A KIRÁLY ÖRÖKÖSEI

A KIRÁLY ÖRÖKÖSEI

„Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem."

(Jel 21:7) 

Ne csüggedj el, ne légy kishitű! Bár érnek kísértések, bár bekerített a ravasz ellenség, mégis, ha Isten félelmét tartod szem előtt, nagyon erős angyalok fognak segítségedre sietni és a sötétség erői nem is versenyezhetnek veled. Jézus él. Ő azért halt meg, hogy utat készítsen a meneküléshez a bukott faj számára, s ma azért él, hogy közbenjárjon értünk és ígérete szerint majd az ő jobb keze felől lehessünk megdicsőülve. Reményedet vesd Istenbe! A világ a széles úton halad és amint te a keskeny úton jársz és fejedelemségekkel és hatalmasságokkal kell megvívnod, és ellenségek szembeszállásával kell találkoznod, emlékezz arra, hogy gondot viselnek rád. A segítség Őrá hárul, az egyetlen hatalmasra, és általa biztosan megszerezheted a győzelmet. 

Jöjjetek ki közülük, és ti az enyéim lesztek, mondja Isten, és különüljetek el és a Magasságos Isten fiai és leányai lesztek. Micsoda ígéret ez! Ez egy örökbefogadás, mely nektek szól, hogy a királyi család tagjai lehettek, s a mennyei ország örökösei. Ha egy földi uralkodó megtisztel valakit, vagy kapcsolatba kerül valakivel, az a hír azonnal bejárja a napilapokat, és felizgatja az irigyeket, akik sajnálják, hogy ők miért nem olyan szerencsések. De van Valaki, aki mindenek felett uralkodik, a Világegyetem királya, minden jó dolog szerzője; s Ő azt mondja nekünk: fiaimmá és leányaimmá lesztek, eggyé válok veletek, a királyi család tagjai és a mennyei király gyermekei lesztek. 

Pál apostol figyelmeztet: „Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket." (2Kor 7:1) 

Miért nem tesszük meg ezt, amikor olyan megbízásunk és kiváltságunk van, hogy a fenséges Isten gyermekei lehetünk, és a mennyei Istent Atyánknak szólíthatjuk? 

(Review and Herald, 1870. május 31.)

A DIADALMAS EGYHÁZ

A DIADALMAS EGYHÁZ

„Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható." 

(Jel 1:7-8) 

Istennek az a módszere, hogy a jelentéktelen dolgok napjait teszi az igazság és az igazságosság győzelmének kezdetévé. Ezért senkit se lelkesítsenek a kezdeti sikerek és ne csüggesszenek el a látszólagos gyengeségek. Isten jelenti népének a gazdagságot, a teljességet és az erőt. Népével kapcsolatos szándékai erősek és megingathatatlanok, mint az örök hegyek. 

Emlékezzünk arra, hogy az emberi erő nem alapíthatta meg Isten egyházát, de le sem rombolhatja azt. Korszakról korszakra a Szentlélek nyújtja az élet túláradó kútforrását... Győzelem vár mindazokra, akik szabályszerűen és Isten parancsaival összhangban küzdenek. Ők minden ellenállást le fognak győzni. Amint minden ellenséggel megküzdve előreviszik Isten művét, szent angyalok fognak őrködni felettük. 

Krisztus arra kötelezte el magát, hogy segítséget nyújtson mindazoknak, akik csatlakoznak az ő seregéhez, hogy együttműködjenek vele a látható és láthatatlan ellenség elleni harcban. Ő megígérte, hogy vele együtt örökösei lehetnek az örökkévaló dolgoknak, s hogy királyokként és papokként uralkodhatnak Isten színe előtt. Akik ebben az életben hajlandóak osztozni a Megváltóval az alázatban, azok osztozni fognak az Ő dicsőségében is. Akik az Isten népével való együttnyomorgást választják a bűn ideig-óráig tartó gyönyörűsége helyett, azok helyet kapnak Krisztus mellett a trónon. 

Kapaszkodj erősen az élet Igéjébe! Az ellenállás viharát saját dühe fogja elemészteni. A zaj elcsitul. Végezd a Mester munkáját bátran és derűsen! Mennyei Atyánk, aki szelíd együttérzéssel figyeli választottait, megáld minden erőfeszítést, melyet az ő nevében tesznek. Munkája nem fog szünetelni, míg teljességre nem jut a győzelmes kiáltás közepette: "Kegyelem, kegyelem néki!" 

(Signs of the Times, 1900. november 14.)

A BÁRÁNY VÉRE ÁLTAL

A BÁRÁNY VÉRE ÁLTAL

„És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mind halálig."

(Jel 12:11) 

Gondolkodjunk el drága Megváltónk életén és értünk átélt szenvedésein! Figyeljünk arra, hogy ha nem vagyunk hajlandók kitartani a próbában, a nehézségekben és a konfliktusokban, ha nem vagyunk hajlandók részt vállalni Krisztus szenvedéseiben, akkor nem találhat majd méltónak arra sem, hogy az Ő trónján üljünk!

Minden szükséges készen áll ahhoz, hogy megvívjuk a csatát hatalmas ellenségünkkel és hogy egyetlen pillanatra se engedjünk kísértéseinek. Tudjuk, hogy saját erőnk nem elég a győzelemhez. Krisztus azonban megalázta magát és magára vette természetünket, ismerős volt szükségleteinkkel és elviselte a legnehezebb kísértéseket, melyeket embernek valaha is el kellett viselnie; s ezzel legyőzte az ellenséget, visszautasította kísértő szavait, hogy az ember megtanulja Tőle, hogyan kell győznie. Olyan testet öltött magára, amilyen a miénk, és minden tekintetben elszenvedte, amit embernek el kell szenvednie, sőt még annál többet is. Soha nem szenvedhetünk annyit, mint Krisztus, mert Ő nem egy ember bűnét, hanem az egész világ bűneit hordozta. Ő elviselte a megaláztatást, a gúnyt, a szenvedést és a halált, hogy mi − az ő példáját követve − örökölhessünk mindent. 

Krisztus a mi példaképünk, a tökéletes és szent példakép, akit követnünk kell. Soha nem lehetünk azonosak a példaképpel, de képességünk szerint követhetjük Őt és hasonlóvá válhatunk hozzá. Ha gyámoltalanul elbukunk, szenvedünk a felismeréstől, hogy bűnösek vagyunk, ha megalázzuk magunkat Isten előtt, ha lesújtott lélekkel, őszinte bűnbánattal és töredelemmel jövünk hozzá; ha buzgó imánkat ajánljuk fel Istennek Krisztus nevében, akkor olyan biztosak lehetünk abban, hogy az Atya elfogad minket, amilyen őszinte volt lelkünk átadása Neki. Legbensőnkben el kell ismernünk, hogy saját erőfeszítéseink bár szükségesek, de teljesen haszontalanok, mert csak a Győztes nevében és erejével szerezhetünk diadalt. 

(Review and Herald, 1895. február 5.)

HELYET KAPUNK AZ Ő TRÓNJÁN

HELYET KAPUNK AZ Ő TRÓNJÁN

„Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében." (Jel 3:21)

Győztesek lehetünk. Igen, mindenben és teljesen győztesek. Jézus meghalt, hogy utat készítsen nekünk a meneküléshez, hogy legyőzhessük minden hibánkat, ellenállhassunk minden kísértésnek, és hogy végül az Ő trónján ülhessünk. Kiváltságunk, hogy hitünk és üdvösségünk legyen. Isten hatalma az idők során nem lett kisebb. Most is ugyanolyan bőségben árasztja áldását, mint egykor; de az egyház elvesztette hitét, hogy kimondja, amit Jákób mondott, és küzdjön, ahogy ő tette: „Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet." (1Móz 32:26) 

A kitartó hit kezd eltűnni, de újjá kell élednie Isten népének szívében. Hirdetniük kell az áldást. Az élő hit mindig felvezet Istenhez és a dicsőséghez, a hitetlenség pedig levezet a sötétségbe és a halálba.

Sokan annyira belemerültek a földi gondokba és aggodalmakba, hogy kevés idejük jut az imára, és alig érzik annak szükségességét. Talán megtartják az istentisztelet külső formaságait, de hiányzik belőlük a könyörgés igazi lelkülete. Így nagyon eltávolodtak a Példaképtől. Jézus, a mi példaképünk sok időt töltött el imával, és milyen komolyak, milyen buzgók voltak imái! Ha Ő, mint Isten szeretett Fia ilyen komolyságot, ilyen szenvedést tanúsított, mennyire szükségünk van nekünk - akik a mennyből kapjuk minden erőnket - arra, hogy egész lelkünk felinduljon az Istennel való küzdelemre.

Nem szabad megnyugodnunk, amíg minden felismert bűnünket meg nem bánjuk, mert kiváltságunk és kötelességünk hinni azt, hogy Isten elfogadott bennünket. Nem szabad másokra várnunk, hogy kijuttassanak minket a sötétségből és elnyerjék számunkra a győzelmet, hogy aztán élvezhessük azt. Ez az élvezet nem lenne tartós. Istent elveink, és nem érzelmeink alapján kell szolgálnunk. Magunknak kell kiharcolnunk a győzelmet reggel és este saját családunkban. Napi munkánk sem tarthat vissza ettől. Időt kell szentelnünk az imára és miközben imádkozunk, hinnünk kell, hogy Isten meghallgat minket. Talán nem fogjuk mindig érezni az azonnali választ, de hitünk ekkor próbáltatik meg. Bebizonyíthatjuk, hogy bízunk Istenben és élő, kitartó hitünk van. 

(Review and Herald, 1883. szeptember 4.)

OSZLOP ISTEN TEMPLOMÁBAN

OSZLOP ISTEN TEMPLOMÁBAN

„Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom őreá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet."

(Jel 3:12) 

Szokatlan számunkra, hogy Krisztusnak úgy kellett bemutatnia magát Jánosnak, ahogyan bemutatta, és furcsa az is, ahogy a gyülekezeteknek bemutatkozik. De emlékeznünk kell arra, hogy az egyház − bármilyen gyenge és fogyatékos is − Krisztus különleges figyelmének tárgya. Folyamatosan, gyengéd együttérzéssel kíséri figyelemmel az egyházat és Szentlelke által megerősíti azt. Mi, mint egyházának tagjai, engedjük-e neki, hogy benyomást gyakoroljon elménkre és felhasználjon bennünket az Ő dicsőségére? Figyelünk-e üzeneteire, melyeket az egyháznak küldött? 

Határozzuk el, hogy azok között leszünk, akik örömmel fogadják Őt eljövetelekor és nem azok között, akik sírnak miatta! (Lásd: Jel 1:7) 

Szerezzünk üdvbizonyosságot azáltal, hogy engedelmeskedünk az üzeneteknek, melyeket egyházának küld! 

Krisztus szavai a vigasztalás üzenete egyházának: „Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait. Ímé eljövök hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom őreá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet." (Jel 3:10-12) 

Küzdjünk hát azért, hogy bebocsátást nyerhessünk Urunk országába! Tanulmányozzuk szorgalmasan az örömhírt, melyet Krisztus úgy mondott el Jánosnak, hogy személyesen elment hozzá Páthmosz szigetére, s melyről így szól a Biblia: „Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniök hamar." (Jel 1:1) Emlékezzünk mindig arra, hogy „boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van". (3. vers) 

(Signs of the Times, 1903. február 4.)

MEGTART A MEGPRÓBÁLTATÁS IDEJÉN

MEGTART A MEGPRÓBÁLTATÁS IDEJÉN

„Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait." 

(Jel 3:10) 

A küzdelem folyamatosan tart a jó és gonosz erők, Isten angyalai és a bukott angyalok között. E földön körül vagyunk zárva elölről és hátulról, jobbról és balról. A konfliktus, melyben vagyunk, az utolsó e világon. Most vagyunk a harc kellős közepében. Két oldal harcol az elsőbbségért. Ebben a nagy viadalban nem maradhatunk közömbösek. Vagy az egyik oldalra, vagy a másikra. Ha Krisztus oldalán foglalunk helyet, ha szavainkkal és tetteinkkel bemutatjuk Őt a világnak, akkor élő bizonyságát adjuk annak, hogy kit választottunk, hogy Őt szolgáljuk és tiszteljük. A föld történelmének ebben a fontos szakaszában nem engedhetjük meg magunknak, hogy bárkit bizonytalanságban hagyjunk afelől, hogy kinek az oldalán állunk... 

„Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait." (Jel 3:10) Ez a szakasz a megpróbáltatás idejéről beszél, mely megpróbálja a föld lakosait. Mi most ebben az időszakban élünk. Senki sem menekülhet el a konfliktus elől.

Ha vannak hibás jellemvonásaid, melyek ellen nem küzdesz, akkor biztos lehetsz abban, hogy az ellenség megpróbálja majd kihasználni azokat bukásod érdekében. Biztosan kihasználja azokat, mert ő éberen figyeli, hogyan tehetné tönkre mindenkinek a hitét.
Annak érdekében, hogy győzhessünk az ellenség minden kísértése között, olyan hatalomra kell támaszkodnunk, mely rajtunk kívül és rajtunk felül áll. Állandó, élő kapcsolatot kell fenntartanunk Krisztussal, aki erőt tud adni a győzelemhez mindenkinek, aki hittel és alázattal viseltetik iránta. Ha önelégültek vagyunk és azt hisszük, hogy mehetünk, amerre akarunk, s közben azt reméljük, hogy végül a jó oldalon fogunk kikötni, rájövünk majd, hogy szörnyű hibát követtünk el. Úgy kell előrehaladnunk keresztényi életünk csatájában, mint akik reménykednek a győztesek jutalmában, bár minden lépésnél ellenállásba ütközünk. 

(Review and Herald, 1908. július 9.)

NEVÜNK AZ ÉLET KÖNYVÉBEN

NEVÜNK AZ ÉLET KÖNYVÉBEN

„Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt."

(Jel 3:5) 

Az a kifejezés, hogy „aki győz" arra figyelmeztet, hogy mindannyiunknak győznünk kell valami felett. Aki győz, az Krisztus igazságának fehér ruhájába öltözik, s róla írja a Biblia, hogy „nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt." 

Ó, mekkora kiváltság győztesnek lenni, akinek nevéről maga a Megváltó tesz vallást Atyja előtt! És amikor győztesekként „fehér ruhákba" öltözünk, az Úr ugyanolyan valóságosan el fogja ismerni hűségünket, mint tette azt a korai keresztény egyház idejében. Az Úr elismerte, hogy „van Sárdisban egy kevés neved... akik nem fertőztették meg ruháikat", s mi is fehér ruhában járhatunk Megváltónkkal, mert engesztelő áldozata által érdemesnek talál arra.

Drága barátaim, e bátorító ígéretek fényében mennyire kellene törekednünk arra, hogy olyan jellemet fejlesszünk ki, mely képessé tesz bennünket arra, hogy megálljunk az Isten Fia előtt! Csak azok tudják elviselni jelenlétének dicsőségét, amikor megjelenik „hatalommal és nagy dicsőséggel", akik igazságának ruháját öltötték fel magukra.

Győztesnek lenni nagyon sokat jelent. Az ellenség befolyását és gonosz eszközeit állhatatosan vissza kell utasítanunk. Minden percben résen kell lennünk. Egyetlen pillanatra sem veszíthetjük szem elől Krisztust és hatalmát, mely megvéd minket a megpróbáltatás órájában. Kezünket az övébe kell helyeznünk, s így hatalmának ereje fenn fog tartani minket.
Az Igaz Tanúbizonyság kijelenti: „adtam elődbe egy nyitott ajtót." (8. vers) Köszönjük ezt meg Istennek szívünkkel, lelkünkkel és ajkunkkal egyaránt, és tanuljunk meg úgy közeledni hozzá, mint egy nyitott ajtón keresztül, bízva abban, hogy szabadon járulhatunk hozzá kéréseinkkel, mert ő hallja azokat és válaszol is rájuk. Az ő erejébe vetett élő hit által segít nekünk, hogy erőt kaphassunk ahhoz, hogy − a győzelem biztos reményében − megharcoljuk a hit harcát.

(Review and Herald, 1908. július 9.)

FEHÉRBE ÖLTÖZVE JÁRUNK VELE

FEHÉRBE ÖLTÖZVE JÁRUNK VELE

„De van Sárdisban egy kevés neved, azoké akik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra." (Jel 3:4)

Hála Istennek, Ő megőrizheti népét olyan helyen, ahol ruhájuk tiszta maradhat. Ha engedelmeskedünk Krisztusnak, megőriz minket a világ szennyétől. „Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal." (Hós 6:3) Nekünk őt kell követnünk. Nem pihenhetünk a mai képességeink és ismereteink feletti megelégedéssel. A világmindenség lakosai figyelik, amint Isten felkészíti az embereket arra, hogy megálljanak az ítélőszék előtt.

Kérjük Istent, hogy öltöztessen fel minket Krisztus igazságának ruhájába, hogy készek legyünk az ember Fiának eljövetelekor. 

Krisztus ezt mondja azoknak, akik nem szennyezték be ruháikat: „Fehérben fognak velem járni; mert méltók arra." Az értünk hozott mérhetetlen áldozat árán a kegyelem bőséggel a miénk lehet. Istennek egy egész országa van a mennyben, mely teljességgel a miénk. Amit kér, csupán annyi, hogy élő hittel fogadjuk el ígéreteit, és ezt mondjuk: "Hiszem és elfogadom az áldásokat, melyeket azoknak készítettél, akik Téged szeretnek."

„Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem" − mily értékes ez a „nem" szócska! − „és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt." (Jel 3:5) 

Amikor Isten városának kapui kitárulnak csillogó sarkaikon, és belépnek a nemzetek, amelyek megtartották az igazságot, ott lesz Krisztus, hogy minket fogadjon és az Atyának áldottaiként szólítson minket, mert győztünk a bűn felett. Ő fogad majd az Atya és az ő angyalai előtt. Ahogy belépünk Istennek országába, hogy az örökkévalóságot ott töltsük, a próbák és nehézségek, a kétségek, melyek itt gyötörtek, jelentéktelenségbe süllyednek. Életünk Isten életéhez kapcsolódik. 

(General Conference Bulletin, 1903. április 6.)

A GYŐZŐK KORONÁJÁT VISELJÜK

A GYŐZŐK KORONÁJÁT VISELJÜK

„Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál."

(Jel 2:11) 

Az idézett szavak − „akinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek" − az ígéretek után újból elhangzanak, és ez nagy jelentőséggel bír Isten gyermekei számára. A mi örök érdekünk az, hogy ismerjük és megértsük, mit mond a Szentlélek a gyülekezeteknek. Gondosan kell kutatnunk a világosság és ismeret után, hogy tudatlanok ne maradjunk afelől, amit Isten parancsolt és ígért az ő drága Szavában. Lelkünk üdvéről vagy elkárhozásunkról van szó, és a legnagyobb őszinteséggel kell megkérdeznünk: „Mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?" A legjobb esetben is rövid az élet, és szükséges, hogy ezt a rövid életünket Isten törvényeivel, mely egyúttal a Világegyetem törvénye is, összhangban éljük. Szükséges, hogy halló fülekkel és értő szívvel rendelkezzünk, hogy megértsük, amit a Lélek a gyülekezeteknek mond.

Az Isten angyalai sem jutnak annál magasabb ismeretre, mint hogy megtudhatják Isten akaratát; de legnagyobb gyönyörűségük az, hogy teljesítik a mennyei Atya általuk felismert tökéletes akaratát. Az elbukott embernek megvan az az előjoga, hogy Isten akarata tekintetében élő értelemre tegyen szert. Amíg próbaidőnk tart, értelmi képességeinket a leghasznosabb munkára kell használnunk, hogy a lehető legtöbbet kihozhassuk magunkból. Amikor igyekszünk az értelem minél magasabb fokát elérni, éreznünk kell Istentől való függőségünket, mert kegyelme nélkül nem lennénk képesek maradandó eredményeket elérni. Krisztus kegyelme által válhatunk győzőkké, az Ő vérének érdeme által kerülhetünk azoknak sorába, akiknek nevét nem törlik ki az élet könyvéből.

Akik elérik a végső győzelmet, azoknak élete párhuzamosan halad Isten életével, és a győzőnek koronáját viselik. Amikor ilyen nagy és örök jutalom vár reánk, a pályát kitartással kell megfutnunk, és hitünk szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra tekintenünk.

(Signs of the Times, 1891. június 15.) 

ENNI AZ ÉLET FÁJÁRÓL

ENNI AZ ÉLET FÁJÁRÓL

„Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van."

(Jel 2:7) 

Ez az üzenet minden gyülekezetünket érdekli. A legjobban akkor használod hallószerved, ha nem másra, hanem Isten hangjának figyelmes hallgatására fordítod, mely az ő Igéjében szól hozzád. A győzők számára gazdag és bőséges ígéret van benne. Nem elég a harcmezőre lépni, hanem mindvégig küzdeni is kell. Nem szabad ismernünk a megadást. A hitnek szép harcát a legvégéig meg kell küzdenünk. Dicső győzedelmet csak a győzőnek ígértek.

„A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van." (Jel 2:7) A megváltás munkája folytán sokkal több történik, mint csupán annak visszaállítása, ami Ádám bűnbeesésekor elveszett. Aki a trónon ül, ezt mondja: „Ímé mindent újjá teszek." (Jel 21:5) 

Figyeljük meg magunkat közelről és kritikusan. Mikor megszegtük keresztségi fogadalmunkat, nem az eskünket szegtük-e meg? Meghaltunk-e a világnak és élünk-e Krisztusnak? Keressük-e az odafentvalókat, ahol Jézus az Isten jobbján ül? Tart-e a horgonykötél, mely az örök sziklához köt minket? Sodor-e minket az ár a pusztulás felé? Nem kellene-e nekifeszülnünk, hogy felfelé haladjunk az árral szemben. Ne habozzunk tovább, hanem használjuk teljes erőnkből evezőnket, tegyük meg legközelebbi munkánkat, mert egyébként reménytelen hajóroncsok leszünk. 

A mi dolgunk, hogy ismerjük fel bukásainkat és bűneinket, melyek sötétséget és lelki erőtlenséget okoznak, és kioltják első szeretetünket. Nem világiasság ez? Nem önzés ez? Az önhittség szeretete ez? Az elsőségért való küzdelem? A túlságosan aktív érzékiségünk? A nikolaiták bűne, mely Isten kegyelmét bujaságra fordította? Nem éltünk-e rosszul, nem éltünk-e vissza a nagy világossággal és alkalmakkal és kiváltságokkal a bölcsességre és vallásos ismeretre való önelégült hivatkozással, miközben életünk és jellemünk következetlen? Bármi is legyen az, amit addig dédelgettél és ápoltál, amíg megerősödött és uralma alá hajtott, határozott erőfeszítést kell tenned legyőzésére, különben elveszel.

(Review and Herald, 1887. június 7.)

NAPONKÉNTI GYŐZELEMRE TÖREKEDJ!

NAPONKÉNTI GYŐZELEMRE TÖREKEDJ!

„Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant." 

(1Kor 9:24-25)

Hány éve vagyunk már Isten kertjében? Milyen hasznot hoztunk Mesterünknek? Hogyan fogunk találkozni Isten vizsgáló tekintetével? Növekedünk-e az imalelkületben, a szeretetben, az alázatban, Isten iránti bizalomban? Hálásak vagyunk-e kegyelme minden jeléért? Igyekszünk-e a körülöttünk levőknek áldására lenni? Családunkban Jézus lelkületét tanúsítjuk-e? Tanítjuk-e gyermekeinket Isten Szavára, megismertetjük-e velük Isten csodálatos dolgait? A kereszténynek jóságával és jócselekedeteivel Jézust kell képviselnie. Így az élet illata lesz érezhető, a szeretetre méltó jellem teszi nyilvánvalóvá azt a tényt, hogy ő Isten gyermeke, a mennynek örököse. 

Testvéreim, ne legyetek többé rest szolgák. Minden léleknek küzdenie kell a rossz hajlamai ellen. Krisztus nem azért jött, hogy az embert a bűnben mentse meg, hanem hogy a bűntől mentse meg. Lehetővé tette számunkra, hogy mennyei jellemre tegyünk szert, ezért ne nyugodjunk bele a hibáinkba és fogyatékosságainkba. Miközben őszintén törekszünk a jellembeli tökéletességre, nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy a megszentelődés nem egy pillanat műve, hanem egy egész életen át tartó folyamat. Pál mondta: „naponként halál révén állok" [angol ford.: naponta meghalok]. (1Kor 15:31) 

Nap mint nap a kísértés feletti harcnak előre kell haladnia. Minden nap ellene kell állnunk a kísértésnek, és az önzés minden formája felett győzelemre kell jutnunk.
Naponta ápolnunk kell a szeretetet és az alázatot, és gondoznunk kell magunkban mindazokat a kiváló jellemtulajdonságokat, melyek Isten előtt kedvesek, és a menny áldott társasága számára alkalmassá tesznek bennünket. Mindazok részére, akik ezt a munkát komolyan veszik, nagyon drága ez az ígéret: „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt." (Jel 3:5)

(Historical Sketches, 181. oldal)

MINDIG VAN EGY NYITOTT AJTÓ

MINDIG VAN EGY NYITOTT AJTÓ

„Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet." 

(Jel 3:8) 

Azok, akik győznek, igen felmagasztaltatnak Isten és az angyalok előtt. Jézus megígérte, hogy nevüket megvallja Atyja és a mennyei szent angyalok előtt. Ő az ígéretek sokaságát adta bátorításul, hogy mi is győztesek lehessünk. A Hű Tanúbizonyság megígérte, hogy egy nyitott ajtót ad elénk, melyet ember be nem zárhat. 

Akik igyekeznek Istenhez hűségesek lenni, elzárhatják ugyan előlük e világ számos kiváltságát, útjaik meglehet kerítésekbe ütköznek, munkájukat jóllehet az igazság ellenségei akadályozzák, de nincs olyan erő, mely be tudná zárni a kapcsolat ajtaját Isten és e hűségesek lelke között. Ezt az ajtót a keresztény maga zárja be a bűnnel szembeni engedékenységével, vagy a menny fényének visszautasításával. Ha elfordítja fülét az igazság üzenetének hallgatásától, megszünteti a kapcsolatot Isten és önnön lelke között.

Lehet fületek, és mégsem hallotok. Lehet szemetek, és mégsem látjátok a világosságot, sem nem fogadjátok be az Isten által számotokra felajánlott megvilágosodást. Bezárhatod a fény előtt az ajtót olyan eredményesen, ahogy azt a farizeusok tették Jézussal, mikor közöttük tanított. Nem akarták befogadni a világosságot és ismeretet, melyet Ő hozott, mert nem azon az úton érkezett, amelyiken ők várták. Krisztus volt a világ világossága. Ha ők elfogadták volna azt a világosságot, mit kegyelmében számukra hozott, az megmentésüket eredményezte volna, ám ők visszautasították Izraelnek ama Szentjét. 

Krisztus azt mondta nekik: „inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. Mert minden, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek." (Jn 3:19-20) Azt is mondta: „nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen." (Jn 5:40) 

Az út nyitva állt, de saját döntéseik alapján bezárták az ajtót, és megrontották kapcsolatukat Krisztussal. Mi is hasonlóan teszünk, ha visszautasítjuk a világosságot és a fényt. 

(Review and Herald, 1889. március 26.)

AZ ELLENSÉG NEM ADJA MEG MAGÁT KÖNNYEN

AZ ELLENSÉG NEM ADJA MEG MAGÁT KÖNNYEN

„Annakokáért örüljetek egek és akik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van."

(Jel. 12:12) 

Akik mindenüket Istennek szentelték, nem kerülik el a lelkek ellenségének zaklatását. Sátán különleges kísértéseivel jön hozzájuk, hogy terve szerint elcsábítsa őket Isten iránti hűségüktől. A megvesztegetés tárgyát ajándékként kínálja, ahogy azt Jézusnak is felajánlotta a megkísértés pusztájában, ilyen szavakkal: „Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem." (Mt 4:9)

Milyen választ adhat a keresztény a gonosz minden kísértésére? 
Azt kellene mondania: „Nem fogom befolyásomat semmi másra felhasználni, csupán Krisztus ügyének előmozdítására. Nem vagyok a magamé; áron vétettem meg. Nem azért élek, hogy a magam kedvében járjak; megvásároltak, Krisztus vére volt a váltságdíj. Nem tudok neki többet adni, mint azt, ami az övé, mert életem minden pillanata az ő tulajdona. Én az ő szolgája vagyok, akit a Mester akaratának teljesítésére alkalmazott."
Ez az egyetlen álláspont, amit biztonsággal elfoglalhatunk; ha a gyülekezet minden tagja egyénileg így érezne, micsoda erő áradna, mely Krisztushoz vonzana és megmentene lelkeket! A félszívvel végzett munka az az erőfeszítés, hogy egyidőben szolgáljuk Istent és az ördögöt, megfosztja az egyházat a Szentlélek jelenlététől.

Bár a gyülekezet tagjai Istennek szentelték magukat, bár a Lélek egységében és a békesség kötelékében élnek, szerveződnének bár abból a célból, hogy másokra is jó befolyást árasszanak, akkor a gyülekezet valóban a világ világossága lesz. Ha a tagok egyénileg is arra törekednének, hogy jellemükben és életükben a világ előtt Krisztust képviseljék, akkor ezrek vonzódnának a Megváltóhoz, olyanok is, akik ma még okot találnak arra, hogy azok szavait és tetteit kritizálják, akik Krisztus nevét vallják. 
„Mert az Isten, aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való." (2Kor 4:6-7) 

(Home Missionary, 1892. október 1.)

MOST VAN A FELKÉSZÜLÉS IDEJE

MOST VAN A FELKÉSZÜLÉS IDEJE

„Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!"

(Lk 21:36) 

Azok, akik hívőknek vallották magukat, de felkészületlenül érik meg a nyomorúság idejét, kétségbeesetten, égő fájdalommal a világ előtt megvallják bűneiket, miközben a gonoszok ujjonganak gyötrelmük felett. Az ilyen személyek helyzete reménytelen. Amikor Krisztus feláll és elhagyja a szentek szentjét, akkor a nyomorúság ideje kezdődik el és minden lélek sorsa megpecsételődött. Többé nincs engesztelő vér, ami megtisztítana a bűntől és a szennytől. Jézus elhagyja a szentek szentjét, és határozottan a királyi hatalom hangján szól: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz." (Jel 22:11-12)

Akik halogatták az Úr napjára való felkészülést, azok sem a nyomorúság ideje alatt, sem egyéb elkövetkező időben nem tudják bepótolni. Az igazak nem szűnnek meg kitartó esedezéssel, a haláltusa kiáltásával szabadulásért könyörögni. Semmilyen konkrét bűnükre nem tudnak visszaemlékezni, ám életükben kevés jót találnak. Bűneik előttük mentek az ítéletre, és nevük mellé a „megbocsátott" szót írták. Bűneik a feledés tengerébe merültek, nem marad emlékezetük. A biztos pusztulás fenyegeti őket, és mint Jákób mégsem hagyják hitük erejét csökkenni, csak mert imájukra nem érkezik azonnal válasz. Még amikor az éhség nyilallásait kell elviselniük, a fohászkodást akkor sem hagyják abba. Megkapaszkodnak Isten erejében, ahogy Jákób is megragadta az angyalt; és lelkükben ezt mondják: „Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet." (1Móz 32:26)
A gyötrelem és nyomorúság ideje a lelkiismeret erőfeszítését és határozott hitet követel, mely elviseli a szükséget és éhséget, és nem esik el a gyengeség miatt, habár kegyetlen próba alatt áll. A próbaidő az, amelyet ajándékba kapunk az Isten napjára való felkészülésre.

(Signs of the Times, 1879. november 27.)

Napi ige – A kősziklán állva

„Azért ha valaki hallja éntőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát. Ömlött az eső és eljött az árvíz, fújtak a szelek és beleütköztek abba a házba, de nem dőlt össze, mert a kősziklára építtetett.”

(Mt. 7:24–25)

„Amikor Isten műve új életre kel, akkor mindig megélénkül a gonoszság fejedelmének munkája is. Most is összeszedi minden erejét a Krisztus és követői elleni végső küzdelemhez. Nemsokára tanúi lehetünk utolsó nagy csalásának. Az antikrisztus majd szemünk láttára viszi véghez bámulatos tetteit. A hamisítvány olyannyira hasonlít majd az igazihoz, hogy csakis a Szentírás által lehet különbséget tenni közöttük. Minden kijelentést és minden csodát a Biblia bizonyságtételével kell ellenőrizni. Azok, akik Isten parancsolatainak igyekeznek engedelmeskedni, gúnynak és támadásnak lesznek kitéve. Egyedül csak Isten segítségével állhatnak meg. Ahhoz, hogy el tudják viselni a rájuk váró próbát, meg kell érteniük Isten akaratát, Igéjének kinyilatkoztatásait...

Csak azok fognak mindvégig kitartani az utolsó nagy küzdelemben, akik erre az időre felvértezték az értelmüket a Biblia igazságaival. Egyszer mindenki fel kell, hogy tegye magának ezt a súlyos kérdést: Istennek engedelmeskedjem-e vagy az embereknek? A döntő óra már a küszöbön van. Szilárdan áll-e lábunk a kősziklán, Isten változhatatlan Igéjén? Ki tudunk-e tartani híven »Isten parancsolatai és a Jézus hite« mellett... (Jel. 14:12)?”

(Nagy küzdelem, A Szentírás védőbástya c. fejezetéből)

IGAZ ÉS HAMIS ÉBREDÉSI MOZGALMAK

IGAZ ÉS HAMIS ÉBREDÉSI MOZGALMAK

„És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból." 

(Jel 18:4) 

A hit és a kegyesség súlyos hanyatlása ellenére is vannak Krisztusnak hűséges követői ezekben az egyházakban. Mielőtt Isten utoljára látogatná meg ítéletével a földet, az Úr népe között olyan lelki ébredés lesz, amire az apostoli idők óta nem volt példa. Isten Lelke és ereje kiárad népére. Akkor sokan elkülönülnek azoktól az egyházaktól, amelyekben a világ szeretete kiszorítja az Isten és Igéje iránti szeretetet. Sokan - lelkészek és egyháztagok - boldogan elfogadják azokat a nagyszerű igazságokat, amelyeket Isten ebben az időben hirdet, hogy elkészítsen egy népet az Úr második eljövetelére.
A lelkek ellensége gátolni akarja ezt a munkát. Mielőtt e mozgalom ideje elérkezik, megkísérli kibontakozását megakadályozni hamisítvány létrehozásával. Azokban az egyházakban, amelyeket megtévesztő befolyása alá tud vonni, azt a látszatot kelti, hogy Isten különleges áldása árad ki rájuk. Nagy vallási érdeklődés látszatát kelti. Tömegek ujjongnak majd azon, hogy Isten csodálatos munkát végez értük; pedig ez a munka más lélektől származik. Sátán a vallás leple alatt próbálja meg befolyását a keresztény világra kiterjeszteni.
Az elmúlt fél évszázad sok ébredésében kisebb-nagyobb mértékben azok a hatások érvényesültek, amelyek a jövő nagyobb mozgalmaiban fognak megmutatkozni: érzelmi túlfűtöttség, az igaz és a hamis keveredése. Ezek nagyon alkalmasak az emberek félrevezetésére. De senkinek sem kell eltévednie. Isten Igéjének fényénél nem nehéz megállapítani e mozgalmak jellegét. 

(The Great Controversy, 464. oldal)

Napi ige – Öltözködésünk

„...Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mimódon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak. De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.”

(Mt. 6:28–29)

„Egyetlen nevelés sem lehet tökéletes, ha nem tanítja meg a helyes alapelveket a ruházkodás tekintetében... A tetszeni vágyás és a divatőrület a tanító munkájának legádázabb ellenségei... Vezessétek rá az ifjúságot arra a felismerésre, hogy a ruházatban és az életmódban követett egyszerűség a gondolatok magasabbra szárnyalásának elengedhetetlen követelménye... Meg kell értetni az ifjúsággal, hogy mire tanít a természet. Isten »mindent szépen alkotott az ő idejében« (Préd. 3:11). Előjogunk, hogy a ruházatban is éppúgy, mint minden egyéb dolgunkban, Istenünket dicsőítsük.

Öltözködésük milyenségéből következtethetünk az emberek jellemére. A mindig egyszerű és az alkalomnak megfelelő ruházat elárulja a kifinomult ízlést és a kiművelt lelket.
Helyes dolog a szépet szeretni és arra törekedni. Isten azonban azt óhajtja, hogy elsősorban a legmagasabb rendű szépség felé törekedjünk és azt szeressük... 

Tanítsátok meg az ifjakat és a gyermekeket, hogy szerezzék meg a királyi öltözetet, a »tiszta, ragyogó fehér gyolcsruhát«, amelynek anyagát a mennyben szőtték (Jel. 19:8). Ez a ruha Krisztus tiszta és szent jelleme... Mint drága ékszer fogja ékesíteni őket itt e földön és belépőként fog szolgálni számunkra az ígéret földjére való bevonuláskor is.”

(Nevelés, A ruházkodás viszonya a neveléshez c. fejezetből)

AZ ÉN LEGYŐZÉSE

AZ ÉN LEGYŐZÉSE

„Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss."

(Jel 3:18) 

Isten erejének csodálatos megnyilatkozása lesz tapasztalható az egyházban, de nem azok életében, akik nem alázták meg magukat az Úr előtt, és bűneik megvallásával nem nyitották meg szíveiket. Az Úr hatalmának megnyilatkozása dicsőségével bevilágítja a földet, de ők saját vakságuk miatt ezt veszélyesnek és félelmetesnek gondolják, ezért minden erejükkel megpróbálnak ellenállni neki. 

Mivel az Úr nem az ő elgondolásaik szerint fog munkálkodni, ezért szembeszegülnek munkájával. „Miért ne ismernénk a Szentlelket – mondják – , hiszen már sok éve munkálkodunk?" Mivel nem válaszoltak az Úr figyelmeztetéseire és az Ő könyörgéseire, ezt állították: „Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem." (Jel 3:17) 

Tehetség s hosszú tapasztalatok sora nem elegendő ahhoz, hogy emberek a világosság közvetítőivé váljanak, hacsak nem álltak az igazság napsugarai alá, és hacsak el nem hívattak, ki nem lettek választva, és nem lettek előkészítve a Szentlélek hatalma által. Az Úr felemeli a szent dolgokban foglalatoskodó embert, ha alázattal meghajtja magát az Úr hatalmas karja előtt. A Szentlélek gazdag kegyelme árad ki rá. Önző, erős és makacs jellemtulajdonságai megláttatnak a világ világosságának fényében. „Hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz." (Jel 2:5) Ha tiszta szívvel keresed az Urat, Ő meg is talál téged. 

A vég közel van. Nincs vesztegetni való időnk! Az Úr gyermekeiről sugárzó fény tiszta, világos sugarakban terjed szét, hogy bemutassa Jézust az egyháznak és az egész világnak. 

(Review and Herald, 1890. december 23.)

Napi ige – Elvégeztetett

„Hallottam nagy szózatot a mennyben, amely ezt mondta: Most lett meg az üdvösség és az erő, a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma.”

(Jel. 12:10)

„Abban a pillanatban fejezte be Jézus azt a küldetést, amelyért a földre jött, amikor a kereszten, felkiáltott: »Elvégeztetett« (vagy: »beteljesedett«). Jézus győzött! Az egész menny ujjongva egyesült a Megváltó dicsőséges győzelmében. Sátán elvesztette királyságát! Ezt ő is tudta. A mennyei lények számára felmérhetetlen jelentőségű volt Jézus felkiáltása: »Elvégeztetett!« Beteljesedett a megváltás. Velünk együtt osztoznak ők is Krisztus győzelmének gyümölcseiben...

Isten olyan könnyen elpusztíthatta volna Sátánt és követőit, mint ahogyan egy kavicsot a földre ejtenek. De ő nem tette. Nem akarta erőszakkal elfojtani a lázadást. Kényszert csak Sátán alkalmaz. Isten alapelvei egészen mások. A jóság, a kegyelem és a szeretet jelentik birodalmának alappilléreit... Az igazság és a szeretet a mozgató erő. Isten szándéka az volt, hogy mindent biztos és örök alapra helyezzen. Sátán időt kapott, hogy uralmának alapot vethessen, hogy kifejthesse alapelveit. Azt állította, hogy a saját elvei jobbak, mint az isteni elvek. Be kellett ezt bizonyítania...

Az angyalok örvendezve ismerték fel, hogy Jézus golgotai áldozata folytán bizonyos a Gonosz megsemmisülése és az ember megváltása. A világmindenség pedig örökre biztonságban lesz. Az Üdvözítő határozottan tudatában volt annak, hogy milyen messzehatóak lesznek áldozatának eredményei. Mindezt előre látva kiáltott fel a kereszten: »Elvégeztetett!«”

(Jézus élete, „Elvégeztetett” c. fejezetből)

JÁNOS, A KINYILATKOZTATÓ

JÁNOS, A KINYILATKOZTATÓ

„Én János, aki néktek atyátokfia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében, a szigeten valék, amely Páthmósnak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért." 

(Jel. 1:9) 

Az igazság ellenségei látszólag győztek, de Isten keze a sötétben láthatatlanul munkálkodott. Az Úr megengedte, hogy szolgája olyan helyre kerüljön, ahol Krisztus olyan csodálatos kinyilatkoztatást adhat neki, amilyent még soha senki sem kapott, s ahonnan a legelső útmutatást adhatta a gyülekezeteknek. Megengedte a magányt életében, hogy szíve és füle sokkal érzékenyebb legyen felfogni a neki küldött kinyilatkoztatást. Az, aki száműzte Jánost, nem kapott felmentést tettének felelőssége alól, de eszköz volt Isten kezében, hogy véghez vigye az ő végtelen akaratát és a fény kioltására tett erőfeszítése az igazság felragyogását segítette elő. 

János meg volt fosztva hittestvéreinek társaságától, de senki sem foszthatta meg Krisztusétól. Krisztusról nagy világosság áradt az Ő szolgájára. Az Úr figyelemmel kísérte száműzött tanítványát és csodálatos kinyilatkoztatásokat adott neki. Gazdag jutalom volt ez a szeretett tanítványnak. Együtt járt és beszélt Jézussal, akár a többi tanítvány, tanulva Tőle és gyönyörködve szavaiban. Feje gyakran nyugodott Megmentője keblén. De most látnia kellett Őt Pátmoszon is. 

Isten, Krisztus és a mennyei vezető volt János társasága a néptelen szigeten és óriási jelentőségű dolgokról kapott kijelentéseket Tőlük. Leírta az Istentől kapott látomásokat és kinyilatkoztatásokat, elmondta azokat a dolgokat, amelyek a Föld történelmének közeli képeiben megjelentek neki. Amikor a hangja már nem tanúskodhatott tovább az igazságról, a Pátmoszon kapott üzenetek világító lámpásként mutattak előre az Isten akaratát tanulmányozó férfiak és nők számára, nemcsak a zsidó nép, hanem a világ minden nemzetének vonatkozásában. 

(Signs of the Times, 1905. március 22.)