A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 1888. c. könyv. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 1888. c. könyv. Összes bejegyzés megjelenítése

péntek, december 04, 2020

Napi ige – Helyes bibliaértelmezés

„Te pedig azokat szóljad, amelyek az egészséges tudományhoz illenek... Ezeket szóljad, ints és feddj teljes méltósággal, senki téged meg ne vessen.”
(Tit. 2:1, 15)

„Ápoljuk az Isten szava iránti tiszteletet, és becsületes szándékkal kutassuk az Igét. Ne úgy értelmezzünk mindent, hogy az előre kitűzött eredményhez jussunk. Ez az a pont, ahol a nagy hitújítók némelyike is elbukott, s ez az oka annak, hogy olyan emberek, akik ma Isten és az igazság bajnokai lehetnének, ellene küzdenek... Isten azt akarja, hogy olyan tanulók legyünk, akik elsősorban a »két tanúbizonyságtól« tanulnak és másodsorban embertársaiktól. Ez az Isten rendje szerint való eljárás. Isten igéje leleplezi a tévelygést... Ne fogadjuk el senki emberfia véleményét anélkül, hogy előbb össze ne vetnénk az Írásokkal. Amikor emberek a maguk okoskodása szerint értelmezik Isten szavát, akkor ezzel azt bizonyítják, hogy nem tartják tiszteletben Isten ihletett igéit. Amikor összevegyítik az istenit az emberivel, a közönségest a szenttel, Isten szavát becsülik le...

Nem csak az ige pontos értelmezését várja el Isten tőlünk! Azt kívánja, hogy ne csupán ismerjük, hanem gyakoroljuk is az igazságot. Annak a valakinek a szellemét és lelkületét kell bevonnunk mindennapi életünkbe és embertársainkkal való érintkezéseinkbe, aki az igazságot adta nekünk... Aki kész cselekedni Isten akaratát, az felismeri a helyes tanítást. Az ilyen ember szent teljességében fogja látni az igazságot...”

(1888. Materials, 201–202. l.)

csütörtök, december 03, 2020

Napi ige – Rideg szeretet

„Új parancsolatot adok néktek, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg majd mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.”
(Jn. 13:34–35)

„Ha ez a szeretet valóban olyan hatalmas és erős, akkor miért nem jut kifejezésre egymás iránti szavainkban és cselekedeteinkben? Miért vagyunk oly hidegek, keményszívűek és gáncsoskodók? A bírálgatás, a gonosz érzület és beszéd szelleme olyan, mint a kovász... Ünnepélyes fogadalmat tettem Istennek, hogy ha bárhol is találkozom a lenézésnek, a ridegségnek és a szeretet hiányának lelkületével, világosan rá fogok mutatni e viselkedés bűnös voltára, hogy megfordítsam ezt a magatartást – ha lehetséges – határozott bizonyságtétellel. Ha ez nem sikerül, visszavonulok az értekezleteitektől, mert félek részt venni az ilyenfajta gyülekezéseken, nehogy engem is megfertőzzön az ott uralkodó lelkület...

Isten szavának élő bizonyságtételével boldog egyetértésre és összhangra lehet hozni bármilyen félreértést vagy vitát. A lelki eredményesség egyik legfőbb akadálya: az egymás iránti tisztelet és szeretet hiánya. Minden szavunkkal és cselekedetünkkel a legkomolyabban törekedjünk arra, hogy eleget tegyünk Krisztus parancsának, hogy előmozdítsuk azt az egységet, amiről imájában szól... (Utalás Jn. 17. fejezetére.) Győzzük le teljesen a ridegség érzését egymás iránt, tegyünk félre mindent, ami a testvérek között viszályt támasztana. Jézus Krisztus szívünkben élő szeretete le fogja győzni azokat a jelentéktelen dolgokat, amelyek megosztják a szíveket.”

(1888. Materials, 176–198. l.)

szerda, december 02, 2020

Napi ige - A vitázó lelkület átka

„A botor (ostoba) és gyermekes vitatkozásokat pedig kerüld, tudván, hogy azok háborúságokat szülnek. Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindekihez szívélyes, tanításra alkalmas, türelmes.”
(II.Tim. 2:23–24)

„Óvjuk magunkat az olyan emberek befolyásától, akik vitatkozásra hajlamosak, mert folyton az a veszély fenyeget, hogy megtévesztőn bánnak Isten szavával... Kiművelt gáncsoskodók ők, pedig a lelki dolgokat csak lelkileg lehet megítélni. Ezek az emberek mindig készen állnak, hogy szembeszegüljenek bármivel, ami ellenkezik vélekedéseikkel. Balgán kezelik az Írásokat és énjüket mindenbe belekeverik... Azért tolakodott be a vita szelleme, hogy átvegye Isten Lelkének helyét. Embereket emelnek oda, ahol Istennek kellene lennie...

Helytelenítjük azt a nevelést, mely az emberekből vitatkozókat képez... Nem szabad vitázó lelkülettel vizsgálni a Szentírást. Akik így nevelték magukat, azok annyira megnövelték harciasságukat, hogy még Isten szavával is készek szembeszegülni és ellenezni mindent, ami nem egyezik az elképzeléseikkel és véleményükkel. Akkor vannak elemükben, amikor nyílik arra alkalom, hogy kérdésessé tegyenek valamit, hogy gáncsoskodjanak. Játszanak a szavakkal, félremagyarázzák és elferdítik azokat. Az ilyen emberek kezében semmi sincs biztonságban. 
Az Úr azt szeretné, hogy azok, akik ilyen állapotban vannak, újonnan térjenek meg, és olyanná legyenek, mint a kisgyermekek: őszinték, egyszerűek, szelídek, taníthatók, és krisztusiak.”
(1888. Materials, 169–170. l.)

kedd, december 01, 2020

Napi ige - Testvéri egységre törekvés szükséges

„A békességes tűrésnek és a vígasztalásnak Istene pedig adja meg néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint. Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját. Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.”
(Rm. 15:5–7)

„A legkisebb szükség sincs köztünk, testvéreim, a széthúzásra és a nézeteltérésre. Nem lenne szabad ilyesminek előfordulnia keresztények között. Amikor csak szóltok, egység és a szeretet sugározzon szavaitokból. Testvérek vagyunk – hogyan lehetne hát bármi kételyünk afelől, hogy miként viseltessünk egymás iránt? Mégis miért borzolódnak föl oly könnyen az érzelmeink? Miért táplálunk gyanakvást egymás iránt? A bűn egyik borzalmas következménye, hogy elválasztja a közeli barátokat, viszályt támaszt testvér és testvér, felebarát és felebarát között. Akik azelőtt édes közösségnek és szeretetnek örvendeztek, most hideggé és közömbössé válnak egymás iránt, csak azért, mert nem értenek egyet mindenben...

Ne ismerjük el talán testvéreim, hogy Isten kegyelme más munkásokat is támasztott rajtunk kívül, hogy tervezzenek, gondolkodjanak és tapasztalatot nyerjenek? Félvállról vegyük talán őket, azért mert saját lelkiismeretük szerint esetleg nem értenek egyet velünk a Szentírás néhány pontjának magyarázatában? Mi talán csalhatatlanok vagyunk? A keresztényeknek nem volna szabad féltékenykedést és gonosz gyanakvást melengetniük magukban, hiszen ez az ördög lelkülete...

Isten nem bízta rá senki ember fiára mások megítélését, hiszen az ember ítélete elfogult, részrehajló, jellemvonásai következtében. Azt sem bízta az Úr senkire, hogy más lelkiismeretét megkösse. Az ember – hacsak testestől-lelkestől és gondolkodásmódjával együtt igazán meg nem szentelődött – abban a veszélyben forog, hogy szeretet nélküli, rideg lelkületet tanúsít azok iránt, akik nem értenek egyet mindenben az ő elgondolásaival. Istenben nincs ilyen szűkkeblűség.”

(1888. Materials, 87–88, 94. l.)