A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pátriárkák és próféták c. könyv. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pátriárkák és próféták c. könyv. Összes bejegyzés megjelenítése

hétfő, január 04, 2021

A piramisok titkainak leleplezése

A Nagy Piramis építésének titka

A film nem bibliai alapú, de aki ismeri a Bibliából az özönvíz előtti világot, olvasta a Pátriárkák és Próféták c. könyvet, annak nagyon érdekes lesz!

„Az özönvíz előtti világ - gonoszsága ellenére - nem a tudatlanság és civilizálatlanság kora volt, ahogy azt gyakran gondolják. Alkalmat adott nagyszerű erkölcsi és értelmi képességek megszerzésére. Kiváló fizikai és szellemi értékek birtokosai voltak az akkori világ lakói, és páratlan lehetőségük volt arra, hogy vallási és tudományos ismeretekhez jussanak. Tévedés azt feltételezni, hogy mivel az emberek magas kort éltek meg, értelmileg későn értek. Szellemi képességeik hamar kifejlődtek, és azoknak, akik félték Istent és akaratával összhangban éltek, tudásuk és bölcsességük élethossziglan fejlődött. Ha korunk egyik-másik hírneves tudósát az özönvíz előtt élt hasonló korú emberek mellé állíthatnánk, a mai ember szellemileg és fizikailag sokkal gyengébbnek tűnne. Amint az emberek kora csökkent, és fizikai erejük alább hagyott, szellemi teljesítményük is kevesebbedett. Ma vannak, akik húsztól ötven évig tanulásra szentelik magukat, és a világ csodálja tudásukat. De milyen korlátozottak ezek az eredmények azoknak az embereknek a tudásához viszonyítva, akiknek a szellemi és fizikai képességeik századokon át fejlődtek!

  Az igaz, hogy korunk népe élvezheti elődei tudásának áldásait, a kiváló koponyák, akik terveztek, tanultak és írtak, visszahagyták művüket az utánuk jövőknek. Ami az emberi tudást illeti, még így is sokkal kedvezőbb helyzetben voltak azok a régi időkben élt emberek! Évszázadokon át köztük volt az, akit Isten a maga képére formált; akit Isten tanított meg az anyagi világra vonatkozó mindenféle bölcsességre. Ádám a Teremtőtől tudta meg a teremtés történetét. ő maga tanúja volt kilenc évszázad eseményének; és átadta tudását leszármazottainak. Az özönvíz előtt élő embereknek nem voltak könyveik, írott feljegyzéseik, de nagy fizikai és szellemi képességeik folytán jó volt a memóriájuk. Fel tudták fogni és észben tudták tartani azt, amit hallottak, és torzítás nélkül továbbadni utódaiknak. Évszázadokon át egyidejűleg hét generáció élt a földön. Alkalmuk volt együtt tanácskozni, és mindenki hasznosíthatta a többiek tudását és tapasztalatait.


  Azóta sem volt az embernek olyan alkalma Istent művein keresztül megismerni, mint abban a korban. Az egyáltalán nem a vallási sötétség korszaka volt, hanem a világosságé. Az egész világnak alkalma nyílt arra, hogy tanuljon, és azokat, akik Istent félték, Krisztus és az angyalok is oktatták. Az igazság néma tanújaként Isten kertje velük volt, és századokon át az emberek között is maradt. A Paradicsom kéruboktól őrzött kapujában látható volt Isten dicsősége, és ide jöttek az első istenimádók. Itt állították fel oltárukat, és mutatták be áldozataikat. Ide hozta áldozatát Kain és Ábel, és Isten alászállt, hogy találkozzon velük. "

(Ellen White: Pátriárkák és próféták - Séth és Énókh c. fejezet)

szerda, augusztus 12, 2020

Napi ige - A próbák értéke

„Gazdagságot ne adj nékem,... hogy megelégedvén meg ne tagadjalak téged."

(Péld. 30,8–9)

„Dávid életének története a legnagyobb tanulság, amelyet valaha is kaptunk a lelkünket fenyegető veszedelmekről, a hatalom, a gazdagság és a világi dicsőség kísértéséről, vagyis azon dolgokról, amelyek kívánatosak az emberek szemében. 
Dávidon kívül csak kevesen éltek át olyan eseményeket, amelyek olyannyira alkalmassá tették volna őket az ilyen próbák elhordozására. 

Dávid ifjúkori élete, amelyet pásztorként töltött, megtanította az alázatosságra, a türelemre, a kitartásra és a nyájról való gyengéd gondoskodásra. Bensőséges kapcsolata a természettel a hegyek magányában, kifejlesztették benne a zenei és költői képességet, és gondolatait a Teremtőre irányította. A pusztában eltöltött élet fegyelmezése megerősítette bátorságát, erejét, türelmét és az Istenben való hitét. Mindezek elhordozása és átélése által Isten előkészítette őt Izráel trónjára. 

Dávid értékes tapasztalatokat szerzett Isten szeretetéről. Az Úr gazdagon megajándékozta őt Szentlelkével. Saul életében megláthatta Dávid az emberi bölcsesség értéktelenségét is. A világi siker és a dicsőség mégis annyira legyengítette jellemét, hogy a Kísértő legyőzte őt."

(Pátriárkák és próféták, Dávid utolsó évei c. fejezetből)

kedd, augusztus 11, 2020

Napi ige - Igaz bűnbánat

„Mondta azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! Nátán pedig mondta Dávidnak: Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz meghalni.”
(II.Sám. 12:13)

„Sokan zúgolódnak és igazságtalannak tartják, hogy Isten megkímélte Dávidot, akinek oly nagy volt a bűne, Sault pedig, akinek sokkal kisebb volt a vétke, elvetette. Dávid azonban megalázkodott és megvallotta bűnét, Saul viszont megvetette a feddést és a bűnbánat elutasításával megkeményítette a szívét.

Dávid történetének ez a szakasza nagy jelentőségű a bűnbánó bűnös számára. Évszázadokon át bátorításul szolgált a bűnbe esett és vétkük terhe alatt küzdő lelkek számára. Isten gyermekeinek ezrei, akik bűnbe estek és kétségbeesésükben már-már feladták a küzdelmet, megemlékeztek arról, hogy Isten miként fogadta el Dávid őszinte bűnbánatát és beismerését, noha törvényszegéséért is megszenvedett. Így bátorságot merítettek ahhoz, hogy bűnbánattal Istenhez forduljanak és ismét erőt kapjanak ahhoz, hogy Isten parancsolatainak útján járjanak.

Mindenki, aki bűnbánattal megalázza lelkét Isten fenyítéke alatt, bizonyos lehet abban, hogy van remény a számára. Aki hittel elfogadja Isten ígéreteit, bocsánatot nyer. Az Úr egyetlen őszinte lelket sem vet el. Ezt az ígéretet adta: »Hagyja el a gonosz az ő útját, és a bűnös férfiú gondolatait, térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, jöjjön a mi Istenünkhöz, mert ő bővelkedik a megbocsátásban« (Ésa. 55:7).”

(Pátriárkák és próféták, Dávid bűne és bűnbánata c. fejezetből)

hétfő, augusztus 10, 2020

Napi ige - Dávid bűne

„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember, azt aratja is. Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet, aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet."

(Gal. 6,7–8)

„Nagyon sokan megkérdezték már, akik elolvasták Dávid elbukásának történetét: Miért kellett ezt a feljegyzést a nyilvánosságra hozni és az emberek elé tárni?... A hűtlenné vált emberek gyakran mutattak rá az egymást követő nemzedékek folyamán Dávid életének erre a sötét foltjára, és gúnyolódva, diadallal kiáltottak fel: »Íme az Isten szíve szerint való ember!« Így megkeményítették lelküket a hitetlenségben, és sokan merészek lettek a bűnben a kegyesség leple alatt.
Dávid  megíratja Uriás levelét

Dávid története azonban senkit sem bátorít a bűnre. Dávid akkor neveztetett Isten szíve szerint való embernek, amikor még Isten tanácsa szerint járt el minden dolgában. De amikor a bűn útjára lépett, megszűnt igaznak lenni mindaddig, amíg bűnbánattal vissza nem tért az Úrhoz. 
Isten szava világosan kijelenti: »De ez a dolog, amelyet Dávid cselekedett, nem tetszett az Úrnak.« (2Sám. 11,27) Az Úr ezt mondta neki a próféta útján: »Miért vetetted meg az Úr beszédét, olyan dolgot cselekedve, amely utálatos Őelőtte?... Most azért ne távozzék el a fegyver soha a te házadból, mivel megutáltál engem.« (II.Sám. 12,9–10)

Bár Dávid megbánta bűnét és Isten megbocsátott neki, elfogadta őt, azonban az általa elvetett mag kikelt, és annak kártékony gyümölcsét le kellett aratnia. A személyén és házán végrehajtott ítélet bizonyítja Isten irtózását a bűntől... Bűnével, amelyet elkövetett, megváltoztatta Istenhez való viszonyát. 
Az Úr semmiképpen sem nézhette el a bűnt. Nem használhatta fel hatalmát arra, hogy Dávidot megvédje a bűn következményeitől, úgy mint ahogy megvédte őt Saul gyűlölködésétől...

Azok, akik Dávid példájára való hivatkozással próbálják kisebbíteni saját bűnüket, tanulják meg a Biblia feljegyzéséből, hogy a bűn, a törvényáthágás útja bizony nagyon kemény. Bár a bűnösök – csakúgy mint Dávid – elfordulhatnak a gonoszság útjától, a bűn következményeinek elhordozását keserűnek és keménynek fogják találni."

(Pátriárkák és próféták, Dávid bűne és bűnbánata c. fejezetből)

vasárnap, augusztus 09, 2020

Napi ige - Isten erejében bízzunk

„Mert nem az én ívemben bízom, a kardom sem védelmez meg engem. Hanem Te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, gyűlölőinket Te szégyeníted meg. Dicsérjük Istent minden nap! Mindörökké magasztaljuk a Te nevedet."

(Zsolt. 44,7–9)

„A Bibliának kevés elismerő szava van az emberről. Szűkszavúan említi erényeit, még a legkiválóbb emberek esetében is, akik valaha ezen a földön éltek. Ez az eljárás tanítást tartalmaz. Minden jó tulajdonság, amellyel emberek rendelkezhetnek, Isten ajándéka. Jó cselekedeteiket Isten kegyelméből, Krisztus által viszik véghez. Mivel mindent Istennek köszönhetnek, egyedül Őt illeti meg a tisztelet mindazért, amivé lettek és amit tesznek. Csak eszközök voltak az Ő kezében. Sőt, a bibliai történelem minden leckéje azt tanítja, hogy veszélyes dolog embereket dicsérni vagy magasztalni, mert ha valaki szem elől téveszti az Istentől való függését és a saját erejében bízik, akkor biztos, hogy elbukik. 

Az ember olyan ellenséggel küzd, amely erősebb nála. »Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, az élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, akik a magasságban vannak.« (Eféz. 6,12) 
Lehetetlen, hogy saját erőnkből álljunk meg ebben a küzdelemben. Ami eltereli gondolatainkat Istenről, és önmagunk felmagasztalásához vagy magabízásunkhoz vezet, az a vereség útját készíti elő számunkra. A Biblia az emberi erő iránt való bizalmatlanságot igyekszik belénk nevelni, és arra bátorít, hogy önmagunk helyett Isten erejében bízzunk."

(Pátriárkák és próféták, Dávid bűne és bűnbánata c. fejezetből)

szombat, augusztus 08, 2020

Napi ige - Isten osztja feladatainkat

„Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erőmet meghaladó csodadolgok után. Sőt lecsendesítettem és elnémítottam lelkemet."

(Zsolt. 131,1–2)

„Dávidnak az volt a szándéka, hogy Jeruzsálemet teszi a nép vallási életének központjává. A maga számára már épített palotát. Úgy érezte, nem méltó, hogy Isten szövetségének a ládája továbbra is sátorban legyen. Elhatározta, hogy nagyszerű templomot épít,... hogy Izráel értékelni tudja azt az előjogot, amellyel az Úr közöttük való jelenléte megajándékozta őket... Ugyanazon az éjszakán az Úr üzenetet küldött neki Nátán próféta által. Közölte vele, megvonja tőle azt a kiváltságot, hogy házat építsen neki. Ugyanakkor biztosította kegyelméről, amely vele és utódaival, valamint Izrael országával lesz a jövőben is... 

Bár szíve vágyának a végrehajtását Isten megvonta tőle, Dávid mégis hálával fogadta az üzenetet... Tudta, hogy tisztességet szerezne a maga nevének és dicsőséget az uralkodásának, ha végrehajtaná azt a munkát, amelyet eltervezett a szívében, de kész volt alárendelni akaratát Isten akaratának. 

Az ilyen lemondás megnyilvánulása csak ritkán látható keresztények között. Gyakran megtörténik, hogy akik már túlhaladtak emberi erejük csúcspontján, még mindig valami nagy munka elvégzésén fáradoznak, amelynek a befejezésére pedig már nem alkalmasak. Hozzájuk is szól Isten, mint ahogy prófétája által Dávidnak szólt, és kijelenti nekik, hogy azt a munkát, amelyet el akarnak végezni, nem rájuk bízta.
Az az ő feladatuk most, hogy előkészítsék az utat valaki más számára, aki majd elvégzi azt helyettük. Sokan ahelyett, hogy hálásan alávetnék magukat az isteni utasításnak, mellőzöttnek, félretettnek érzik magukat, és visszavonulnak. Az a keserű gondolat van a szívükben, hogy ha nem tehetik meg azt az egy dolgot, amelyet igazán szerettek volna, akkor semmi mást nem fognak tenni. 
Sokan kétségbeesetten ragaszkodnak olyan felelősségekhez, amelyeket nem képesek elhordozni. Hiába igyekeznek megoldani feladatokat, mert a megoldásához nincs képességük, míg azt a feladatot, amelyet megoldhatnának, elhanyagolják. Így az Istennel való megfelelő együttmunkálkodás hiánya miatt nagy jelentőségű munkák elvégzését akadályozzák meg."
(Pátriárkák és próféták, Dávid uralkodása c. fejezetből)



péntek, augusztus 07, 2020

Napi ige - Türelemmel lenni

„Így szól az Úr, Izráel Szentje és Teremtője: Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok rám!"

(Ésa. 45,11)

„Sokan vannak, akik nyugtalanokká válnak, ha nem tudják előre ügyeik kimenetelét. Nem tudják elviselni a bizonytalanságot. Türelmetlenségükben visszautasítják a várakozás idejét, hogy mielőbb meglássák Isten szabadítását. A rossztól való félelem majdnem az őrületbe sodorja őket. Szabad utat engednek lázadozó érzéseiknek. Szenvedélyes zaklatottságukban ide-oda szaladgálnak és igyekeznek megtudni, amit Isten nem tárt a szemük elé. 
Ha bíznának Istenben és kitartóan imádkoznának, akkor megtalálnák a vigasztalást. Az Istennel való lelki közösség lecsillapítaná felkavart lelküket. A megfáradtak és a súlyosan megterheltek nyugalmat találnának a lelküknek, ha Jézushoz fordulnának. De ha nem vesznek tudomást azokról az eszközökről, amelyeket Isten rendelt a vigasztalásukra, akkor Saul végzetes tévedését követik el, és csak a gonosz tudásának ismeretét találják meg...
A türelmetlenség – a jövőt eltakaró lepel felfedésére irányuló törekvés – mindig a hit hiányát jelzi, és megnyitja az utat a csalás nagy mestere előtt. Sátán ráveszi az embereket, hogy azokkal tanácskozzanak, akik látnokoknak nevezik magukat... Tapasztalatával, amelyet hosszú korszakokon át szerzett, következtetni tud az okokból az okozatra, és gyakran előre jelzi az emberek életének néhány eljövendő eseményét. Így képes becsapni és hatalma alá vonni a félrevezetett lelkeket, hogy azután a maga akarata szerint irányítsa őket."

(Pátriárkák és próféták, Varázslás régen és ma c. fejezetből)

csütörtök, augusztus 06, 2020

Napi ige - A bölcs dorgálása

„Ha igaz fedd engem, jól van az, ha dorgál engem, mintha a fejem kenné."

(Zsolt. 141,5)

„Abigail burkoltan rámutatott arra, hogy mit kellene Dávidnak tennie. Az Úr harcait kell harcolnia. Nem arra törekedni, hogy bosszút álljon a személyes sérelmeiért, még akkor sem, ha árulóként üldözik... »És mikor az Úr megadja a jót az én uramnak... nem lesz ez néked bántásodra és szíved fájdalmára, hogy... az én uram saját maga szerzett magának elégtételt.« (I.Sám. 25,28–31) 
Ezek a szavak csak olyan valakinek az ajkáról hangozhattak el, aki részesült a felülről származó bölcsességből. Abigail szavai kegyelemmel, jósággal és békességgel teljesek voltak... Sokkal több hozzá hasonló, hívő asszonynak kellene lennie, akik lecsillapítják a felkorbácsolt érzelmeket, megakadályozzák az elhamarkodott cselekedeteket és bölcsességgel meggátolják a gonoszságokat!

A keresztény ember bárhova megy is, mindenütt ott hagyja maga után a belőle áradó világosság fénylő nyomait. Abigail bölcs tanácsadó volt. Dávid szenvedélyének a lángja kialudt befolyása és érvelése hatására. Meggyőződött arról, hogy nem cselekedett bölcsen, amikor elveszítette önuralmát. Alázatos szívvel fogadta a feddést... Hálát adott és áldást mondott, amikor Abigail megláttatta vele tévedését, és helyes tanácsot adott neki. Sokan vannak olyanok, akik dicséretre méltónak tartják megfeddésük türelmes elhordozását. De csak kevesen vannak, akik szívük hálájával fogadják el a dorgálást, és áldják azokat, akik igyekeznek megmenteni őket a gonosz cselekedetektől."

(Pátriárkák és próféták, Dávid nagylelkűsége c. fejezetből)

szerda, augusztus 05, 2020

Napi ige - Az Úr őriz minket

„Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy."

(Zsolt. 23,4)

„Dávid egyenes volt..., éppen ezzel nyerte meg a nép tetszését. A megkísértés idején azonban kitűnt, hogy ő is csak egy gyenge ember. Bujdosása közben mindenkiben kémet és árulót látott. Pedig akkor is nagy veszélyben volt, amikor Isten nevében legyőzte Góliátot. Akkor hitt Istenben, és az Ő nevében indult a harcra. De most, hogy érdemtelenül üldözték, annyira megzavarodott, hogy csaknem szem elől tévesztette mennyei Atyját. Tapasztalatai azonban bölccsé tették, meggyőzték gyengeségéről és az Istenhez való ragaszkodás szükségességéről. 
Ó, milyen boldogító, milyen értékes Isten Szentlelkének a közelsége, amikor kétségbeesett lelkekhez hajol le, gyengéket erősít és csüggedteket emel fel! Ó, milyen könyörülő Isten a mi Atyánk, aki nem veti el, nem hagyja magára a tévelygőt, hanem szeretettel és együttérzéssel közeledik hozzá...

Ha sötét fellegek vesznek körül bennünket, ha isteni vezetésre és világosságra van szükségünk, nézzünk fel! A sötétségen túl világosság van! Dávidnak sem lett volna szabad egy pillanatig sem kételkednie Istenben. Minden oka meg volt arra, hogy higgyen benne, hiszen Isten felkentje volt. A veszélyben az Ő angyalai őrködtek felette, bátorsággal és csodálatos képességekkel volt felruházva, és ha felülemelkedik helyzetén, ha a bajok mögött meglátja Isten hatalmát, akkor békességet nyert volna a halál árnyékában is."

(Pátriárkák és próféták, A menekülő Dávid c. fejezetből)


kedd, augusztus 04, 2020

Napi ige - A szívek vizsgálója

„Az Úr nem azt nézi, amit az ember, mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van."

(I.Sám. 16,7)
„Sámuel megtekintette Isai nemes külsejű, délceg fiait. Eliáb, a legidősebb, Saulra emlékeztette a prófétát, mind termetére, mind szépségre nézve... Amint fejedelmi testtartására tekintett, ezt gondolta: »Bizony az Úr előtt van az Ő felkentje.« (I.Sám. 16,6), és várta az isteni felhívást, hogy királlyá kenje őt. 
De az Úr nem a külsőt nézte. Eliáb ugyanis nem volt istenfélő ember. Trónra jutása esetén büszke, zsarnoki hajlamú uralkodó lett volna belőle. 
Ezért az Úr ezt mondta Sámuelnek: »Ne nézd az ő külsejét, se termetének nagyságát, mert én megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember, mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.« (I.Sám. 16,7)



(Pátriárkák és próféták, Dávid felkenetése c. fejezetből)

hétfő, augusztus 03, 2020

Napi ige - Munkára nevelés

„A szorgalmas ember igyekezete csak gyarapodásra van..."

(Péld. 21,5)
„Ma is oktatni kellene minden fiatalt a gyakorlati élet kötelességeire, mint egykor Izráel napjaiban. Mindenkinek valamilyen mesterséget kellene tanulnia, hogy szükség esetén azzal tarthassa fenn magát. Ezzel felvérteződne az élet veszélyeivel szemben, a testmozgás pedig előnyére válna mind a testi, mind a szellemi, mind az erkölcsi fejlődésnek. Testmozgás nélkül egyenesen lehetetlen arányos testalkatot és maradandó egészséget elérni. Az erős, tevékeny lélek, valamint a nemes jellem eléréséhez elengedhetetlenül fontos tényező a fegyelem és a rendszeres munka.

Minden tanulónak fizikai munkával kellene töltenie a nap egy részét. Így ifjú korában megszokná a szorgalmat, növekedne az önbizalma, és megmenekülne az olyan lealacsonyító szokásoktól, amelyek a lustaság következményei... 
Tanítsuk az ifjúságot arra, hogy értse a maga teremtésbeli rendeltetését: dicsőítse Istent, és mások javára éljen. Ismertessük meg velük Isten irántuk táplált szeretetét, de azt a magas hivatást is, amelyre a földi élet iskolájában kell előkészülniük... Így nevelkedve sok ifjú megtanulná gyűlölni és elkerülni a bűnt, nem a jutalom reményében vagy a büntetéstől való félelem miatt, hanem azért, mert felfedeznék a bűnben rejlő rútságot, ami megfosztja őket Isten erejétől, és foltot ejt azon az isteni képmáson, amit önmagukban hordoznak."

(Pátriárkák és próféták, A prófétaiskolák c. fejezetből)

vasárnap, augusztus 02, 2020

Napi ige - Az Ige ereje

„A Te bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben. ...Felettébb tiszta a te beszéded, és a Te szolgád szereti azt."

(Zsoltár 119,138. 140)

„A Bibliának megelevenítő hatása van az élet minden területén, mert az egyén, a nemzet és a társadalom jólétének szegletköve. Olyan szabályok ezek, amelyeknek a hiányában nem érhet el az ember igazi boldogságot ebben az életben, az örök életet pedig még remélni sem lehet nélkülük. Nincs olyan kérdése az emberi életnek, amelyre a Biblia ne adná meg a választ. Isten Igéjének a tanulmányozása és követése nagyobb elmékkel és tündöklőbb tehetségekkel örvendeztetné meg a világot, mint amilyeneket a magasrendű, de mégis csak pusztán emberi műveltség fejleszthet ki. Az ilyen képzés mellett bővelkednénk a jellemszilárd emberekben, akik dicsőségére lennének Istennek és áldására a világnak.

A tudományok kutatása által is az embernek Isten megismerésére kellene jutnia. Mert hiszen a valódi tudomány nem más, mint a Teremtő kézjegyének felismerése az anyagi világban. A természet könyve és az írott Ige helyes ismerete egyaránt Istennel ismertet meg, mert mindkettő azokra a bölcs és jó törvényekre oktat, amelyek által Ő cselekszik...

Az igaz vallásosság... önuralomra, lelki nyugalomra, mértékletességre tanít. Megnemesíti a lelket, kifinomítja az ízlést és megszenteli ítéleteinket... Az igaz vallás a boldogság soha ki nem apadó forrását nyitja meg az ember számára. Sokkal többet, jobbat nyújt neki annál, mint amit keres, vagy remél."

(Pátriárkák és próféták, A prófétaiskolák c. fejezetből)

szombat, augusztus 01, 2020

Napi ige - Jellemgyengeség/lelki erő

„Hogy... ezt ne kelljen mondanod: miképpen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket utálta az én elmém, amiképpen nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam a fülemet, kevés híja volt, hogy bele nem merültem minden gonoszságba a gyülekezet... közepette."

(Péld. 5,9. 11–14)
„Sámson testileg a föld legerősebb embere volt, de önuralom, becsületesség és állhatatosság terén a leggyengébbek egyike. Az erősen szenvedélyes embert sokan helytelenül nagy jellemnek tartják. Pedig a valóságban gyenge ember az, akit legyőz a szenvedélye. 
Az ember valódi nagyságát a leküzdött indulatok és a fékentartott vágyak igazolják, nem pedig azok a kívánságok, amelyek úrrá lesznek rajta.

Az isteni gondviselés őrködött Sámson felett, hogy felkészülhessen annak a munkának az elvégzésére, amelyre elhívatott. Életét kezdettől fogva kedvező feltételek vették körül. A testi és szellemi erő fejlődése, az erkölcsi tisztaság megadatott neki. De a gonosz társak befolyására elengedte Isten vezető és oltalmazó kezét, s így a rossz áradata magával ragadta. 
Akik kötelességteljesítésük közben kísértetnek meg, azok biztosak lehetnek abban, hogy Isten megvédelmezi őket, de azok, akik önként szolgáltatják ki magukat a kísértésnek, előbb-utóbb elbuknak.

Sátán minden erejének megfeszítésével igyekszik tőrbe csalni azokat, akiket Isten eszközül akar felhasználni bizonyos cél elérésére. Sebezhető pontjainknál támad meg, és jellembeli gyengeségünk által akar uralma alá vonni. De nem szükségszerű, vagy törvényszerű, hogy valakit legyőzzön! Az ember nincs magára hagyatva, hogy saját gyenge erőfeszítéseivel küzdje le a gonosz hatalmát! A segítség közel van és minden lélek megkaphatja, aki valóban óhajtja. 
Jákób látomásban Isten angyalai fel- és alászálltak a mennyet és földet összekötő létrán, hogy segítsenek mindazoknak, akik ezt igénybe veszik."

(Pátriárkák és próféták, Sámson c. fejezetből)

szombat, július 11, 2020

Napi ige - Igazságos bűnbocsánat

„Amiképpen betelt rajtatok mindaz a jó szó, amelyeket az Úr, a ti Istenetek szólt felőletek, akképpen teljesíti be majd rajtatok mind a rossz szót is,... ha áthágjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségét... Akkor Ő adott néktek."
(Józsué 23,15–16)

„Sátán sok embert félrevezet azzal a tetszetős elmélettel, amely szerint Isten annyira szereti az Ő népét, hogy mentséget talál a bűneikre. Sátán azt állítja, hogy azok a büntető ítéletek, amelyeket Isten Igéjében kilátásba helyez a törvényszegőknek, csak bizonyos erkölcsi célt szolgálnak kormányzatában, de nem teljesednek be szó szerint. 

Isten az Ő teremtményeivel való bánásmódjában mindenkor megőrizte az igazság alapelveit. Kinyilatkoztatta a bűn igazi jellegét és megmutatta, hogy annak biztos következménye a halál. Sohasem volt, és nem is lesz soha feltétel nélküli bűnbocsánat. Az ilyenfajta megbocsátás az Isten uralmának alapját képező igazságos alapelvek feladását jelentené. Ez megdöbbentené a világegyetem el nem bukott lényeit. 
Isten hűen bemutatta a bűn következményeit, és ha ezek az intések nem igazak, akkor hogyan lehetünk biztosak abban, hogy ígéretei beteljesednek? Az az úgynevezett jóindulat, amely félretenné az igazságot, nem jóakarat, hanem gyengeség. Isten az életadó. Törvényei pedig kezdettől fogva az élet érdekében és védelmében adattak."
(Pátriárkák és próféták, Józsué utolsó szavai c. fejezetből)

péntek, július 10, 2020

Napi ige - Türelem, irgalom, igazság

„Végezetre mindnyájan legyetek egyetértőek, rokonérzelműek, atyafiszeretők, irgalmasak, kegyesek. Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért, sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek."
(I.Pét. 3,8–9)

„Mily gyakran támadnak komoly nehézségek egyszerű félreértésből még azok között is, akiket a legnemesebb indítékok vezetnek. Előzékenység és türelem gyakorlása nélkül komoly és végzetes következmények keletkezhetnek... Míg egyrészt fontos a szigorú és határozott fellépés a bűn elleni eljárásunkban, másrészt éppoly szükséges elkerülni az alaptalan vádaskodást és az elhamarkodott ítéletet. Akinek igaza van, az nyugodt és megfontolt maradhat akkor is, amikor hamis vádakkal illetik. Isten mindent ismer, amit az ember félreért és tévesen magyaráz. Ügyünket nyugodtan a kezébe tehetjük. Akik belé vetik a bizalmukat, azok ügyét biztosan igazolja. Akiket Krisztus Lelke vezérel, olyan szeretettel rendelkeznek, amely hosszútűrő és jóindulattal teljes. 
Isten akarata az, hogy népe között egység és testvéri szeretet uralkodjon. Megfeszítése előtt azért könyörgött Krisztus, hogy tanítványai egyek legyenek, amint Ő is egy az Atyával, hogy elhiggye a világ az Ő isteni küldetését. Ez a rendkívül megindító és csodálatos imádság minden időkre érvényes... Az igazság egyetlen alapelvét se áldozzuk fel, de állandóan törekedjünk arra az egységre, amelyet Jézus imájában elénk tárt. Ez tanítványságunk bizonyítéka."

(Pátriárkák és próféták, Kánaán felosztása c. fejezetből)

csütörtök, július 09, 2020

Napi ige - Isten élő Igéjének ereje

„Vegyétek azért szívetekre és lelketekre e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre, és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között, és tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat!"
(V.Móz. 11,18–19)

„Sátán mindig munkában van és igyekszik elferdíteni azt, amit Isten mondott. Megpróbálja elvakítani az elmét és elhomályosítani az értelmet, hogy ezáltal bűnre vigye az embert. 
Oly nagyon egyszerűek az Úr követelményei, hogy senkinek sem kell tévelyegnie. Isten állandóan keresi, hogy miként vonja a védelme alá az embert, hogy Sátán ne gyakorolhassa felette a maga gonosz, megtévesztő hatalmát. 
Az Úr leereszkedett, hogy beszéljen az emberekhez, és a saját kezével írja kőtáblákra az élő igéket. Ezeket az áldott, élettel áthatott és igazságban tündöklő igéket tökéletes vezetőként adta át az emberiségnek. 
Mivel Sátán arra törekszik, hogy elvonja a figyelmet az Úr ígéreteiről és követelményeiről, nekünk annál nagyobb szorgalomra van szükségünk annak érdekében, hogy az Úr igéit a szívünkbe véssük, és megerősítsük az emlékezetünkben. Nagyobb figyelmet kellene tanúsítanunk az Úr figyelmeztetései és követelményei iránt...
A Biblia minden fejezete, verse és szava Istentől való üzenet az emberhez. Kössük szabályait jegyül a kezeinkre és a homlokunkra! Ha tanulmányozzuk és követjük ezeket a szabályokat, akkor Isten úgy vezeti az Ő mai népét is, mint hajdan Izráelt, nappal felhő-, éjjel pedig tűzoszlop által."

(Pátriárkák és próféták, Áldás és átok c. fejezetből)

szerda, július 08, 2020

Napi ige - Tiszta gondolatok erejével

„Továbbá atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek, ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok!"
(Fil. 4,8)

„Hosszú, és a világ előtt ismeretlen előkészítő folyamat megy végbe a szívben, mielőtt a keresztény nyilvános bűnt követne el. Nem hirtelen zuhan alá az elme a tisztaságból és szentségből a romlottságba, bűnbe és gonoszságba. Időbe telik, míg azok, akik az Isten képére teremtettek, sátáni szintre süllyednek. Szemlélés által változunk el. A tisztátalan gondolatok megtűrésével úgy nevelheti az ember az értelmét, hogy az egykor gyűlölt bűn kedves lesz számára.
Sátán minden eszközt felhasznál arra, hogy a bűnt, az önzést népszerűvé tegye. Városaink utcáin nem járhatunk anélkül, hogy ne találkozzunk a bűnök reklámozásával... Annyi lealacsonyító gonoszságot hallunk és olvasunk, hogy az egykor érzékeny lelkiismeret, amely borzalommal fordult el az ilyen jelenetektől, most érdeklődéssel tekint ezekre...
Aki nem akar Sátán prédájává válni, annak jól kell őriznie a lelkéhez vezető utat. Kerülnie kell a tisztátalan gondolatokat sugalmazó dolgok olvasását, szemlélését, vagy meghallgatását. Még véletlenül se kalandozzanak gondolatai olyan területek felé, amelyeket a lelkek ellensége sugall... Szükséges, hogy a Szentlélek állandó befolyása legyen a támaszunk, mert Ő az, aki a gondolatainkat felfelé irányítja, és rászoktat arra, hogy tiszta és szent dolgokkal foglalkozzunk."
(Pátriárkák és próféták, Hitehagyás a Jordánnál c. fejezetből)

kedd, július 07, 2020

Napi ige - Ne dédelgessük apró bűneinket

„Megőriztem az Úrnak útjait, és nem távoztam el gonoszul az én Istenemtől. Mert minden ítélete előttem van, az Ő rendeléseit nem hánytam el magamtól. Őrizkedtem az én vétkemtől."
(Zsolt. 18,22–24)

„Bálám is, Júdás is nagy világosságot kaptak Istentől, és különleges kiváltságokat élveztek, de egyetlen dédelgetett bűnük megmérgezte egész jellemüket, majd a vesztüket okozta. 
Veszélyes dolog megengedni azt, hogy Isten akaratával és törvényével ellentétes érzések éljenek a szívben. Egyetlen dédelgetett bűn is apránként lealacsonyítja a keresztény jellemet, és annak nemes erőit az ördögi célok szolgálatába állítja. Egyetlen rossz szokás elnézése, megengedése, egyetlen kötelesség semmibevétele lerombolja a lélek védőbástyáit, és megnyitja az utat Sátán előtt. Az az egyetlen biztos eljárás, ha naponta elmondjuk őszinte szívből jövő imádságainkat, úgy mint ahogy Dávid is tette: »Ragaszkodtak lépteim a Te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.« (Zsolt. 17,5)"
(Pátriárkák és próféták, Bálám c. fejezetből)

hétfő, július 06, 2020

Napi ige - Isten velünk

„Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-e valamit ő, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy ne teljesítené? Ímé parancsolatot vettem, hogy áldjak, és ha Ő áld, én azt meg nem fordíthatom. Nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izráelben. Az Úr, az ő Istene van ővele.”
(IV. Móz. 23:19–21)

„Bálám most megértette, hogy amíg Izráel Isten oltalma alatt áll, addig nincs az a nép vagy nemzetség, amely képes lenne uralkodni rajta, még ha Sátán van is a segítségére minden hatalmával... Az egykor Izráel iránt megnyilvánult isteni jóindulat a bizonyítéka és biztosítéka annak, hogy Isten oltalmazó gondoskodása az ő engedelmes és hűséges gyermekei iránt megvolt és meg is marad minden korszakban. Amikor Sátán arra indítja a gonosz embereket, hogy hamis színben tüntessék fel, és gyötörjék, pusztítsák Isten népét, akkor erre az eseményre kell visszaemlékeznünk. Ennek az eseménynek a világosságában kell megerősítenünk Istenbe vetett bátorságunkat és hitünket.”
(Pátriárkák és próféták, Bálám c. fejezetből)

vasárnap, július 05, 2020

Napi ige - Kötelességeink

„Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Ó Izráel, ha te meghallgatnál engem!... De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem. Otthagytam azért őket szívüknek keménységében, hogy járjanak a maguk tanácsa szerint. Ó, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én útjaimon járna!"
(Zsolt. 81,9. 12–14)

„Az Úr megengedte Bálámnak, hogy egy bizonyos pontig kövesse a saját akaratát, mivel olyan határozottan ragaszkodott ahhoz. Bálám nem törekedett Isten akaratának cselekvésére, hanem a saját elhatározását követte, és ehhez igyekezett megszerezni az Úr jóváhagyását. 
Ma is vannak, akik hasonlóan viselkednek. Nem lenne nehéz kötelességük felismerése, ha az összhangban lenne természetes hajlamaikkal. A Biblia világosan eléjük tárja, vagy a körülményeik, a józan eszük mutatják meg a kötelességüket. De mivel ezek a bizonyítékok ellentétben állnak a vágyaikkal, gyakran félreteszik őket, és ehelyett Isten elé mernek járulni, hogy tőle tudakolják meg a kötelességeiket. Nagy lelkiismeretességgel hosszan, komolyan imádkoznak a világosságért. Istenből azonban nem lehet gúnyt űzni. Az ilyen embereknek gyakran megengedi az Úr, hogy a saját vágyaikat kövessék, de azután ennek a következményeit is el kell szenvedniük... 
Ha valaki világosan látja a kötelességét, akkor ne merészeljen Isten elé járulni, hogy mentse fel őt annak teljesítése alól! Ellenkezőleg, inkább kérjen erőt és bölcsességet Istentől szavának teljesítéséhez, alázatos és engedelmes lélekkel."
(Pátriárkák és próféták, Bálám c. fejezetből)