A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Reformáció. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Reformáció. Összes bejegyzés megjelenítése

csütörtök, október 31, 2019

2. Reformáció

A reformáció emléknapja

Luther (1529)
Lucas Cranach képe
1516-17-ben Albert mainzi püspök búcsúcédulák segítségével próbálta összegyűjteni a szükséges forrásokat a római Szent Péter-bazilika újjáépítéséhez, illetve saját adósságai kifizetéséhez.
1517. október 31-én Luther levelet írt Albert püspöknek, amelyben tiltakozott a búcsúcédulák árusítása ellen. A levélhez csatolta a búcsúcédulák erejéről és hatékonyságáról szóló vitairatát, amely később a 95 tétel néven vált ismertté. Luthernek ekkor még nem állt szándékában szakítani a római katolikus egyházzal.
Philipp Melanchthon 1546-ban kelt írása szerint Luther ugyanezen a napon kiszegezte a 95 tétel másolatát a wittenbergi vártemplom kapujára; ezt az eseményt tekintik a reformáció kezdetének, és ezt ünneplik minden évben október 31-én, a reformáció napján.

A 95 tételt hamarosan latinról németre fordították, kinyomtatták és széles körben elterjedt. Két hét alatt Luther tételei ismertté váltak Németországban, és rövid időn belül egész Európában.

Albert püspök megvizsgáltatta a mainzi egyetemmel a tételeket és értesítette róluk X. Leó pápát is.
A pápa először nem tartotta fontosnak a vitairatot, és Luthert részeg németnek nevezte, aki meg fogja gondolni magát. 1518-ban azonban már bizottságot állított fel a tanult Silvester Mazzolini (más néven Prierias) vezetésével, hogy vizsgálják meg Luther állításait. Prierias arra a következtetésre jutott, hogy Luther tudatlan, istenkáromló eretnek, és egy latin nyelvű dialógust írt a tételek ellen. Vitába szállt Lutherrel Johann Eck is; Luther mindegyiküknek külön válaszolt, de a legkimerítőbb válaszát ebben a tárgyban az 1518-ban írt Resolutiones disputationum de indulgentiarum virtute című írása tartalmazza.
A vitának az lett az eredménye, hogy a pápa Rómába idézte Luthert, az eretnekek fölött ítélkező pápai bíróság elé, III. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelem közbelépésére azonban a meghallgatást áthelyezték Augsburgba, ahol a birodalmi gyűlésen Cajetan de Vio bíboros is jelen volt.
A meghallgatáson a bíboros felszólította Luthert, hogy vonja vissza tanait, de érdemi vitába nem bocsátkozott vele. Luther még ekkor is a „rosszul értesített pápától a jól értesítendő pápához” fordult igaza védelmében, azonban a következő évben egy lipcsei hitvitában már közvetlenül a pápai joghatóságot is vitatta.

Luther egyre tovább ment azon az úton, hogy a Biblia alapján szembefordult a katolikus egyház egyes tanításaival. Megerősödött benne az a vélemény, hogy a pápai trónon az antikrisztus ül; erre vonatkozó gondolatait „A német nemzet keresztyén nemességéhez” című 1520-as írásában tette közzé.
1520. június 15-én a pápa az Exsurge Domine pápai bullával kiközösítette Luthert az egyházból, elítélte a tételeit, elrendelte könyveinek megsemmísítését és hatvan napot hagyott Luthernek a tételek visszavonására.
Forrás: Wikipedia
A reformáció a 16. században tovább folytatódott, majd a 19. századig az ún. utóreformációs mozgalmak folytatták az Isten által elindított munkát.
"És lészen ama napon, hogy többé nem támaszkodik Izráel maradéka és aki megmaradt Jákób házából, az őt nyomorgatóhoz, hanem támaszkodik az Úrhoz, Izráel Szentjéhez hűségesen; A maradék megtér, a Jákób maradéka az erős Istenhez. Mert ha néped Izráel számszerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, csak maradéka tér meg."

Ésaiás 10:20-22
"Ekképen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint." Róma 11:5

Ajánló: A láng őrzői (Keepers of the Flame) c. ausztrál sorozat 2. része, melynek témája a Reformáció



Mert semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért.
Korinthusi második levél 13, 8.

A mi kincsünk akkora, hogy ésszel fel sem érhetjük, Hiszen ezért kell érte kemény harcban állnunk. Nem mondhatjuk tehát lekicsinylõ hangon, mint ahogy a világ. s némely balga lélek teszi, hogy nem kell a tantételeket olyan szigorúan venni s miattuk a keresztyén szeretetet veszélyeztetni. Ha kisebb dolgokban - mondják - tévelyeg is valaki, de egyébként nagyjából egyetért velünk, hát engedjünk s hunyjunk szemet a keresztyén testvéri egység kedvéért.
Nekünk nem kell az olyan béke és egység, amelyért Isten igéjét kellene elveszítenünk. Hiszen ezzel az örök életet is és mindent elveszítenénk. Ebben nem lehet engedni, sem a szeretet kedvéért megalkudni, hanem engedjen mindenki az igének, - akár barát, akár ellenség. Mert nem külsõ, világi egységre kaptuk az igét, hanem örök életre. Majd teremt az ige egységet; ige nélkül pedig úgysincs egység. Ne ajánlgasson hát nekünk senki olyan szeretetet; amelynek az ige, vagy a hit volna az ára. Mert nem a szeretet, hanem az ige hoz örök életet, kegyelmet s minden mennyei kincset.

Az ige kõszálként megáll,
Megszégyenül, ki bántja;
Velünk az Úr táborba száll,
Szentlelkét ránk bocsátja.
Kincsünk, életünk,
Nõnk és gyermekünk
Mind elvehetik,
Mit ér az õnekik!
Mienk a menny örökre.
http://www.evangelikus.hu/lelki-taplalek/napiige 

csütörtök, október 03, 2019

Luther Márton: Heidelbergi disputáció

A HEIDELBERGI DISPUTÁCIÓ TÉTELEI JÉZUS KRISZTUS VÁLTSÁGÁRÓL

  1. tétel
    Istennek a törvénye, amely az életről szóló legüdvösebb tanítás, nem tudja az embert igazságra jutásában támogatni, hanem inkább akadályozza őt.
  2. tétel
    Még kevésbé képesek az embereket előbbre vinni azok a cselekedetek, amelyeket a természetes jóindulat segítségével – ahogyan mondják – sűrűn gyakorolnak.
  3. tétel
    Az emberek cselekedeti, még ha mutatósoknak és jóknak tűnnek is, megvizsgálva mégis halálos bűnök.
  4. tétel
    Az Isten cselekedetei, még ha képtelennek és bajt hozóaknak is tűnnek is, a valóságban halhatatlan érdemek.
  5. tétel
    Az emberek cselekedeti (azokról szólunk, amelyek jócselekedeteknek látszanak) nem úgy halálos bűnök, hogy mind köztörvényes bűnök lennének.
  6. tétel
    Az Istentől származó cselekedetek (azokról szólunk, amelyek emberek által történnek) nem úgy érdemek, hogy egyszersmind nem bűnök.
  7. tétel
    Az igazak cselekedetei halálos bűnök lennének, ha maguk az igazak kegyes istenfélelemmel nem félnének attól, hogy cselekedeteik halálos bűnök.
  8. tétel
    Az emberek cselekedetei méginkább halálos bűnök, amikor azok istenfélelem nélkül, teljes és gonosz elbizakodottsággal történnek.
  9. tétel
    Az a beszéd, hogy a Krisztus nélküli cselekedetek bár holtak, de nem halálosak az istenfélelem veszedelmes mellőzésének látszik.
  10. tétel
    Sőt megérteni is igen nehéz, miképpen lehet a cselekedete holt, ám mégsem halált okozóan ártalmas bűn.
  11. tétel
    Csak úgy kerülhető el az önelégültség, és csak úgy lehet igaz reménységünk, ha minden cselekedetünknél félünk a kárhozatra jutattó végítélettől. 
  12. tétel
    Amikor az emberek attól félnek, hogy bűneik halálosak, akkor igazán bocsánatosak azok Istennél.
  13. tétel
    A szabad akarat a bűnbeesés után csak üres titulus, és míg azt teszi, ami tőle telik, halálosan vétkezik.
  14. tétel
    A szabad akarat a bűnbeesés után a jóra csak külső hatásra képes, a rosszra azonban mindig magától is kész.
  15. tétel
    Még az ártatlanság állapotában sem volt képes megállni saját, hanem csak csak az Istentől származó erővel, még kevésbé volt képes a jó irányában előrehaladni.
  16. tétel
    Amikor az ember azt gondolja, hogy kegyelemre jutásának szándékát ő maga megvalósíthatja azzal, ha megteszi azt, ami tőle telik, akkor a bűnt bűnnel tetézi, úgyhogy kétszeresen bűnössé válik.
  17. tétel
    Nem azért szólunk így, hogy kétségbeesésre adjunk okot, hanem hogy megalázkodásra, és hogy felébresszük a buzgóságot a Krisztus kegyelmének a keresésére.
  18. tétel
    Bizonyos, hogy az embernek teljesen kétségbe kell esnie önmaga miatt, hogy alkalmassá legyen a Krisztus kegyelmének az elfogadására.
  19. tétel
    Nem az nevezhető méltán teológusnak, aki Isten láthatatlan dolgait az ő teremtett műveiben felfogva szemléli.
  20. tétel
    Hanem az nevezhető méltán teológusnak, aki Istennek látható műveit, azaz a „hátát" a szenvedésekben és a keresztben szemlélve fogja fel.
  21. tétel
    A dicsőség teológusa a rosszat jónak, a jót rossznak mondja, a kereszt teológusa azt mondja, ami a valóság.
  22. tétel
    Az a bölcsesség, amely Isten láthatatlan dolgait az Ő teremtett műveiből következtetések segítségével próbálja meglátni teljesen felfuvalkodottá tesz, megvakít és megkeményít.
  23. tétel
    A törvény is csak Isten haragját munkálja: megöl, elátkoz, vádol, elítél, mindenkit kárhoztat, aki nincsen Krisztusban.
  24. tétel
    Mégsem maga a bölcsesség a rossz és nem a törvény kerülendő, hanem a kereszt teológiája nélküli ember az, aki a legjobb dolgokkal is a legrosszabbul visszaél. 
  25. tétel
    Nem az az igaz, aki nagyon sokat munkálkodik, hanem az, aki – cselekedeitől függetlenül – nagyon bízik Krisztusban.
  26. tétel
    A törvény ezt mondja: „Tedd ezt!" és soha nem teljesül. A kegyelem így szól: „Higgy ebben!" és már minden el van végezve.
  27. tétel
    Igazság szerint azt kellene mondanunk, hogy Krisztus cselekedete cselekvő (popus operans), és a mi cselekedetünk által ment végbe (opus operatum), és így az elvégzett cselekedet a cselekvő kedvéért tetszik Istennek.
  28. tétel
    Isten szeretete nem megtalálja, hanem megteremti azt, ami számára szeretetre méltó, az ember szeretete viszont abból fakad, hogy valamit szeretetre méltónak talált.
(1518)

Nagybocskai Vilmos fordítása

szerda, október 30, 2013

Reformáció-emlékünnepély Zugligetben

Megemlékezés és egyházzenei hangverseny a reformáció emléknapja alkalmából
2013. november 09-én, 16 órakor. 
Helyszín: Bibliaház (Budapest XII., Remete u. 16/A)

Közreműködik a zugligeti kórus, előadó Vankó Zsuzsanna.

Johann Sebastian Bach,
Loys Bourgeois,
Melchior Vulpius,
Carl Philipp Emanuel Bach, és
Antonio Vivaldi művei hangzanak el hegedűn, fuvolán és orgonán.

Szeretettel várunk mindenkit!




"Nekünk nem kell az olyan béke és egység, amelyért Isten igéjét kellene elveszítenünk. Hiszen ezzel az örök életet is és mindent elveszítenénk. Mert nem külső, világi egységre kaptuk az igét, hanem örök életre. Majd teremt az ige egységet: ige nélkül pedig úgysincs egység.
(Luther Márton)

vasárnap, augusztus 12, 2012