Napi ige - Ne dédelgessük apró bűneinket

„Megőriztem az Úrnak útjait, és nem távoztam el gonoszul az én Istenemtől. Mert minden ítélete előttem van, az Ő rendeléseit nem hánytam el magamtól. Őrizkedtem az én vétkemtől."

(Zsolt. 18,22–24)

„Bálám is, Júdás is nagy világosságot kaptak Istentől, és különleges kiváltságokat élveztek, de egyetlen dédelgetett bűnük megmérgezte egész jellemüket, majd a vesztüket okozta. 

Veszélyes dolog megengedni azt, hogy Isten akaratával és törvényével ellentétes érzések éljenek a szívben. Egyetlen dédelgetett bűn is apránként lealacsonyítja a keresztény jellemet, és annak nemes erőit az ördögi célok szolgálatába állítja. Egyetlen rossz szokás elnézése, megengedése, egyetlen kötelesség semmibevétele lerombolja a lélek védőbástyáit, és megnyitja az utat Sátán előtt. Az az egyetlen biztos eljárás, ha naponta elmondjuk őszinte szívből jövő imádságainkat, úgy mint ahogy Dávid is tette: »Ragaszkodtak lépteim a Te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.« (Zsolt. 17,5)"

(Pátriárkák és próféták, Bálám c. fejezetből)

Napi ige – A hit erejével

„Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom."

(Zsoltár 18,30)

„Keresztény életünk gyakran tele van veszedelmekkel és olyan kötelességekkel, amelyeket felettébb nehéz, szinte lehetetlen teljesítenünk. Képzeletünk sokszor küszöbön álló romlást, sőt halált láttat meg velünk. Isten hangja azonban tisztán csendül fülünkbe: »Indulj előre!« Engedelmeskednünk kell ennek a parancsnak még akkor is, amikor nem látunk át a lelki vagy testi szemünk elé ereszkedett sötétségen, s már érezzük is a hideg hullámokat a lábunk körül. 

Azok az akadályok, amelyek meg akarják gátolni az előrehaladásunkat, sohasem tűnnek el előlünk, ha lelkünk ingadozik, vagy kételkedik. Ha mindaddig nem akarunk engedelmeskedni, amíg a bizonytalanság minden árnyéka el nem tűnik előlünk, és a vereség veszélye el nem hárul, akkor sohasem fogunk engedelmeskedni. A hitetlenség ezt suttogja a fülünkbe: »Várj addig, amíg az akadályok el nem tűnnek, és világosan nem látod az utat, amelyen járnod kell.« A hit azonban előre ösztönöz, »mert mindent hisz, mindent remél«. Az az út, amelyen Isten vezet bennünket – még ha pusztaságot vagy tengert szel is keresztül –, mindenkor a biztonság ösvénye."

(Pátriárkák és próféták, A kivonulás c. fejezetből)