Napi ige – Szeretettel feddés

„Mindenestől megmutattam nektek, hogy ilymódon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni...”

(Ap.csel. 20:35)

„Az az Úr kívánsága, hogy követői körültekintően bánjanak egymással. Emeljék fel, állítsák talpra és gyógyítsák egymást!... Gyakran találkoztok majd lelkekkel, akik kísértés nyomása alatt állnak. Nem tudhatjátok milyen vadul küzd velünk Sátán. Vigyázzatok, nehogy elcsüggesszétek őket, mert ez csak a Kísértőt segíti... Mindig megalázó, ha valaki rámutat a hibáinkra. Ne tedd ezt még keserűbbé, felesleges, elítélő bírálattal. A rideg kritika elcsüggeszt, sötétté és boldogtalanná teszi az életet.

Testvéreim, jobb, ha szeretettel, mint szigorúsággal próbáltok meggyőzni valakit. Amikor a tévelygő rádöbben hibájára, vigyázz el ne pusztítsd az önbecsülését! Ne sérteni, sebezni igyekezz, hanem bekötözni és gyógyítani. Senkinek sem annyira érzékeny, kifinomult a természete, mint az Üdvözítőé. És milyen türelmet nyilvánít irántunk! Hordoz minket, gyengeségeinkkel, tudatlanságunkkal, hálátlanságunkkal és csökönyösségünkkel együtt. Minden tévelygésünk, keményszívűségünk ellenére is, még mindig felénk nyújtja kezét. Hozzánk intézett felhívása így hangzik: »szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket...« (Jn. 13:34)

A lobbanékony természetet és az akaratosságot könnyebben megszelídíti a szeretet és a bátorítás szava, mint a hibakeresés és kárhoztató bírálat, amit a tévelygő fejére olvastok. 
A Mester üzenetét a Mester lelkületével kell átadnunk.”

(Bizonyságtételek VII. kötet, A gyülekezeti fegyelem c. fejezetből)

Napi ige – Dolgozzunk a városokban élőkért!

„Mondta pedig az Úr éjszaka, látás által Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass, mert én veled vagyok, és senki sem támad rád, hogy néked ártson, mert nékem sok népem van ebben a városban.”

(Ap.csel. 18:9–10)

„Földi szolgálata idején Krisztus hivatkozott arra az eredményre, amit Jónás próféta ért el Ninivében. A pogány központ lakóit összehasonlította azokkal, akik az ő korában Isten népének vallották magukat... Mint ahogy Jónás prédikálása jel volt Ninive lakóinak, ugyanúgy Krisztus prédikálása is jel volt az ő nemzedékének. De mennyire másképpen fogadták most az igét! A Megváltó azonban kitartó harcot vívott a közömbösség és gúnyolódás ellenére. 

A nagyvárosoknak ma éppoly szükségük van az igaz Isten tulajdonságainak és szándékainak megismerésére, mint ahogy annak idején szükségük volt a niniveieknek... A nagyvárosok lakóit gyorsan, biztosan ejti hatalmába a bűn... Az emberek korunk csodálatos fejlődésével és felvilágosultságával büszkélkednek, Isten azonban látja, hogy a föld telve van gonoszsággal és erőszakkal...

Isten szolgáit ne csügessze el a nagyvárosokban tapasztalható jogtalanság és istentelenség, amellyel szembe kell nézniük, miközben a megváltás örömhírét hirdetik... Azok, akik a lelkek megmentéséért fáradoznak, ne felejtsék el, hogy bár sokan nem fogadják meg Isten igéje tanácsait, mégsem mindenki fordul el a menny világosságától és igazságától. Még a bűnnel és erőszakossággal telt városokban is, sok olyan ember van, akik Krisztus követőivé válhatnak...”

(Próféták és királyok, Ninive, a nagy város c. fejezetből)

A BIZONYSÁGTEVÉS FÉLELME ELSZÁLL

A BIZONYSÁGTEVÉS FÉLELME ELSZÁLL

„Mondván: Nem megparancsoltuk-é néktek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mi reánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét. Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek."

(ApCsel 5:28-29) 

Hallottam azokat, akik felöltötték fegyvereiket, hogy nagy erővel, hatásosan szólták az igazságot. Láttam azokat is, akik meg voltak kötözve; feleségeket férjük, gyermekeket pedig szüleik kötöztek meg. Az őszinték, akiket visszatartottak vagy nem is engedték nekik meghallani az igazságot, most buzgalommal ragadták meg a hirdetett igazságot. Hozzátartozóiktól való minden félelmük elszállt. Egyedül az igazságot magasztalták. Kedvesebb és értékesebb volt ez életüknél is. Éhezték és szomjazták az igazságot. Megkérdeztem, mi okozta ezt a nagy változást?

Egy angyal válaszolt: „A késői eső. Az Úr színétől jövő felüdülés. A harmadik angyal hangos kiáltása." 

Nagy erő kísérte a választottakat. Az angyal így szólt: „Nézzétek!" Figyelmemet a gonoszokra, a hitetlenekre fordítottam. Mindnyájan megzavarodtak. Isten népének buzgalma és ereje felindította és haragra gerjesztette őket. Zavar, bizonytalanság volt minden oldalon. Láttam, hogy intézkedéseket foganatosítottak eme csapat ellen, kiknél Isten ereje és fénye volt. A sötétség sűrűsödött körülöttük, de ők megálltak; és miközben Őbenne bíztak, Isten jóváhagyása kísérte őket. Láttam, hogy mindez meghökkentette a gonoszokat. 

Utána hallottam őket őszintén Istenhez kiáltani. Kiáltásuk nem szűnt meg sem éjjel, sem nappal. Ezeket a szavakat hallottam: „Legyen meg Uram a Te akaratod! Ha nevedet megdicsőítheti, rendelj menekülési utat néped részére! Szabadíts ki a pogányok közül, akik körbefogtak minket! Halálra ítéltek minket; de karod szabadulást hozhat nekünk."

Ezek azok a szavak, amelyeket fel tudok idézni. Úgy tűnt, hogy teljesen tisztában vannak méltatlanságukkal, és tökéletesen alávetették magukat Isten akaratának. Mégis, kivétel nélkül mindannyian őszintén könyörögtek és küzdöttek – Jákóbhoz hasonlóan – a szabadulásért.

(Review and Herald, 1857. december 31.)

ÖNZÉS ÉS TISZTESSÉGTELENSÉG MESSZE ŰZVE

ÖNZÉS ÉS TISZTESSÉGTELENSÉG MESSZE ŰZVE

„Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala. Mindnyájan pedig, akik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala; és jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége vala."

(ApCsel 2:43-45) 

Gyülekezeteinkben a Szentlélek hiánya nem Isten fösvénysége miatt van. Megváltoztatni ezt a helyzetet csak maguk a gyülekezetek tudják. Isten ezt mondja népének: "Kelj fel és tanúsíts érdeklődést a szent dolgok iránt." 

Hol van a mi hitünk? Tartunk-e fenn megfelelő kapcsolatot Jézus Krisztussal? Követjük-e Őt az önmegtagadásban és állhatatosságban? Megértéssel beszélünk-e az igazságról? Amikor Isten kitölti Szentlelkét a gyülekezetre, az az Ő dicsőségére gyümölcsöt terem. A Lélek kardja erőtől áradóan mindkét irányba vág. 

Isten szőlőjében szorgos munka vár elvégzésre. A harmadik angyal üzenetét hangos szóval kell hirdetni a földön. Minden olyan üzletet, mely tisztességtelen haszonnal jár, az önzés minden szálát, a késői esőnek el kell tüntetnie, minden bálványimádást meg kell emésztenie. Legyen minden oltár lerombolva, kivéve azt az egyet − a Kálvária Keresztjét −, mely az áldozatot és az áldozót egyaránt megszenteli.

Isten országához új területeket kell csatolnunk. Isten kertjeként az erkölcsi szőlőskertek új tábláit kell megművelnünk. Isten törvényének tiszteletét helyre kell állítani az el nem bukott világok, a Világegyetem és az elbukott világ előtt. A legkeserűbb üldöztetés fog jönni, de mikor Sion megszabadul és magára ölti gyönyörű ruháit, a szentség szépségében fog ragyogni. Isten több erőt és eredményt szeretne adni, mert dicsősége feltámadt egyházán, s ha az igazságot elfogadja, nem lesz többé rút, mezítelen. Krisztus Igéje örök élet a befogadó számára.

(Bible Training School, 1903. december 1.) 

AZ IGAZI SZERETET BIZONYSÁGAI

AZ IGAZI SZERETET BIZONYSÁGAI

„A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nékik mindenök köz vala." 

(ApCsel 4:32) 

Az Írás azt mondja: „Mert szűkölködő sem vala ő közöttük senki", és azután felsorolja, hogyan segítettek a szűkölködőkön. Azok a hívők, akiknek házuk vagy birtokuk volt, szívesen áldozták fel az ínségesek megsegítésére. Házukat, vagy földjeiket eladták és a pénzt elhozták „és letevék az apostolok lábainál; aztán elosztatott az egyesek közt, amint kinek-kinek szüksége vala".
A hívőknek ez az adakozó készsége a Szentlélek kitöltésének volt a következménye. Akik elfogadták az evangéliumot, azoknak „szívük-lelkük egy vala". Egyetlen közös érdek uralta őket: a rájuk bízott misszió eredményessége. A haszonlesést nem ismerték. Szeretetük hittestvéreik és az ügy iránt, melynek hívei lettek, nagyobb volt, mint a pénz és a vagyon iránti szeretetük. Eljárásuk bizonyította, hogy az emberi lelkeket többre becsülték a földi jólétnél.
Ez ismétlődik meg mindannyiszor, valahányszor Isten Lelke hatja át az ember életét. Akinek szívét Krisztus szeretete tölti be, híven követi Annak példáját, Aki érettük szegénnyé lett, hogy mi az Ő szegénysége által gazdagok legyünk. Isten kezéből nyert minden adományt − pénzt, időt, befolyást − az evangélium művének fejlesztésére szolgáló eszköznek tekint. Így volt ez az első keresztény gyülekezetben; így van ma is. Mélységes benyomást gyakorol a hallgatóságra a gyülekezet által hirdetett igazság, ha észrevehető a tagokon, hogy a Lélek ereje által elfordultak a világ dolgaitól, és áldozatot hoznak, hogy embertársaik is hallhassák az evangéliumot.

(The Acts of the Apostles, 70-71. oldal)

Napi ige – Győztesen

„Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze.”

(II.Tim. 2:3)

„Sok háborúságon át kell nékünk az Isten országába bemennünk.”

(Ap.csel. 14:22)

„Mindazok, akik neveltetésük során nem részesültek az otthon és az iskola fegyelmezésében, ugyanúgy szembe fognak kerülni az élet kemény próbáival, mint mások... Isten szeret bennünket, gondoskodik jólétünkről és sohasem ismertük volna meg a szenvedést, ha mindenkor engedelmességgel viseltettünk volna az ő törvényei iránt... Egész életre kiható jótétemény lesz gyermekeink és ifjaink számára, ha megtanítjuk őket arra, hogy bátran szembenézzenek ezekkel a fáradalmakkal és nehézségekkel. Bár együttérzéssel kell viseltetnünk irántuk, sohase tegyük ezt úgy, vagy olyan mértékben, hogy az önsajnálatot erősítsük vagy bátorítsuk bennünk. A mi részvevő magatartásunk mindig a megerősítésüket és buzdításukat célozza, ne pedig gyengeségük támogatását vagy jóváhagyását.

Véssük a gyermekek szívébe, hogy ez a világ nem a díszfelvonulások színtere, hanem a kemény küzdelmeké. Mindnyájan arra hivattunk el, hogy leküzdjük ezeket az akadályokat, mint »Jézus Krisztus jó vitézei«. Arra bátorítsuk őket, hogy legyenek erősek és állják meg helyüket a küzdelemben derekasan. 
Tanítsuk meg őket arra, hogy a jellem igazi próbája az a készség, amellyel hajlandóak vagyunk vállalni a terheket. Az mutatja meg a jellem milyenségét, hogy miként töltjük be felelősségteljes helyünket, hogyan végezzük munkánkat, még akkor is, ha az emberek nem ismerik el, és nem jutalmazzák törekvéseinket. 

A legjobb módszer annak érdekében, hogy győztesen kerüljünk ki a próbákból, az, hogy ne kitérni akarjunk előlük, hanem igyekezzünk célegyenest nékik dőlni és leküzdeni az akadályokat. Tanítsuk meg a gyermekeket és a fiatalokat arra, hogy minden hiba, minden nehézség, amin sikerül felülkerekedniük, egy lépcsőfokot jelent a jobb és magasabb rendű élet felé.”

(Nevelés, Helyes fegyelmezés c. fejezet)

ÓVAKODJ ATTÓL, HOGY ELLENÁLLJ NEKI!

ÓVAKODJ ATTÓL, HOGY ELLENÁLLJ NEKI!

„Engedének azért néki; és miután előszólították az apostolokat, megveretvén, megparancsolák, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket. Ők annakokáért örömmel menének el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek."

(ApCsel 5:40-41) 

Amikor Isten indítja a szíveket, hogy Jézushoz vonja, úgy tűnik, mintha egy átalakító erő szállna rájuk, és hisznek és átadják magukat Isten Lelke befolyásának. De ha nem ápolják az Istentől adott drága győzelmet, ha engedik, hogy a régi szokások és cselekedetek újraéledjenek, ha szórakozást vagy világi fényűzést engednek meg maguknak, ha elhanyagolják az imádkozást és abbahagyják a gonosszal szembeni ellenállást, akkor engedni fognak Sátán kísértéseinek, aki rá fogja bírni őket arra, hogy kezdjenek kételkedni előző tapasztalatuk valódiságában. 

Rájönnek arra, hogy erkölcsi erejük csekély, és Sátán azt sugallja, hogy számukra haszontalan próbálkozni a keresztényi élettel. Ezt mondja: „Az a tapasztalat, amiről azt gondoltad, hogy Istentől van, nem volt más egy futó érzelemnél és benyomásnál." 

Azonnal, amint az ember foglalkozni kezd a gonosznak ezekkel a gondolataival, kezdenek azok hihetőknek tűnni. Még azok közül is egyesek, akiknek ezt jobban kellene tudni - akik az Isten munkájában hosszabb tapasztalattal bírnak - Sátán sugalmazásai mellé állnak és kiűzik lelkükből a Szentlelket. Némelyek észrevétlenül kerülnek ebbe a helyzetbe, de rögtön magukhoz térnek, mihelyt felismerik állapotukat; de vannak olyanok is, akik továbbra is ellenállnak a Szentléleknek egészen addig, míg az ellenállás erényként tűnik fel előttük. 

Veszélyes dolog a Szentlélek megnyilatkozásában kételkedni; mert ha Ő a kétely tárgya, nincs más erő, Aki a szívet alakítsa. Akik a Szentlélek munkáját emberi ténykedésként fogják fel, és azt mondják, hogy egy meghatározhatatlan befolyás eredményével állnak szemben, azok elvágják az összeköttetést az áldás forrása felé. 

(Review and Herald, 1894. február 13.)

GYAKRAN VISSZAUTASÍTVA

GYAKRAN VISSZAUTASÍTVA

„Azért beszólítván őket, megparancsolák nékik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében. Péter és János pedig felelvén, mondának nékik: Vajon igaz dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg! Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk."

(ApCsel 4:18-20)

A Szentlélek ígérete volt a legfényesebb reménység, legerősebb vigasztalás, amit Jézus mennybe való felemeltetésekor tanítványaira hagyhatott. Isten Szavának igazságait eltemették a félremagyarázások szeméthalmazai; az emberi mondásokat, a halandó emberi kijelentéseket az Élő Isten szava fölé helyezték. A tanítványok a Szentlélek megvilágító ereje által elválasztották az igazságot a hamis tanításoktól, és átnyújtották az embereknek az élet igéit.

Gyakran azért utasítják vissza a Szentlelket, mert váratlan módon érkezik. A zsidó papok és elöljárók előtt bizonyítékra bizonyítékot halmozva állt, hogy az apostolok isteni ihletés alatt szóltak és tevékenykedtek, mégis határozottan ellenálltak az igazság üzenetének. Krisztus nem úgy jött el, amint azt várták, és bár időnként meg voltak győződve arról is, hogy Ő az Istennek Fia, mégis elnyomták ezt a meggyőződést, és még elvakultabbak és megátalkodottabbak lettek, mint azelőtt voltak. 

Megfeszítették Krisztust, ám ő kegyelmének mégis újabb bizonyítékát adta a tanítványok munkája által. Elküldte szolgáit, hogy megmondja nekik, mit tettek, és még a félelmetes vád ellenére is - miszerint ők megölték az élet fejedelmét - újabb felhívást adott nekik a megtérésre. Ám a zsidó tanítók biztonságban érezték magukat saját igazságukban, és nem voltak arra felkészülve, hogy elismerjék azt, hogy azok az emberek, akik elmarasztalták őket Krisztus keresztre feszítéséért, a Szentlélek irányítása alatt szólnak.

Isten haragja véletlenül sem azért ér valakit, mert valamilyen bűnt követett el, hanem azért, mert önkéntes választása alapján azt szándékosan tovább is folytatja, megismétli a múlt bűneit a kapott világosság és bizonyítékok ellenére is. Ha a zsidó vezetők elismerték volna ezt, megbocsátást nyertek volna, ám ők határozottan ellenálltak. Hasonlóképpen a bűnös is állandó ellenkezésével eljuthat odáig, ahol csak az ellenállást ismeri és semmi mást. 

(Signs of the Times, 1899. szeptember 27.)

EMBERI MESTERKEDÉSEK

EMBERI MESTERKEDÉSEK

„Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoznak vala, meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak vala." 

(ApCsel 4:13)

Ha megnyitjuk az ajtót Jézus előtt, ő bejön és velünk marad. Erőnk újra és újra feltöltődik jelenkori képviselője, a Szentlélek által.
Az igazság egy élő elv, mely szent tisztasággal világítja meg az értelmet, és azután jön el az idő az élő Krisztusról beszélni. „Mert Isten munkatársai vagyunk..." (1Kor 3:9)

A késői eső zápora alatt az emberi kitalálások, az emberi tervek elmosódnak, az emberi hatalom által felállított korlátok törött nádszálakként széthullanak, és a Szentlélek meggyőző erővel szól emberi eszközök által. Senki sem figyel majd a mondatok szép kerekségére, a nyelvtan hibátlanságára. Az élő víz Isten saját csatornáin keresztül fog áradni. Biztos vagyok benne, hogy van mennyország, telve a legdrágább és örök értékű kincsekkel, melyeket ingyen megkapnak mindazok, akik előkészítették szívüket ezek befogadására, és akik így meggazdagodva másokkal is megosztják azokat. Én tudom, hogy ez az igazság.

Szükségünk van naponkénti imatapasztalatra; hasonlóaknak kell lennünk ahhoz az özvegyasszonyhoz, aki a hamis bírót meggyőzte csupán az ő szükségét felismerő és állhatatos kérésének erejével. Istent arra kérjük, hogy adja meg nekünk ezt, mert általa elmélyülnek és megszilárdulnak tapasztalataink. Az Istent kereső léleknek kitartónak kell lennie, és Ő megjutalmazza mindazokat, akik Őt őszintén keresik.

Azt akarjuk, hogy az igazságot az emberi szívek felé olyan emberek közvetítsék, akik Krisztus szent szeretetével kereszteltettek meg, az Ő vére árán lettek megváltva, és maguk is teljesen átitatódtak azokkal az igazságokkal, melyekről másoknak beszélnek, és saját életükben gyakorolják is azokat.

(General Conference Bulletin, 1895. február 15.)

OLYANOKHOZ, AKIKET NEM VÁRNÁNK

OLYANOKHOZ, AKIKET NEM VÁRNÁNK

„Péter azonban előállván a tizeneggyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet! Mert nem részegek ezek, amint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van; hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától." 

(ApCsel 2:14-16) 

A Szentlélekkel való keresztség - ahogy ez pünkösd napján is történt - az igazi vallásosság újraéledéséhez és sok csodálatos esemény megtörténéséhez fog vezetni. Mennyei értelem fog közénk jönni, és az emberek úgy szólnak majd, ahogy Isten Szentlelke indítja őket. De bár működjék az Úr úgy, ahogy ezt a pünkösd napjai után tette, akkor majd sokan azok közül, akik ma azt állítják magukról, hogy hiszik az igazságot, oly keveset fognak tudni a Szentlélek munkájáról, hogy így tudnak majd kiáltani: „Óvakodjatok a fanatizmustól!" Azokról, akiket a Szentlélek betöltött, azt mondják, hogy „édes bortól részegedtek meg". (ApCsel 2:13) 

Nincs messze az idő, amikor az emberek sokkal bensőségesebb kapcsolatba akarnak jutni Krisztussal, szorosabb egységre jutni Szentlelkével, mint ezelőtt bármikor, és ez így is lesz, ha feladják saját akaratukat és útjaikat, és alárendelik magukat Isten akaratának és Isten útjainak. A magukat keresztényeknek vallók legnagyobb bűne az, hogy nem nyitják meg szívüket a Szentlélek befogadására. Amikor a lelkek vágyakoznak Krisztus után, és keresik a vele való egységet, akkor azok, akik csupán a kegyesség látszatával bírnak, felkiáltanak: „Legyetek elővigyázatosak, ne essetek végletekbe!" Amikor a mennyei angyalok közénk jönnek, és emberi eszközök által munkálkodnak, igazi és jelentős megtérések lesznek, ahogyan ez pünkösd napján történt. 

Testvéreim, vigyázzatok és ne próbáljatok emberi lelkesedést kezdeményezni! Miközben elővigyázatosak vagyunk az emberi elgondolások szerinti lelkesedésekkel kapcsolatban, nem kellene azokhoz csatlakoznunk, akik bizalmatlanok és kétségeket támasztanak a Szentlélek munkájával szemben: Amikor a Szentlélek birtokába vesz férfiakat és nőket, akkor lesznek, akik megkérdőjelezik és kritizálják ezt, mert az ő saját szívük hideg, a szent tűz nem érintette őket. 

(Selected Messages, 2. kötet, 57. oldal

VÁRATLAN UTAKON

VÁRATLAN UTAKON

„Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajon mi akar ez lenni?" 

(ApCsel 2:12) 

Imádkoznunk kell a bűnbeteg lelkeket meggyógyító Szentlélek kiárasztásáért. A gyülekezetnek meg kell térnie. Miért is nem borulunk a kegyelem trónusa elé, mint a gyülekezet képviselői, és megtört szívvel, töredelmes lélekkel őszinte könyörgéssel miért nem kérjük, hogy a magasból kiáradjon ránk a Szentlélek? Imádkozzunk azért, hogy amikor Ő kegyelmesen óhajtja, a mi hideg szívünk új életre keljen, és tisztán látva felismerhessük, hogy Ő Istentől jött, és örömmel fogadhassuk be. 

Egyesek a Szentlelket nemkívánatos vendégnek tekintették. Ezt a gazdag ajándékot elutasították, sőt még azt is, hogy elismerjék Őt. Elfordultak Tőle és fanatizmusként ítélték el. Amikor a Szentlélek az ember szívében munkálkodik, nem kérdezi milyen úton-módon tevékenykedjék. Tevékenysége gyakran váratlan módon nyilvánul meg. Krisztus sem úgy jött el, ahogy a zsidók várták. Nem azért jött, hogy őket mint nemzetet felemelje. Előfutárai az utat úgy készítették számára, hogy az embereket bűneik megbánására, megtérésre és keresztségre szólították fel. Krisztus üzenete a következő volt: „Elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban." (Mk 1:15) 

A zsidók azért nem fogadták el, és azért utasították vissza Jézust, mert nem az ő elvárásaik szerint jött el. Évszázadokon keresztül dédelgetett véges emberi elképzeléseiket csalhatatlanoknak tartották. Most is ez a veszély fenyegeti az egyházat - mert a korlátolt ember szeretné meghatározni a Szentlélek eljövetelének pontos módját. Még ha nem is akarják beismerni, sokan ezt már meg is tették. Mivel a Szentléleknek el kell jönnie, de nem azért, hogy megdicsérje az embereket, vagy téves elméleteiket megerősítse, hanem, hogy megfeddje a világot a bűn, az igazság és az ítélet tekintetében. Így sokan elfordulnak tőle. ... A Szentlélek nem hízelkedik senkinek, és nem is cselekszik senkinek az elképzelése szerint. 

Véges és bűnös emberek nem irányíthatják a Szentlélek munkáját. Amikor mint feddő hatalom jön el - bármely emberi eszköz által, akit Isten kiválaszt -, akkor a gyülekezet teendője az, hogy hallgasson Rá és kövesse szavát. 

(The Ellen G. White 1888 Materials, 4. kötet, 1540-1541. oldal)

IZGATOTTSÁG NÉLKÜL

IZGATOTTSÁG NÉLKÜL

„Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek? Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett." 

(ApCsel 1:6-7) 

A tanítványok kíváncsiak voltak Isten országa megjelenésének pontos idejére; de Jézus azt válaszolta nekik, hogy nem kell tudniuk az időket vagy az alkalmakat; mivel azt az Atya nem jelentette ki nekik. Nem annak megismerése volt a legfontosabb számukra, hogy mikor állíttatik helyre Isten országa. Az ő dolguk az volt, hogy Mesterük munkájában imádkozva, várakozva, vigyázva és dolgozva találtassanak. Krisztus jellemét kellett képviselniük ebben a világban. 

Ami egy sikeres keresztényi élethez fontos volt a tanítványok idejében, ugyanaz lényeges ma is. „Monda pedig nékik: nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok." Mit kellett tenniük, miután a Szentlélek eljött hozzájuk? „...és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig." (ApCsel 1:7-8) 

Ez az a munka, amelyben nekünk is részt kell vennünk. Ahelyett hogy valami különleges izgalmi állapot alkalmára várakozva élnénk, okosan kell kihasználnunk a jelen lehetőségeit, és meg kell tennünk mindazt, amit tennünk kell a lelkek megmentése érdekében. Ahelyett hogy elménk erejét kimerítenék az idők és alkalmak felőli spekulációk, melyeket az Atya a maga hatalmába helyezett és az emberek elől visszatartott, át kellene adnunk magunkat a Szentlélek irányításának, hogy elvégezzük a jelen kötelességeit, emberi vélemények szennyétől mentesen az élet kenyerét osztogassuk azoknak a lelkeknek, akik az igazság nélkül elvesznek. 

Sátán mindenkor kész megtölteni agyunkat oly elméletekkel és számítgatásokkal, melyek eltérítenek a jelenvaló igazságtól, és amelyek képtelenné tesznek arra, hogy a világnak átadhassuk a harmadik angyal üzenetét. 

(Review and Herald, 1892. március 22.)

Napi ige – Istennek engedni inkább

„Beszólítván őket, megparancsolták nékik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében... Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet!”

(Ap.csel. 4:18, 29)

„A lelkiismereti szabadság alapelvének megóvásáért napjainkban is állandóan küzdenünk kell. Az igazság és a vallásszabadság zászlaját, amelyet az evangéliumi közösség megalapítói és Isten tanúi fennen lobogtattak a letűnt évszázadok alatt, ebben az utolsó küzdelemben Isten a mi kezünkre bízta. Ezért a nagy adományért azoknak a vállára helyezte a felelősséget, akiket Igéjének ismeretével áldott meg. Az Igét a legnagyobb tekintélyként kell elismernünk. Isteni intézkedésnek kell tekintenünk az emberi kormányzatot is. Az iránta való engedelmesség – jogos határain belül – szent kötelesség. De ha az általa támasztott követelmények ütköznének vagy ellenkeznének Isten parancsolataival, akkor »Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mintsem embernek« (Ap.csel. 5:29). Az »így szól az Úr« nem állhat mögötte annak, hogy »így szól a gyülekezet« vagy »...a földi hatalom«.

Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ellentétbe kell kerülnünk a felsőbbséggel. Ne tegyünk és ne mondjunk semmi olyat, ami fölöslegesen elzárhatja előttünk az utat. De ha az emberek megtiltanák, hogy ezt a munkát végezzük, akkor mondjuk azt, amit az apostolok is: »Nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk« (Ap.csel. 4:20).”

(Apostolok története, A templom kapujában c. fejezetből)

A LÉLEK TELJES KIÁRASZTÁSA

A LÉLEK TELJES KIÁRASZTÁSA

„... hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek."

(ApCsel 2:2)

Amikor pünkösd napján a Szentlélek lejött, olyan volt, mint egy sebesen zúgó erős szél. A Lélek akkor nem mérték szerint adatott, mert betöltötte az egész házat, ahol a tanítványok ültek. Hasonló mértékben adja nekünk is, amikor a mi szívünk is felkészült annak befogadására. 

Minden gyülekezeti tag boruljon térdre Isten előtt, és őszinte imában kérje a Lélek kiáradását. Így kiáltson: „Uram, növeld hitemet! Add, hogy megértsem szavadat, mert az Igédben való jártasság fényt ad! Üdíts fel jelenléteddel! Töltsd be szívemet Szentlelkeddel, hogy úgy szerethessem testvéreimet, ahogy Krisztus szeret engem!" 

Isten meg fogja áldani azokat, akik ily módon felkészülnek az Ő szolgálatára. Megértik majd, hogy a Lélek bizonyossága mit jelent, mert hit által fogadták el Krisztust. Krisztus vallása többet jelent a bűnök puszta megbocsátásánál. Azt jelenti, hogy a bűnt eltávolította, és az űrt betöltötte a Szentlélek. Azt jelenti, hogy az elmét mennyei fény világosítja meg, a szívet az önzéstől megüresíti és Krisztus jelenlétével tölti be. Amikor ez a munka befejeződik a gyülekezeti tagokban, akkor az élő és munkálkodó gyülekezetté lesz.
A legőszintébben kell törekednünk az egy akaratra és az egy közös célra. Egyedül a Szentlélek keresztsége emelhet minket erre a magaslatra. Jertek, önmagunkról lemondva készítsük fel lelkünket a Szentlélek befogadására, hogy nagy munkát végezhessen értünk, hogy ne azt mondhassuk: „Nézd mit teszek, mire vagyok képes", hanem "Lásd meg Isten jóságát és szeretetét!"... 

Beszélhetünk a Szentlélek áldásairól, de ha nem készítjük fel magunkat befogadására, mit használnak erőlködéseink? Küzdünk-e teljes erőnkből, hogy elérjük a Krisztusban élő férfi és nő magaslatát? Keressük-e, hogy beteljünk vele, mialatt az elénk kitűzött cél - jellemének tökéletessége - felé törekszünk? 

(Review and Herald, 1902. június 10.)

A LELKI KEGYELEM KÜLÖNLEGES ADOMÁNYA

A LELKI KEGYELEM KÜLÖNLEGES ADOMÁNYA

„Akik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek. És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben."

(ApCsel 2:41-42) 

A végidőben, amikor Isten műve a Földön befejezéshez közeledik, a szent életű hívők komoly fáradozásait a Szentlélek hatalma az isteni kegyelem rendkívüli jeleivel kíséri majd. A korai és késői eső jelképében – ahogyan az eső keleten a magvetés, illetve az aratás időszakában hullott a földre – a héber próféták az isteni kegyelem különleges megnyilatkozásait jövendölték Isten gyülekezete számára. 

A Lélek kiárasztása az apostolok napjaiban a korai esőt jelképezte, mely dicső eredményeket érlelt. A Lélek jelenléte az igaz egyházban az idők végezetéig érezhető lesz. A lelki kegyelem rendkívüli kiárasztását viszont arra az időpontra ígérte Isten, mely megelőzi a világ aratásának befejezését, mely előkészíti a gyülekezetet Jézus eljövetelére. 

Az Írás a Léleknek eme kiárasztását a késői eső hullásához hasonlítja; és ezért az erőtöbbletért könyörögjenek a keresztények az aratás Urához „a késői eső idején". Erre „az Úr villámlást szerez, és záporesőt ad nékik". (Zak 10:1) 

„Megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és késői esőt hullat néktek." (Jóel 2:23) 

Hacsak azonban Isten egyháza tagjainak nem lesz ma élő összeköttetésük a lelki növekedés Forrásával, akkor nem lesznek készen az aratás idejére. Ha nem tartják lámpájukat készenlétben és égve, akkor a rendkívüli szükség idején nem részesülnek a kegyelem nagyobb mértékében. 

(The Acts of the Apostles, 54-55. oldal)

EGY ÚJ PÜNKÖSD

EGY ÚJ PÜNKÖSD

„És az Isten Igéje növekedék; és sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben; és a papok közül is nagy sokan követék a hitet."

(ApCsel 6:7) 

Ahogy a tanítványok Szentlélekkel betöltekezve elmentek és hirdették az örömüzenetet, úgy kell Isten szolgáinak ma is elmenniük. Azzal az önzetlen vággyal kell felvennünk az Úr munkáját, hogy a kegyelem üzenetét elvigyük azokhoz, akik a tévelygés és hitetlenség sötétségében vannak. 

A Vele való együttmunkálkodásban segít bennünket, másrészt a hitetlenek szívében is dolgozik, hogy munkája a távoli tájakra is elérjen. Máris sokan kapják a Szentlelket, és az utat nem fogja többé eltorlaszolni a kedvetlen közömbösség. 

Miért jegyezték fel a tanítványok tetteinek történetét, ahogy szent buzgalommal a Szentlélek indítása és ereje által dolgoztak, ha nem azért, hogy Istennek ma élő népe ezekből a feljegyzésekből ihletést nyerjen az Érette való odaadó munkára? 

Amit az Úr az akkori időkben megtett népéért, pontosan olyan lényeges, sőt talán még fontosabb, hogy ma élő gyermekeiért is megtegye. Mindazt amit az apostolok megtettek, a mai gyülekezet minden egyes tagjának is végeznie kell. Annyival nagyobb lelkesedéssel és a Szentlélek nagyobb segítségével kell ezt tennünk, amennyivel a gonoszság megnövekedésével az emberek megtéréséhez határozottabb felszólításra van szükség.

Mindenkinek - akire a jelenvaló igazság fénye felragyog - együttérzéssel kell tekintenie azokra, akik a sötétségben vannak. Minden hívőnek tisztán és határozott sugarakban kell visszatükröznie ezt a fényt. 

Az Úr ma is ugyanazt a munkát várja el, mint amit a pünkösd utáni napokon a Néki szentelt hírnökökön keresztül végzett. Napjainkban, amikor minden dolog vége elérkezett, nem kellene az első gyülekezet buzgóságánál még nagyobb lelkesedésnek fűtenie bennünket? Nem kellene-e Isten erejének sokkal hatalmasabban megnyilvánulnia ma, mint történt az a tanítványok idejében?

(Review and Herald, 1903. január 13.)

A MISSZIÓLELKÜLET KIAPADHATATLAN FORRÁSA

A MISSZIÓLELKÜLET KIAPADHATATLAN FORRÁSA

„Hívők pedig mindinkább csatlakoztak az Úrhoz, úgy férfiaknak, mint asszonyoknak sokasága. Úgyannyira, hogy az utcákra hozák ki a betegeket, és letevék ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menő Péternek csak árnyéka is érje valamelyiket közülök."

(ApCsel 5:14-15) 

Krisztus tanítványaihoz intézett utolsó szavai így hangzottak: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek." (Mk 16:15)

Miközben kezét áldásra nyújtotta feléjük, a mennybe emelkedett, mennyei angyalok seregétől övezve, akik azért jöttek, hogy elkísérjék őt Isten trónjáig. A tanítványainak adott utolsó megbízás alkalmas eszközzé tette őket arra, hogy örömüzenetét elvigyék a világ népeihez. Ez volt Krisztus utolsó akarata és végrendelete követői számára, elsősorban azok számára, akik földi küldetésének évei alatt vele jártak, de azok részére is, akik az Ő szavukra hinni fognak Őbenne. A mennyben végzett első munkája összhangban áll a földön adott utolsó megbízásával; elküldte az Atya ígéretét rájuk. 

Pünkösd napján a Szentlélek kitöltetett az imádkozó tanítványokra, és bárhova mentek, mindenhol bizonyságot tettek a Szentlélek erejével. 

Missziólelkületük nem ismert határt, és a tanítványok bizonyságot tettek a megfeszített és feltámadt Krisztusról, és meggyőzték a világot bűn, igazság és az elkövetkezendő ítélet felől. 

Ők pontosan azt tették, amit tenniük kellett, feltámadt Uruk utasításai szerint. Jeruzsálemben kezdték el az evangéliumot hirdetni, ott, ahol a legzűrzavarosabb elképzelések keringtek vele kapcsolatban, s ahol mint gonosztevőt feszítették keresztre.

Háromezren fogadták el az üzenetet és tértek meg. Nem félemlítette meg őket sem üldöztetés, sem börtön vagy halál, hanem teljes bátorsággal hirdették tovább is az igazság igéit, amikor bemutatták a zsidóknak Krisztus munkáját, küldetését, szolgálatát, megfeszítését, feltámadását és mennybemenetelét; hívők pedig minden nap csatlakoztak az Úrhoz, férfiak és asszonyok egyaránt. 

(Review and Herald, 1894. november 6.)

Napi ige – Pünkösd ajándéka

„Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljön reátok, és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samáriában és a földnek mind végső határáig.”

(Ap.csel. 1:8)

„Krisztus látható jelenlétét nélkülözniük kell a tanítványoknak, de új erő birtokába jutnak helyette. A Szentlélek árad ki reájuk teljes mértékben, hogy elpecsételje őket munkájukra...

Az Üdvözítő tudta, hogy semmiféle érvelés – legyen az bármilyen logikus – nem lágyít meg kemény szíveket, nem törheti át a világias gondolkodás és az önzés kérgét. Tudta, hogy tanítványainak a mennyből kell kapniuk az erőtöbbletet. Tudta, hogy az evangélium csak akkor hatásos, ha azt forró szívek és beszédes ajkak hirdetik, akiket áthat annak ismerete, aki az út, az igazság és az élet...

Krisztus tanításából megértették a tanítványok, hogy a Szentlélek erejére van szükségük ahhoz, hogy megkezdhessék művüket. Nem voltak már... egymást meg nem értő, független személyek csoportja, akik egymással ellenkeznek. Nem reménykedtek már a világi nagyság és méltóság elérésében. »Egy akarattal« voltak együtt, »szívük-lelkük egy volt« (Ap.csel. 2:46; 4:32). Gondolataik egyetlen tárgya Krisztus volt, országának dicsősége pedig az egyetlen céljuk... Megértették azokat az igazságokat, amelyeket, nem tudtak felfogni addig amíg együtt voltak Jézussal. Addig sohasem ismert hittel és bizalommal fogadták a Szentírás tanait... Teljes szívből vágyakoztak a Jézus által megkezdett mű fejlesztésére. Felismerték a mennyel szembeni nagy tartozásukat és felelősségük súlyát, amelyet munkájuk rájuk mér.”

(Apostolok története, Pünkösd c. fejezetből)

ÉBREDÉS PÜNKÖSDKOR

ÉBREDÉS PÜNKÖSDKOR

„Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda lőn a nép között; és egyakarattal mindnyájan a Salamon tornácában valának." 

(ApCsel 5:12) 

Krisztus gondoskodott arról, hogy egyháza egy átalakult testté váljék, melyet mennyei fény övez, és Immánuel dicsőségét birtokolja. Az Ő célja az, hogy minden keresztényt a fény és békesség légköre vegye körül. Nincs határa egy ilyen személy hasznának, aki félretette önmagát, aki helyt ad a Szentlélek szívet átalakító munkájának, és Istennek szentelt életet él. 

Mi volt a Szentlélek kiáradásának eredménye pünkösdkor? A feltámadt Megváltó örömüzenetét eljuttatták az akkor lakott világ legvégső határáig. A tanítványok csordultig megtelt szívét mély és messze ható jóakarata hatotta át. Ez arra késztette őket, hogy a föld végső határáig elmenve, ily szavakkal tegyenek bizonyságot: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében." (Gal 6:14) 

Amikor a Jézusban megnyilatkozott igazságot hirdették, a szívek engedtek az üzenet erejének. Az egyház nyájához sok megtért csatlakozott. A hitehagyók újra megtértek. Bűnösök csatlakoztak a hívőkhöz a drágagyöngy keresésében.
Akik egykor az evangélium legelkeseredettebb ellenségei voltak, most annak hithőseivé váltak. Beteljesedett a prófétai szó, mely szerint a gyenge olyanná lesz „mint Dávid" és Dávid háza "mint az Úr angyala" . (Zak 12:8)

Minden keresztény testvérében a mennyei szeretet és jóindulat hasonlóságát látta. Egy akarat uralkodott. Ugyanaz a lelkület fűtötte őket. Egyedül csak arra vágytak, hogy jellemük Krisztuséhoz hasonló legyen, és hogy munkájuk által kiszélesítsék Isten országának határait.
Jegyezd meg, hogy csak miután a tanítványok teljes egységre jutottak és többé nem küzdöttek az első helyekért, azután töltetett ki a Szentlélek. Mindnyájan egy akaraton voltak. Minden nézeteltérést félretettek. A Lélek kiáradása után hordozott bizonyságtevésük is egyöntetű volt. 

(Review and Herald, 1908. április 30.)

TÖBB ODASZENTELT EMBER

TÖBB ODASZENTELT EMBER

„És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel, dicsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel." 

(ApCsel. 2:46-47) 

Minden valóban átalakult lélek vágyik arra, hogy a tévelygés sötétségéből embereket vonzzon a mennyei igazság fénye felé. Az Úr Szentlelkének kitöltetése – amely az Úr dicsőségének fényével ragyogja be az egész földet – mindaddig nem következhet be, amíg a „megvilágosodott" emberek nem tapasztalják meg, milyen Isten munkájában állni. 

Amikor teljesen, tiszta szívvel az Úr szolgálatára szenteljük magunkat, az Úr ezt a Szentlélek kitöltésével fogja igazolni. Ez azonban addig nem következhet be, míg az egyház tagjainak nagy része nem áll az Úr munkájába. Az Úr nem töltheti ki Szentlelkét, amíg önzés és önszeretet nyilatkozik meg, amíg egy lélek is így szól: „...avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?" (1Móz 4:9) - Kain szavaival élve. 

Ha a jelenvaló igazság, az egyre sűrűsödő jelek, melyek azt tanúsítják, hogy minden dolognak vége elérkezett, nem elegendőek ahhoz, hogy felébresszék azokat, akik állítólag az igazság birtokában vannak, akkor a sötétség elnyomja a fényt, és lelkek vesznek el. 

A legkisebb mentség sem lehet közömbösségükre, mellyel a végső elszámolás nagy napján Isten elé állhatnának. Semmiféle indokuk nem lesz arra, hogy miért nem jártak, éltek és dolgoztak az isteni ige szent igazságának fényében.
Nem csupán a lelkészekről van szó, hanem a gyülekezeti tagokról, azokról, akik nem járulnak hozzá az emberek meggyőzéséhez szóval és példamutatással, és ahhoz, hogy elfogadják Krisztus megmentő kegyelmét. Kellő felkészültséggel és tapintattal, a mennyből kapott bölcsességgel meggyőzhetnék az embereket, hogy azok is szemléljék Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűneit. 

(Review and Herald, 1896. július 21.)