Napi ige – A küzdelem véget ért

„Azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről sem.” „Akkor úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.”

(Jn. 16:23); (I.Kor. 13:12)

„A világegyetem minden kincse kutatásra tárul fel Isten megváltott gyermekei előtt... E föld lakói kimondhatatlan örömmel osztoznak az el nem bukott lények boldogságában és bölcsességében. Megismerik tudásuk kincseit, amelyeket a végtelen korszakokon át Isten keze munkáinak szemlélésével gyűjtöttek. Tisztán látó szemmel nézik a természet dicsőségét, a csillagokat és naprendszereket, amelyek kijelölt pályájukon keringenek Isten trónja körül. Mindenre, a legparányibbtól a legnagyobbig, a Teremtő neve van felírva. Minden az ő végtelen hatalmát hirdeti. 
És az évek, az örökkévalóság évei folyamán még káprázatosabb, még dicsőségesebb dolgok tárulnak fel Istenről és Krisztusról. Nő a szeretet, a tisztelet és a boldogság, miként a tudás is. Minél többet tud meg az ember Istenről, annál jobban csodálja az ő jellemét...

A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész világegyetem megtisztult. Tökéletes harmónia és boldogság tölti be a végtelen nagy teremtettséget. Tőle, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Az élők és az élettelenek, a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig, mind hirdetik tökéletes szépségükkel és felhőtlen boldogságukkal hogy Isten a szeretet.”

(Nagy küzdelem, A küzdelem véget ért c. fejezetből)

Napi ige – A Lélek titokzatos munkája

„Felelt Jézus és mondta: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát... A szél fúj, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jön és hová megy, így van mindenki, aki a Lélektől született.”

(Jn. 3:3, 8)

„A keresztény élet nem a régi élet megjavításából áll. Az ember természetének teljesen át kell alakulnia! Meg kell ölni az »én«-t és a bűnt! Ennek nyomán pedig új életnek kell fakadnia! Ezt az átalakulást azonban csak a Szentlélek hathatós munkája hozhatja létre.

A szél zúgása a levelek és virágok zizegésében hallható a fák ágai között, de maga a szél láthatatlan. Senki sem tudja, hogy honnan jön és hová megy. Ilyen a Szentlélek munkája is az emberi szívben. Ez a lelki folyamat éppoly kevéssé magyarázható meg, mint a szél zúgása. Van, aki egyáltalán nem tudja meghatározni megtérése pontos idejét, helyét. Amilyen láthatatlanul hozza létre az Úr a szél mozgása, éppolyan láthatatlanul gyakorol állandó hatást az emberi szívre is.

Egyesek lelkében – néha teljesen öntudatlanul – lassan-lassan olyan benyomások keletkeznek, amelyek Krisztushoz vonzzák őket. Ezeket a tapasztalatokat a lélek rendszerint az elmélkedés, a Szentírás olvasása, vagy Isten igéjének hallása által nyeri. Amikor azután az isteni befolyás mind erősebb és közvetlenebb lesz, a lélek végül hirtelen és örömmel adja át magát Istennek. Sokan ezt hirtelen megtérésnek nevezik, pedig valójában Isten Lelke hosszú és türelmes munkálkodásának következménye.

A szél maga láthatatlan, de hatásai láthatók és érezhetők. Így nyilatkozik meg a Szentlélek munkája is a megtért lélek minden cselekedetében. A harag, az irigység és a civakodás helyébe szeretet, alázatosság és béke lép. A szomorúság örömre változik. Az ember tekintete pedig a menny fényességét tükrözi vissza.”

(Jézus élete, Nikodémus c. fejezetből)

A GYŐZELEM BIZTOS

A GYŐZELEM BIZTOS

„Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot." 

(Jn 16:33)

Amíg itt élünk e földön, nem lesz menekvésünk a küzdelmektől és kísértésektől. De minden viharban van egy biztos menedékünk. Jézus mondta: „E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot." Sátán erői felsorakoztak ellenünk. Elszánt és kitartó ellenséggel kell szembeszállnunk, de ha figyelünk Krisztus intelmeire, akkor biztonságban leszünk. Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek." (Mt 26:41) Van ellenség, melynek ellene kell állnunk és amelyet le kell győznünk, de Jézus a mi oldalunkon áll, készen arra, hogy erőt adjon minden támadásnál. „Az a győzedelem, mely legyőzte a világot, a mi hitünk." (1Jn 5:4) 

Hitszemünkkel láthatjuk, amint Jézus közbenjáróként Isten jobbján áll. Hitszemeinkkel szemlélhetjük azokat a lakóhelyeket, melyek végett Jézus elment, hogy elkészítse az Őt szeretőknek. Hitünkkel szemlélhetjük a ruhát és a koronát, mely a győzőkre vár. Hitben hallhatjuk a megváltottak énekét és közel érezhetjük magunkhoz az örök dicsőséget. Szeretetből fakadó engedelmességgel kell közelednünk Jézushoz, ha látni szeretnénk a Királyt teljes pompájában.

A hitben békét találunk, örömet a Szentlélekben lelünk. Higgy! Higgy! Szívemből kiáltom, hogy higgy! Pihenj meg Istenben! Ő képes megtartani azt, amit rábíztál és Ő, aki szeretett téged, sokkal többet ad neked, mint a győzelmet.
De emlékezz arra, hogy a nagy megméretésnél az kerül ki győztesen, aki a menyegzői ruhát magán viseli. A kísértések nagy hullámai mindannyiunkra rázúdulnak. De az őrködés nehéz munka. A viszontagságok éjszakája már majdnem elmúlt. Krisztus nemsokára eljön. Készülj hát! Isten angyalai arra törekszenek, hogy figyelmedet elvonják önmagadról és a földi dolgokról. Ne fáradozzanak hiába. Hitre, élő hitre van szükséged, mely szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. Emlékezz a Golgotára és a rettenetes, végtelen áldozatra, melyet Jézus hozott az emberért. Ő hív téged ma, hogy jöjj hozzá, amint vagy, és legyen Ő erőd forrásává és örök barátoddá.

(Review and Herald, 1894. április 17.)

GYŐZELEM A CSATATÉREN

GYŐZELEM A CSATATÉREN

„Én a te igédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól."

(Jn. 17:14-15) 

A kereszténynek elvégzendő kötelességei vannak ezen a világon, és Isten felelősségre fogja vonni, hogy hűségesen elvégezte-e azokat. Nem az a kötelessége, hogy kolostor falai közé vonuljon, sem az, hogy kerülje a világiakkal való kapcsolatot. Igaz ugyan, hogy elvei a legszigorúbb vizsgálat alá kerülnek, és fájdalmasan érintik azok a dolgok, amelyeket szemeivel lát és füleivel hall. De miközben hozzászokik a látványhoz és a hangokhoz, nem szabad, hogy ezeket meg is szeresse. 

A világgal való érintkezésünk közepette hajlamosak vagyunk átvenni a világ lelkületét, felvenni szokásait, ízlését, kívánságait. Nekünk azonban ez a parancs szól: „menjetek ki közülök és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, és leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá." (2Kor 6:17-18) 

Sohase hagyjátok, hogy a világ azt mondhassa, hogy a világiak és Krisztus követői egyformák ízlésükben és tevékenységükben; mert Isten válaszvonalat húzott népe és a világ közé. Ez a válaszvonal széles, mély és tisztán látható, nem vegyül el oly mértékben a világgal, hogy ne lehetne megkülönböztetni a két oldalt. „Ismeri az Úr az övéit." (2Tim 2:19) „Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket." (Mt 7:20) 

Csak ha imában vigyázva és az élő hitet gyakorolva járunk, akkor tudjuk magunkat épségében megőrizni a Sátántól jött kísértések között; „mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk". (1Jn 5:4) 

Szíveddel mindig a hit nyelvén beszélj: „Jézus azt mondta, hogy elfogad engem, és én elhiszem azt, amit mondott. Én dicsérni akarom őt; dicsőíteni az Ő nevét." Sátán melléd férkőzik, és azt súgja, hogy semmi örömöd nem lesz ebben. 

Te így válaszolj: „a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Isten gyermeke vagyok, mindenem megvan, amiért örvendhetek. Megbízom Jézusban. Isten törvénye a szívemben van; egyetlen lépésem sem fog megcsúszni."

(Signs of the Times, 1884. május 15.)

AZ ELLENSÉG CSELFOGÁSAINAK LELEPLEZÉSE

AZ ELLENSÉG CSELFOGÁSAINAK LELEPLEZÉSE

„Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében." 

(Ef. 6:10) 

Mint nép, mi az Úr eljövetelét kémleljük az ég felhőiben. Gondosan meg kellene vizsgálnunk szívünket, hogy hitben vagyunk-e vagy sem. Úgy tűnik, hogy sokak szemei elé köd ereszkedett, mert nem tudnak a lelki dolgokban helyesen ítélni, és nem veszik észre, hogy Sátán csapdákat állított lelküknek. A keresztény nem lehet a szenvedélyek rabja; őt a Szentléleknek kell irányítania. De sokan lettek az ellenség játékszerévé, mert a kísértések alkalmával nem találnak Jézusban menedéket, hanem tőle távol aggodalmaskodnak, és zavartságukban teljesen elveszítik hitüket és bátorságukat. Nem jut eszükbe, hogy a múltban Jézus már sok nehézségből kimentette őket, hogy kegyelme elégséges a napi megpróbáltatások elviselésére, és hogy a jelen próbáiban is képes segíteni.

Összezavarodunk mindennapos kis próbáinkban, és megengedjük, hogy ezek sértsenek és háborgassanak minket; elbukunk alattuk, és így botránykővé válunk magunk és mások részére. Pedig a legfontosabb áldások a mindennapi háborgatások türelmes hordozásából származnak. Erőt kell gyűjtenünk a nagyobb próbák elviseléséhez. Sátán legádázabb kísértéseivel gyakorol reánk nyomást, és nekünk meg kell tanulnunk mindig és minden szükségünkben Istenhez jönni. 

Mi azt valljuk, hogy bibliai keresztények vagyunk, és nem élünk sötétségben, ahol lépést lépés után a bizonytalanságban kellene megtennünk. Nekünk tudnunk kell, hová megyünk. Ha Krisztust vezérünkként követjük, nem lehetünk a sötétségben, mert ő azt mondja: „aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága." (Jn. 8:12) Amikor úgy tűnik, hogy az utat nehézségek szegélyezik, és sötétség takarja, hinnünk kell, hogy elöl fény világít, és ne forduljunk se jobbra, se balra, ne tartsanak vissza próbáink és kísértéseink, hanem nekidőlve, célegyenesen igyekezzünk előre. 

(Review and Herald, 1891. május 19.)

Napi ige - A jó pásztor

„Én vagyok a jó pásztor. Ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim.”

(Jn. 10:14)

„Az isteni pásztor ismeri nyája minden egyes tagját, az egész világon... Az Üdvözítő személyesen ismer minket. Részvétet ébresztenek benne gyengeségeink. Rendelkezik, hogy segítséget kapjunk, valahányszor csak könyörgünk ezért. Oly értékes az Úr előtt minden egyes lélek, mintha egyedüli volna, akiért ő feláldozta az életét. Minden szenvedés megindítja a szívét, minden segélykiáltás a füléhez hatol. 

Azért jött, hogy mindenkit megmentsen. Ezt kiáltja: »Kövess engem!« Szentlelke által indítja a szíveket, hogy önzetlen követői sorába lépjenek. Tudja, hogy ki az ellensége, és ugyanígy ismeri az engedelmes lelkeket is. Így szól: »Az én juhaim hallják az én szómat és én ismerem őket, ők pedig követnek engem«. Gondot visel híven minden egyes lélekről...
 

»Soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadhatja őket az én kezemből« (Jn. 10:28). 

Az a lélek, aki az Úr Jézus védelme alá helyezi magát, nagyobb érték az ő számára, mint a világ minden gazdagsága. Minden fájdalmat és szenvedést eltűrt a Golgotán azért, hogy akárcsak egyetlen lelket is megmentsen az ő országa számára. Sohasem hagy el egyetlen lelket sem, kivéve, ha az ember hagyja el őt.

Krisztus minden kísértésünkben és próbánkban segítőnk, sohasem hagy cserben bennünket. Mellettünk áll a bűn elleni harcainkban. Ha a szemünkkel nem is látjuk őt, hit által halljuk a hangját, megnyugtató szavait: „Ne félj! Veled vagyok!”

(Jézus élete, A jó pásztor c. fejezetből)

Napi ige - Bűngyűlölet, bűnösszeretet

„Jézus pedig mondta néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!”

(Jn. 8:11)

„Jézus lénye az igazság teljességében nyilatkozik meg. Nem helyeselte az asszony bűnét, és nem csökkentette annak nagyságát. Ő azonban nem akar kárhoztatni, hanem mindig és mindenhol menteni. A világ megveti és kigúnyolja az ilyen tévelygő asszonyt, Jézus azonban megvigasztalja és felemeli a porból. Ő, az egyetlen bűnnélküli, részvétet érez a bűnös gyengesége iránt és segítő kezet nyújt felé. A képmutató farizeusok vádolnak és ítélkeznek, az Úr Jézus ellenben így szól: »Eredj el és többé ne vétkezzél!«

Nem követi Krisztust az az ember, aki irtózva fordul el a tévelygő bűnöstől és semmit sem tesz annak érdekében, hogy megállítsa őt a lejtőn. Azok, akik abban buzgólkodnak, hogy másokat vádoljanak és megítéljenek, gyakran még bűnösebbek, mint azok, akiket kárhoztatnak. 

Az emberek gyűlölik a bűnöst, de szeretik a bűnt. Krisztus gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst. 

Ilyen a lelkületük azoknak, akik Krisztust követik. A keresztény szeretet meggondoltan bírál és ítélkezik, a bűnbánót pedig felismeri. Kész a megbocsátásra és bátorításra, hogy földi vándorokat a szentség útjára vezessen és megtartsa őket.”

(Jézus élete, Cselvetések között c. fejezetből)

A MEGPRÓBÁLTATÁS ÉS AZ ELLENÁLLÁS HASZNOT HOZ

A MEGPRÓBÁLTATÁS ÉS AZ ELLENÁLLÁS HASZNOT HOZ

„Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek." 

(1Pt 4:12-13) 

Az ellenállás, mellyel megütközünk, sokféleképpen bizonyulhat előnynek. Ha megfelelő módon viselik el, oly erényeket fejleszt ki, amelyek sohasem jelentek volna meg akkor, ha a kereszténynek nem kellett volna próbákat kiállnia. A hit, a türelem, a béketűrés, a mennyei gondolkodás, a gondviselésbe vetett bizalom, valódi együttérzés a tévedővel, mind a helyesen viselt megpróbáltatások gyümölcsei. Ezek a Lélek kegyelmi ajándékai, melyek rügyeznek, virágoznak és gyümölcsöt hoznak a próbák és nehézségek között. A szelídség, az alázat és a szeretet mindig ott virágzik a kereszténység fáján. Ha jó és őszinte szívbe fogadjuk be az Igét, a makacs lélek megalázkodik, és a hit az ígéretek megragadásával Jézusra hagyatkozva győzelemre jut. „Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk." (1Jn 5:4)

Aki megnyitja az Írásokat, és a mennyei mannával táplálkozik, az az isteni természet részese lesz. Krisztuson kívül nincs élete és tapasztalata. Meghallja Isten szavát, aki így szól az égből: „Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm." (Mt 3:17) Ez a hang biztosíték számára, hogy elfogadták őt Jézusban. Tudja, hogy jellemben olyanná kell lennie, mint Ő, akiben az Isten gyönyörködik. Az Atya teljességgel elfogadta Krisztust, mint helyettesünket, kezesünket; ezért mindenki, aki Krisztus nevéről neveztetik, távozzék el minden szennytől, és legyen jellemben Krisztussal egy, hogy ne kelljen szégyellnie Jézusnak őt testvérének hívni. 

Akiben mi bízunk, bizonyította már magáról, hogy Ő bizonyos segítség a szükség minden idejében. Amint közelében vagyunk, mind jobban és jobban átformálódunk az Ő képére. „Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arcczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, [mely azt jelenti jellemről jellemre] úgy mint az Úrnak Lelkétől." (2Kor 3:18) 

„Mert az Isten, aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett." (2Kor 4:6) 

(Review and Herald, 1892. június 28.)

Napi ige – Rideg szeretet

„Új parancsolatot adok néktek, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg majd mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.”

(Jn. 13:34–35)

„Ha ez a szeretet valóban olyan hatalmas és erős, akkor miért nem jut kifejezésre egymás iránti szavainkban és cselekedeteinkben? Miért vagyunk oly hidegek, keményszívűek és gáncsoskodók? A bírálgatás, a gonosz érzület és beszéd szelleme olyan, mint a kovász... Ünnepélyes fogadalmat tettem Istennek, hogy ha bárhol is találkozom a lenézésnek, a ridegségnek és a szeretet hiányának lelkületével, világosan rá fogok mutatni e viselkedés bűnös voltára, hogy megfordítsam ezt a magatartást – ha lehetséges – határozott bizonyságtétellel. Ha ez nem sikerül, visszavonulok az értekezleteitektől, mert félek részt venni az ilyenfajta gyülekezéseken, nehogy engem is megfertőzzön az ott uralkodó lelkület...

Isten szavának élő bizonyságtételével boldog egyetértésre és összhangra lehet hozni bármilyen félreértést vagy vitát. A lelki eredményesség egyik legfőbb akadálya: az egymás iránti tisztelet és szeretet hiánya. Minden szavunkkal és cselekedetünkkel a legkomolyabban törekedjünk arra, hogy eleget tegyünk Krisztus parancsának, hogy előmozdítsuk azt az egységet, amiről imájában szól... (Utalás Jn. 17. fejezetére.) Győzzük le teljesen a ridegség érzését egymás iránt, tegyünk félre mindent, ami a testvérek között viszályt támasztana. Jézus Krisztus szívünkben élő szeretete le fogja győzni azokat a jelentéktelen dolgokat, amelyek megosztják a szíveket.”

(1888. Materials, 176–198. l.)

Napi ige – Hitetlenség/Hit

„Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, hogy vajon Istentől van-e, vagy én magamtól szólok?”

(Jn. 7:17)

„Az Istennel szembeni bizalmatlanság, ami a valóságban ellenségeskedés vele szemben, a meg nem újult szív természetes hajlama. A hitet a Szentlélek ébreszti, a hit pedig csak akkor nő, ha ápoljuk. Senki sem válhat erős hitűvé céltudatos erőfeszítések nélkül. A hitetlenség erősödik, ha tápláljuk. Ha valaki szívesebben foglalkozik kételyeivel és kifogásaival, mint azokkal a bizonyítékokkal, amelyeket Isten adott hite erősítésére, akkor azt fogja tapasztalni, hogy egyre csak erősödnek az aggályai.

Akik kétségbe vonják Isten ígéreteit, és megkérdőjelezik kegyelmének bizonyítékait, azok meggyalázzák őt. A befolyásuk ahelyett, hogy másokat is Krisztushoz vonzana, inkább eltaszítja az embereket tőle. Ezek az emberek terméketlen fák. Szétterjesztik sötét ágaikat és eltakarják a napfényt más növényektől, amelyek elhervadnak és elpusztulnak a dermesztő árnyékban. E meddő fák olyan termést hoznak, amely az idők végéig ellenük tanúskodik. A kételkedés magvait vetik el, amelyek kifogyhatatlanul teremnek.
Akik igazán meg akarnak szabadulni kételyeiktől, azok csak egy úton járhatnak. A meg nem értett dolgok megkérdőjelezése és kicsinyes kifogásolása helyett figyeljenek a már reájuk sugárzó fényre, és nagyobb világosságot fognak kapni. Teljesítsék minden felismert kötelességüket, és akkor azokat a feladatokat is meg fogják érteni és el tudják végezni, amelyeket ma még nem látnak tisztán.”

(Nagy küzdelem, Sátán csapdái c. fejezetből)

A LÉLEK BÉKÉT ÉS ÖRÖMÖT HOZ

A LÉLEK BÉKÉT ÉS ÖRÖMÖT HOZ

„A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által."

(Róm 15:13) 

Sokaknak beszélünk a Szentlélekben való részesedésről, és néhányan úgy magyarázzák, hogy abból kártétel származik a gyülekezetek részére. Az örök élet a Szentírás élő alkotóelemeinek a befogadásában és az Isten akaratának megcselekvésében áll. Ez jelenti Isten Fiának testét enni és vérét inni. Akik így cselekszenek, azok számára világosságra jő az élet és a halhatatlanság az evangélium által, mert Isten szava valóság és igazság, lélek és élet. 

Mindenki előjoga, aki hisz Jézus Krisztusban, mint személyes megváltójában, hogy Isten Szavából táplálkozzék. A Szentlélek befolyása az Igének, a Bibliának - mely örökkévaló igazság - olyan hatalmat ad, ami az imádkozó szívvel kutatóknak lelki erőt és izomzatot kölcsönöz. 

„Tudakozzátok az írásokat - jelentette ki Krisztus -, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam." (Jn 5:39) 

Azok, akik a felszín alá ásnak, felfedezik az igazság elrejtett magjait. A Szentlélek az őszinte kutató mellett van. Ragyogó fénnyel világítja meg az Igét, az igazságot pedig új és friss jelentőséggel vési az elmébe. A kutatót a béke és öröm még sohasem tapasztalt érzése tölti el. Az igazság gazdagságát úgy fogja fel, mint még soha azelőtt. Új, mennyei fény ragyog az Igén, megvilágítva annak betűit, mintha aranyból vésték volna ki őket. Maga Isten szólt az értelemhez és a szívhez, így tette az Igét életté és Lélekké. 

Az Igének minden igaz kutatója Istenhez emeli szívét, könyörögve a Lélek segítségéért. Hamarosan felfedezi azt, ami őt az állítólagos tanítók légből kapott állításai fölé emeli, kiknek gyenge, ingatag elméleteit nem támasztja alá az élő Istennek Szava.

(Manuscript Releases, 21. kötet, 131-132. oldal)

Napi ige – Isten siratja gyermekeit

„Amikor közeledett és látta a várost, sírt azon, mondván: Vajha megismerted volna te is csak e te mostani napodon is amik a te békességedre valók! De most elrejtettek a te szemeid elől.”

(Lk. 19:41–42)

„Isteni szánalom és sóvárgó szeretet fejeződött ki e szomorú szavakban: »Jeruzsálem, Jeruzsálem! Aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit a szárnya alá, és te nem akartad« (Mt. 23:37). Ó, te nép, aki minden más népnél nagyobb kegyelemben részesültél, bárcsak felismerted volna meglátogatásod idejét és azt, ami a te békességedet szolgálja! Feltartóztattam az igazságszolgáltatás angyalát, megtérésre szólítottalak, de hiába... »Nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen« (Jn. 5:40).

Krisztus a megátalkodott, hitetlen, lázadó és Isten büntető ítélete elé siető világ szimbólumát látta Jeruzsálemben. Az elbukott emberiség szenvedéseinek súlya nehezedett a lelkére. Ez késztette a mérhetetlenül fájdalmas kiáltásra. Ismerte a bűn történetét, amire rányomta bélyegét az emberi szenvedés, a könny és vér. Szíve szánalomra indult a föld nyomorgó, szenvedő lakói iránt. Mindenkin szeretett volna segíteni. De még az ő keze sem fordíthatta el a nyomorúságok árját, mert csak kevesen akartak meríteni a segítség egyedüli forrásából. Jézus kész volt meghalni azért, hogy lehetővé tegye számukra az üdvösséget. 

Milyen döbbenetes jelenet: a menny Királya sír! Az örök Isten Fia nyugtalan, és meggörnyed a fájdalom súlya alatt! Az egész menny megrendült.

Itt láthatjuk, hogy milyen rettenetes dolog a bűn. Arról tanúskodik ez a jelenet, hogy milyen nehéz feladat még a végtelen hatalom számára is, megmenteni a bűnöst az isteni parancsolatok áthágásának következményeitől... A bűn foglyainak milliói, akik Sátán rabszolgái... még az ő meglátogatásuk napján sem hajlandók meghallgatni az igazság igéit. Rettenetes vakság! Érthetetlen elvakultság!”

(Nagy küzdelem, Jeruzsálem pusztulása c. fejezetből)

SEM IZGATOTTSÁG, SEM FELTŰNÉSKELTÉS

SEM IZGATOTTSÁG, SEM FELTŰNÉSKELTÉS

„Mindenben tenmagadat adván példaképül a jó cselekedetekben; a tudományban romlatlanságot, méltóságot mutatván, egészséges, feddhetetlen beszédet; hogy az ellenfél megszégyenüljön, semmi gonoszt sem tudván rólatok mondani." 

(Tit 2:7-8) 

Az Úr munkát bízott rád, amit el kell végezned, és ha hallgatsz szavára, nem ülhetsz a sötétben. A Megváltó ezt mondja: „Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem." (Jn 10:27) „Idegent pedig nem követnek, ...mert nem ismerik az idegenek hangját." (5. vers) 

Biztos vagyok benne, hogy az Úr megmutatja neked engesztelő munkájának tökéletességét és teljességét, hogy szívedet a szeretet és hála töltse be és hogy feltárhasd mások számára azt, amit neked naponként feltár az Úr. A szívbe vésett Krisztus-kép a jellemben tükröződik, meglátszik nap mint nap a gyakorlati életben, mert mi egy személyes Megváltót képviselünk. 

A Szentlélek mindenkinek meg van ígérve, aki csak igényt tart rá. Amikor az Írásokat kutatod, a Szentlélek melletted van és Jézus Krisztust személyesíti meg. Az igazság egy élő elv, mely drága tisztasággal világítja meg az értelmet, és azután, oh igen, azután jön el az idő az élő Krisztusról beszélni. „Mert Isten munkatársai vagyunk..." (1Kor 3:9) Krisztus a samáriai asszonynak azt mondta: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom! te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet... örök életre buzgó víznek kútfeje..." (Jn 4:10-14) 

Akiknek szívében a Szentlélek megnyitotta Krisztus evangéliumának forrását, azok fényt, vigasztalást és reményt nyújtanak az igazságra szomjazó szíveknek. Nem izgatottságot akarunk előidézni, hanem mély, őszinte beismerést, hogy akik hallják ezt, kemény munkát végezzenek, valódi, egészséges, eredeti munkát, mely tartós, akár az örökkévalóság. Nem izgalomra éhezünk, a feltűnéskeltésre; minél kevesebb van ezekből, annál jobb. Az Írások feletti csendes, nyugodt elmélkedés drága és gyümölcsöző. Itt van a siker titka: az élő, személyes Megváltóról egyszerű és őszinte módon úgy prédikálni, hogy az emberek képesek legyenek hit által megkapaszkodni az élet Igéjének erejében. 

(The Paulson Collection, 101-102. oldal)

AHOGY ISTENNEK TETSZIK

AHOGY ISTENNEK TETSZIK

„Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek? Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket? Bizony, bizony mondom néked, amit tudunk, azt mondjuk, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot; és ami bizonyságtételünket el nem fogadjátok. Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?"

(Jn 3:9-12) 

Végtelen ára van annak a lehetőségnek, hogy az emberek a tökéletes keresztényi jellemet elérhessék. Azoknak, akiket hív a Szentírás, mint Isten hangja, és tanításait követni szeretnék, naponként kell tanulniuk, naponként kell lelki tüzet és erőt kapniuk, ami minden igazi hívő rendelkezésére áll a Szentlélek ajándékában.
A Szentlélek szabadon munkálkodó, független hatalom. A mennyek Istene úgy irányítja Lelkét, amint Neki tetszik. Emberi gondolatok, emberi ítélkezés és emberi módszerek nem szabhatnak határokat tevékenységének, se nem szabják meg a csatornákat, melyen keresztül hatását kifejtheti. Ahogyan a szélnek sem mondhatják: „Azt ajánlom, hogy ebbe az irányba fújj, és így meg így viseld magad." 

Amiként a szél hat erejével, meghajlítja és kitöri az útjába kerülő hatalmas fákat, akképpen hat a Szentlélek az emberek szívére, és nincs olyan halandó ember, aki munkáját korlátozhatná...

Nikodémus nem volt hajlandó elismerni az igazságot, mert nem értette mindazt, ami Isten erejével és működésével állt kapcsolatban; mégis elfogadta a természetes tényeket, habár azokat sem megmagyarázni, sem felfogni nem volt képes. Minden korok emberéhez hasonlóan, a vallásban a formaságokat és a pontos ceremóniákat fontosabbaknak tartotta, mint Isten Lelkének mély indításait...

Előbb a szív forrását kell megtisztítani, és csak azután válnak tisztává a belőle kiáradó folyóvizek. Nincs biztonsága senkinek, aki csak alkalmi, törvényeskedő vallással és a kegyesség látszatával rendelkezik. A keresztény élet nem a régi élet megváltoztatása, javítgatása, hanem a természet átalakulása. A bűn és önzés halála ez, és egy minden vonatkozásban új élet kezdete. Ezt a változást egyedül csak a Szentlélek valóságos munkája hozhatja létre. 

(Signs of the Times, 1910. március 8.) 

Napi ige – Az Úr jótéteményei

„Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek. Nem úgy adom néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!”

(Jn. 14:27)

„Tekintsünk úgy az Úr jótéteményeinek bizonyítékaira – amelyeket velünk cselekedett, hogy megvigasztaljon és kimentsen a pusztító kezéből –, mint hatalmas emlékoszlopokra. Kegyelmének megannyi tanújele legyen állandóan, élénken az emlékezetünkben. A könnyek, melyeket felszárított, a fájdalmak, melyeket lecsillapított, az akadályok, melyeket eltávolított, a veszedelmek, melyeket elhárított, a szükségletek, melyeket kielégített és az áldások, amelyeket ránk árasztott. Ezek erősítsenek meg bennünket zarándoklatunk hátralevő részén!

Az előttünk lévő küzdelemben újabb, eddig még nem sejtett akadályokra számíthatunk. De akár a múltra, akár pedig az eljövendőre tekintünk, bátran mondhatjuk: »Mindeddig megsegített minket az Úr!« A ránk váró megpróbáltatások nem fogják meghaladni az erőnket. Dolgozzunk ott, ahol alkalom kínálkozik, abban a biztos tudatban, hogy a megpróbáltatások arányában kapunk majd erőt. Azok számára, akik így cselekszenek, megnyílnak majd az egek kapui, hogy bevonulhassanak, mint Isten gyermekei. A dicsőség Királyának ajkairól hangzó szavak úgy érintik majd a fülüket, mint a legszebb zene: »Jertek én Atyámnak áldottai, örököljétek az országot, amely számotokra készíttetett« (Mt. 25:34).”

(Jézushoz vezető út, Öröm az Úrban c. fejezetből)

Napi ige – Szenvedések az evangéliumért

„Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt mint titeket... Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd, ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.”

(Jn. 15:18, 20)

„Röviddel megfeszítése előtt, a békesség ígéretét adta Jézus tanítványainak: »Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek, nem úgy adom néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek és ne féljen!« (Jn. 14:27) Ez a béke nem a világhoz való alkalmazkodás eredménye. A Krisztus sohasem szerzett békét a gonosszal való kiegyezéssel. A tanítványaira hagyományozott béke inkább belső, mint külső béke, ami az eljövendő harcokban, küzdelmekben is megmarad számukra.

Ezt vallotta Krisztus önmaga felől: »Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre. Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.« (Mt. 10:34) Jézus a Békesség Fejedelme, mégis szakadás okozója lett. Ő, aki azért jött, hogy üdvösséget, reménységet hirdessen és örömet ébresszen az emberek szívében, olyan küzdelmet nyitott meg, amely mély sebeket ejt és erős szenvedélyeket gyújt fel... Az evangélium hirdetése mindig ellenállás, veszély, veszteség és szenvedés közepette haladt előre e világon.

Mi adott erőt a múltban Krisztus követőinek a szenvedések között? Istennel, a Szentlélekkel és Krisztussal való közösségük! A gyalázat és az üldöztetés sokakat elválasztott ugyan a földi barátaiktól, de sohasem választotta el őket Krisztus szeretetétől. Az Üdvözítő szeretete akkor nyilatkozik meg a leginkább, a vihartól korbácsolt lelkek iránt, amikor az igazságért szenvednek.”

(Apostolok története, A Magas Tanács előtt c. fejezetből)

IGAZI MEGBECSÜLÉS

IGAZI MEGBECSÜLÉS

„És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, ahol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala."

(ApCsel. 4:31) 

Az apostolok idejében a Szentlélek kitöltése volt a „korai eső". Ennek eredménye csodálatos volt. De a „késői eső" még bőségesebb lesz. 

Hogyan is szól az ígéret ezen utolsó napokban élők számára? 

„Térjetek vissza az erősséghez, reménységnek foglyai! Ma is azt hirdetem néktek: kétszeresen megfizetek néked!" (Zak 9:12) 

„Kérjetek esőt az Úrtól, a késői eső idején! Az Úr villámlást szerez, és záporesőt ad nékik, és kinek-kinek füvet a mezőn." (Zak 10:1) 

Krisztus megígérte, hogy a Szentlélek isteni befolyása követőivel lesz a világ végéig. De néhányan nem értékelték annyira ígéretét, mint kellett volna és a beteljesedését nem értették meg úgy, ahogyan kellett volna. Tehetség, kitartás, ékesszólás, és minden természetes vagy elsajátított adottság felhasználható, de a Szentlélek jelenléte nélkül az Úr egyetlen szívet sem tudna elérni, egyetlen bűnös sem lenne megnyerhető Krisztusnak. Mikor követői kapcsolatba kerülnek Vele, mikor a Szentlélek ajándékait bírják, még a legelesettebbnek és legtudatlanabbnak a szívét is isteni erő járja át. Az Úr így tudja őket felhasználni, hogy dicsőségének közvetítői legyenek az egész Világegyetem előtt.

Amiképpen a tanítványok is elnyerték az isteni ajándékot − a Szentlélek erejét −, hasonlóképpen ma is minden igazi istenkereső megkaphatja. Ez a hatalom elég ahhoz, hogy biztosak lehessünk üdvösségünkben, és felkészülhessünk az isteni igazságszolgáltatásra. Krisztus szeretne átnyújtani egy áldást, mely szentekké fog bennünket tenni. „Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon tibennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék." (Jn 15:11) 

A Szentlélekben való öröm egészség a testnek és életet ad. A Szentlélek odaadásával az Úr az egész világ gyógyítója és éltetője. 

(Sings of the Times, 1910. március 15.)

Napi ige – Krisztus és a politika

„Felelt Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.”

(Jn. 18:36)

„Tömegek léteznek a vallásos világban ma is, akik hiszik, hogy Krisztus országáért dolgoznak, mint földi és ideiglenes országért. A mi Urunkat kívánják e világ királyságainak az uralkodójává tenni, őt akarják a világ törvényhozó testületei, palotái és piacai urává tenni. Elvárják, hogy emberi tekintéllyel uralkodjék, kierőszakolt törvényes rendelkezések alapján. Minthogy Krisztus személy szerint most nincs jelen, vállalkoznak arra is, hogy helyette ténykedjenek, hogy országának törvényeit végrehajtsák. 

Ilyen királyság megalapítását kívánták a zsidók is Krisztus napjaiban. Elfogadták volna Jézust, ha hajlandó lett volna földi uralmat létrehozni, érvényesíteni azt, amit ők az Isten törvényének tekintettek, őket pedig kinevezni a maga akarata magyarázóivá és uralma ügyvivőivé. Ő azonban kijelentette: »Az én országom nem e világból való« (Jn. 18:36). Nem fogadta el a földi trónt.

A kormányzat, amely alatt Jézus élt, romlott volt, elnyomta a népet. Mindenütt csak égbekiáltó visszaélés, kizsákmányolás, vakhitűség, felörlő kegyetlenkedés volt jellemző. Az Üdvözítő mégsem próbálkozott polgári közigazgatási reformokkal. Nem támadta a nemzeti visszaéléseket, nem kárhoztatta a nemzet ellenségeit. Nem avatkozott bele a hatalmon levők rendelkezéseibe. Ő, a mi példaképünk, távol tartotta magát a földi kormányzatoktól. Nem azért, mintha az emberek fájdalmai és bajai iránt érzéketlen lett volna, hanem azért, mert tudta, hogy a gyógyszer nem emberi vagy külső intézkedésekben rejlik. Tudta, hogy a hatásos gyógyításnak személyesnek kell lennie és a szívet kell újjáalakítania. 

Nem törvényszékek vagy nagytanácsok határozatai, nem a világ nagy embereinek a pártfogása létesíti Krisztus országát, hanem Krisztus természetének az emberbe plántálása a Szentlélek munkája által... Ez az egyedüli hatalom, amely valóban munkálja az emberiség felemelkedését. Ennek a műnek a véghezvitele érdekében az egyetlen lehetséges emberi ténykedés: Isten Igéjének a tanítása és gyakorlása.

Ma is, mint Krisztus napjaiban, nem azokra bízta Isten országának ügyét, akik a földi uralkodók és a földi törvényhozás elismeréséért és támogatásáért rajonganak, hanem azokra, akik azokat a lelki igazságokat hirdetik a népnek az ő nevében, amelyek Pál tapasztalatát valósítják meg befogadóik életében: »Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus« (Gal. 2:20).”

(Jézus élete, „Nem szemmel láthatólag jő el c. fejezetből)

Napi ige – Feltámadás, reménységünk alapja

„Mária kint állt a sírnál sírva. Amíg siránkozott, behajolt a sírba, Két angyalt látott fehér ruhában ülni ott, ahol Jézus teste feküdt, az egyiket fejtől, a másikat lábtól. És mondták azok néki: Asszony mit sírsz? Felelt nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt. Amikor ezeket mondta, hátra fordult és ímé Jézust látta ott állni, de nem tudta, hogy ő az.”

(Jn. 20:11–14)

„Mária ott állt a kertben. Vigasztalanul és keservesen sírt, pedig az Üdvözítő a háta mögött állt. Úgy tele voltak a szemei könnyel, hogy nem ismerte fel Urát. A tanítványok szíve is úgy fájt, hogy nem tudták elhinni a boldogító üzenetet Mesterük feltámadásáról.

Milyen sok keresztény tesz így ma is, mint egykor a tanítványok! Hányan sírnak Máriával együtt: »Elvitték az én Uramat... és nem tudjuk, hová tették őt!« Sokaknak mondhatná Jézus: »Mit sírsz? Kit keresel?« Hányszor áll ott az elcsüggedt lelkek mögött, de nem veszik észre.

Bárcsak meglátnák őt a könnyes szemek és figyelnének szavaira az emberi fülek: »Menjetek gyorsan, mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadt a halálból«. Ne tekintsetek a sírra, amelyet nehéz kővel zártak le! Ne bánkódjatok, »mint a többiek, akiknek nincsen reménységük« (I.Thessz. 4:13). 

Jézus él! És élni fognak mindazok is, akikben az ő lelke van és követik őt. Ujjongó szívvel hangozzék a dicsének: Krisztus él! Él, hogy a mi szószólónk legyen. Ragadd meg ezt a reménységet és megtart téged! Legyen ez lelked biztos, örök horgonya! Higgy és meglátod Isten dicsőségét!”

(Jézus élete, „Asszony, mit sírsz?” c. fejezetből)

SZÉLESRE TÁRT ABLAKOK

SZÉLESRE TÁRT ABLAKOK

„Hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében." (Kol 1:10) 

Néhányan sajnálkozva beszélnek a Biblia vallásos megkötéseiről, melyeket a Biblia vallása ír elő azok számára, akik követik tanításait. Úgy gondolják, hogy ez csak hátrányára van az embereknek. Nekünk azonban minden okunk megvan rá, hogy teljes szívből megköszönjük Istennek azt a mennyei akadályt, amit az ellenség közé és miközénk állított. A természetes szívnek vannak bizonyos hajlamai, melyről sokan úgy érzik, hogy követni kellene azokat, hiszen az egyéni fejlődés is lehet gyümölcsöző. De amit az ember lényegesnek vél, az az Úr szerint nem válnék az emberiség áldására, ahogy azt az emberek képzelik, mert éppen ezek a jellemvonások tennék őket alkalmatlanokká a mennyei otthonokra. Ez az emberközpontúság, ami ha a jellemben nyilvánul meg, kizárja a mennyei otthonokban való együttlakozást. 

Az Úr próbák elé állítja az embert, hogy a polyva elválhasson a búzától! Az Úr senkit sem kötöz meg béklyókkal és kötelekkel, senkit sem akadályoz sorompókkal, amelyek miatt sokakban inkább csak az elégedetlenség nőne, mintsem hogy alábbhagyna. A rossz elleni egyedüli orvosság Krisztusban van, aki lelkünk megmentője. Ha azt szeretnénk, hogy Ő bennünk lakozzék, lelkünket meg kell szabadítanunk az éntől, ezután a megtisztult helyet a Szentlélek töltheti be.
Az Úr úgy tisztítja meg a szívet, ahogyan mi kiszellőztetjük a szobát. Nem csukjuk be az ajtókat és ablakokat bedobva egy kis tisztítószert; hanem kinyitjuk az ajtókat és kitárjuk az ablakokat, hogy a menny levegője beáramolhasson. 

Az Úr azt mondja: „Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy." (Jn 3:21) 

Ösztöneink és érzéseink ablakát ki kell tárnunk a menny felé, az önzés és világiasság szennyét pedig el kell távolítani. Az Úrnak kegyelme át kell hogy járja agyunk kamráit, így képzeletünkben mennyei témák táruljanak majd fel, amikor elmélkedünk. Emberi természetünk minden kis részének meg kell tisztulnia és életre kell kelnie a Szentlélek ereje által. 

(Manuscript Releases, 2. kötet, 338. oldal)