Napi ige – Öröm az Úrban

„Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái... mint bánkódók, noha mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint semmi nélkül valók, de mindennel bírók.”

(II.Kor. 6:4, 10)

„Legyen a keresztény alázatos, de ne legyen szomorú, és ne becsülje le önmagát. Mindenkinek az a kiváltsága, hogy olyan életet éljen, amelyet Isten helyeselhet és megáldhat. Nem mennyei Atyánk akarata az, hogy állandóan az elítélt ember gyászos hangulata nehezedjék ránk. Nem a lehorgasztott fej és a túl gyakori befelé fordulás a bizonyítéka az igazi alázatosságnak. Jézus által mindannyian megtisztulhatunk. Szégyen és lelkismeretfurdalás nélkül állhatunk a törvény elé. »Nincsen immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint« (Rm. 8:1).
Jézus Krisztus által Ádám elbukott fiai ismét »Isten fiai«-vá lehetnek. »A megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, amely oknál fogva nem szégyelli őket atyjafiainak hívni« (Zsid. 2:11). 
A kereszténynek a hit, és az Istenben való öröm életét kell élnie. »Mindaz, aki az Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk« (I.Jn. 5:4). Jól mondta Nehémiás: »Az Úrnak öröme a ti erősségtek« (Neh. 8:10). 
Pál pedig így nyilatkozott: »Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek!« »Mindenkor örüljetek. Szüntelen imádkozzatok. Mindenben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok« (Fil. 4:4; I.Thessz. 5:16–18).”

(Nagy küzdelem, Újkori ébredések c. fejezetből)

EZSDRÁS ÉS NEHÉMIÁS

EZSDRÁS ÉS NEHÉMIÁS

„Olvasának pedig a könyvből, Isten törvényéből világosan, s azután magyarázának, és a nép megérté az olvasottakat. Ekkor Nehémiás, a király helytartója és Ezsdrás, a pap, az írástudó és a Léviták, akik magyaráznak vala a népnek, így szólának az egész néphez: E nap szent az Úrnak, a ti Isteneteknek, ne keseregjetek és ne sírjatok, mert sír vala az egész nép, mikor a törvény beszédeit hallá." (Neh 8:8-9) 

Nehémiás és Ezsdrás az alkalom emberei voltak. Az Úr különleges feladatot tartogatott számukra. Fel kellett hívniuk a népet arra, hogy vegyék számba útjaikat, hogy meglássák, hol hibáztak, mert az Úr nem tűri el népe erőtlenségét és zavarodottságát és nem ok nélkül kerültek fogságba. Nehémiás nem volt egy elkülönített próféta vagy pap, de az Úr különleges munkára használta fel. Ő lett kiválasztva a nép vezetésére, bár az Isten iránti hűsége nem rangjától függött.

Az Úr nem engedi akaratát visszatartani, még ha a munkások méltatlannak is bizonyulnak. Istennek vannak tartalék emberei, akik készek teljesíteni kéréseit, hogy megvédjék művét a káros, szennyező befolyásoktól. Isten felmagasztaltatik és megdicsőíttetik. Amikor az Úr által kijelölt ember érzi az isteni Lélek késztetését a szolgálatra, így felel: „Itt vagyok, küldj el engem."
Isten megmutatta népének - akikért olyan sokat tett -, hogy nem szolgálhatják bűneikkel együtt. Az Úr véghezviszi tervét, de nem azok által, akik egyszerűen visszautasították az Úr szolgálatát, akik megrontották útjukat, hanem Nehémiás által, akit bejegyeztek a mennyei könyvekbe, mint "embert". Isten azt mondta: „Akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek..." (1Sám 2:30) 

Nehémiás bebizonyította, hogy ő olyan ember, akit fel tud használni az Úr, hogy lerontsa a hamis elveket és helyreállítsa a mennyeieket, és Isten tisztességet szerzett neki. Az Úr olyan férfiakat fog felhasználni, akik acélszilárdan állnak az alapokon, akik nem hajoltak el a lelki látásukat elvesztett emberek álokoskodásai miatt. 

(Review and Herald, 1899. május 2.)

Napi ige - Isten az ellenség felett áll

„Mindezek el akartak rettenteni minket: Leveszik kezüket a munkáról és az félbemarad! Azért hát, ó Uram, erősítsd meg az én kezeimet."

(Neh. 6,9)

„Amikor a samaritánusok összeesküvést szőttek Nehémiás és munkája ellen, egyes zsidó vezetők, kedvüket veszítve, a vállalkozással járó nehézségek felnagyításával próbálták Nehémiást megtörni. »Fogytán van ereje a teherhordónak« – mondták –, »a rom pedig sok, és mi képtelenek vagyunk építeni a kőfalakat.« A zsidók, akik nem vettek részt a munkában, öszszegyűjtötték ellenségeik rágalmait, majd a munkakedv letörésére használták fel azokat...

Olyan támadásokkal, amelyek Nehémiás korában érték az építőket, találkoznak majd azok is, akik ma szolgálnak Istennek. Nemcsak a nyílt ellenség haragja és kegyetlensége próbálja meg a hívőket, hanem az állítólagos barátok és jóakarók állhatatlansága, közömbössége és hűtlensége is... 

Sátán kihasznál minden szentségtelen körülményt szándékai véghezvitelére. Még azok között is, akik szeretnék, hogy Isten műve virágozzon, vannak, akik gyengítik Isten szolgáinak kezét, ellenségeik rágalmazásainak, fenyegetéseinek a meghallgatásával, ezek híresztelésével és azzal, hogy félig-meddig el is hiszik őket. Akik e befolyásnak engednek, a megrontó hatalom célpontjai lesznek, amely elveszi a bölcs bölcsességét és az okos értelmét. 

Nehémiáshoz hasonlóan, Isten népe ne féljen, de ne is becsülje le az ellenséget. Istenbe vetett bizalommal haladjon előre kitartóan, szolgáljon az Úrnak önzetlenül, és bízza az Ő gondviselésére azt az ügyet, amelyet képvisel."

(Próféták és királyok, 398–399. l.)

Napi ige - Nehémiás

„... Így szóltam az elöljárókhoz, a főemberekhez és a többi néphez: Ne féljetek tőlük! A nagy és rettenetes Úrra emlékezzetek... Azért oda gyűljetek, ahol a trombita szavát halljátok. A mi Istenünk hadakozik értünk!"

(Neh. 4,14. 20)

„Nehémiásokra van szükség Isten egyházában ma is – olyan emberekre, akiknek imái és prédikációi szilárd, buzgó és céltudatos tevékenységgel egyesülnek. Az a mód, ahogyan Nehémiás, a héber hazafi egykor megvalósította terveit, ma is követendő példa. Az a siker, amely Nehémiás erőfeszítéseit kísérte, mutatja, hogy az ima, a hit és a bölcs, energikus cselekvés együttese eredményhez vezet. Az élő hit energikus cselekvésre fog ösztönözni. Az a szellem, amely a vezetők magatartásában megnyilatkozik, nagymértékben tükröződni fog a nép hozzáállásában...
Nehémiás szent céltudatossága, erős reménysége, vidám, örömteljes odaszentelődése mindenkire átragadt. A nép átvette vezetőinek lelkesedését, és a maga területén mindegyik »Nehémiássá« lett és segített erősíteni társa kezét és szívét."

(Próféták és királyok, 396. l.)

„Minden vallásos mozgalomban vannak, akik – bár nem tagadják, hogy az ügy Istené – elzárkóznak, és nem hajlandók segíteni. Jó volna, ha a mennyei feljegyzésekre gondolnának, arra a könyvre, amelyből nem maradt ki semmi, nincs benne tévedés, és Isten ennek alapján ítéli meg őket. Minden elszalasztott alkalmat feljegyeznek benne, amikor szolgálhattunk volna Istennek, de nem tettük. Viszont minden hitből és szeretetből fakadó tettünk is örök emlékezetben marad."

(Sabbath School Worker, 1904. márc. 29; jún. 28.)

Napi ige - Isten ad mindent

„...És megadta nékem a király az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelme szerint."

(Neh. 2,8)

„Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?"

(I.Kor 4,7)

„Isten azt kívánja, hogy rejtsük el énünket Krisztusban, és a dicsőséget teljesen neki adjuk. Életünk az Úré, és olyan felelősséggel teljes, amelyet mi nem fogunk fel egészen. Az »én« szálait sokszor beleszőjük életünk szövetébe és ezzel megraboljuk Istent az Őt megillető tisztességtől és dicsőségtől. 

Nehémiás – miután, oly nagy befolyást szerzett a király mellett és Jeruzsálemben élő népe fölött is – ahelyett, hogy dicshimnuszt írt volna saját kiváló jellemvonásairól, rátermettségéről, energikusságáról, egyszerűen csak leírja a tényeket úgy, ahogy vannak. Kijelenti, hogy sikere Isten rajta nyugvó kezének, »jó kegyelmének« volt köszönhető. Örömmel ismerte el azt az igazságot, hogy Isten volt védelmezője magas pozíciójában. Minden előnyös tulajádonságáért Isten láthatatlanul munkálkodó hatalmát dicsérte. Ő adott neki bölcsességet, az Úr tanította meg őt arra, miként használja a rábízott kegyelmi ajándékokat, és hogyan szerezzen általuk előnyöket Isten műve számára. Isten vezérlő hatalma és felügyelete alatt szerzett talentumaival más talentumokat. A mennyei eszközök által dolgozott eredményesen, mint emberi eszköz."

(1898. 83. sz. levél)