Napi ige - Növekedés

„Hogy járjatok méltón az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében.”

(Kol. 1:10)

„Sokan csak igen keveset haladnak előre a lelki életben, mivel sokkal többet tartanak magukról, semmint hogy belátnák mennyit kell még tanulniuk. Megelégszenek Isten Igéjének a felszínes ismeretével. Mivel nem akarnak változtatni sem hitükön, sem a szokásaikon, nem is fáradoznak azért, hogy nagyobb világosságot nyerjenek.

Ha Krisztus követői komolyan törekednének a bölcsességre, akkor az igazság olyan kincséhez jutnának, amelyről mindezideig még csak sejtelmük sem volt. Aki teljesen átadja magát Istennek, azt az isteni kéz vezeti. Még ha képzetlen és látszólag szerény képességű is valaki, azt fogja tapasztalni, hogy szellemi erői megtisztulnak, megnemesednek, felelevenednek, tehetsége pedig fokozódik, ha szeretetteljes és bizakodó szívvel engedelmeskedik az Isten Lelke intéseinek. Ha értékeli az isteni bölcsesség tanításait, akkor az Úr szent feladatot bíz rá. Képességeket nyer arra, hogy életét Isten dicsőségére és a világ áldására szentelje. »A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket« (Zsolt. 119:130).

A Lélek működése azonban mindenkor összhangban van a kinyilatkoztatott Igével. A szellemi világ törvényei azonosak a természet világának törvényeivel. A természetes életet pillanatról pillanatra isteni erő tartja fenn, annak megőrzése azonban mégsem szemmel látható csoda által történik, hanem azoknak az áldásoknak a hasznosításával, amelyek a rendelkezésünkre állnak. Hasonlóképpen a lelki életet is azok az erők tartják fenn, amelyeket a gondviselés biztosít számunkra. Ha Krisztus követője el akar jutni »az érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére« (Ef. 4:13), akkor az élet kenyeréből kell ennie és az üdvösség vizéből innia. Növekednie kell, munkálkodnia, imádkoznia és minden dologban követni a tanításokat, amelyeket Isten adott igéiben.”

(Apostolok története, Efézus c. fejezetből)

LELKI HARC

LELKI HARC

„Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak."

(Ef 6:12)

A keresztény élet egy háború. De „nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak". Ebben a harcban, melyet az igazság az igazságtalanság ellen vív, sikeresek csakis isteni segítséggel lehetünk. A mi korlátolt akaratunkat alá kell rendelnünk az Örökkévaló akaratának; az emberi akaratnak át kell vennie az isteni akaratot. Ez az akarat segítségünkre küldi a Szentlelket, és minden harc azért folyik, hogy visszaszerezze áron szerzett tulajdonát, hogy a lélekben helyreállítsa saját képmását.

Az Úr Jézus a Szentlélek által működik, mert a Szentlélek az Ő képviselője. Általa Jézus lelki életet küld az emberi lelkeknek, erőt ad a jóra, megtisztítja az erkölcsi szennytől és felkészíti őket országa számára. Jézus kész bőséges áldást árasztani, és az emberek között gazdag ajándékokat osztogatni. Ő a csodálatos Tanácsos, határtalan bölcsességű és erejű; ha mi elismerjük az ő Lelkének erejét, és megengedjük, hogy formáljon minket, akkor benne tökéletessé válhatunk. Milyen gyönyörű gondolat ez! Krisztusban „lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, és ti Őbenne vagytok bételjesedve". (Kol 2:9-10)

Az emberi szív soha nem fogja addig megismerni a boldogságot, míg alá nem rendeli magát a Szentlélek átformáló erejének. A Lélek átformálja a megújult lelket a minta, Jézus Krisztus szerint. A Lélek befolyására az Istennel való ellenségeskedés hitté és szeretetté, a büszkeség pedig alázattá változik. Az emberi lélek felfogja az igazság szépségét, és Krisztust méltósággal és jellembeli tökéletességgel tiszteli. Ahogy ezek a változások megtörténnek, az angyalok elragadó énekben törnek ki, és Isten és Krisztus örvendezni fognak az isteni hasonlóságára átalakult lelkek felett.

(Review and Herald, 1903. február 10.)

AZ IGAZSÁG NAPSUGARA MEGTISZTÍTJA A LELKET

AZ IGAZSÁG NAPSUGARA MEGTISZTÍTJA A LELKET

„Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába." 

(Kol 1:12-13)

 Az igazi hívőknek kiváltságuk, hogy teljesen megbízhatnak Isten ígéreteiben, a teljes igazságban és igazságosságban. Az Úr Jézus tanítása szerint az isteni kegyelem kincsei azért állnak rendelkezésünkre, hogy a fény csatornái lehessünk. Nem fogadhatjuk el és kaphatjuk meg Krisztustól ezt az adományt, ha nem akarunk belőle másoknak is juttatni. Ha Krisztus szeretete él szívünkben, úgy érezzük, kötelességünk és kiváltságunk beszélni mindezekről. A mennyből sugárzó nap fénysugarai bevilágítják az élővilág tágas és keskeny útjait is. Ez a fény elegendő több ezer, a mienkhez hasonló világ számára. És így van ez az igazság napjával is. Gyógyító és örömhozó fényes sugarai bőven elegendőek ahhoz, hogy a mi kis világunkat megóvja, és elég hathatós arra, hogy minden teremtett világban biztonságot teremtsen. 

  Mindazok, akik bűnbánó lélekkel fordulnak Isten felé, töredelmes szívvel megbánják, hogy eddig ellenálltak a Szentlélek hívásának. Beismerik, hogy elutasították azt a fényt, amelyet a menny küldött számukra, majd lemondanak azokról a bűnökről, amellyel Isten Szentlelkét megszomorították. 

Megalázzák magukat, és elfogadják Krisztus kegyelmét és erejét, és megfogadják figyelmeztetéseinek, feddéseinek és bátorításának szavait. Ezután Istenbe vetett hitük mindenki számára nyilvánvalóvá lesz, mert az Úr megbékélést hozó áldozatában bíznak. Személyes tulajdonukká lesz Krisztus igazsága és kegyelme, így Krisztus már földi életükben védelmezőjükké lesz; ezért mindig szükségük lesz rá, és teljes bizalommal fordulnak is hozzá. Inni fognak az élet vizéből, az isteni kimeríthetetlen kútfőből. Teljes mértékben Krisztusban bíznak, és isteni természet részeseivé válnak.

(Review and Herald, 1890. augusztus 26.)

SZÉLESRE TÁRT ABLAKOK

SZÉLESRE TÁRT ABLAKOK

„Hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében." (Kol 1:10) 

Néhányan sajnálkozva beszélnek a Biblia vallásos megkötéseiről, melyeket a Biblia vallása ír elő azok számára, akik követik tanításait. Úgy gondolják, hogy ez csak hátrányára van az embereknek. Nekünk azonban minden okunk megvan rá, hogy teljes szívből megköszönjük Istennek azt a mennyei akadályt, amit az ellenség közé és miközénk állított. A természetes szívnek vannak bizonyos hajlamai, melyről sokan úgy érzik, hogy követni kellene azokat, hiszen az egyéni fejlődés is lehet gyümölcsöző. De amit az ember lényegesnek vél, az az Úr szerint nem válnék az emberiség áldására, ahogy azt az emberek képzelik, mert éppen ezek a jellemvonások tennék őket alkalmatlanokká a mennyei otthonokra. Ez az emberközpontúság, ami ha a jellemben nyilvánul meg, kizárja a mennyei otthonokban való együttlakozást. 

Az Úr próbák elé állítja az embert, hogy a polyva elválhasson a búzától! Az Úr senkit sem kötöz meg béklyókkal és kötelekkel, senkit sem akadályoz sorompókkal, amelyek miatt sokakban inkább csak az elégedetlenség nőne, mintsem hogy alábbhagyna. A rossz elleni egyedüli orvosság Krisztusban van, aki lelkünk megmentője. Ha azt szeretnénk, hogy Ő bennünk lakozzék, lelkünket meg kell szabadítanunk az éntől, ezután a megtisztult helyet a Szentlélek töltheti be.
Az Úr úgy tisztítja meg a szívet, ahogyan mi kiszellőztetjük a szobát. Nem csukjuk be az ajtókat és ablakokat bedobva egy kis tisztítószert; hanem kinyitjuk az ajtókat és kitárjuk az ablakokat, hogy a menny levegője beáramolhasson. 

Az Úr azt mondja: „Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy." (Jn 3:21) 

Ösztöneink és érzéseink ablakát ki kell tárnunk a menny felé, az önzés és világiasság szennyét pedig el kell távolítani. Az Úrnak kegyelme át kell hogy járja agyunk kamráit, így képzeletünkben mennyei témák táruljanak majd fel, amikor elmélkedünk. Emberi természetünk minden kis részének meg kell tisztulnia és életre kell kelnie a Szentlélek ereje által. 

(Manuscript Releases, 2. kötet, 338. oldal)

Napi ige - Igazi nevelés

„(Jézus Krisztusban) van az ismeret és a bölcsesség minden kincse elrejtve."

(Kol. 2,3)

„Nemcsak a szellemi, hanem a lelki erő is ott él minden szívben. Az igazság felismerése és a jó utáni vágy tanúskodik erről. E nemes törekvések ellen azonban egy ellenerő is küzd. A jó és a gonosz tudásának fájáról való evés következményeit minden ember tapasztalja. Ott van természetében a rosszra való hajlam, egy olyan kényszer, amelynek külső segítség nélkül nem tud ellenállni. E kényszer leküzdéséhez és annak az eszménynek az eléréséhez, amelyet a lelke legmélyén kizárólagosan értékel, csak egy segítséget talál. Ez pedig Krisztus ereje. Ezzel az erővel való együttműködés az ember legszükségesebb lételeme...
A legmagasabb értelemben véve a nevelés és a megváltás munkája egy, mert a nevelésben és a megváltásban egyaránt igaz, hogy »más fundamentumot senki sem vethet azon kívül, amely vettetett, aki a Jézus Krisztus...« (I.Kor 3,1). 
Az igazi nevelés a megváltozott feltételek mellett is, mindig igazodik a Teremtő tervéhez, az édeni oktatás tervéhez. Ádám és Éva az Istennel való közvetlen érintkezés által nyert tanítást. Mi pedig Jézus Krisztus arcán szemlélhetjük az Ő dicsősége ismeretének világosságát."

(Nevelés, A nevelés viszonya a megváltáshoz c. fejezetből)

A FÖLD SÓJA

A FÖLD SÓJA

„Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek." 

(Mt 5:13) 

Isten az egyházzal együtt fog dolgozni, de csak ha együttműködünk Vele. Bár mindannyian, akik megértettétek Isten szerető szavait, komolyan vennétek e tanácsot: „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Mt 5:16) 

Jézus mondja: „Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek." 

A megmentő só, a keresztény íze: Jézus szeretete a szívben, Krisztus igazsága, mely átjárja a lelket. Ha a teológia professzora szem előtt tartaná hitének megmentő erejét, akkor Krisztust is szem előtt kellene tartania és akkor Isten dicsősége követné, Krisztus hatalma nyilvánulna meg életében és jellemében. 

Ó, amikor majd a gyöngykapukhoz érkezünk és beléphetünk Isten városába, lesz-e ott valaki, aki megbánja, hogy maradéktalanul Jézusnak adta életét? 

Most szeressük Őt teljes szívünkből, Isten munkatársaiként dolgozzunk együtt a mennyei hírnökökkel, és azáltal, hogy isteni természet részeseivé leszünk, ki tudjuk nyilatkoztatni Krisztust másoknak. Ó, bár részesülnénk a Szentlélek keresztségében! Ó, bár az igazság Napjának ragyogó fénysugarai bevilágítanának elménk és szívünk zugaiba, hogy minden bálványt eltávolítanánk szívünk trónjáról és kiűznénk a lélek templomából! Ó, bár megoldódnék nyelvünk, hogy beszélhessünk jóságáról és elmondhassuk, mily hatalmas Ő! 

Ha megindulsz Jézus hívására, akkor nem mulasztod el, hogy befolyással légy valakire Krisztus kegyelmének szépsége és hatalma által. Szemléljük hát Őt és változzunk el az ő képmására, akiben lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, és ismerjük fel, hogy a szeretett Fiú elfogadott minket. „Őbenne vagytok bételjesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak." (Kol 2:10) 

(Bible Echo, 1892. február 15.)

BÉKETŰRÉS

BÉKETŰRÉS

„Öltözzétek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést.”

(Kol. 3:12)

Üdvösségünk királya rang, cím, tekintély helyett szolgai formát vett fel annak érdekében, hogy az emberiség és az istenség között szövetséget kössön. A hívőnek Krisztust kell bemutatnia. Hosszútűrést kell gyakorolnia embertársai iránt. Türelmesnek, megbocsátónak kell lennie, telve krisztusi szeretettel. Aki igazán megtért, az tiszteletet fog tanúsítani testvérei iránt; azt fogja tenni, amit Krisztus parancsolt.

Jézus ezt mondta: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (Jn 13:34-35) Amely lélekben megmarad Krisztus szeretete, az olyan szeretetet fog tanúsítani, amit a világ is megért.

Nincs mindenki egységben Krisztussal, aki az ő nevét viseli. Akikben nincs meg a Lélek és Krisztus kegyelme, az nem az Övé, tekintet nélkül arra, hogy mit vall magáról. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. A világ rendje szerinti szokások és gyakorlatok, ha nem valósítják meg Isten törvényének követelményeit, nem a Lélektől származnak és nem az Ő jellemét fejezik ki. Csak azok lesznek Krisztushoz hasonlóak, akik hasonulnak az isteni képmáshoz. Csak azok engedelmeskednek Isten Igéjének, és nyilvánítják ki Isten gondolatait és akaratát, akik átalakultak a Szentlélek munkája által.

A világban van egy ál- és egy igazi kereszténység. Az ember igazi jelleme abban nyilvánul meg, hogyan bánik embertársaival. Feltehetjük a kérdést: vajon lelkületével és tetteivel Krisztus jellemét mutatja-e be, vagy egyszerűen jellemének természetes, önző vonásait, mint a világ gyermekei? A hitvallás semmit sem ér Istennél. Mielőtt örökre késő lenne ahhoz, hogy jóvá tegyük a rosszat, kérdezze meg mindenki önmagától: „Mi vagyok én?” Saját magunktól függ, hogy jellemünk eljut-e olyan pontra, mely alkalmassá tesz arra, hogy Isten mennyei családjának tagjaivá legyünk.

(Review and Herald, 1895. április 9.)

BETELJESEDVE ŐBENNE

BETELJESEDVE ŐBENNE


„És ti Őbenne vagytok bételjesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak." 

(Kol 2:10) 

Nem léphetsz be a mennybe, ha bármi fogyatékosság vagy hiba van jellemedben. A mennyre most, ebben a problémákkal teli életben kell felkészülnöd. Ha Krisztus eljövetelekor be akarsz lépni az igazak lakhelyére, akkor Isten Lelke hathatós indíttatására van szükséged, hogy személyes tapasztalatod legyen és teljessé lehess Őbenne, akiben lakozik az Istennek teljessége testileg. Krisztus igazságának ereje által el kell hagynunk minden romlottságot. 
Lelkünknek élő kapcsolatban kell lennie Üdvözítőjével. Állandóan nyitva kell tartanunk a közöttünk és Isten közötti érintkezés csatornáit, hogy lelkünk növekedhessen a kegyelemben és az Úr ismeretében.
De mennyien vannak, akik nem imádkoznak! 
Ők úgy érzik, hogy a bűn kárhoztatása alatt vannak, és nem mehetnek Istenhez addig, míg nem tettek valamit kegyei elnyeréséért, vagy esetleg amíg Isten meg nem feledkezik törvényszegéseikről. Így szólnak: „Nem tudok harag és kételkedés nélküli szent kezeket felemelni Isten előtt, ezért nem jöhetek hozzá." Így hát távol maradnak Krisztustól. Bűnt követnek el, akik így tesznek, mert nélküle senki sem tud mást cselekedni, csak gonoszt.


Amikor bűnt követsz el, azonnal a kegyelem trónjához kell sietned és mindent elmondanod Jézusnak. Szívedet a bűn feletti szomorúságnak kell betöltenie, mivel a bűn által lelkiségedet gyöngítetted meg, megszomorítottad a mennyei angyalokat, megsebezted és megsértetted Üdvözítőd szerető szívét. Amikor töredelmes lélekkel kérted Jézus bocsánatát, hidd el, hogy megbocsátott neked. Ne kételkedj isteni kegyelmében, és ne utasítsd el végtelen szeretetének vigasztalását! 

Ha gyermeked engedetlen volt és rosszat követett el ellened, de utána megtört szívvel jött hozzád, hogy bocsánatot kérjen, akkor tudod, hogy mit tennél. Tudod, milyen gyorsan szívedre ölelnéd őt és arról biztosítanád, hogy iránta való szereteted nem változott meg, hibáját pedig megbocsátottad. Talán irgalmasabb vagy, mint kegyelmes mennyei Atyád, aki annyira szerette a világot, hogy „az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen"? (Jn 3:16) 
Úgy kell Istenhez menned, ahogy a gyermekek mennek szüleikhez. 

(Bible Echo, 1892. február 1.)

KRISZTUSI JELLEM

KRISZTUSI JELLEM

„Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben."

(Kol 3:3) 

Jézus a tökéletes minta. Ahelyett, hogy énünknek kedveznénk és saját utunkat járnánk, törekedjünk arra, hogy visszatükrözzük az ő képmását. Ő kedves és udvarias, együttérző és gyengéd volt. Hasonlítunk hozzá ilyen vonatkozásban? Törekszünk-e arra, hogy életünk jó cselekedetektől illatozzék? Szükségünk van Krisztus egyszerűségére. Félek, hogy sok esetben a kemény, érzéketlen lelkület keríti birtokába szívünket, mely teljesen eltér az isteni mintától. Azt az örök érvényű alapelvet − hogy szeressük egymást, ahogy Krisztus is szeretett minket −, melyet sokan nagy becsben tartottak, s erényként tanítottak, mindenkinek ma is helyre kell állítania.

Nem elég, hogy csupán megvalljuk hitünket; a látszólagos beleegyezésnél valami többre van szükség. Valóban meg kell ismernünk és őszintén át kell élnünk az igazság alapelveit, ahogy azok Jézusban megnyilatkoznak. A Szentléleknek kell bennünk munkálkodnia, és ítélőképességünk központjába kell állítania ezeket az alapelveket, hogy megismerhessük erejüket és élő valósággá válhassanak életünkben. Az elmének engedelmeskednie kell a szabadság királyi törvényének, annak a törvénynek, melyet Isten Lelke a szívünkbe vés és világosan megértet velünk. 

A bűn kiűzése a Lélek feladata, melyet úgy végez el, hogy munkára szólítja legnemesebb erőit. Az egyetlen szabadság, melyet a véges ember élvezhet, hogy összhangba kerül Istennel, teljesíti a kívánalmakat, melyek az embert az isteni természet részesévé tehetik, s így megmenekül a romlástól, mely a testi vágyak miatt van a világban...

Az emberi természetet megrontotta és eltorzította a bűn. Ez a természet teljesen különbözik az első emberétől, aki Teremtője kezéből került ki. Jézusnak az a szándéka, hogy elvegye az ember fogyatékosságát és bűnét, s cserébe saját jellemének hibátlanságát és szépségét ajándékozza neki. Azt teszi, hogy az igazság által helyreállítja a lelket. A rossz választás nem tudja a helyreállításnak ezt a munkáját elvégezni, ezért lennie kell lelki látásunknak, hogy különbséget tudjunk tenni igazság és hamisság között, s ne essünk bele az ellenség tőrébe. 

(Review and Herald, 1885. november 24.)

OLAJ AZ EDÉNYEIDBEN

OLAJ AZ EDÉNYEIDBEN

„Akik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat; az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben." 

(Mt 25:3-4) 

Sokan szívesen fogadják az igazságot, de képtelenek magukévá tenni, ezért annak befolyása nem is érvényesül bennük. Olyanok ők, mint a balga szüzek, akiknek nem volt az edényeikben olaj. Az olaj a Szentlélek szimbóluma. Ő a Jézus Krisztusban való hit által költözik az emberi lélekbe. Akik sok imával, komolyan kutatják a Szentírást, akik erős hittel hagyatkoznak Istenre, akik parancsolatainak engedelmeskednek, azok között lesznek azok, akiket a bölcs szüzek jelképeznek. Isten Szavának tanítása nem „igen és nem", hanem „igen és ámen". 

Az evangélium követelménye messzire elhat. Az apostol ezt mondja: „És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala." (Kol 3:17) „Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek." (1Kor 10:31) 
A gyakorlati kegyességet nem lehet úgy elérni, hogy a Biblia nagy igazságainak pusztán csak szívünk külső udvarában adunk helyet. A Biblia elveinek be kell hatolniuk életünk nagy és kis dolgaiba egyaránt. Ez legyen a forrása azoknak az indítékoknak és alapelveknek, melyek keresztényi jellemünket és viselkedésformánkat szabályozzák... 

Nem szabad figyelmen kívül hagyni az olajat, melyre a bolond szüzekkel jelképezett személyeknek oly nagy szükségük van. Be kell hozniuk az igazságot a lélek szentélyébe, hogy megtisztíthassa, finomíthassa és megszentelhesse őket. Nem elméletekre van szükségük; hanem a Biblia szent tanításaira, melyek nem bizonytalan, összefüggéstelen tantételek, hanem örök érdekeket szolgáló élő igazságok, Krisztussal a központban. Benne található meg az isteni igazság egész rendszere, az igazság alapja és oszlopa: a lélek üdvössége a Krisztusba vetett hit által. 

Akik a Krisztusba vetett igaz hitet gyakorolják, azoknál ez nyilvánvalóvá válik jellemük szentsége és Isten törvénye iránti engedelmességük által. Ők felismerik, hogy a Jézusban megnyilvánuló igazság felér az egekig és átvezet az örökkévalóságba. Megértik, hogy a keresztény jellemnek Krisztus jellemét kell tükröznie; kegyelemmel és igazsággal kell betelnie. Ők részesülnek a kegyelem olajából, mely soha ki nem alvó világosságot áraszt. A hívő szívében lakozó Szentlélek teljessé teszi őt Krisztusban. 

(Review and Herald, 1895. szeptember 17.)