Jézus Krisztus születésének emlékünnepe a keresztény világ egyik legjelesebb eseménye, amelyről évente megemlékezünk. Azonban sokkal kevésbé közismert az, hogy mi volt a karácsonykor oly gyakran felidézett eseménysorozat célja.
Miért volt egyáltalán szüksége az emberiségnek megváltóra? Írásunkban e kérdésekre igyekszünk megválaszolni, miközben felvázoljuk Jézus világrajövetelének körülményeit, a történelmi háttérrel egyben.
A korabeli állapotokról szóló feljegyzések nem ringatnak minket illúziókba. Jézus baljóslatú történelmi időszakban jött el e világra. A zsidó nép – amelynek soraiba Jézus megszületett, s amely a Messiás (héberül: Felkent, azaz Isten által elküldött Szabadító) születéséről szóló próféciákat is őrizte – évszázadok óta idegen uralom alatt élt. A rómaiak a zsidó nép ősellenségének, „riválisának” számító edomiták közül származó uralkodót, Nagy Heródest ültették a nép nyakára. Heródes kétségkívül tehetséges államférfi, ugyanakkor rendkívül hatalomféltő, kegyetlen ember volt, aki saját feleségét, sőt fiait sem habozott megölni, ha általuk látta veszélyeztetve a hatalmát. Kegyetlenkedéseit Josephus Flavius is megörökítette A zsidók története című nagyszabású művében.
| A király i. e. 4 tavaszán bekövetkezett halála után három fia – Arkhelaosz, Antipás és Fülöp – osztozott az országon. A Júdea fölött uralkodó Arkhelaosz haladt leginkább atyja nyomdokain, s kegyetlenkedését a nép idővel annyira megelégelte, hogy i. sz. 6-ban követséget menesztett Augustus császárhoz, kérve, hogy fossza meg őt hatalmától. A császár teljesítette kérésüket, száműzte, Arkhelaoszt, s ettől kezdve Júdeát a császárnak közvetlen számadással tartozó római tisztségviselők, ún. prokurátorok irányították, akik olykor szintén nem riadtak vissza a zsidó nép kizsákmányolásától, és a mind gyakoribbá váló lázongásokat egyre kegyetlenebb eszközökkel torolták meg. (A Jézus Krisztust később halálra ítélő Poncius Pilátus is a prokurátorok egyike volt.) |
