Mi is az étkezés utáni leukocitózis?
A hagyományosan elkészített, főtt étel elfogyasztása után félórával, órával a vérben lévő fehérvérsejtek száma mintegy megháromszorozódik, ez a szervezet a felvett táplálékkal szembeni védekező reakciója, az emésztési leukocitózis. A szervezet a felvett táplálékot ugyanis idegennek érzi, és működésbe hozza védekező reakcióját, amit másfél-két óráig fent is tart, de ha az étel nem volt friss (de még nem is romlott), akkor akár hat órán át is magasabb fehérvérsejt számot számlálhatunk.
Ennek következtében áll elő a mindannyiunk számára jól ismert fáradtság érzés, amely a hagyományos ételek elfogyasztása, az étkezés élvezete után jelentkezik. A szervezet úgy reagál a főtt ételre, mintha baktériumtámadás érte volna.
Nehezebben emészthető? Dehogy!!!
Az orvostudomány véleménye szerint a nyers ételek nehezebben emészthetőek, mint a főtten. Ha valamilyen könnyű diétáról olvasunk, az biztos főzött levesekből és finom, fehér zsömlékből fog állni. Holott a nyers könnyebben emészthető, mint a főtt, mivel a nyers ételekben még megtalálhatók saját enzimjeik, amelyek az önlebomlást segítik elő.
A nyers és nem nyers között az alapvető különbség a fehérjék denaturációja: a fehérje már viszonylag alacsony hőmérsékleten, tehát jóval a víz forráspontja alatt denaturalizálódik azaz kicsapódik. Ezáltal az élő élelmiszerből élettelen válik. Kis nyers nem elegendő!
A fehérvérsejtek számának növekedése akkor is elmarad, ha nyers ételt eszünk először, majd ezt követi a főtt fogás, vagy ha nyerset a főttel együtt fogyasztjuk el. Minél erősebb a felmelegítés, annál erőteljesebb az emésztési leukocitózis, illetve a vér összetételének kóros megváltozása. Megfigyelhető, hogy a jelenség elkerülésére „kis nyers” nem elegendő, jó nagy adagot kell elfogyasztani.
Hova vezethető vissza?
2400 évvel ezelőtt Hippokratész, az ókor legnagyobb orvosa ösztönösen, tapasztalataira hagyatkozva a következőt tanácsolja: „A zöldséget előre együk nyersen… A főtt legyen a következő fogás… A gyümölcsöt mértékkel a főétkezés előtt.”
Magát a jelenséget már 1846-óta jól ismerjük Donders német orvos-professzor, és később 1860- ban Semmelweis nagy kortársa, Virchow emésztési leukocitózisnak nevezte el. Ilyenkor a fehérvérsejtek száma a vérben a normális érték dupláját is meghaladó módon növekedhet,ezért ragaszkodunk mindmáig ahhoz, hogy vérvétel előtt a betegek ne egyenek, nem pedig a vércukor emelkedése miatt.
1923-ban Kouchakoff felfedezte, hogy az emésztési leukocytosis elmarad, ha a táplálék kizárólagosan nyers kosztból áll, vagy ha nyers koszt vezeti be azt.
A XX. század legjelentősebb táplálkozástudósa Dr. Werner Kollath is megállapította, hogy a nyers, növényi élelmiszerek elfogyasztása után, vagy ha az ember a meleg étel előtt valamilyen nyers, növényi táplálékot fogyaszt, az emésztési leukocitózis kisebb mértékben vagy egyáltalán nem tapasztalható. Ebből arra következtetett, hogy a meleg ételt a szervezet idegen anyagként érzékeli, és hogy egészség szempontjából csak a nyers étel tekinthető optimálisnak.
Dr. Bircher-Benner svájci orvos, az ezerkilencszázas évek fordulóján megnyitott zürichi klinikájában kizárólag természetes módszerekkel gyógyított: táplálékkal, vízzel, levegővel, mozgással, csoportterápiával – és így számos, mind a mai napig gyógyíthatatlannak tartott betegséget képes volt gyógyítani.
A múlt század elején Tropp és Chalaupka professzorok arra a következtetésre jutottak, hogy a nyers ételek sok oxigén- megkötő enzimet tartalmaznak, ami védelmet nyújt a kórokozó baktériumok és vírusok ellen.
Több mint 150 évig úgy hittük, ez egy teljesen normális jelenség, ami minden étkezés után hosszabb-rövidebb ideig kimutatható. Kiderült azonban, hogy ez koránt sincs így. Ha ugyanis nyers gyümölcsöt, zöldséget, salátát, vagy magvakat (dió, pisztácia, stb.) fogyasztunk, akkor ez a „fiziológiás” fehérvérsejt szám emelkedés elmarad. Az is kiderült, hogy a fehérvérsejt szám emelkedést az étkezések után döntő részben a limfociták számának megugrása eredményezi.
