GYŐZELEM A CSATATÉREN

GYŐZELEM A CSATATÉREN

„Én a te igédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól."

(Jn. 17:14-15) 

A kereszténynek elvégzendő kötelességei vannak ezen a világon, és Isten felelősségre fogja vonni, hogy hűségesen elvégezte-e azokat. Nem az a kötelessége, hogy kolostor falai közé vonuljon, sem az, hogy kerülje a világiakkal való kapcsolatot. Igaz ugyan, hogy elvei a legszigorúbb vizsgálat alá kerülnek, és fájdalmasan érintik azok a dolgok, amelyeket szemeivel lát és füleivel hall. De miközben hozzászokik a látványhoz és a hangokhoz, nem szabad, hogy ezeket meg is szeresse. 

A világgal való érintkezésünk közepette hajlamosak vagyunk átvenni a világ lelkületét, felvenni szokásait, ízlését, kívánságait. Nekünk azonban ez a parancs szól: „menjetek ki közülök és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, és leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá." (2Kor 6:17-18) 

Sohase hagyjátok, hogy a világ azt mondhassa, hogy a világiak és Krisztus követői egyformák ízlésükben és tevékenységükben; mert Isten válaszvonalat húzott népe és a világ közé. Ez a válaszvonal széles, mély és tisztán látható, nem vegyül el oly mértékben a világgal, hogy ne lehetne megkülönböztetni a két oldalt. „Ismeri az Úr az övéit." (2Tim 2:19) „Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket." (Mt 7:20) 

Csak ha imában vigyázva és az élő hitet gyakorolva járunk, akkor tudjuk magunkat épségében megőrizni a Sátántól jött kísértések között; „mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk". (1Jn 5:4) 

Szíveddel mindig a hit nyelvén beszélj: „Jézus azt mondta, hogy elfogad engem, és én elhiszem azt, amit mondott. Én dicsérni akarom őt; dicsőíteni az Ő nevét." Sátán melléd férkőzik, és azt súgja, hogy semmi örömöd nem lesz ebben. 

Te így válaszolj: „a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Isten gyermeke vagyok, mindenem megvan, amiért örvendhetek. Megbízom Jézusban. Isten törvénye a szívemben van; egyetlen lépésem sem fog megcsúszni."

(Signs of the Times, 1884. május 15.)

Napi ige – Bátor munkások

„Mert nem félelemnek lelkét adta nékünk az Isten, hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét.”

(II.Tim. 1:7)

„Amikor Isten utat nyit egy feladat elvégzésére, és biztosít az eredményről, akkor a kiválasztott embernek minden tőle telhetőt meg kell tennie annak eléréséért. A munka közben tanúsított lelkesedés és kitartás arányában segít Isten az eredményhez. Csak akkor tud csodákat művelni népéért, ha az megteszi a maga részét, fáradhatatlan energiával. 

A szolgálatra odaszentelődött, erkölcsileg bátor emberekre van szüksége Istennek, akik mélységesen szeretik embertársaikat, buzgóságuk pedig soha nem csökken. Tántoríthatatlanul fáradoznak, amíg a látszólagos kudarc dicső győzelemmé nem lesz. Máglya vagy börtön sem téríthetik el elhatározásától, hogy együtt dolgozzék Istennel az ő országa felépítéséért.

Elizeus... élete végéig hűségesnek bizonyult, sohasem ingadozott. Sohasem veszítette el a Mindenható erejébe vetett bizalmát. Mindig hitben ment előre, akkor is, amikor úgy tűnt, hogy zsákutcába jut. Isten pedig megtisztelte őt, és megnyitotta előtte az utat... Mindig maga körül látta a vigasztaló és békét hozó mennyei követeket... Egész életén át erős volt a hite. Amint mindjobban megismerte Isten gondviselését és irgalmas jóságát, hite megingathatatlan bizalommá érett. Amikor pedig a halál szólította, kész volt letenni munkáját és megpihenni... 

»Az igaznak... halála idején is reménysége van« (Péld. 14:32). 

»Tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll« (Jób 19:25).”

(Próféták és királyok, Elizeus szolgálatának záró szakasza c. fejezetből)

Napi ige - A vitázó lelkület átka

„A botor (ostoba) és gyermekes vitatkozásokat pedig kerüld, tudván, hogy azok háborúságokat szülnek. Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindekihez szívélyes, tanításra alkalmas, türelmes.”

(II.Tim. 2:23–24)

„Óvjuk magunkat az olyan emberek befolyásától, akik vitatkozásra hajlamosak, mert folyton az a veszély fenyeget, hogy megtévesztőn bánnak Isten szavával... Kiművelt gáncsoskodók ők, pedig a lelki dolgokat csak lelkileg lehet megítélni. Ezek az emberek mindig készen állnak, hogy szembeszegüljenek bármivel, ami ellenkezik vélekedéseikkel. Balgán kezelik az Írásokat és énjüket mindenbe belekeverik... Azért tolakodott be a vita szelleme, hogy átvegye Isten Lelkének helyét. Embereket emelnek oda, ahol Istennek kellene lennie...

Helytelenítjük azt a nevelést, mely az emberekből vitatkozókat képez... Nem szabad vitázó lelkülettel vizsgálni a Szentírást. Akik így nevelték magukat, azok annyira megnövelték harciasságukat, hogy még Isten szavával is készek szembeszegülni és ellenezni mindent, ami nem egyezik az elképzeléseikkel és véleményükkel. Akkor vannak elemükben, amikor nyílik arra alkalom, hogy kérdésessé tegyenek valamit, hogy gáncsoskodjanak. Játszanak a szavakkal, félremagyarázzák és elferdítik azokat. Az ilyen emberek kezében semmi sincs biztonságban. 

Az Úr azt szeretné, hogy azok, akik ilyen állapotban vannak, újonnan térjenek meg, és olyanná legyenek, mint a kisgyermekek: őszinték, egyszerűek, szelídek, taníthatók, és krisztusiak.”

(1888. Materials, 169–170. l.)

Napi ige – Győztesen

„Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze.”

(II.Tim. 2:3)

„Sok háborúságon át kell nékünk az Isten országába bemennünk.”

(Ap.csel. 14:22)

„Mindazok, akik neveltetésük során nem részesültek az otthon és az iskola fegyelmezésében, ugyanúgy szembe fognak kerülni az élet kemény próbáival, mint mások... Isten szeret bennünket, gondoskodik jólétünkről és sohasem ismertük volna meg a szenvedést, ha mindenkor engedelmességgel viseltettünk volna az ő törvényei iránt... Egész életre kiható jótétemény lesz gyermekeink és ifjaink számára, ha megtanítjuk őket arra, hogy bátran szembenézzenek ezekkel a fáradalmakkal és nehézségekkel. Bár együttérzéssel kell viseltetnünk irántuk, sohase tegyük ezt úgy, vagy olyan mértékben, hogy az önsajnálatot erősítsük vagy bátorítsuk bennünk. A mi részvevő magatartásunk mindig a megerősítésüket és buzdításukat célozza, ne pedig gyengeségük támogatását vagy jóváhagyását.

Véssük a gyermekek szívébe, hogy ez a világ nem a díszfelvonulások színtere, hanem a kemény küzdelmeké. Mindnyájan arra hivattunk el, hogy leküzdjük ezeket az akadályokat, mint »Jézus Krisztus jó vitézei«. Arra bátorítsuk őket, hogy legyenek erősek és állják meg helyüket a küzdelemben derekasan. 
Tanítsuk meg őket arra, hogy a jellem igazi próbája az a készség, amellyel hajlandóak vagyunk vállalni a terheket. Az mutatja meg a jellem milyenségét, hogy miként töltjük be felelősségteljes helyünket, hogyan végezzük munkánkat, még akkor is, ha az emberek nem ismerik el, és nem jutalmazzák törekvéseinket. 

A legjobb módszer annak érdekében, hogy győztesen kerüljünk ki a próbákból, az, hogy ne kitérni akarjunk előlük, hanem igyekezzünk célegyenest nékik dőlni és leküzdeni az akadályokat. Tanítsuk meg a gyermekeket és a fiatalokat arra, hogy minden hiba, minden nehézség, amin sikerül felülkerekedniük, egy lépcsőfokot jelent a jobb és magasabb rendű élet felé.”

(Nevelés, Helyes fegyelmezés c. fejezet)

Napi ige – Biztatás

„Ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.”

(II.Tim. 4:2)

„Nagyon jól esik a fiataloknak és a gyerekeknek, ha bíznak bennük. Sok gyereknek még a kicsiknek is erősen fejlett önérzetük van. Azt igénylik, hogy bizalommal és tisztelettel bánjunk velük. Ehhez joguk is van. Ne érezzék úgy, hogy nem járhatnak ki és be anélkül, hogy meg ne figyelnénk őket. A gyanúsítás káros, mert éppen azokat a bajokat hívja életre, amelyeket megakadályozni kívántunk volna. Ahelyett, hogy állandó felügyelet alatt tartanánk őket – mintha valamely gonosz dologra várnánk –, a szülők és a tanítók legyenek inkább szoros összeköttetésben a gyerekekkel... Hadd érezze az ifjúság, hogy bíztok bennük. Csak nagyon kevesen lesznek, akik nem törekszenek majd arra, hogy méltóak legyenek erre a bizalomra. Ebből az alapelvből táplálkozik, az a másik elv is, hogy jobb kérni, mint parancsolni...

 A legnagyobb igazságtalanság, amit a gyerekekkel és a fiatalokkal szemben elkövethetünk, abban áll, ha elnézzük, hogy helytelen szokásaikkal kötöztessenek meg. Az ifjúságban benne van a vele született fesztelenség, a szabadság utáni vágy. Meg kell azonban tanítanunk őket arra, hogy a szabadság felbecsülhetetlen áldását csak az Úr törvénye iránt való tökéletes engedelmességben élvezhetik. Ez a törvény az igazi szabadság őrzője. Megjelöl és eltilt olyan dolgokat, amelyek megkötöznek, lealacsonyítanak. Ilymódon védelmet nyújt az engedelmeseknek a gonosz hatalma ellen.”

(Nevelés, Helyes fegyelmezés c. fejezetből)

TIMÓTEUS

TIMÓTHEUS

„Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában. Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással." 

(2Tim 4:1-2) 

Ez az ünnepélyes megbízatás, egy olyan embernek, aki olyan buzgó és hűséges, mint Timótheus volt, élő bizonyítéka az evangélium prédikátora fontos és felelősségteljes munkájának. Pál Isten ítélőszéke elé idézi Timótheust és meghagyja neki, hogy az Igét - nem emberek szavát és rendeletét - hirdesse; legyen felkészülve bizonyságot tenni Istenről, bárhol kínálkozik alkalom: akár nagygyűléseken, akár kicsiny körben; úton, vagy családi tűzhelynél; barátok vagy ellenségek előtt; biztonságban vagy nehézségek, veszélyek, gyalázat és veszteség közepette.

Miután Pál attól félt, hogy Timótheust szelíd és engedékeny lelkülete visszatartja munkájának egyik lényeges részétől, ezért külön felszólítja, hogy legyen hű a bűn megrovásában is, sőt élesen feddje meg azokat, akik durva bűnöket követnek el. Mindazáltal „teljes béketűréssel és tanítással" tegye. Krisztus türelmét, szeretetét nyilatkoztassa ki, amikor intelmeit megmagyarázza és érvényre juttatja az ige igazsága által.

A bűnt gyűlölni és megfeddni, de a bűnös iránt részvétet és gyengédséget tanúsítani - igen nehéz feladat. Minél komolyabban igyekszünk szívünk és életünk megszentelésére, annál élesebben, kifejezettebben ismerjük fel a bűnt, annál határozottabban helytelenítünk minden eltérést az igaz útról. Tartózkodjunk a túlságos szigortól a gonosztevővel szemben; másrészt természetesen vigyázzunk, nehogy szem elől tévesszük a bűnös rendkívüli bűnösségét. Szükséges, hogy a tévelygő iránt keresztényi türelmet és szeretetet tanúsítsunk, azonban fennáll az a veszély is, ha túlságosan elnézőek vagyunk hibáival szemben, hogy arra a következtetésre jut: talán nem is érdemelte meg a feddést, és visszautasítja, mert úgymond szükségtelen és igazságtalan volt. 

(The Acts of the Apostles, 503-504. oldal)

VÉGSŐ ÜZENET AZ IFJÚSÁGNAK CÍMEZVE

VÉGSŐ ÜZENET AZ IFJÚSÁGNAK CÍMEZVE

„Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését." (2Tim 4:6-8) 

Nem várom, hogy hosszú ideig éljek. Munkám majdnem teljesen elvégeztem. Mondjátok meg fiataljainknak, hogy azt akarom, szavaim ösztönözzék őket. Mégpedig arra az életre, amely legkívánatosabb a menny előtt, és hogy másokra gyakorolt befolyásuk is nemes legyen.
Éjjelenként különválogattam azokat a könyveket, amelyek nem előnyösek a fiatalok számára. Olyan könyveket kellene a kezükbe adni, amely tiszta életre ösztönözné őket, és rávezetné őket az Ige megnyitására. Ez világossá vált előttem már a múltban is, és bíztam benne, hogy majd el tudom nektek mondani és a lelketekre tudom kötni. Nem tehetjük meg, hogy fiataljainknak értéktelen olvasmányokat adunk. Olyan könyvekre van szükségük, amelyek áldásosak mind az értelemnek, mind a léleknek. Ezekre a dolgokra túl kevéssé figyelnek oda; ezért népünknek meg kell értenie azt, miről is beszélek.
Nem hiszem, hogy népünknek több bizonyságtételt kellene adnom. Megbízható embereink tudják, hogyan építsék a művet. De Isten szeretetével szívükben, szükséges hogy egyre mélyebbre és mélyebbre ássanak Isten dolgainak tanulmányozásában.
Nagyon aggódom afelől, vajon fiataljaink a megfelelő olvasmányokhoz jutnak-e, de hasonlóan az idősebbek is. Szemeinket szüntelenül az igazság vallásos vonzerején kell tartanunk. Meg kell nyitni értelmünket Isten szavának igazsága számára. Sátán akkor jön, amikor az emberek nem is gondolják. Nem elégedhetünk meg annyival, hogy a figyelmeztetés üzenete egyszer elhangzott. Újra és újra fel kell annak hangoznia. 

(Review and Herald, 1915. április 15.)

MINDEGYIKÜKET MÁS-MÁS RAGADTA MEG

MINDEGYIKÜKET MÁS-MÁS RAGADTA MEG

„Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei." (2Pt 1:21) 

Az igazság a különböző emberek írásai nyomán a maga sokoldalúságával jelenik meg. Az egyik íróban a téma egyik vonása kelt mélyebb benyomást; ő azokat a pontokat ragadja meg, amelyek saját élményeivel, felfogóképességével és értékelésével vannak összhangban. A másik író valami mást emel ki. A Szentlélek irányítása nyomán mindegyik azt tárja fel, ami az ő lelkét a legmélyebben érintette. Az igazságnak más és más oldala mutatkozik meg általuk, egymással tökéletes összhangban. Az így kinyilatkoztatott igazságok tökéletes egészet alkotnak, és az élet minden körülményében és eseményében kielégítik az ember szükségleteit. 

Istennek tetszett, hogy igazságát emberi eszközök útján közölje a világgal, és Szentlelke által képessé és alkalmassá tett embereket erre a munkára. Ő irányította gondolataikat mondani- és írnivalójuk kiválasztásakor. A kincset földi edényekbe rejtette, de az így is mennyei kincs. A bizonyságtételt az emberi nyelv tökéletlen kifejezései tolmácsolják, de az akkor is Isten bizonyságtétele, és Isten engedelmes, hívő gyermeke Isten dicsőséges hatalmát látja meg benne, amely telve van kegyelemmel és igazsággal.
Igéje által Isten az emberekre bízta azt az ismeretet, amely szükséges az üdvösséghez. A Szentírást Isten akaratának hiteles, tévedhetetlen kinyilatkoztatásaként kell elfogadnunk. 

A Szentírás a jellem mércéje, a tanításaink zsinórmértéke és tapasztalataink próbaköve. „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." (2Tim 3:16-17) 

(The Great Controversy, 6-7. oldal)

A DIÁKOK BIZONYSÁGTEVÉSRE HIVATTAK EL

A DIÁKOK BIZONYSÁGTEVÉSRE HIVATTAK EL

„Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét." 

(2Tim 2:15) 

Tanárok és diákok egyaránt keressék az alkalmat, hogy beszélgetéseikben megvallják Krisztust. Az ilyen bizonyságtevések sokkal hatásosabbak sok más prédikációnál.
Diákok, tegyétek olyan tökéletessé iskolai életeteket, amennyire csak lehet! Hamarosan elmúlik ez az idő, és nagyon drágák a néktek adományozott alkalmak. Nem csak megtanulni, hanem gyakorolni is kell a Krisztustól kapott leckéket. Míg ismereteket szereztek, lehetőségetek van arra, hogy Isten szavának csodálatos igazságairól is beszéljetek. Használjátok ki az ilyen alkalmakat! Isten meg fog áldani minden percet. Maradjatok meg a ti egyszerűségetekben és más lelkek iránti szeretetetekben, és az Úr biztos ösvényen fog vezetni benneteket! Az a gazdag tapasztalat, melyet így megszereztek, értékesebb lesz számotokra, mint az arany, ezüst vagy drágakövek. 

Nem tudod, hogy a jövőben milyen pozícióba kerülsz. Talán Isten úgy használ fel majd téged is, mint egykor Dánielt, hogy elvidd az igazság ismeretét a föld hatalmasságának. Rajtad áll, hogy megszerezd a munkádhoz szükséges ismeretet. Isten megadhatja a tanulásban szükséges jártasságot. Segíthet abban is, hogy alkalmazkodjál a felvállalt ismeretek elsajátításához. Elsősorban a helyes, nemes és felemelő elveket gyűjtsd össze magadnak. Isten arra vágyik, hogy bizonyságot tegyél Róla. Nem azt akarja, hogy nyugodtan, csendben meghúzódj, hanem azt, hogy az Ő parancsolatai szerint élj. 

Krisztus arra vágyik, hogy minden diákot az Ő küldötteként használhasson fel. Azzal kell együttműködnöd, aki életét adta érted. Milyen gazdag áldás áradhatna iskoládra, ha a tanárok és diákok segítő kezekként odaszánnák magukat, szívüket, értelmüket, lelküket és erejüket Isten szolgálatára. Segítő kézzé lehetsz, ha az Ő oltalmába helyezed magad. Biztonságban fog vezetni és alkalmassá tesz arra, hogy magadnak és másoknak is tiszta, egyenes ösvényt készítsél. Ismeretet, bölcsességet és egészséget fog adni a teljesebb szolgálat végzéséhez. 

(Counsels to Parents and Teachers, 554-555. oldal)

AZ ANYÁKAT A GYERMEKNEVELÉSBEN ÁLDJA MEG AZ ISTEN

AZ ANYÁKAT A GYERMEKNEVELÉSBEN ÁLDJA MEG AZ ISTEN

„Eszembe jutván a benned levő, képmutatás nélkül való hit, amely lakozott először a te nagyanyádban Loisban és anyádban Eunikában; meg vagyok azonban győződve, hogy benned is."

(2Tim 1:5) 

Az anyák Istentől kapták feladatukat, hogy az Úr szerint dorgálják és neveljék fel gyermekeiket. Érzékeny értelmüket mindig figyelmeztetni kell az Isten iránti tiszteletre és szeretetre. Ha megfenyítik a gyerekeket, meg kell tanítani őket arra, hogy azt érezzék, ilyenkor Isten inti meg őket, mert nem szereti a csalást, igazságtalanságot és a bűnt. Ezért a kicsinyek értelme olyan kapcsolatban legyen Istennel, hogy amit tesznek és szólnak, az az Ő dicsőségét szolgálja. És így évekkel később nem fognak a kötelességek miatt vergődni az élet viharában.

Ha fiatal éveikben a gyermekek értelme telve van az igazságról alkotott nemes képpel, tisztasággal és jósággal, akkor érzésviláguk ezek szerint fog kialakulni, így tiszta és magasztos képzeletvilágukat majd nem lehet könnyen megrontani vagy meggyalázni. De ha az ellenkező irányba haladnak, ha a szülők gondolatai hosszasan időznek apró dolgok felett, ha beszélgetéseikben mások jellemhibáit kifogásolják, ha szokásukká válik, hogy mások életviteléről panaszkodnak; akkor a kisgyermekek a megvetés és lenézés példáját követik. A gonosz nyomot hagy bennük, s mint a leprafertőzés ragad hozzájuk életük későbbi éveiben is. 

Az istenfélő, gondoskodó anyák által elültetett magok a kisgyermekekben az igazságosság fáivá fognak cseperedni, melyek virágot hoznak és gyümölcsöt teremnek. Az istenfélő apák elvhű és példamutatáson alapuló leckéi - csakúgy, mint József esetében - lépésről lépésre gazdag gyümölcstermést fognak eredményezni.
Vajon felülvizsgálják-e a szülők gyermekeik nevelésében végzett munkájukat? Vajon számba veszik-e azt, hogy eleget tettek-e kötelességüknek reménnyel és hűséggel, hogy ezek a gyerekek az öröm és boldogság koronáivá lehessenek majd az Úr napján? Úgy munkálkodtak-e gyermekeik boldogulásáért, hogy amikor Jézus lenéz rájuk a mennyből, Lelkének ajándékával megszentelheti fáradozásaikat? Szülők, a ti feladatotok, hogy felkészítsétek gyermekeiteket, hogy ebben az életben minél hasznosabban éljenek, s hogy végül megoszthassátok velük annak dicsőségét, Aki eljövend. 

(Good Health, 1880. január 1.)

A PRÉDIKÁLÁS AJÁNDÉKA

A PRÉDIKÁLÁS AJÁNDÉKA

„Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással." (2Tim 4:2) 

A hatékony prédikálás olyan tálentum, melyet szorgalmasan kell gyakorolni. Az Istentől kapott lelki ajándékok egyike sem képes ennél nagyobb áldást árasztani. A dicséret hangjai s az ima által meggyőzünk másokat a Megváltó szeretetéről. Egyetlen szót se mondjunk ki meggondolatlanul. Krisztus követői nem szólnak gonoszul vagy könnyelműen, nem elégedetlenkednek, és egyetlen tisztátalan gondolat sem hagyja el ajkukat.
Pál apostol a Szentlélektől ihletve a következőket írja: „Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék." (Ef 4:29) 

A rothadt beszéd nem csupán a hiábavaló, gonosz szavakat jelenti. Ez lehet bármilyen kifejezés vagy szóhasználat, mely ellentétben áll a szent elvekkel és a tiszta, szeplőtelen lélekkel. A rothadt beszédbe beletartoznak a tisztátalan célzások, rejtett, alantas gondolatok. Ha azonnal nem állunk ellen, komoly bűnökbe eshetünk. 

Minden egyes keresztény személyében és családjában is felelősséggel tartozik azért, hogy a rothadt beszéd útját állja. Ha olyan emberek társaságában vagyunk, akik hiábavalóságot szólnak, a mi felelősségünk, hogy − ha lehetséges − más témára tereljük a szót. Isten kegyelmének segítsége által meg kell próbálnunk oly szavakat elejteni és olyan témát bevezetni, mely hasznos vágányra tereli a beszélgetést.
Szavainkból dicséret és hálaadás áradjon. Ha szívünk és értelmünk telve van Isten iránti szeretettel, mindez szavainkban is nyilvánvalóvá lesz. Nem lesz nehéz azt továbbadni, ami betölti lelki életünket. Nagyszerű gondolatok, nemes törekvések, a tiszta igazság iránti fogékonyság, az önzetlen szándékok, a szentség elérése iránti vágyódás, mind-mind gyümölcsöt teremnek a szavakban, mely által nyilvánvalóvá válnak a szív elrejtett kincsei. Ha beszédünk által így tárjuk fel Krisztust az emberek szemei előtt, nagy erőt kapunk Tőle a lélekmentés munkájához. 

Krisztusról kell beszélnünk azoknak, akik még nem ismerik Őt. Úgy kell cselekednünk, ahogy Krisztus cselekedett. Bármerre is járt − akár a zsinagógában, az útmentén vagy a csónakban, a farizeus házában vagy a vámszedő asztalánál −, mindig azokról a dolgokról beszélt az embereknek, melyek egy magasabb rendű életről vallottak. 

(Signs of the Times, 1902. július 2.)

A FŐVEZÉR PARANCSAIT KÖVETVE

A FŐVEZÉR PARANCSAIT KÖVETVE

„Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze. Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta." (2Tim 2:3-4) 

Már csak kevés ideig kell harcra buzdítanunk magunkat, mert Krisztus eljön és a lázadásnak az utolsó fejezete is lezárul. Még meg kell tennünk a végső erőfeszítéseket, hogy Krisztusért és országának előrehaladásáért dolgozzunk. Egyesek, akik a frontvonalon álltak és buzgón küzdöttek a betolakodó gonosz ellen, elestek őrhelyükön, mások bánatosan nézik az elesett hősöket. De nincs idő abbahagyni a munkát. Zárniuk kell soraikat, ki kell venniük a zászlót a mozdulatlan kezekből és újult erővel védeni az igazságot és Krisztus tiszteletét. Úgy kell védekezni a bűn és a sötétség erői ellen, mint még soha. Az idő erőteljes és határozott cselekvést követel meg azoktól, akik a jelenvaló igazságban hisznek. Elveikkel és példájukkal egyaránt tanítaniuk kell az igazságot. 

Ha úgy tűnik, hogy Üdvözítőnk eljövetele késik, ha a csapások súlya alatt roskadozunk és a nehéz munka megviselt, türelmetlenül várjuk megbízatásunk végét és azt, hogy jutalmul eltávozhassunk a háborúból, akkor véssük emlékezetünkbe - s ez a visszaemlékezés tartsa féken zúgolódásunkat -, hogy Isten azért hagy még a földön bennünket, hogy viharok és konfliktusok érjenek, s így tökéletesítsük keresztény jellemünket. Azt akarja, hogy jobban megismerjük Istent, a mi Atyánkat és Krisztust, idősebb testvérünket és menjünk el a munkába a Mester szolgálatában és mentsünk lelkeket Krisztusnak, s végül boldogan halljuk e szavakat: „Jól vagyon jó és hű szolgám, ... menj be a te uradnak örömébe." (Mt 25:21)

Légy türelmes, keresztény harcostársam! Még egy kevés idő, és aki eljövendő, el fog jönni. Már majdnem vége a megpróbáló várakozás, az őrködés és a panaszkodás éjszakájának. Hamarosan megkapjuk jutalmunkat, beköszönt az öröklét hajnala. Most nincs idő az alvásra és arra, hogy haszontalan sajnálkozásokba merüljünk. Aki most megkockáztatja az alvást, a jó cselekedetek gazdag lehetőségeit szalasztja el. Azt az áldott kiváltságot kaptuk az Úrtól, hogy kévéket gyűjtsünk a nagy aratásban; és minden megmentett lélek egy további csillagot jelent Jézus, drága Üdvözítőnk koronájában. Ki olyan türelmetlen, hogy most letegye fegyverzetét? Ha még egy kicsit kitart a csatában, új győzelmeket arathat és új diadalemlékeket gyűjthet az örökkévalóságra. 

(Review and Herald, 1881. október 25.) 

VÁLASSZUK EL AZ IGAZAT A KITALÁLT MESÉTŐL!

VÁLASSZUK EL AZ IGAZAT A KITALÁLT MESÉTŐL!

„Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; és az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez odafordulnak."

(2Tim 4:3-4) 

Sokat kezdünk beszélni a Szentlélek kitöltetésével kapcsolatosan, és néhányan úgy gondolják, hogy ez kárára van a gyülekezeteknek. Az örök életet jelenti számunkra az, ha befogadjuk a Szentírás élő elemeit és Isten akaratát cselekesszük. Ez azt jelenti, hogy esszük az Isten Fiának testét és isszuk az ő vérét. Akik ezt teszik, azoknak az evangélium életet és halhatatlanságot hoz, mert Isten Igéje hűség és igazság, lélek és élet. Akik hisznek Jézus Krisztusban, mint személyes Megváltójukban, azoknak előjoga, hogy Isten Igéjéből táplálkozzanak. A Szentlélek befolyása teszi halhatatlan igazsággá az Igét, a Bibliát, mely lelki inakat és izmokat kölcsönöz annak, aki imádkozva tanulmányozza.
„Tudakozzátok az írásokat - mondta Jézus -, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam." (Jn 5:39) 

Akik a felszín alá ásnak, azok megtalálják az igazság elrejtett drágaköveit. A Szentlélek a buzgó kereső mellé áll. Világossága kiárad az Igére és az igazságot új, friss értelmezésben vési az elmébe. Az Ige tanulmányozóját olyan béke és öröm tölti el, amit sohasem érzett. Olyan értékesnek látja az igazságot, mint még soha. Új, mennyei világosság árad az Igére és úgy beragyogja azt, mintha minden betűje arannyal volna bevonva. Isten maga szól az elméhez és a szívhez, így válik az Ige lélekké és életté. 

Az Ige minden igazi kutatója felemeli szívét Istenhez és könyörög az ő Lelkének segítségéért; s hamarosan felfedezi mindazt, ami felülemeli őt az önjelölt tanító minden kitalált állításán, akinek gyenge, ingatag elméletei nem támaszthatók alá az élő Isten Igéjével. Ezeket az elméleteket olyan emberek találták ki, akik nem tanulták meg az első nagy leckét: azt, hogy Isten Lelke és élete az Igében található. Ha befogadták volna szívükbe az Isten Igéjében található örökkévaló elemeket, akkor észrevennék, milyen unalmas és kifejezéstelen minden arra irányuló kísérlet, hogy valami újat és szenzációsat találjanak ki. Meg kell tanulniuk Isten Igéjének legelső alapelvét. 

(Selected Messages, 2. kötet, 38-39. oldal)

NE BÍZZ EMBERI BENYOMÁSOKBAN!

NE BÍZZ EMBERI BENYOMÁSOKBAN!

„A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek. Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el."

(Zsolt. 119:15-16) 

Igéje által Isten az emberekre bízta azt az ismeretet, amely szükséges az üdvösséghez. A Szentírást Isten akaratának hiteles, tévedhetetlen kinyilatkoztatásaként kell elfogadnunk. A Szentírás a jellem mércéje, tanításaink zsinórmértéke és tapasztalataink próbaköve.

„A teljes írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." (2Tim 3:16-17) 

Az a tény azonban, hogy Isten az Ige által kinyilatkoztatta akaratát az embereknek, nem teszi szükségtelenné Szentlelkének állandó jelenlétét és eligazítását. Ellenkezőleg! Megváltónk azért ígérte meg a Lelket, hogy szolgáinak feltárja az Igét; hogy a Lélek megvilágítsa és gyakorlativá tegye az Ige tanításait. És mivel Isten Lelke ihlette a Bibliát, a Lélek tanítása soha nem állhat ellentétben az Ige tanításával. 

Isten nem a Biblia helyettesítésére adta - és nem is adhatja - Lelkét: hiszen a Szentírás világosan kijelenti, hogy Isten Igéje minden tanítás és ismeret próbája. János apostol így mondja: „Ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba." (1Jn 4:1) Ésaiás pedig kijelenti: „A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnalok." (Ésa 8:20) 

A Szentlélek munkája nagyon rossz fényt vet azoknak a tévelygésére, akik azzal az indokkal, hogy a lélek világosságát megkapták, szükségtelennek tartják Isten Igéjének eligazítását. Ezek az emberek saját benyomásaikat követik, amelyeket a lelkükben megszólaló mennyei hangnak tartanak. De az a lélek, amely irányítja őket, nem az Isten Lelke. Az Ige mellőzése és az érzelmek követése csak zavart kelt, félrevezet és romlásba dönt. Csak az ördög szándékait mozdítja elő. Mivel a Szentlélek szolgálata létfontosságú Krisztus egyházában, Sátánnak egyik cselfogása az, hogy a szélsőségesek és fanatikusok tévelygése útján a Lélek munkáját lejáratja, és Isten népével elfelejteti azt az erőforrást, amelyet az Úr kínál. 

(The Great Controversy)

ELMÉLKEDJÜNK ISTEN IGÉJE FELETT!

ELMÉLKEDJÜNK ISTEN IGÉJE FELETT!

„Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!" 

(Zsoltár 119:97) 

Az embernek nem a homályos emberi hagyományokra és szokásokra van szüksége ahhoz, hogy érthetővé tegye a Szentírást. Ugyanolyan ésszerű ezt képzelni, mint azt, hogy a napnak, mely déli verőfényben ragyog az égen, a földi fáklyák fényének pislogására volna szüksége, hogy megnövelje fényét. A Biblia minden kötelességet világosan közöl, minden tanulságot érthetően megfogalmaz. Krisztus ajándéka és a Szentlélek megvilágosító munkája bemutatja nekünk az Atyát. Az Ige bölccsé tud tenni férfiakat, nőket és fiatalokat az üdvösségre. 

„A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre. Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." (2Tim 3:16-17) 

Egyetlen könyv sem annyira alkalmas a gondolatok felemelésére és a képességek felélesztésére, mint a Biblia világos, nemessé tevő igazságai. Ha az emberek úgy tanulmányoznák Isten Igéjét, ahogy azt kellene, akkor olyan széles látókörre, nemes jellemre és szilárd céltudatosságra tennének szert, amilyen ritkán látható napjainkban.
Kevés hasznot meríthetünk a Szentírás gyors olvasásából. Van, aki elolvassa az egész Bibliát, mégsem látja meg annak szépségeit és nem fogja fel jelentőségének mélységét. Egy szakaszt addig kell tanulmányozni, míg annak jelentése nem tiszta értelmünk számára, nem egyértelmű az összefüggése a megváltási tervvel, és az az egy szakasz sokkal értékesebb lesz, mintha sok fejezetet olvastunk volna el határozott szándék nélkül, s anélkül, hogy pozitív utasításokat nyertünk volna. Tartsd magadnál a Bibliádat! Amint lehetőséged adódik, olvasd és vésd emlékezetedbe a bibliaszövegeket! Még ha az utcán sétálsz, akkor is elolvashatsz egy részt és elmélkedhetsz rajta, így tartva azt emlékezetedben. 

Soha ne tanulmányozzuk ima nélkül a Bibliát! Mielőtt kinyitnánk annak lapjait, kérnünk kell, hogy a Szentlélek világosítson meg, és megadatik. Amikor Nátánael elment Jézushoz, a Megváltó így szólt: „Ímé egy igazán izráelita, akiben hamisság nincsen." (Jn 1:48) Nátánael megkérdezte: „Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: Mielőtt hítt téged Filep, láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál." (49. vers) Jézus minket is lát, amikor titkos imakamránkban vagyunk, és világosságot kérünk tőle, hogy megérthessük az igazságot. Angyalok jönnek a fény honából azokhoz, akik alázatos szívvel isteni vezetésért könyörögnek. 

(Atlantic Union Gleaner, 1909. június 9.)

Napi ige - Tökéletesség

„...Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített."

(2Tim. 3,17)

„Isten csak azokat fogadja el, akik magasra tűzik a célt... Ne próbáljuk a mércét öröklött vagy szerzett rossz hajlamainkhoz igazítani! Értsük meg, hogy a jellem tökéletlensége bűn! Isten minden szép és tökéletes jellemvonást harmonikusan és hiánytalanul önmagában hordoz, és mindazokat felruházza ugyanezekkel a kiváltságokkal,saját jellemvonásaival, akik elfogadják Krisztust, mint személyes megváltójukat. Mindazoknak, akik Isten munkatársai kívánnak lenni, igyekezniük kell, hogy minden fizikai és szellemi képességüket tökéletesítsék. Az igazi nevelés a fizikai, szellemi és erkölcsi képességek felkészítése Isten szolgálatára. Ez az a nevelés, amely az örök életre szól...

Krisztus soha nem mondta, hogy a jellem tökéletesítése könnyű feladat. Nemes, kiegyensúlyozott jellemet nem lehet örökölni. Nem jutunk hozzá véletlenül, hanem Krisztus érdemei és ereje által, valamint személyes erőfeszítéssel. Isten ad szellemi és lelki képességeket, a jellemünket pedig mi alakítjuk ki az énünkkel folytatott kemény, szívós küzdelem árán. Szigorúan meg kell szabadulnunk minden egyes kedvezőtlen jellemvonásunktól.

Senki se mondja, hogy nem tudja jellemhibáit orvosolni! Ha erre a megállapításra jutsz, biztosan elveszíted az örök életet... Ha nem akarsz, akkor nem is tudsz győzni. Az igazi nehézség megszenteletlen, bűnnel fertőzött szívünkben rejlik, abban, hogy nem engedjük Isten irányítását érvényesülni."

(Kriszus példázatai, A talentumok c. fejezetből)