A LELKI KEGYELEM KÜLÖNLEGES ADOMÁNYA

A LELKI KEGYELEM KÜLÖNLEGES ADOMÁNYA

„Akik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek. És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben."

(ApCsel 2:41-42) 

A végidőben, amikor Isten műve a Földön befejezéshez közeledik, a szent életű hívők komoly fáradozásait a Szentlélek hatalma az isteni kegyelem rendkívüli jeleivel kíséri majd. A korai és késői eső jelképében – ahogyan az eső keleten a magvetés, illetve az aratás időszakában hullott a földre – a héber próféták az isteni kegyelem különleges megnyilatkozásait jövendölték Isten gyülekezete számára. 

A Lélek kiárasztása az apostolok napjaiban a korai esőt jelképezte, mely dicső eredményeket érlelt. A Lélek jelenléte az igaz egyházban az idők végezetéig érezhető lesz. A lelki kegyelem rendkívüli kiárasztását viszont arra az időpontra ígérte Isten, mely megelőzi a világ aratásának befejezését, mely előkészíti a gyülekezetet Jézus eljövetelére. 

Az Írás a Léleknek eme kiárasztását a késői eső hullásához hasonlítja; és ezért az erőtöbbletért könyörögjenek a keresztények az aratás Urához „a késői eső idején". Erre „az Úr villámlást szerez, és záporesőt ad nékik". (Zak 10:1) 

„Megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és késői esőt hullat néktek." (Jóel 2:23) 

Hacsak azonban Isten egyháza tagjainak nem lesz ma élő összeköttetésük a lelki növekedés Forrásával, akkor nem lesznek készen az aratás idejére. Ha nem tartják lámpájukat készenlétben és égve, akkor a rendkívüli szükség idején nem részesülnek a kegyelem nagyobb mértékében. 

(The Acts of the Apostles, 54-55. oldal)

Napi ige - Megtérni teljes szívből

„De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint, böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is! A szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez! Mert könyörülő és irgalmas Ő, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, aki bánkódik a gonosz miatt."

(Jóel 2,12–13)

„A gyülekezet... inkább kész az aktív munkára, mint az alázatos odaszentelődésre, inkább hajlandó a külső vallásos szolgálatban való foglalatoskodásra, mint a szív belső munkájára. Az elmélkedést és az imádságot mellőzik a sürgés-forgás és a külső dolgok kedvéért. 

Az igazi vallásosság a szív megüresítésével és megtisztulásával kezdődik, és naponkénti ima táplálja. Munkánk állandó előrehaladása és a megnövekedett lehetőségek büszkeséggel és önelégültséggel töltik el sokak szívét. Félő, hogy ez foglalja el Isten szeretetének a helyét... Böjtre, Isten előtti megalázkodásra és imára van szükség, hanyatló buzgóságunk és lankadó lelkiségünk miatt.

Vannak kiegyensúlyozatlan elmék, akik olyan böjtöt kényszerítenek magukra, amelyet az Írás nem tanít... Farizeusi vallásuk nem Krisztustól való, hanem maguk alkották. A saját jócselekedeteikben bíznak az üdvösséget illetően. Hiábavaló módon azt remélik, hogy érdemszerző cselekedeteik révén megnyerik a mennyet, ahelyett, hogy a megfeszített, feltámadott és megdicsőített Üdvözítőre támaszkodnának, ahogy ezt minden bűnösnek tennie kellene."

(Bizonyságtételek I. kötet, 556–557. l.)