10. bizonyságtétel (1864)
74. A fiatalokat fenyegető veszély
1863. június 6-án megmutattak nekem néhány veszélyt, mely a fiatalokat fenyegeti. Sátán ellenőrzi a fiatalok gondolatait és félrevezeti tapasztalatlan lábukat. Ők még nem ismerik mesterkedéseit. Ezekben a vészterhes időkben a szülőknek őrködniük kell, és kitartó szorgalommal rekesszék ki az ellenség legelső közeledését. Tanítsák gyermekeiket, mikor otthon tartózkodnak, s ha úton járnak, ha lefekszenek, ha felkelnek, parancsra új parancs, szabályra új szabály, itt egy kicsit, ott egy kicsit.
Az anya kötelessége a csecsemőnél kezdődik. Meg kell fékeznie a gyermek akaratát és indulatait, nevelje és tanítsa meg engedelmeskedni. Mikor a gyermek növekszik, akkor se eressze el a gyeplőt. Az anya szakítson időt, hogy tanítsa gyermekeit, helyesbítse hibáikat, és türelmesen intse őket a helyes útra. A keresztény szülőknek tudatosan arra kell nevelni és előkészíteni őket, hogy Isten gyermekeivé legyenek. A gyermekkori nevelés és a gyermekkorban kialakított jellem kihat a gyermekek egész vallásos életére. Ha nem fékezik meg akaratukat, és nem szoktatják engedelmességre a szülők iránt, a későbbi években nehéz lesz megtanulniuk azt. Micsoda elkeseredett küzdelem, mily ádáz tusa Isten követelményei iránti engedelmességre venni azt az akaratot, amelyet sose győztek le! A szülők ezt a fontos kötelességüket hanyagolják el, amivel komoly hibát és bűnt követnek el a szegény gyermekek és Isten ellen.
A szigorú fegyelem alatt álló gyerekek néha elégedetlenkednek. Türelmetlenek – a korlátozás miatt, és szeretnének kedvükre tenni, jönni-menni, ahogy nekik tetszik. Különösen tíz és tizennyolc éves kor között gyakran úgy vélekednek, hogy mit sem ártana nekik, ha fiatal társaikkal kirándulhatnának, vagy más társas gyülekezéseiken részt vehetnének. A tapasztalt szülők mégis veszélyt látnak benne.
