Napi ige - Istenkeresés minden nap

„Kívánjátok az Urat és az Ő erejét, keressétek az Ő orcáját szüntelen."

(Zsoltár 105,4)

„Ha Mária és József buzgóbban és bensőségesebben érintkezett volna Istennel ima által, akkor nem történhetett volna meg az, hogy Jézust elveszítsék.* [jegyzet: A történetet lásd: Luk. 2,42–52.] Egyetlen nap hanyagsága miatt tévesztették szem elől a Megváltót, és háromnapi gonddal és bánattal kellett fizetniük, míg ismét megtalálták Őt. Így van ez velünk is. Haszontalan, balga fecsegés és az ima elhanyagolása arra vezet, hogy rövid idő alatt elveszítjük a Megváltó drága jelenlétét, és sok-sok napi fájdalmas vívódás után leljük csak meg ismét békénket.
Sokan részt vesznek az istentiszteleteken és Isten szava felfrissíti, megeleveníti őket. De mert keveset gondolkodnak ezeken az Igéken, és csak kevéssé »vigyáznak és imádkoznak«, hamarosan elveszítik az elnyert áldást, azután pedig még elhagyatottabbnak érzik magukat.

(Jézus élete, A húsvét ünnepén c. fejezetből)

ILLÉS

ILLÉS

„És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem." 

(1Kir 18:21) 

Akháb korában Jordántól keletre, Gileád hegyei között élt egy hívő, imádkozó ember, akinek rettenthetetlen szolgálata által akarta Isten a hitehagyás gyors terjedését megállítani Izráelben. A tisbei Illés minden neves várostól távol élt, nem töltött be semmilyen magas állást, de azzal a biztos tudattal kezdte el a reá bízott munkát, hogy Isten elkészíti előtte az utat és gazdag eredményt ad neki. Szavából hit és erő áradt. Egész életét a reformációs munkának szentelte. Beszéde kiáltó szó volt a pusztában, amellyel a bűnt akarta feddni és a gonoszság áradatát visszafordítani. A bűn ostorozójaként ment az emberekhez, de üzenete mégis Gileád balzsamát kínálta a gyógyulásra vágyó bűnbeteg lelkeknek.

Illés szomorúan és felháborodva látta, hogy Izráel egyre mélyebbre süllyed a hitehagyásban. Isten a múltban nagy dolgokat cselekedett népéért. Megszabadította őket a szolgaságból, és a „pogányok országát adta nekik, ...hogy megtartsák rendelkezéseit és megfogadják tanításait..." (Zsolt 105:44-45 - új prot. ford.) Jahve áldást hozó szándékáról azonban most majdnem elfeledkeztek. A hitetlenség acélfalként állt a választott nép és erejének Forrása közé.

Hegyi magányából Illés megrendülve figyelte a hitehagyást. Gyötrődő lélekkel könyörgött Istenhez, hogy állítsa meg gonosz útján az egykor kedvelt népet. Ha szükséges, látogassa meg ítéletével, hogy a maga valóságában ismerjék fel a mennytől való elpártolásukat. Illés megtérésüket szerette volna, még mielőtt a gonoszságban oly messzire jutnak, hogy az Urat teljes elpusztításukra ingerlik. 

(Prophets and Kings, 119-120. oldal)