Napi ige - Igazi vallás

„Bizony, hittel (hűséggel) jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.”

(Hóseás 2,19)

„Az Úr munkát bíz ma élő hívő népe minden egyes tagjára, éspedig azt a munkát, hogy »Jézus hitét« (Jel. 14,12) állítsák az őt megillető, jogos helyre. A törvénynek megvan a maga fontos szerepe, de erőtelen, hacsak Krisztus igazsága nem helyeztetik a törvény középpontjába, hogy megadja annak dicsőségét, megmutatva az általa megkívánt igaz élet királyi mértékét, gazdagságát. A bizalom Jézusban megmutatja a vallásos tapasztalat igazi minőségét. Semmit sem ér a hitéletünk enélkül. Az ilyen szolgálat Kain áldozatához hasonló, vagyis: Krisztus nélküli.

A Biblia vallása nem teológiai rendszerekből, hitvallásokból, elméletekből és hagyományokból áll, hiszen akkor nem is lenne benne semmi a hit titkából. Az igazi vallás, a Biblia vallása gyakorlati, megmentő hatalom, amely teljesen Istentől származik – Isten egész embert átformáló erejének személyes megtapasztalásából.”

(1889. 30. sz. kézirat)

Napi ige - Mit tett le Krisztus testtélételekor?

„Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi el azt tőlem, hanem én teszem le azt magamtól. Van hatalmam letenni, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.

(János 10,17–18)

„Jézus minden dologban hasonló volt hozzánk. Bár Isten volt, nem nyilatkozott meg isteni mivoltában. Elfedezte istenségének megnyilatkozásait, amelyek tiszteletet parancsolóak és csodálatra méltóak voltak az egész világmindenségben. Megüresítette magát az isteni formától és helyette emberi formát vett fel... Az emberi család tagjaként Jézus halandó volt, de Istenként ő volt az élet forrása a világ számára. 

Isteni személyében ellene állhatott volna a halálnak és visszautasíthatta volna, hogy hatalma alá kerüljön. Emberi természetbe öltözötten is megtehette volna, hogy úgy áll ellent a betegség támadásainak, hogy isteni természete életerőt és ép energiát juttat az emberi résznek. De Ő önként letette isteni életét, hogy nekünk életet adjon, és elérhetővé tegye számunkra a halhatatlanságot."

(1901. 141. sz. kézirat)

Napi ige - Büszkeség és alázatosság

„A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje, a tisztesség előtt pedig alázatosság van."

(Péld. 18,12)

„A természetes szívben mindig megvan a hajlandóság arra, hogy felmagasztalja vagy elbízza magát, ha siker kíséri az erőfeszítéseit. De az önfelmagasztalásnak nincs helye Isten munkájában. Bármilyen intelligens vagy, bármilyen komolyan és lelkesen dolgozol, elveszíted a győzelmet, ha a büszkeségre való hajlamot nem veted ki magadból, és nem rendeled alá magad a Szentlélek vezetésének... 

A büszkeség – ha tápláljuk magunkban – megrontja minden elmebeli képességünket, amelyeket a kegyelem áldássá tett volna, ha befogadjuk. Azok a győzelmek, amelyek az élet illatává válhattak volna, ha Istennek adjuk a dicsőséget, megfakulnak, elhomályosodnak az öndicsőítés miatt. Mindezek kicsiny, említésre sem méltó dolgoknak tűnhetnek, de az így szétszórt rossz mag biztosan meghozza a maga termését. Éppen ezeket a kis bűnöket, amelyek oly általánosak, hogy sokszor észre sem vesszük őket, használja fel Sátán a maga céljainak előrevitelére."

(1896. 47. sz. kézirat)

Napi ige - A Lélek munkája

„Hasonlatosképpen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk, de maga a Lélek esedezik érettünk kimondhatatlan (ki nem mondott) fohászkodásokkal."

(Róma 8,26)

„Krisztus, a mi közbenjárónk és a Szentlélek állandóan munkálkodik az emberek javára. A Szentlélek azonban nem úgy könyörög értünk, mint ahogyan Krisztus teszi, aki a világ megalapítása óta elhatározott áldozatára, az Ő kiontott vérére hivatkozik érdekünkben. A Lélek a mi szívünkben végez munkát: ösztönzi, bátorítja könyörgésünket és hálaadásunkat. A hála, amely ajkunkról árad, a Lélek munkájának eredménye, aki megmozgatja szívünk húrjait, szent emlékezésre serkentve, és megszólaltatva bennünk a »szív muzsikáját«."

(l893. 73. sz. kézirat)

Napi ige - Isten könyörületessége

„Avagy elfeledkezett-e könyörülni az Úr? Avagy elzárta-e haragjában a Ő irgalmát? És mondtam: Ez az én gyengeségem!... De megemlékezem az esztendőkről, amikor az Úr jobbkeze hatalmasan cselekedett."

(Zsolt. 77,10–12)

„Amikor Dávid az élet nehézségeiről és veszélyeiről gondolkodott (a 77. zsoltár tanúsága szerint), azok oly fenyegetőnek tűntek, hogy az az érzés kezdte gyötörni, hogy Isten elhagyta őt. Olyan éles fényben látta bűneit, hogy felkiáltott: »Avagy mindörökké elvet-e az Úr?...« (8. vers) Amint kesergett és imádkozott, egyre világosabb látást nyert Isten jelleméről és tulajdonságairól. Arra a meggyőződésre jutott, hogy amikor előzőleg annyira kétségbeesett – elsősorban a saját bűnei miatt – csak egyoldalúan látta Isten igazságát és szigorúságát. Elvetette tehát magától csüggedt gondolatait és érzéseit, úgy mint amelyek lelki erőtlensége, tudatlansága és fizikai gyengesége következményei voltak, amelyekkel szégyent hozott Isten nevére. Megújult hittel kiáltotta: »Ez az én gyengeségem csupán! De megemlékezem az esztendőkről, amikor a Magasságos jobbkeze cselekedett!«... Emlékezetébe idézte, hogy Isten mit cselekedett Izráelért... Hitét szilárdan Istenbe vetette, megerősödött és felbátorodott... Elhatározta, hogy ezentúl nem fog olyan gyorsan emberi ítéletet mondani, nem fog elcsüggedni és nem veti bele magát a reménytelen kétségbeesésbe. Lelke bátorságot vett, amint Isten jellemét szemlélte, az Ő hosszútűrését, mindent felülmúló nagyságát és kegyelmét, és látta azt, hogy munkáiban és csodáiban senki és semmi sem korlátozhatja őt."

(1896. 4. sz. kézirat)

Napi ige - A bűnös emberi lét mélysége

„Az Istennek pedig legyen hála az Ő kimondhatatlan ajándékáért!"

(II.Kor. 9,15)

„Isten Fia megkezdte az ember üdvösségéért való terv teljesítését, tudva minden lépést, amelyet meg kell tennie, és mind lejjebb szállva annak érdekében, hogy engesztelést szerezzen a bűnei miatt megterhelt, nyögve sóhajtozó világnak. Micsoda megalázkodás! Ámulatba ejtette az angyalokat. 

Nyelv nem írhatja le, a képzelet nem ragadhatja meg: az örök Ige beleegyezett abba, hogy testté legyen; Isten emberré lett. De még ennél is alább szállt: mint embernek meg kellett aláznia magát, hogy elviselje a sértést, a szidalmazást, a szégyenletes vádakat és a durva bántalmazást. 

Nem volt elegendő meghalnia, hogy szembetalálkozzon a megszegett törvény ítéletével, szükséges volt, hogy szégyenletes halállal haljon meg. Önmaga felől mondja a próféta által: »nem fedeztem be arcomat a gyalázat és a köpdösés elől« (Ésa. 50,6). 

Mint helyettes, az ember helyére állt, aki árulóként és lázadóként kerül a törvény ítélete alá. Ennélfogva Krisztus gonosztevőként halt meg a hitszegők helyett, úgy, hogy isteni lelkére halmozódott azok minden bűne. »A bűnösök közé számláltatott« (Ésa. 53,12).

A bűnös, elítélt emberért történt a menny Fenségének minden megalázkodása. Lejjebb és lejjebb szállt megalázottságában, hogy kiemelje az embert erkölcsi lealacsonyodottságából, míg végül már nem volt nagyobb mélység, amit elérhetett volna."

(1901. 141. sz. kézirat)

Napi ige - Haragkezelés

„A haragra késedelmes bővelkedik az értelemben, aki pedig elméjében hirtelenkedő, az bolondságot szerez."

(Péld. 14,29)

„Nem kell ellenségeinknek tekintenünk azokat, akik nem mosollyal az ajkukon fogadnak bennünket, és nem nyilvánítják ki közvetlenül a szeretetüket irántunk. Sokkal könnyebb mártírt játszani, mint legyőzni rossz természetünket. Példát kell mutatnunk másoknak azzal, hogy nem állunk le minden apró sérelemnél, hogy a magunk igazát védelmezzük. 

Természetesen megtörténik, hogy hamis híreket terjesztenek rólunk. De ha a helyes utat követjük, ha nem vesszük fel a harcot, mások sem fogják komolyan venni őket. 

Hagyjuk Istenre hírnevünk megőrzését. Mi pedig mint Isten fiai és leányai tegyünk bizonyságot arról, hogy van önuralmunk. Mutassuk meg, hogy a Lélek vezet bennünket, és késedelmesek vagyunk a haragra. 

A rágalom elhal a helyes életmód láttán, de nem szűnik meg a felindult szavak hatására. 

Legyen legfőbb gondunk az, hogy Isten félelmében cselekedjünk és a magatartásunkkal mutassuk meg, hogy a felőlünk terjesztett hírek hamisak. Senki sem üthet olyan sebet jellemünkön, mint mi magunk. Gyenge az a fal és roskadozó az a ház, amelyet állandóan meg kell támogatni. Ha nagyon aggódunk amiatt, hogy védelmezzük jó hírünket a kívülről jövő támadások ellen, akkor ezzel azt a benyomást keltjük, hogy nem vagyunk feddhetetlenek Isten előtt, és ezért van szükségünk a bizonygatásokra."

(1887. 24. sz. kézirat)

Napi ige - Elnézni a bántásokat

„Kicsoda a vak, ha nem az én szolgám, és olyan süket, mint az én követem, akit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?"

(Ésa. 42,19)

„Nem illő dolog, hogy azok, akiktől Jézusnak oly sokat kell elviselnie eleséseik és torz vonásaik miatt, állandóan azokon a bántásokon, valós vagy vélt sérelmeken rágódjanak, amelyeket mások okoztak nekik. És mégis, vannak olyanok, akik állandóan gyanakvó töprengésekkel telnek el, hogy vajon mások hogyan viszonyulnak hozzájuk. Sérelmet és megbántást látnak ott is, ahol ilyen szándékról szó sincs. Mindez Sátán munkája az emberi szívben.

Ha szívünk tele lesz azzal a szeretettel, amely nem gondol gonoszt, akkor nem arra fogunk ügyelni, hogy észrevegyük mindazokat a barátságtalan és bántó megnyilatkozásokat, amelyeknek esetleg tárgyai lehetünk. 

Isten azt akarja, hogy az Ő szeretete zárja be szemünket, fülünket és szívünket mindenfajta provokációval szemben, és azokkal a sugalmazásokkal szemben is, amelyekkel Sátán kívánná betölteni elménket. Nemes fenség van a hallgatásban, amelyet valaki az őt érő gonosz feltételezésekkel vagy akár durva bántásokkal szemben tanúsít. Aki uralkodik a maga lelkén, erősebb a királyoknál és hódító vezéreknél... A keresztény előzékeny, szívélyes, türelmes és alázatos lesz, de ugyanakkor bátor és szilárd az igazsághoz való ragaszkodás tekintetében, a Jézus Krisztus nevében."

(1887. 24. sz. kézirat)