Napi ige – Bölcs feddés

„Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.”

(Zsolt. 103:8–9)

„Mert nem örökké perlek, és nem mindenkor haragszom, mert a lélek előttem megepedne, és a leheletek, akiket én teremtettem.”

(Ésa. 57:16)

„Abban való igyekezetünkben, hogy a rosszat javítsuk, őrizkedjünk attól, hogy mindenben hibát találjunk, vagy szüntelenül gáncsoskodjunk. Az állandó feddés megzavar, és semmit sem javít. Sokan – leginkább az érzékeny lelkek – nem fejlődhetnek a részvétlen bírálgatás légkörében. A virág sem fejlődik a zord viharos szélben. 

Az a gyermek, akit gyakran feddenek meg egy-egy különleges hibájáért, arra a meggyőződésre jut, hogy az adott hiba a természetéhez tartozik, olyas valami, ami ellen hiábavaló minden küzdelem. Ily módon bátortalanság és reménytelenség lesz úrrá rajta, amit látszólagos közöny és makacsság alá igyekszik rejteni. A feddés csak akkor éri el célját, ha a törvénytipró belátja hibáját és hajlandó elhagyni azt. Ha ezt elértük, akkor vezessük a gyermeket a megbocsátás és az erő forrásához. Segítsük abban, hogy ne veszítse el önbecsülését, öntsünk bátorságot és reménységet a lelkébe.”

(Nevelés, Helyes fegyelmezés c. fejezetből)

Napi ige - Isten hatalmas ajándéka

„Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről... (Ő az), aki megváltja életedet a koporsótól, kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged."

(Zsolt. 103,2. 4)

„Tegye fel mindenki ezt a kérdést: Mit adott Krisztus értem? Életét, szeretetét és szenvedéseit. Isten Fia mindent feláldozott megváltásunkért. Lehetséges-e, hogy mi – e végtelen szeretet méltatlan tárgyai – távol tartsuk tőle szívünket? Életünk minden egyes pillanatában az Ő kegyelmi áldásait élvezzük, ezért nem tudjuk teljesen felfogni, hogy milyen mélységes tudatlanságból és kimondhatatlan nyomorból mentett ki bennünket.” 

(Jézushoz vezető út, Odaadás c. fejezetből)

„Kevesen értékelik igazán, hogy mit jelent Krisztus a számukra. Ha ezt tennék,... semmi sem tűnne túl nagy árnak, hogy Krisztusnak adják, semmilyen önmegtagadás vagy önfeláldozás sem lenne túl sok Őérette."

(Jézus élete, Vacsora Simon házában c. fejezetből)