Jézus Krisztus fizikai haláláról

Bevezetés

A názáreti Jézust zsidó és római tárgyalásokon hallgatták ki, megkorbácsolták és kereszthalálra ítélték. A korbácsolás mély csíkokban zúzta, szakította húsát, jelentős vérveszteséget okozva, ami valószínűleg keringési sokk beálltához vezetett, amit az a tény is bizonyítani látszik, hogy Jézus túl gyenge volt a keresztrúd (patibulum) Golgotára viteléhez. A keresztrefeszítés helyén csuklóit a patibulumhoz szegezték, és miután a patibulumot egy függőleges cölöpre (stipes) emelték, lábait a stipeshez szegezték.
A keresztrefeszítés fő kórélettani hatása a normális légzés zavara volt. Eszerint tehát a halál oka elsődlegesen keringési sokk és fulladás volt. Jézus halálát a dárda tette bizonyossá, amivel egy katona az oldalába szúrt. A mai orvostudomány értelmezése szerint a történelmi bizonyítékok arra utalnak, hogy Jézus halott volt, amikor levették a keresztről.

Tissot: View from the cross (A keresztről letekintve)

A názáreti Jézus élete és tanításai egy világvallás, a kereszténység alapját képezik, érezhetően befolyásolták az emberi történelem menetét, és a betegekhez való könyörületes viszonyulás kívánalma folytán a modern orvostudomány kialakulásához is hozzájárultak. Jézusnak mint történelmi személyiségnek a kiválósága és a halálához kapcsolódó szenvedés és küzdelem arra késztetett bennünket, hogy több tudományág bevonásával vizsgáljuk meg a keresztrefeszítés körülményeit. Ebből következik, hogy nem teológiai tanulmány elkészítése volt a szándékunk, hanem inkább egy orvosilag, történelmileg hiteles beszámoló annak fizikai haláláról, akit Jézus Krisztusnak neveztek.

Források

A Jézus halálára vonatkozó forrásanyagot irodalmi művek alkotják, nem a test, vagy a csontváz maradványai. Ennek megfelelően a Jézus haláláról szóló tanulmány megbízhatóságát elsősorban a források megbízhatósága határozza meg. E tekintetben a forrásanyag ókori keresztény és nem-keresztény szerzők írásaiból, mai írók műveiből és a torinói lepelből tevődik össze. A tudományos vizsgálat jogi-történeti módszerét alkalmazva a tudósok megállapították, mennyire megbízhatóak és pontosak az ókori kéziratok.Jézus haláláról a legbővebb és legrészletesebb leírást az Újszövetségben Máté, Márk, Lukács és János evangéliumaiban találjuk. Az Újszövetség többi 23 könyve megerősíti, de újabb észletekkel nem bővíti az 1. század zsidó és római jogrendszerére, valamint a korbácsolás és keresztrefeszítés módszerére vonatkozó ismereteinket. Seneca, Livius, Plutarkhosz és mások műveikben utalnak a keresztrefeszítés gyakorlatára. Kifejezetten Jézust (vagy kereszthalálát) Cornelius Tacitus, az ifjabb Plinius és Suetonius római, Thallus és Phlegon nem római történetírók, a szamoszatai Lukianosz, a Talmud és Josephus Flavius, a zsidó történetíró említi, bár ez utóbbi megbízhatósága - legalábbis részeiben - kérdéses.
A torinói leplet sokan Jézus halotti leplének tekintik, és néhány kiadvány ebből a feltételezésből kiindulva von le következtetéseket Jézus halálának orvosi vonatkozásait illetően. A torinói lepel és a közelmúlt régészeti feltárásai értékes adatokat szolgáltattak a keresztrefeszítés római gyakorlatáról. A mai írók magyarázatai, melyek az 1 században még rendelkezésre nem álló orvosi és tudományos ismereteken alapulnak, további bepillantást engednek Jézus halálának lehetséges folyamatába.

Miért született Jézus a földre?

Jézus Krisztus születésének emlékünnepe a keresztény világ egyik legjelesebb eseménye, amelyről évente megemlékezünk. Azonban sokkal kevésbé közismert az, hogy mi volt a karácsonykor oly gyakran felidézett eseménysorozat célja.

Miért volt egyáltalán szüksége az emberiségnek megváltóra? Írásunkban e kérdésekre igyekszünk megválaszolni, miközben felvázoljuk Jézus világrajövetelének körülményeit, a történelmi háttérrel egyben.

A korabeli állapotokról szóló feljegyzések nem ringatnak minket illúziókba. Jézus baljóslatú történelmi időszakban jött el e világra. A zsidó nép – amelynek soraiba Jézus megszületett, s amely a Messiás (héberül: Felkent, azaz Isten által elküldött Szabadító) születéséről szóló próféciákat is őrizte – évszázadok óta idegen uralom alatt élt. A rómaiak a zsidó nép ősellenségének, „riválisának” számító edomiták közül származó uralkodót, Nagy Heródest ültették a nép nyakára. Heródes kétségkívül tehetséges államférfi, ugyanakkor rendkívül hatalomféltő, kegyetlen ember volt, aki saját feleségét, sőt fiait sem habozott megölni, ha általuk látta veszélyeztetve a hatalmát. Kegyetlenkedéseit Josephus Flavius is megörökítette A zsidók története című nagyszabású művében.

A király i. e. 4 tavaszán bekövetkezett halála után három fia – Arkhelaosz, Antipás és Fülöp – osztozott az országon. A Júdea fölött uralkodó Arkhelaosz haladt leginkább atyja nyomdokain, s kegyetlenkedését a nép idővel annyira megelégelte, hogy i. sz. 6-ban követséget menesztett Augustus császárhoz, kérve, hogy fossza meg őt hatalmától. A császár teljesítette kérésüket, száműzte, Arkhelaoszt, s ettől kezdve Júdeát a császárnak közvetlen számadással tartozó római tisztségviselők, ún. prokurátorok irányították, akik olykor szintén nem riadtak vissza a zsidó nép kizsákmányolásától, és a mind gyakoribbá váló lázongásokat egyre kegyetlenebb eszközökkel torolták meg. (A Jézus Krisztust később halálra ítélő Poncius Pilátus is a prokurátorok egyike volt.)

A Teremtő létezésének bizonyítéka

Egy multimilliomos vállalkozó sajtótájékoztatót tartott, ahol az interjú végén a kíváncsi újságírók feltettek egy kérdést:

− Miért hiszi, hogy van Isten?

− Nézzék, nekem számtalan üzemem van. Az egyikben autókat, a másikban darálót, és sok egyebet gyártunk. Egy autó 140-150 ezer alkatrészből áll, de előbb 24 mérnököm tervezget, majd anyagpróbákat végzünk, és csak azután jöhet a gyártás. No de vegyük csak a darálót. Mindössze 9 alkatrészből áll, és 17 mozdulattal lehet összeszerelni a futószalagon, mégis egy-egy munkásnak több napon át kell gyakorolnia ennek módját. Ha nekem ezekután azt állítja valaki, hogy a több milliárdszor bonyolultabb világegyetem megalkotásához nem kellett a Teremtő, az nem normális.

− Rendben van, de mivel tudná Ön kézzelfoghatóan bizonyítani a Teremtő létezését?

A gyáros észrevette a gúnyos felhangot, és diktálni kezdett a titkárnőjének: 

„Pályázat. Építészmérnököt keresek, aki megtervez, majd kivitelez egy toronyépületet az általam felvázolt méretekben és minőségben. Alapméret: kör alakú, átmérője 4 méter. Magassága ennek legalább 200-szorosa, azaz 800 méter. (Természetesen bírnia kell a toronynak az elemi erők okozta bármilyen erős kilengést!) A fal vastagsága alaptól a felső szintig max. 25 cm lehet. Ebbe bele kell szerelni a víz, gáz, csatorna, felvonó és minden egyéb kiszolgáló rendszer csöveit, vezetékeit. A torony belsejében nem lehet semmi. Kívül-belül teljesen simára, egyenletes felületűre kell készíteni, merevítés, kitámasztás nem lehet rajta. Ennek ellenére a torony tetejére legyen ráépítve egy önállóan működő komplett vegyiüzem, amely tápszereket állít elő, emberi fogyasztásra. Siker esetén a honorárium összegét a mérnök szabhatja meg, bármilyen magas összegben.”

Elvette a papírt a titkárnőjétől, és aláírva átnyújtotta az újságírónak.
− Tessék, itt a válaszom. Benne a bizonyíték.

− Nem értjük, hogy mi akar ez lenni.

− Majd később megértik. Egyelőre közöljék a lapjukban feltűnő helyen. Ha akad rá jelentkező, újra találkozunk, és folytatjuk a sajtóértekezletet.

A nagy érdeklődést kiváltó eseményre jó néhány neves építészmérnök, és még a korábbinál is több újságíró jött el.

− Talán el is kezdhetjük, − szólt ironikusan a házigazda. − Kérem az első jelentkezőt, tegye meg ajánlatát, ismertesse elképzeléseit. Csak konkrét megoldást, kivitelezhető terveket fogadok el.

Néhány percnyi vita után a szakma legismertebb építésze dühösen megjegyezte:
− Rendben van, én már kiestem a versenyből, de szeretném látni azt az embert, aki ezt megtervezi! Ezt egyszerűen lehetetlen megépíteni!

A gyáros megkérdezte:
− Nos, van még jelentkező? Ha nincs, akkor kérem figyeljenek jól, bemutatom az eredetit.

A titkárnő átnyújtott neki egy hosszú, cső alakú papírtekercset. Kibontotta az egyik végénél, és óvatosan kihúzott belőle egy ép búzaszálat, szép, tömör aranykalásszal.

Azután így szólt a jelenlevőkhöz:

− Igazuk van uraim, ez a feladat az ember számára valóban lehetetlen! De a Teremtőnk mindenható, csodálatos alkotásokat hozott létre, mint ez is, nézzék csak! 

Mérjék le, itt vannak hozzá a műszerek. Figyeljenek kérem, kör alakú a szára, átmérője pontosan 4 mm. magassága ennek éppen 200-szorosa, azaz 800 mm. A falvastagsága mindenütt 0,25 mm. Kívül sima, belül üres, az összes táp- és kiszolgáló csatorna ebben a vékony falban fut, no és ez a csodálatos miniatűr vegyiüzem, a kalász itt a tetején önállóan működik. És tudják hogyan? Napenergiával! Ráadásul a Napot is Isten teremtette. Értik az összefüggéseket? Ez a kis vegyilabor 8-9 féle tápanyagot, vitamint állít elő vízből és a talajból felszívott ásványi anyagokból, napenergiával. Ezalatt szelek és viharok tépik, kényükre hajlítgatják, akár a földig. De a búzaszálak ezt is kibírják. 

Nos, uraim az itt látható remekmű és a mi kontárkodásaink közötti különbség egyértelműen bizonyítja a Teremtő létezését, és határtalan, számunkra szinte felfoghatatlan képességeit. 

Köszönöm hogy eljöttek ide megszemlélni Isten teremtő erejének egyik kézzelfogható bizonyítékát. Ha körülnéznek, ha tükörbe néznek, mindenütt az ő alkotásait látják. Ha pedig teremt, műveket alkot, akkor létezik!

„Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik: Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek (védhetetlenek).” Róma 1:19-20

Az Univerzum és az ember teremtése

Az Univerzum és az ember teremtése

1.      Miért és mikor alkotta meg Isten az Univerzumot, benne a földet, és az embert?

Az Univerzum a világegyetemet jelenti. Mivel Péter apostol azt írja, hogy „…az egek régtől fogva voltak, és a föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára" (2Pt. 3,5), a Biblia összefüggései alapján azt mondhatom, hogy Isten előbb a mennyei világot, a mennyei lényeket és a kozmoszt teremtette, és ezután a naprendszerűnket a Földdel együtt. És ez utóbbit teremtette hat nap alatt. Ez az ember számára teljesen hihetetlennek tűnik, de a Mindenható számára semmi sem lehetetlen (Mt. 19,26), mert Ő teremtő. Ezután teremtett az Úr minden mást, az élőlényeket is, és ezeket a saját fajtájuk szerint (Ter 1,11.21). 
A Szentírás a hat napos teremtéstörténettel tehát csak a Földünk és a naprendszer teremtéséről tudósít részletesebben. 

Az Isten igéjének kijelentése alapján bizonyosak lehetünk abban, hogy „az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregük" (Zsolt. 33,6; Ézs. 45,12), és hogy az Atya Krisztus által teremtette a világokat (Zsid. 1,2; Kol 1,15-16). Úgy tűnik, hogy először az anyagot (a „vizeket") teremtette meg, mert kezdetben „a Föld kietlen és puszta volt (Zsolt. 104,5-9), és sötétség volt a mélység („tehóm" = ősvíz) színén és Isten Lelke lebegett a vizek felett" (Ter 1,1-2). 
A bibliai kronológia belső időrendje szerint a Földünk, mint egy hatezer éves, a tudomány jelenlegi álláspontjának ezzel kapcsolatos évmilliói sehogyan sem állnak meg ugyan is nem számolhatunk azzal, hogy a jelenlegi természeti törvények és törvényszerűségek ugyan ilyen módon az élet keletkezése óta fennállnának, mivel az óta, két hatalmas „töréspont" is volt: a bűnbeesés, és az özönvíz, amely átrendezte az egész Föld légkörét és annak életfeltételeit. Jó tudni azt, hogy az Úr lakásul alkotta (Ézs. 45,18; 40,22) a Földet, amely a teremtést követően a bűnesetig, és még valamennyire az özönvízig igen kellemes és otthonos környezet lehetett az ember számára (Ter 2,6). A Biblia tud világító égitestektől független világosságról is, amely közvetlenül a Teremtőtől származó világosság (Ter 1,3-5; Jel 21,11.23).

Kicsoda Jézus - ács vagy Isten?

Ki Jézus – ács vagy Isten?

   Először tegyük fel a kérdést hogy szükséges-e, hogy foglalkozzunk egyáltalán Jézus személyével? Sokan születtek abban az időben a Római Birodalmon belül, sok millióan, vagy milliárdan születtek és haltak meg azóta is. Kétezer év a történelemben igen nagy idő. Voltak más vallásalapítók, más emberek is, akiknek a neve fennmaradt. Ez igaz, azonban Jézus kivételes személy volt minden más emberhez képest. A személye miatt is, de az életének utóhatásai miatt is. Ma sok millióan fogadják el őt mint Istent, és sok millióan vannak rajtuk kívül, akik jelentős vallási tanítónak vagy bölcs embernek tekintik. Ma körülbelül kétmilliárd ember valamilyen keresztény egyház, tagja, akik mindannyian Őrá hivatkoznak. Jézus az a személy, akiről a legtöbb könyvet, értekezést írták a világon. 

Természetesen a számok nem jelentik azt, hogy el kell fogadni valakit vagy valamit, mert sokan hisznek benne, de mindenképpen érdemes megvizsgálni azt a kérdést, hogy ki volt Jézus Krisztus valójában.

Ma először azt vizsgáljuk meg, hogy kinek mondták ők az emberek. Ez elég fontos, habár önmagában nem perdöntő dolog. Vegyünk egy példát a hétköznapi életből: ha valaki végigkérdezné a szomszédainkat, hogy mi milyen emberek vagyunk, meglehet, hogy elég változatos válaszokat kapna, és ezek nem biztos, hogy teljes mértékben fednék a valóságot. Megvizsgáljuk ezután, hogy Jézus mit mondott önmagáról. 

Mit mond a Biblia önmagáról?

Mi a Biblia?

A „Biblia” görög szó, amelynek jelentése: könyvek. Arra utal ez az elnevezés, hogy a Biblia tulajdonképpen egy iratgyűjtemény, 66 írásművet tartalmaz, amelyeket bibliai könyveknek nevezünk.

A 66 irat közül 39 eredetileg héber (egy egészen kis része arám) nyelvű, és Izráel népe körében keletkezett az i. e. XV. századtól az i. e. IV. századig. A Bibliának ezt az első részét Ószövetségnek (vagy Ótestamentumnak) nevezzük.
A többi 27 irat az őskeresztény egyház körében keletkezett az i. sz. I. század folyamán, eredetileg görög nyelven. Ebben az időben a görög volt az első számú világnyelv a Római Birodalom területén. A Biblia második részét Újszövetségnek (vagy Újtestamentumnak) nevezzük.

Három dolog kapcsolja össze ezeket az iratokat egy egységes könyvvé:

Az ismeretlen Jézus

Az ismeretlen Jézus

Sokak számára mély titkokat rejt Jézus Krisztus személye, annak ellenére, hogy közel kétezer éve a legnagyobb világvallás, a kereszténység megalapítója. Születését karácsonykor szinte az egész világ ünnepli.

Tanításai, személye elismerten a legnagyobb hatással volt az emberiség történelemére, egészen napjainkig. Ennek ellenére mégis sok a bizonytalanság, a megosztottság Jézus személyével, küldetésével kapcsolatban. Vajon valóságos történelmi személy volt-e? Hitelesek-e a Biblia róla szóló leírásai? Ki lehetett az, akit máig is Istenként tisztelnek, milliók imádkoznak hozzá? Mi lehetett a titka, hogy mindenfajta iskolázottság nélkül a világ legnagyobb tanítója lett? Hogyan lehet az, hogy életében soha nem lépte át országa határait, és mégis az egész világon ismert a neve? Köntösén és tarisznyáján kívül szinte semmije nem volt, mégis meghódította az egész világot. Gyógyításaival, csodatetteivel, tanításaival tömegeket vonzott, szégyenteljes halálakor pedig szinte mindenki magára hagyta. Ki volt valójában, aki az Írások szerint meghalt, harmadnapra feltámadott, de mennybemenetele óta máig is jelen van követői által?

Történelmi személy volt-e Jézus?

Érzelmeink gyógyulása

Miért fontos az érzelmeink kérdésével foglalkoznunk?

Mélyről fakadó, kiirthatatlan vágy él bennünk a szeretet, a meghittség, az elfogadottság, a békesség, egyszóval: a boldogság után. Mivel az élet minden eseményéhez kapcsolódnak bennünk érzések és érzelmek 1, teljesen természetes, hogy hatnak a gondolatainkra és a döntéseinkre is. Életünket, jövőbeni sorsunkat meghatározza, hogyan gondolkodunk, hogyan élünk döntési képességünkkel. Ezért nem mindegy az sem, hogyan viszonyulunk az érzések és érzelmek kérdéséhez.


Általában ismerjük és elfogadjuk azt az elgondolást, hogy nem szabad a hitet és az érzelmeket egymással összekeverni, és hinnünk kell akkor is, amikor az érzelmeink vagy érzéseink az ellenkezőjét diktálják. Nem engedhetjük, hogy az érzelmek vegyék át a vezetést, hiszen nemcsak az a baj, hogy az érzéseink-érzelmeink változékonyak, hanem az is, hogy az önzés következtében megjelent életünkben a bűn szeretete. Vannak, akik ehhez hozzáteszik: mindez nem jelentheti azt, hogy a hívő élet érzelmektől mentes élet.


Tudjuk-e, hogy mit kezdjünk az érzelmeinkkel? Hogyan dolgozzuk fel saját ellentmondásos érzelmeinket, hogyan állíthatjuk Isten szolgálatába ezeket is? Hiszen az érzések nemcsak akkor veszik át a vezető szerepet, ha tudatosan így döntünk, hanem akkor is, ha menekülünk a velük való szembesülés elől, és megpróbáljuk elnyomni őket, tudomást sem véve róluk.


A következő idézetek megerősítik e téma jelentőségét és időszerűségét:

Szombatiskola 2018. III. – Az apostolok cselekedetei

Új tanulmányunk letölthető az alábbi linkről:
http://kerak.hu/data/Dokumentumok/Szombatiskolak/2018/btan18_03.pdf

„Vesztek erőt, miután a Szentlélek eljön reátok, és lesztek nékem tanúim” 

(Ap csel 1,8) 

I. TANULMÁNY július 7.

A Szentlélek kiárasztása – Előkészületek és beteljesedés (Ap csel 1-2. fejezet)

II. TANULMÁNY július 14.

A Jézusba vetett hit hatalma (Ap csel 2,42–4,31)

III. TANULMÁNY július 21.

Az ősgyülekezet élete – Ismét a főtanács előtt (Ap csel 4,32–5,42)

IV. TANULMÁNY július 28. 

Az első keresztény vértanú (Ap csel 6–7. fejezet)

V. TANULMÁNY augusztus 4.

Az evangéliumhirdetés kiterjedése – Fülöp evangélista munkája (Ap csel 8,1–40) 

VI. TANULMÁNY augusztus 11.

Pál megtérése (Ap csel 9,1–30) 

VII. TANULMÁNY augusztus 18.

Pál első bizonyságtevései megtérése után – Péter szolgálata (Ap csel 9,19–43) 

VIII. TANULMÁNY augusztus 25. 

A pogánymisszió kezdete – Kornéliusz megtérése és az antiochiai munka (Ap csel 10,1–11,24)

IX. TANULMÁNY szeptember 1.

Péter szabadulása a börtönből – Pál első missziójának kezdete

(Ap csel 12,1–25;11,25–30;13,1–12)

X. TANULMÁNY szeptember 8. 

Az apostoli zsinat és Pál második misszióútjának első szakasza (Ap csel 13,14–16,5) 

XI. TANULMÁNY szeptember 15. 

Evangéliumhirdetés a nagy görög városokban – Pál második misszióútjának második szakasza, és harmadik misszióútja (Ap csel 17–19. fejezet) 

XII. TANULMÁNY szeptember 22.

Pál utolsó útja Jeruzsálembe és elfogatása (Ap csel 20–22. fejezet)

XIII. TANULMÁNY szeptember 29.

Pál cézáreai fogsága és Rómába érkezése (Ap csel 22,23–28,31)

A Biblia: Isten szava 3. rész

Előző rész 


3) A Biblia ihletettségéhez való viszonyulás a kezdetektől a jelenig
Szükséges egy rövid, tömör történeti áttekintés ahhoz, hogy a múlt hátterén értékelhessük a jelenlegi helyzetet.

Az ószövetségi korszakban nem volt kétséges, hogy a prófétai írások ténylegesen Isten beszédét, kinyilatkoztatását tartalmazzák. Amikor Dávid átadta fiának, Salamonnak a templomépítésre vonatkozó terveket, amelyek a Mózes II. könyvében foglalt isteni utasításokat követték, emlékeztette őt arra, hogy „mindezek az Úr kezétől" (1Krón. 28,19). Dániel próféta azzal a meggyőződéssel kutatta az idősebb, kortárs próféta, Jeremiás jövendöléseit, és várta az általa kijelentett ígéretek beteljesedését, hogy „az Úr igéje [szólt] Jeremiás próféta [által]" (Dn 9,12). Több prófétai írás, vagy egyes tartalmi egységek is azon belül, ilyen egyértelműen fogalmazott bevezetéssel kezdődnek: „Így szól az Úr", avagy „az Úr igéje" xy próféta által. (Lásd pl.: Hóseás 1,1; Jóel 1,1; Ésa. 44,6)

A Biblia: Isten szava 2. rész

Előző rész: A Biblia: Isten szava 1. rész

2. A kinyilatkoztatásra hivatkozó vallások számbavétele és vizsgálata

Összesen három világvallás vallja magát isteni kinyilatkoztatáson alapulónak: a hinduizmus, az iszlám és a kereszténység. Mindegyik vallja, hogy írott formában is birtokosa az isteni kinyilatkoztatásnak, azaz mindegyiknek van Istentől ihletettnek tekintett szent könyve. E három világvallás kinyilatkoztatás-tanára szűkül le tehát a kutatási területünk, ha hiteles isteni kinyilatkoztatást keresve nyomozódni kezdünk.

A hitelesség ésszerű kritériumaiként az alábbi feltételeket állíthatjuk fel:
a) Valamilyen racionálisan követhető magyarázatot kell elvárnunk arra vonatkozóan, hogy milyen úton-módon jutott el hozzánk emberekhez az Istentől származó kinyilatkoztatás és miképpen foglaltatott bele az adott szent könyvbe vagy könyvekbe, még ha nem is zárjuk ki természetfeletti bölcsesség és erő működését ebben a folyamatban.
b) Ugyancsak joggal várjuk el, hogy a szóban forgó kinyilatkoztatásban emberi gondolatokat meghaladó, felsőbbrendű isteni eszméket fedezhessünk fel.

  

Kezdjük a vizsgálatot a hinduizmus szent könyveivel:

A Biblia: Isten szava 1. rész

Létezik-e hiteles Isten-ismeret, hiteles vallásosság?

Sok kereső embert foglalkoztat ez a kérdés. Többnyire még azok is belebotlanak életük során, akiket egyébként közömbösen hagy ez a téma. A kérdés valójában egyenértékű egy másik kérdéssel: Létezik-e hiteles, egyértelmű, mindenki számára megismerhető isteni kinyilatkoztatás?

Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha létezik ilyen kinyilatkoztatás, akkor létezik hiteles istenismeret és vallás, ha pedig ilyen kinyilatkoztatás nincs, akkor hiteles Isten-ismeret és vallás sem létezhet. Bővebben kifejtjük ezt a továbbiakban.

1. Alapkérdés bárminemű vallásosságot illetően

Az istenhívő, vallásgyakorló vagy Isten-kereső emberek számára - amennyiben értelmes Isten ismeretre törekszenek - alapkérdés az, hogy milyen megbízható forrásból származnak vallási ismereteik. Valójában azonban minden embernek is jó oka lenne arra, hogy feltegye a kérdést: létezik-e ténylegesen valamilyen isteni önkinyilatkoztatás? B. Pascal találó hasonlatot alkalmazva szól arról, hogy miért:

Mit mond a Biblia Isten és az ember kapcsolatáról; a megtérésről és az imádságról?

(előző rész: Mit mond a Biblia a bűn hatalmából kiszabadító Megváltóról, Jézus Krisztusról)

ISTEN ÉS EMBER KÖZVETLEN KAPCSOLATÁNAK MEGSZAKADÁSA

A bűneset óta Isten bizonyos értelemben visszavonult az ember és a világ életéből: „Hozzáférhetetlen világosságban lakozik, és az emberek közül senki nem látta, sem nem láthatja.” (I.Timótheus 6,16) „Bizony, te rejtőzködő Isten vagy, Izráelnek Istene, Szabadító.” (Ésaiás 45,15)

Nem részvétlenségből, a magunkra hagyás szándékával teszi ezt Isten, mert hiszen eközben fenntartja az élet lehetőségét a Földön a bűn pusztító, romboló erői ellenére, „figyel és szemmel tart”, amint az Írás mondja (Malakiás 3,16; Zsoltárok 33,18). Isten azért „rejtőzködik el”, mert a bűnnel fertőzött ember számára mind lelkileg, mind fizikailag elhordozhatatlan lenne az Ő jelenléte. A bibliai leírás szerint a bűneset megtörténte után maga az ember kívánt elrejtőzni Isten elől, mert félni kezdett Tőle (1Mózes 3,8–10). Találó az alábbi megállapítás:

„Ami a természetben látható, az sem az istenség kizárását, sem nyilvánvaló jelenlétét nem bizonyítja, hanem egy elrejtőzködő Isten jelenlétéről tanúskodik. Minden ennek a jegyét viseli magán.” (Blaise Pascal: Gondolatok, 556. töredék)

MEGBÉKÉLÉSRE VAN SZÜKSÉG

Ugyanakkor az Istennel létesített személyes kapcsolat nélkülözhetetlen az ember számára. Nem szabadulhat ki másképpen a bűn fogságából, csak a Szabadító Istennel kötött szövetség által. E nélkül nem tudja visszanyerni és megőrizni lelki egészségét. Valódi szellemi, lelki, erkölcsi növekedés sem valósulhat meg az életében másként.

Mit mond a Biblia a bűn hatalmából kiszabadító Megváltóról, Jézus Krisztusról

(előző rész: Mit mond a Biblia a jó és gonosz közötti nagy küzdelemről az emberi történelemben?)

Mit mond a Biblia a bűn hatalmából kiszabadító Megváltóról, Jézus Krisztusról?

A kereszténység alapítója és hitének középpontja: Jézus Krisztus, a Megváltó. De kicsoda Ő? Miből és hogyan váltja meg az embert? Alapvető kérdések ezek.



VALÓSÁGOS TÖRTÉNELMI SZEMÉLY

Amit általában helyesen tud a közvélemény: Jézus nem mitikus alak, hanem valóságos történelmi személy, aki kb. 2000 évvel ezelőtt élt. A Biblia alapján születésének ideje: valószínűleg i. e. 4, halálának ideje: i. sz. 31 tavasza.¹
A mai történettudomány nem kételkedik abban, hogy Jézus, akiről a Biblia mint a világ Megváltójáról beszél, valóságos történelmi személy volt, aki az i. sz. I. század első felében élt Palesztina földjén.
A Biblián kívüli ókori irodalomban is találunk említéseket és adatokat Jézusról. Ezek közül Josephus Flavius zsidó történetíró (i. sz. 37–100) feljegyzése a legfontosabb. Korábban csak keresztény kézen megőrzött kéziratból volt ismeretes. A szöveg annyira keresztény szempontú volt, hogy jogosan keltette azt a gyanút, hogy Josephus eredeti tudósítását átírták. Századunkban azonban ismertté lett egy régi kézirat, Agapiosz arab nyelvű világtörténelme, az i. sz. X. századból. Ez a mű idézi Josephus Flavius A zsidók története c. művéből a Jézusra vonatkozó részt – minden valószínűség szerint az eredeti, hiteles szöveggel:

„Élt abban az időben egy bölcs ember, akit Jézusnak hívtak. Egész élete kifogástalan volt, erényes cselekedeteiről volt híres, és a zsidók, valamint más népek közül sok ember a tanítványa lett. Pilátus keresztre feszítésre és halálra ítélte. De akik tanítványai lettek, nem tagadták meg tanításait. Azt mesélték, hogy mesterük keresztre feszítése után három nappal megjelent nekik. Ők úgy vélik, hogy ő volt a Messiás, akiről a próféták csodás dolgokat jövendöltek.” (XVIII. 3., 1980-as kiadás, 503. l.)

A következő kérdés, amit Jézus személyéről kérdezhetünk: nevének eredete, jelentése.

Mit mond a Biblia a jó és a gonosz közötti nagy küzdelemről az emberi történelemben?

(előző rész: Mit mond a Biblia a rossz és a bűn eredetéről?)

ISTEN URALMA A SZABADSÁG URALMA

Az előző fejezet szólt arról, hogy a rosszat nem Isten teremtette sem a világmindenségben, sem a mi földünkön. A rossz a bűnnel együtt "jött be", mint egy "ellenség", mivel egy angyalfejedelem (Sátán), majd az első emberpár is az újonnan teremtett földön, visszaéltek a szabad választás képességével, és helyet adtak a szívükben az önzésnek.
A világmindenséget teremtő és fenntartó Isten uralma a világmindenségben a szabadság uralma, amihez hasonlót mi a földön nem ismerünk. Ez azt jelenti, hogy kényszert, erőszakot sohasem alkalmaz egyetlen teremtményével szemben sem. Nem használja fel azt a hatalmát, hogy minden teremtményének az élete kizárólag tőle függ. A Biblia utal arra, hogy az emberen kívül sok más, értelmes teremtménye is van Istennek a világmindenségben. Ezek közül azonban egy sem a tőle való függés vagy a félelem indítékából tiszteli Istent és az ő törvényét, hanem szabad választás és belső erkölcsi meggyőződés alapján. Azért tehát, mert törvényét igaznak, őt magát pedig méltónak találják arra, hogy Uruknak, vezetőjüknek fogadják el. Isten világában mindenütt, kizárólag a szabadság uralma érvényesül:
„Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.” (2Korinthus 3,17)


A MEGVÁLTÁS TERVE

Mivel a szabadság uralmát mindenképpen sértetlenül akarja megőrizni, Isten nem alkalmazott erőszakos megtorlást, nem semmisítette meg a bűn útjára lépett teremtményeit. De szabadon burjánozni sem hagyhatta a bűnt, mert ő tudja a legjobban a törvényt, hogy az „teljességre jutva halált nemz” (Jakab 1,15). Az, hogy „Isten a szeretet” (1János 4,8), azt is jelenti, hogy teremtményei életének és boldogságának a védelmezője. Ezért Isten sajátos módon vette fel a küzdelmet a gonosszal.Elkészített egy tervet – az igazságosság és a szeretet alapelvének a tökéletes érvényesítésével – arra, hogy miként semmisíti meg a bűnt a földön, és iktatja ki azt az egész világmindenségből is, kizárólag erkölcsi erővel, hogy a szabadság uralma semmit se sérüljön. Ennek a tervnek a neve – a Biblia alapján – a megváltás terve. A róla szóló híradást, kinyilatkoztatást pedig evangéliumnak nevezi a Biblia. Ez a görög szó „jó hír”-t, „örömhír”-t jelent.
Az evangélium mindenekelőtt az az örömhír, hogy...

Mit mond a Biblia a rossz és a bűn eredetéről?

(előző rész: Mit mond a Biblia a világmindenség teremtő Istenéről?)

„Muszáj bevallani – hogy létezik – a rosszat.
Az eredete még egészen titokzatos,
A jó szerzőjétől származna tán a rossz?...
De hogy képzelhető, hogy maga Isten az, aki
Egyfelől fiait kegyelmében füröszti,
Másik kezével a rosszat zúdítja le?
Melyik szem láthat ily titkoknak mélyire?
Tökéletes lényből rossz létre nem jöhet,
De máshonnan se – mert minden belőle lett.
És mégis létezik – ó fájdalom – a rossz.
Mily döbbenetes ez, mennyire paradox!”
(Részlet Voltaire: Vers a lisszaboni földrengésről c. költeményéből, 1756, Fordította: Petri György)


Ezek a sorok nagyon pontosan összegezik a rossz létezésével és eredetével kapcsolatos, nagy emberi kérdést. Ma is ugyanígy fogalmazódik meg e kérdés sokakban. Alfred Kastler, Nobel-díjas fizikus például így szól erről:„Bizonyos lények életének célja azon alapszik, hogy más lényeket halálba küld, amelyeknek ugyancsak ez a célja. Hol van itt az isteni szeretet, amiről Krisztus beszél?... Isten az az erő, mely fenntartja az Univerzumot. De miért van az, hogy Isten egyszerre az az erő, mely... építi az életet, és ugyanez az erő, önmagának ellentmondva, lerombolja?” (Az a különös anyag, 268. l.)

A „Mit mond a Biblia...” előző fejezetében idéztük már Alfred Kastlert. Olvashattuk vallomását, hogy a teremtés gondolatának az elfogadása semmi gondot sem okoz neki mint természettudósnak, sőt az evolúció elképzelésénél sokkal elfogadhatóbbnak találja. De a fent idézett soraiból kitűnik, hogy a rossz eredete igazi nagy kérdés az ő számára is.


MI A BŰN?


Hogy mi minden a rossz, azt a bőrünkön tapasztaljuk. Minden, ami az életet és a boldogságot veszélyezteti, rombolja. De gyakorta emlegetünk egy erkölcsi fogalmat is a mindennapi életben: a bűnt. A Biblia megállapítása mindenekelőtt ez: a bűn a gyökere minden rossznak.
A Bibliában található meghatározása így hangzik:
„A bűn pedig a törvényszegés” (1János 3,4)¹

Miféle törvényről van itt szó, aminek a megszegése a bűn? Egyértelmű, hogy a Bibliában bemutatott nagy, erkölcsi alaptörvény ez, amely az egész világmindenségben érvényes. Ennek a lényegét pedig így összegezi az Írás: „A törvény betöltése a szeretet.” (Róma 13,10)

Mit mond a Biblia a világmindenség teremtő Istenéről?

(előző rész: Mit mond a Biblia önmagáról?)

A BIBLIAI TEREMTÉSTÖRTÉNET

A teremtéstörténet méltó nyitánya a Bibliának. A Biblia első fejezete az „így volt” bizonyosságával szól Földünk teremtéséről. A leírás emberi tapasztalatunk számára meg közelíthetetlen, de még gondolkodásunk, sejtésünk is nehezen kapaszkodik fel hozzá.

A Biblia nem az egész világegyetem, hanem egyedül a mi bolygónk teremtését követi nyomon. A sokat vitatott és misztifikált „kezdetben” kifejezés csak a Földre vonatkozik. Más helyein a Biblia sejteti, hogy „egek régtől fogva voltak” (2Péter 3,5), és a földi világ előtt már léteztek más világok is (Jób 38,4–7; Zsidókhoz 1,2 (eredetiben: világokat); Jelenések 12,7–9 stb.). A teremtéssel és az élettel kapcsolatos kérdések kimondva-kimondatlanul ott állnak minden emberi probléma mögött.

Miért teremtett Isten?

Mi célból hozott létre Isten világokat, s bennük a miénket is? Messzemenő következménye van a teremtés szempontjából annak az állításnak, hogy „Isten a szeretet”. Felemelő és egyben vigasztaló is azok számára, akik Istent úgy képzelték el, hogy Ő a maga kényére-kedvére létrehozott teremtményeket, hogy azután tetszése szerint uralkodhasson rajtuk.

Sokan tekintenek úgy az isteni teremtésre, mint Madách Imre Lucifere:

2015. IV. negyedéves bibliatanulmány: Jeremiás könyve

Szeretettel nyújtjuk át digitális változatban következő negyedéves bibliatanulmányunkat, melynek témája JEREMIÁS KÖNYVE.

Gyülekezeteinkben szombatonként 9.30 órakor kiscsoportos bibliatanulmány keretében dolgozzuk fel a hetenkénti 6 kérdést.

Letölthető pdf-ben INNEN.

2015. 2. negyedéves szombatiskola - Lukács evangéliuma

Bibliatanulmány: Lukács evangéliuma - 2015. 2. negyedév

A 2. negyedéves tanulmányfüzet erről a linkről tölthető le. 

A tanulmányfüzet mellé ajánljuk még E. Whitenak a témához kapcsolódó idézeteit tartalmazó kiadványt, amely erről a linkről tölthető le. Az egyoldalas változat (pl. mobiltelefonok esetén előnyösebb) innen.

Egy a tanítók felkészülését támogató melléklet is letölthető innen.

Akik pedig on-line tanulmányoznák az anyagot, ezen a linken is megtalálják.

Spalding tanulmány: http://www.kurtszo.hu/pdf/spalding2015-2.Lukacs.pdf

2015. I. negyedéves szombatiskola

2015. I. negyedéves szombatiskolai tanulmány témája a PÉLDABESZÉDEK KÖNYVE.

Letölthető pdf-ben INNEN


Spalding tanulmány ITT.