor a hatalmas angyal leszáll a mennyből és a harmadik angyallal együtt befejezik a világért végzett munkát. Az én üzenetem az, hogy a mi biztonságunk csak abban van, hogy készen állunk a mennyei felüdülésre, és lámpásunk olajjal telve ég. Krisztus figyelmeztetett, hogy vigyázzunk; „mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia". (Mt 24:44) 

„Vigyázzatok és imádkozzatok!" - ezt az utasítást adta nekünk a mi Megváltónk. Minden nap kérnünk kell, hogy Isten Lelke világítson meg, és hogy végezze el munkáját lelkünkön és jellemünkön. Óh mily sok időt pazaroltunk el azáltal, hogy figyelmünket haszontalan dolgokkal kötöttük le! Bánjátok meg bűneiteket és térjetek meg, hogy ezek eltöröltessenek, amikor a felüdülés ideje eljön az Úr színe elől! 

Mi most arra szólítunk téged, hogy add át magad Isten szolgálatára. Túl hosszú ideig engedted át erőidet Sátánnak, és teljesítetted akaratát. Isten arra szólít most, hogy tekints az Ő jellemének dicsőségére, és a szemlélés által alakulj át az Ő képmására... Jézus azért jött, hogy kinyilatkoztassa a világnak Isten szeretetét és jóságát. 

(Review and Herald, 1892. március 29.)

IMA ISTEN NÉPÉÉRT

IMA ISTEN NÉPÉÉRT

„Uram, hallgass meg! Uram, légy kegyelmes! Uram, légy figyelmetes, és cselekedd meg, ne késedelmezzél tennen magadért, oh én Istenem; mert a te nevedről neveztetik a te városod és a te néped!" 

(Dán 9:19) 

Mennyei Atyánk, Te ezt mondtad: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek." (Mt 7:7) Mennyei Atyánk, szükségünk van Szentlélekre. Nem akarunk magunk munkálkodni, hacsak nem az Úrral együtt. Szeretnénk olyan állapotban találtatni, amelyben Isten Szentlelke megújító és megszentelő hatalmával megnyughatnék rajtunk. Bárcsak megnyilatkoznál mibennünk ezen a reggelen! Bárcsak elűznél minden homályt és sötét felleget! 

Eljöttünk hozzád, könyörületes Megváltónk; és kérünk Téged Atyánk, Krisztus által - a te Fiad által -, hogy nyilatkoztasd ki hatalmadat gyermekeid felett. Bölcsességet kérünk, igazságot, igazságosságot, és szeretnénk a Szentlélek jelenlétét is kérni. 

Elénk helyeztél egy nagy munkát, amelynek be kell végződnie mindazokért, akik már az igazságban vannak, és mindazokért, akik még nem ismerik hitünket. És Te, ó Urunk, amiképpen minden ember számára megjelölted az ő feladatát, Tehozzád esdeklünk, hogy a Szentlélek tegyen mély benyomást az emberi elmére a munka terhe felől, mely minden egyes lélekre nehezedik a Te végzésed szerint. Szeretnénk, ha próbára tennél, szeretnénk mindenestől megszenteltetni és szeretnénk felkészülni a munkára; és itt, mindjárt itt a konferencia ezen ülésén vágyjuk látni Isten Szentlelkének megnyilatkozását. Fényt kérünk, Urunk - Te vagy a fény. Igazságot óhajtunk - Te vagy az igazság. A helyes úton szeretnénk járni - Te vagy az út. 

Urunk, könyörgök Hozzád bölcsességért, hogy megláthassuk: ki kell nyitnunk szívünket Jézus Krisztus előtt, hogy a Szentlélek bejöhessen hozzánk és újraformálhasson bennünket az isteni képmásra. Oh, Atyám, Atyám! Olvaszd fel és nyerd meg a mi szíveinket. 

(General Conference Bulletin, 1903. április 2.)

Napi ige – Bűnök szeretete

„Senki sem szolgálhat két úrnak”

(Mt. 6:24)

„Krisztus nem azt mondja, hogy az embernek nem szabad két urat szolgálnia, hanem azt, hogy az ember nem szolgálhat egyszerre két úrnak... Nincs középút. Nem lehetséges az, hogy bár Istent nem szeretjük, az igazság ellenségének sem szolgálunk... Aki nem adja át magát teljesen Istennek, az így idegen hatalom uralma alá kerül, idegen hangra hallgat, amelynek sugalmazásai egészen ellentétesek. A megosztott szolgálat az ellenség oldalára veti az embert és a sötétség seregeinek eredményes szövetségesévé teszi...

Nem a megvetett bűnösök kicsapongó élete, nem a társadalomból kitaszított, züllött emberek jelentik a bűnözés fellegvárát e földön, hanem az az élet, amely erényesnek, becsületesnek és nemesnek látszik, holott bűnt ápol és vétket melenget magában. Az ilyen példa igen hathatós bűnre csábító a szenvedélyek ellen küzdő, s az örvény szélén tusakodó léleknek. Akit Isten magasabbrendű értelemmel áldott meg az igazaság és tisztesség tekintetében, és mégis szándékosan áthágja Isten valamelyik parancsolatát, az a bűn csalétkévé változtatja ezáltal a maga nemesebb adományait. Tehetség, képesség, sőt a nagylelkű és nemes cselekedetek is Sátán tőreivé válhatnak, hogy másokat a romlás szakadékába döntsenek. 

»Ne szeressétek a világot, se azokat, amelyek a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága és a szemek kívánsága és az élet kérkedése, amely nem az Atyától van, hanem a világból« (I.Jn. 2:15–16).”

(Gondolatok a Hegyibeszédről, Igaz istentisztelet c. fejezetből)

Napi ige – Jócselekedetek

„Vigyázzatok, hogy ne osztogassátok alamizsnátokat az emberek előtt, hogy lássanak titeket.”

(Mt. 6:1)

„Krisztus korában a farizeusok állandóan az ég kegyének elnyerésére törekedtek, hogy ezáltal biztosítsák maguknak az emberek tiszteletét és a jólétet, amit erényes voltuk jutalmának tekintettek. Igyekeztek az emberek szeme láttára jótékonykodni, hogy ezzel felkeltsék figyelmüket és megalapozzák a saját jó hírüket. Jézus elítélte ezt a külső látszatot: »Amikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te balkezed, mit cselekszik a te jobbkezed, hogy a te alamizsnád titkon legyen, és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván«. Jézus nem azt mondta ezzel, hogy a szeretetszolgálatot mindig titokban kell tartani. Pál apostol, Isten Lelkétől indíttatva, nem hallgatta el a macedóniai keresztények nagylelkű önfeláldozását, hanem beszélt arról a kegyelemről, amellyel Krisztus munkálkodott bennük... »A ti buzgóságtok sokakat magával ragadt« (II.Kor. 9:2) – írta a korinthusiaknak is.

Krisztus szavai ezt jelentik: Jó cselekedeteinknél ne az emberek tiszteletét és dicséretét tekintsük célunknak. Az őszinte, istenfélő ember nem akar az emberek előtt tündökölni. Akik dicsérő szavakra és hízelgésre várnak, és ez tetszik is nekik csak névleg keresztények... Gondolatainkat és beszélgetésünket ne a saját imáink, kötelességtudásunk, jócselekedeteink és önmegtagadásunk elbeszélése foglalja el, hanem Jézust magasztaljuk mindenkor. A saját énünk vonuljon háttérbe, Krisztus legyen számunkra a minden mindenekben.”

(Gondolatok a Hegyibeszédről, Igaz istentisztelet c. fejezetből)

Napi ige – Legyetek tökéletesek!

„Legyetek azért tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes!”

(Mt. 5:48)

„Az »azért« szócska az előzményekre utal. Jézus előzőleg Isten végtelen szeretetét és irgalmát tárta fel hallgatói előtt és ezután parancsolta meg nekik: »Legyetek tökéletesek«. Legyetek tökéletesek, amint Isten is tökéletes!... Isten a szeretet! Úgy árad szét belőle a szeretet, a világosság és az öröm minden teremtményére, miként a fénysugarak a Napból. Isten fő jellemvonása a jótékony adományozás, közlés. Az ő élete az önzetlen szeretet szétárasztása.

Amikor azt mondja, hogy legyünk tökéletesek, amiképpen ő is az, akkor ez azt jelenti, hogy hozzá hasonló módon legyünk tökéletesek. Legyünk mi is áldásává és világosságává a környezetünknek, amiként ő is az egész teremtett világ számára. Önmagunkban semmink sincs, de ránk ragyog az ő szeretetének fénye és nekünk vissza kell tükröznünk ezt a világosságot. Ha a nekünk adott javakkal jót cselekszünk, akkor tökéletesek lehetünk a magunk kis körében mi is, mint Isten az övében.”

(Gondolatok a Hegyibeszédről, A törvény szelleme c. fejezet)

Napi ige – Önmegtagadás

„Ha pedig a te jobb szemed botránkoztat meg téged, (visz bűnre, elesésbe) vájd ki azt és vesd el magadtól, mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semminthogy az egész tested a gyehennára vettessék. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól!”

(Mt. 5:29–30)

„Mindenki levétetné meg a jobbkezét is, ha ezzel megakadályozhatná egy halálos betegség elterjedését a testében. Mennyivel inkább legyünk készek felhagyni azzal, ami a lelki életünket veszélyezteti!... 

Akaratunk odaadását a szemünk kivájásához, vagy a kezünk levágásához hasonlítja az Írás. Sokszor úgy véljük, Isten akaratának a követése annyit jelent, hogy megcsonkítva és megnyomorítva haladjunk végig az életen. Krisztus azonban azt mondta, hogy jobb, ha a saját énünket megcsonkítjuk, megnyomorítjuk és megsebezzük, ha ezáltal bemehetünk az életre. 

Amit mi gyakran nagy szerencsétlenségnek tartunk, az a legfőbb boldogságunk forrása lehet... Ha az önfejűeknek és keménnyakúnak annyira fájdalmas is ez az átadás, az Ige szerint mégis: »jobb tenéked«.”

(Gondolatok a Hegyibeszédről, A törvényszelleme c. fejezetből)

Napi ige – Világunk világossága

„Ti vagytok a világ világossága.”

(Máté 5:14)

„Amint a kelő Nap megkezdi a maga pályáját, hogy az éjszaka árnyait tovaűzve új életre ébressze a világot, úgy kell Krisztus követőinek is teljesíteniük a küldetésüket. Mennyei világosságot kell árasztaniuk mindazokra, akik a tévedések és bűnök homályában élnek... A Krisztusból szétáradó fényen kívül nincs más világosság, ami az elesett emberiségen segíthetne... Ez a fény töltötte be a tanítványokat, ezért válhattak a világosság hordozóivá. 

Krisztus lelkükben lakozó élete, jellemükben megnyilatkozó szeretete tette őket a világ világosságává. 

Önmagunkban nincs világosságunk. Krisztus nélkül olyanok vagyunk, mint a meg nem gyújtott gyertya, mint a Nap nélküli Hold, egyetlen fénysugarunk sincs a sötét világ számára... Az Üdvözítő, mint a világosság egyedüli forrása, emberi eszközök által közvetíti áldásait... Jézus nem azt parancsolja tanítványainak: Szorgoskodjatok, hogy a ti világosságotok fényt árasszon, hanem így szól: »Úgy fényljék a ti világosságtok!« 

Ha Krisztus a szívünkben lakozik, akkor lehetetlen elrejtenünk az ő jelenlétének fényét. Ha azok, akik Krisztus követőinek vallják magukat, nem árasztanak világosságot, akkor nincsenek összeköttetésben igazán a világosság Forrásával. Ha a gyülekezeti tagok ahelyett, hogy minden szenvedést és kereszthordozást elhárítanának maguktól, elszélednének a föld különböző területeire, hogy ott árasszák ki világosságukat és Krisztushoz hasonlóan fáradozzanak mások lelki üdvéért, akkor »az Isten országáról szóló evangélium« csakhamar bejárná az egész földet.”

(Gondolatok a Hegyibeszédről, Kik a boldogok c. fejezetből)

Napi ige – Üldözések, rágalmak

„Boldogok vagytok, ha szidalmaznak titeket... én érettem.”

(Máté 5:11)

„Az Üdvözítő így szólt: »A te gyalázóidnak gyalázásai hullanak rám« (Zsolt. 69:10). Senkit sem rágalmaztak még olyan kegyetlenül a földön, mint az Emberfiát. Isten törvényei iránti rendíthetetlen engedelmessége miatt gúnyolták őt. Ok nélkül gyűlölték, mégis nyugodtan állt ellenségei előtt...

Ha a rágalom árt is a jó hírnévnek, a jellemet nem szennyezheti be. Amíg nem egyezünk bele a bűnbe, addig se emberi, se ördögi hatalom nem ejthet foltot a lelkünkön. Az az ember, aki a szívével Istenben gyökerezik, a legkétségbeejtőbb körülmények között is éppúgy megáll, mint a jólét idején. Szavait és eljárását hamis színben tüntethetik fel, de őt mindez nem érinti. Kitartó lesz, mint Mózes, aki »erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant« (Zsid. 11:27). »Nem néz a láthatókra, hanem a láthatatlanokra« (II.Kor. 4:18). Krisztus mindenről tud, amit az emberek félreértenek és meghamisítanak. Gyermekei elviselhetik a félreértések következményeit és nyugodtan várhatnak, sőt remélhetnek, mert semmi sincs úgy elrejtve, hogy nyilvánvalóvá ne legyen. Akik Istent tisztelik, azokat Isten is megdicsőíti...

Isten hírnökeit mindenkor megvetették és üldözték, de épp szenvedéseik által terjedt az istenismeret... Az ellenség semmit sem tehet az igazság ellen, hanem csak az igazságért... Az emberek kedélyét fel kell rázni a közönyből. Minden harc és üldöztetés eszközzé válik Isten kezében, olyan lelkek felébresztésére, akik enélkül tovább szunnyadnának.”

(Gondolatok a Hegyibeszédről, Kik a boldogok c. fejezetből)

Napi ige – Aggodalom és nyugalom

„Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelketeknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”

(Mt. 11:29/b–30)

„»Tanuljátok meg tőlem« – mondja Jézus – »hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelketeknek...« Ez az üzenet Krisztus ismeretét közli velünk. Szabadulást jelent a sötétség fejedelmének iskolájában tanult eszméktől, szokásoktól és gyakorlattól... 

Krisztus szívében, minthogy teljes összhangban volt Istennel, tökéletes békesség uralkodott. A tetszésnyilvánítás nem tette büszkévé, a bírálat vagy csalódás nem csüggesztette el. A legnagyobb ellenállás és a kegyetlen bánásmód ellenére is bátran haladt előre a maga útján. Sokan azok közül, akik az ő követőinek vallják magukat, mégis aggódnak, gyötrődnek, mert félnek attól, hogy teljesen Istenre bízzák magukat. Nem adják át magukat teljesen, mert félnek az átadásban rejlő következményektől. Pedig csakis akkor kaphatnak teljes békességet...

Az ökröket azért fogják járomba, hogy segítsen, könnyítse a terhet. Ez Krisztus igájáról is igaz. Ha akaratunk beleolvad Isten akaratába, ha adományait a felebarátaink javára használjuk fel, akkor könnyűnek találjuk majd az élet terheit. Aki Isten parancsolatainak útján halad, az Krisztus társaságában jár és nyugalmat ad szívének az ő szeretete.”

(Jézus élete, „Jöjjetek hozzám” c. fejezetből)