A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Krisztus példázatai c. könyv. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Krisztus példázatai c. könyv. Összes bejegyzés megjelenítése

hétfő, szeptember 07, 2020

Napi ige - Bibliai élettan, isteni bölcsesség

„Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből... Egészség lesz ez a te testednek és megújulás a te csontjaidnak."

(Péld. 3,5. 8)

„A lélek hatását a testre, valamint a test hatását a lélekre különösen hangsúlyoznunk kell. Az agy elektromos aktivitása, amelyet a szellemi tevékenység mozdít elő, megeleveníti az egész szervezetet. Ez felbecsülhetetlen segítséget nyújt a betegségekben való ellenállás tekintetében... 
A Biblia rámutat egy fontos igazságra, amelyre jó odafigyelnünk: »A vidám elme jó orvosságul szolgál...« (Péld. 17, 22). 
»Az én parancsolataimat megőrizze a te elméd, mert napoknak hosszú voltát, és békességet hoznak néked bőven.« (Péld. 3,1–2) 
»Mert életük ez azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség.« (Péld. 4,22) 
Továbbá a kellemes beszédről nemcsak azt jelenti ki, hogy »édes a léleknek«, hanem azt is, hogy »meggyógyítója a tetemeknek...« (Péld. 16,24).
Testünk templom, amelyben Isten kíván lakni, ezért tisztán kell azt tartanunk, mint a magasztos és nemes gondolatok tartózkodási helyét... Jussunk el addig, hogy az egészség törvényei iránti engedelmességet nem tekintjük áldozatnak vagy lemondásnak, hanem annak, ami a valóságban: felbecsülhetetlen kiváltságnak és áldásnak."

(Krisztus példázatai, Az élettan tanulmányozása c. fejezetből)

csütörtök, szeptember 03, 2020

Napi ige - „... dicsősége rajtad megláttatik"

„Kelj fel, világosodjál, mert eljött világításod ideje, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik."

(Ésa. 60,1–2)

„Isten félreismerése burkolja sötétségbe a földet. Az ember elfelejtette, hogy milyen Isten jelleme. Félreértik és félremagyarázzák kijelentéseit. Olyan üzenetet kell hirdetnünk, amelynek a fénye megvilágosít, ereje megment. Az irgalmat hordozó utolsó fénysugár, a kegyelmet hirdető utolsó üzenet Isten szeretetteljes jellemének a bemutatása legyen...

Senki nem lehet Isten fényhordozója a saját erőfeszítéséből... Az ember csak az állandóan felé áradó isteni szeretet által tud fényt árasztani. A szeretet aranyolaja azonban bőven ömlik mindazok szívébe, akik hitben Istennel egyesülnek, hogy jó cselekedetekkel, igaz és őszinte szolgálattal továbbítsák a fényt... Nem Istenen múlik, hogy nem áradhat ki a föld lakóira az Ő kegyelmének gazdagsága... Minden léleknek az a kiváltsága, hogy élő, közvetítő eszközként továbbítsa a világnak Isten kegyelmének kincseit, Krisztus kimeríthetetlen gazdagságát. 
Krisztus semmire sem vágyakozik jobban, mint az olyan emberi eszközökre, akik által megismertetheti a világgal az Ő Lelkét és jellemét. A világnak pedig semmire sincs nagyobb szüksége, mint hogy lássa a Megváltó szeretetét, amint emberek közvetítésével megnyilatkozik. Az egész menny olyan emberi közvetítőkre vár, akik által kiáradhat a »szent olaj« az emberek örömére, áldására."
(Krisztus példázatai, Találkozás a vőlegénnyel c. fejezetből)

szerda, szeptember 02, 2020

Napi ige - Titkos harcaink

„Ezékiás arccal a falnak fordulva, könyörgött az Úrnak: Ó Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam igazságban és teljes szívvel, hogy ami jó Te előtted, azt műveltem! Sírt Ezékiás keservesen. És lőn az Úr beszéde Ésaiáshoz, mondván: Menj el, és mondd meg Ezékiásnak: ... Hallottam imádságodat, láttam könnyeidet..."

(Ésa. 38,2–5)
„Isten egészen más normákhoz méri a jellemet, mint az ember. Látja a legyőzött kísértéseket, amelyekről a világ nem tud, sőt még a legközelebbi barátok sem. Látja a családi életünkben vagy a lelkünk mélyén támadt kísértéseket is. Látja, amikor megaláz bennünket saját gyengeségünk tudata. Látja a gondolatban elkövetett vétkeink miatti őszinte bűnbánatot. Látja, amikor valaki teljes szívével neki szolgál. Tud az énünkkel vívott keserves küzdelmekről, és tud a győzelmeinkről. 

Isten mindenről tud, és tudnak az angyalok is. »Egy emlékkönyv iraték Őelőtte azoknak, akik félik az Urat, és becsülik az Ő nevét...« (Malakiás 3,16) 
Bármilyen rövid ideje szolgálunk is, bármilyen egyszerű feladatot látunk is el, ha gyermeki hittel követjük Krisztust, áldott jutalmat nyerünk az ő kegyelméből."

(Krisztus példázatai, Jutalom c. fejezetből)

kedd, szeptember 01, 2020

Napi ige - Szeretetteljes szolgálat öröme

„Tudom a te dolgaidat, szeretetedet, szolgálatodat, hitedet, tűrésedet..."

(Jel. 2,19)

„Nem a szolgálatban eltöltött idő, hanem a szolgálatkészség és a megbízhatóság teszi kedvessé munkánkat Isten előtt... A legapróbb feladat is, ha őszinte szívvel és önzetlenül végezzük, kedvesebb Isten előtt, mint akár a legnagyobb munka, amit megront a haszonlesés és a becsvágy. 
Isten azt nézi, hogy mennyi van bennünk Krisztus lelkületéből, van-e krisztusi vonás a cselekedeteinkben. Isten többre értékeli a szeretetet és a hűséget, amellyel a munkánkat végezzük, mint a teljesítmény nagyságát...
A hűséges munkások nem tartják terhesnek munkájukat, bármilyen fárasztó is. Készek áldozatot hozni és áldozatként elégni. Vidám szívvel teszik mindezt... Az szerez örömet nekik is, ami Krisztusnak örömet szerzett: 
»Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az Ő dolgát elvégezzem.« (János 4,34) Az a gondolat, hogy a dicsőség Urának munkatársaiként dolgoznak, megédesíti minden fáradozásukat, megacélozza akaratukat, bátorságot önt a lelkükbe bármi történjék is... 

Sokan, akik elsőknek látszanak, az utolsók lesznek, mert nincs meg bennük ez a lelkület. Azok pedig, akiket ez a lelkület ural, jóllehet az utolsók közé számítanak, mégis az elsők lesznek."
(Krisztus példázatai, Jutalom c. fejezetből)

hétfő, augusztus 31, 2020

Napi ige - Igaz istentisztelet: a szolgálat

„A tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten, az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól."

(Jakab 1,27)

„Sokan a feladataikat két csoportra osztják. Az egyik a nagy dolgokból áll, amelyeket Isten törvénye szabályoz. A másik az úgynevezett apróságokból, amelyekben nem érvényesítik a »szeresd felebarátodat, mint magadat« parancsot. A hangulatuk dönti el, hogy mit tegyenek. Ezért jellemük eltorzul, és Krisztus vallását hamis színben tüntetik fel.
 Sokan méltóságon alulinak tartják, hogy segítsenek a szenvedő emberen... Úgy vélik, hogy ők valamilyen jelentős vállalkozás támogatásával viszik előre Isten ügyét. Úgy érzik, hogy olyan nagyszerű feladatot teljesítenek, amelyet nem lehet abbahagyni a szűkölködők és lesújtottak miatt. Állítólagos nagy feladatuk végzése közben esetleg még sanyargatják is a szegényeket. Nehéz körülményeket teremtenek nekik, megfosztva őket jogaiktól, vagy semmibevéve a problémáikat. Mindezt jogosnak érzik, hiszen véleményük szerint ők Krisztus ügyét viszik előbbre.

Sokan elnézik testvéreik vagy felebarátaik mostoha körülményeit anélkül, hogy segítenének rajtuk. Azt gondolják, hogy ha a kereszténységüket megvallják, akkor képviselhetik Krisztust ridegen és önzően is. Krisztus e névleges szolgái a valóságban nem az Ő munkatársai... 

Isten igazságának alig van hatása a világra, pedig nagy befolyást kellene árasztania a Krisztust követők által. Mondhatjuk, hogy mi követjük Krisztust, állíthatjuk, hogy hiszünk az Ige minden igazságában, de mindez nem sokat használ felebarátainknak, ha a mindennapi életünk nem tükrözi vallásos meggyőződésünket. Hitvallásunkkal, ha mégúgy hangoztatjuk is, nem mentünk meg senkit, sem magunkat, sem embertársainkat... Önző élettel nem lehet Isten ügyét szolgálni. Isten ügye az elnyomottak és a szegények ügye...

Az istenfélelem alapja a szeretet... Ez a lelkület pedig nem alakul ki bennünk pusztán azzal, hogy megpróbálunk szeretni másokat. Krisztus szeretetének a szívünkben kell élnie. Amikor az énünk feloldódik Krisztusban, a szeretet akaratlanul is kiárad belőlünk. A keresztény jelleme akkor jut el a tökéletességre, amikor benső énje állandóan arra készteti, hogy másokon segítsen."

(Krisztus példázatai, „Ki az én felebarátom?" c. fejezetből)

vasárnap, augusztus 30, 2020

Napi ige - Mennybe lépésünk feltétele: tiszta jellem

„Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája. Ezt mondta néki: Barátom, mimódon jöttél ide, holott nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott."

(Máté 22,11–12)

„Ez az ember, aki Krisztus példázatában nem viselt menyegzői ruhát a lakomán, sok mai embernek az állapotát ábrázolja. Az ilyen emberek kereszténynek vallják magukat, igényt tartanak az evangélium nyújtotta áldásokra és kiváltságokra, de nem érzik azt, hogy jellemüknek át kellene formálódnia. Soha nem éreztek igazi bűnbánatot... Krisztus helyett a saját érdemeikben bíznak...

Sokan azok közül, akik kereszténynek nevezik magukat, csupán csak erkölcsös emberek. Nem fogadják el azt az ajándékot, amellyel bemutathatnák és megdicsőíthetnék Krisztust a világ előtt. Nem ismerik a Szentlélek munkáját. Szinte nem is tudják felfogni azokat a mennyei elveket, amelyek Krisztus követőit megkülönböztetik a világ fiaitól.

Ezek az állítólagos Krisztus-követők azt remélik, hogy Krisztus halála által üdvözülnek, de nem hajlandók önfeláldozó életet élni. Magasztalják az ingyen kegyelem gazdag ajándékait. Megkísérlik azt, hogy a megigazult állapot látszata mögé bújjanak, azt remélve, hogy elrejthetik jellemük fogyatékosságait. Törekvésüknek azonban semmi hasznát sem fogják látni az ítélet napján. 
Ha nem követnek el látható bűnt, a világ előtt nagyon becsületesek lehetnek. Isten törvénye azonban feltárja a szív titkait is. Isten minden cselekedetet a mögötte meghúzódó indítékok alapján ítél meg."

(Krisztus példázatai, A menyegzői ruha c. fejezetből)

szombat, augusztus 29, 2020

Napi ige - Igaz cselekedetek szüksége

„Arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk."

(I.János 2,3)

„Isten mindenkit a cselekedetei szerint ítél meg. A tetteinkből tűnik ki, hogy milyen a jellemünk. Ezek mutatják meg, hogy valódi-e a hitünk. Nem elég hinnünk azt, hogy Jézus nem volt csaló, és hogy a Biblia vallása nem ravaszul kigondolt mese. Van olyan ember, aki elhiszi ugyan, hogy Jézus neve az egyetlen név, amely által üdvözülhet, de nem fogadja el Jézust hit által a maga személyes megváltójának. 

Nem elég elfogadni az igazságot, úgy mint egy elméletet. Nem elég hitvallást tenni Krisztusról, nem elég az, ha a nevünk a gyülekezet névsorában szerepel. »Aki az Ő parancsolatait megtartja, az Őbenne marad és Ő is abban. Abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekből, amelyet nékünk adott.« (I.Ján. 3,24) Ez a megtérés igazi bizonyítéka. Bármit valljunk is, az semmit sem ér, ha az igaz cselekedetek által nem teszünk bizonyságot Krisztusról.
Az igazságnak bele kell ágyazódnia a szívünkbe, irányítania kell gondolatainkat, szabályoznia kell érzéseinket. Jellemünknek egészében az Úr törvényét kell visszatükröznie. Meg kell valósítanunk az Ige minden »jótáját« és »pontocskáját« a hétköznapi életünkben. 
Akik az isteni természet részeseivé lettek, azok összhangban élnek Isten igazságának mércéjével, a szent törvénnyel... Tény, hogy a saját erőnkből nem tudunk engedelmeskedni. Krisztus azonban eljött emberi testben és a maga tökéletes engedelmességével bebizonyította, hogy az istenivel egyesült emberi természet engedelmeskedni tud a törvény minden egyes előírásának."

(Krisztus példázatai, A menyegzői ruha c. fejezetből)

péntek, augusztus 28, 2020

Napi ige - Szolgáljunk!

„Adjanak hálát az Úrnak az Ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért."

(Zsolt. 107,8)

„Éppolyan kötelességünk teljes szívből, őszintén dicsőíteni Istent, mint az, hogy imádkozzunk. Meg kell mutatnunk a világnak és a mennyei lényeknek, hogy értékeljük Isten szeretetét az elbukott emberiség iránt, és egyre nagyobb áldásokat várunk az Ő végtelen tárházából. Sokkal többet kellene beszélnünk életünk áldott tapasztalatairól. Akkor a Szentlélek különleges mértékben fog ránk áradni, nagyobb örömünk lesz az Úrban, és sokkal eredményesebben fogunk szolgálni...

Vajon mit adunk mi viszonzásul a nagy Ajándékozónak?... A világnak ma ugyanaz a bűne, mint ami Izráelt is romlásba vitte. Az emberek hálátlanok Isten iránt. Semmibe veszik az alkalmakat és az áldásokat. Önzően használják fel Isten ajándékait... Krisztus állítólagos követőinek ügye a mennyei ítélőszék előtt van. Lagymatag Isten-szolgálatukkal és erőtlen próbálkozásaikkal megpecsételik hűtlenségüket. Ha ennél több nem telne tőlük, az ítélet nem kárhoztatná őket. De ha belevinnék szívüket a munkába, sokkal többre volnának képesek... 
Sok ember neve mellett ez áll majd a mennyei könyvekben: Nem gyűjtött, hanem tékozolt. Sokan azok közül, akik Krisztus nevét viselik, elhomályosítják e név dicsőségét, elrejtik szépségét, és nem szereznek neki tiszteletet...
Fogadjuk el Isten intését! Használjuk ki a szolgálatra kínálkozó lehetőségeket! Jól ismerjük Izráel bűnének következményeit. Fogadja el a ma egyháza a figyelmeztetést!"

(Krisztus példázatai, Az Úr szőlőskertje c. fejezetből)

csütörtök, augusztus 27, 2020

Napi ige - Munkálkodás

„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem művelitek azokat, amiket mondok?"

(Luk. 6,46)

„Sokan nem dolgoznak együtt azokkal, akik Istennek szolgálnak. Restek. A megbízhatatlan fiúhoz hasonlóan (Máté 21,28–32) hazug ígéreteket tesznek. Az egyház ünnepélyes fogadalmához csatlakozva megígérik, hogy követik az Igét és szolgálják Istent, de nem teszik... Életük hazugság. 
Amíg az engedelmesség nem jár áldozattal, addig úgy tűnik, hogy teljesítik az ígéretüket. De amikor ez már önmegtagadást és önfeláldozást követel, amikor fel kellene venniük a keresztet, akkor visszahúzódnak. A fülükkel talán meghallják Isten szavát, de lelkileg már nem fogják el. A szívük megkeményedett és lelkiismeretük eltompult.

Ne gondold, hogy Krisztus szolgája vagy, ha nem tartozol kifejezetten az Ő ellenségei közé. Ez önámítás. Ha nem használjuk fel Isten ajándékait, hogy Őt szolgáljuk, legyen az idő, pénz vagy bármi más, akkor ellene dolgozunk. 
Sátán felhasználja a névleges keresztények fásult, álmos tunyaságát, hogy saját seregét erősítse, és a lelkeket a maga oldalára állítsa. Sokan, akik magukat Krisztus követőinek képzelik, jóllehet semmit sem tesznek érte, előnyökhöz segítik az ellenséget... Krisztus nem tudja megmenteni a hanyag, tétlen embert. Az igazán megtértek nem élhetnek dologtalanul, haszontalanul. A mennybe nem lehet csak úgy besodródni... Csak akkor leszünk alkalmasak Isten országára, ha erőfeszítéseket teszünk érte... Akik nem akarnak Isten munkatársai lenni a földön, azok nem fognak együttműködni vele a mennyben sem."

(Krisztus példázatai, Az áthidalhatatlan szakadék c. fejezetből)

szerda, augusztus 26, 2020

Napi ige - Nyereség, amely veszteség

„Mondta azért Jézus nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget, mert nem a vagyonnal való bővelkedésben van az ember élete."

(Luk. 12,15)

„Krisztus éppen tanított. Szokás szerint mások is köré gyűltek tanítványain kívül... »Mondta pedig néki egy valaki a sokaság közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget«... Miközben Krisztus ünnepélyes igazságokat tanított, ez az ember ezzel a problémával foglalkozott, ezzel árulva el önzőségét. Szívesen elfogadott volna az Úrtól olyan képességeket, amelyekkel előre vihette volna saját földi ügyeit. A lelki igazságok azonban nem érintették értelmét és szívét. Csak az örökség megszerzése foglalkoztatta... Jézus felvilágosíthatta volna ezt az embert az igazságról. Tudta volna, hogy mit kell tenni ez ügyben. A két testvér azonban azért vitatkozott egymással, mert mindkettő kapzsi volt. Krisztus ezért így válaszolt: Nem az én feladatom, hogy egy ilyen vitában igazságot tegyek. Én másért jöttem, azért, hogy hirdessem az evangéliumot...

Minden hasonló vitának a gyökerére sújtott az Úr a bolond gazdagról mondott példázatában. Azok oktalanságát szemléltette segítségével, akik csak erre a földi életre gondolnak... A példázatbeli embernek nem volt magasabbrendű célja a pusztulásra ítélt állatokénál. Úgy élt, mintha nem volna Isten, sem menny, sem örök élet. Mintha nem tartozott volna sem Istennek, sem embernek... Szerencsésebbnek tartotta magát másoknál, nagyra értékelte bölcs gazdálkodását... Miközben boldog évekre számított, az Úr ezt a kijelentést tette felőle: »Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet tetőled.«
Rembrandt: The rich fool
Ez a kép minden korban találó. Tervezhetsz önző célból, felhalmozhatsz kincseket, építhetsz széles és magas palotákat, mint az ókori Babilon építői, de nem tudsz olyan magas falat és erős kaput építeni, hogy az ítélet hírnöke kint rekedjen. Belsazár király lakomát ült a palotájában, »és dicsérték az arany-, ezüst-, vas-, fa és kőisteneket«. De a láthatatlan mennyei lény keze felírta a falra az ítélet szavait, és már hallani lehetett a kapuhoz érkező ellenség lépéseinek zaját... 
Az önző élet pusztulást von maga után... Krisztus arra késztet, hogy adjunk, hogy áldozzuk fel magunkat másokért...»Akié a Fiú, azé az élet. Akiben pedig nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.« (I.Ján. 5,11–12)"

(Krisztus példázatai, Nyereség, amely veszteség c. fejezetből)

kedd, augusztus 25, 2020

Napi ige - Hetvenhétszer megbocsátás

„Őrizzétek meg magatokat! Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt, és ha megtér, bocsáss meg néki! Ha egy nap hétszer vétkezik ellened, hétszer tehozzád tér, mondván megbántam, megbocsáss néki!"

(Luk. 17,3–4)

„Nagyon sokszor ingerli a sértettet az ellene újból és újból vétkező ismételt bűnvallomása. Úgy gondolja, hogy már éppen elégszer megbocsátott. A Megváltó azonban világosan szólt arról, hogy miként kell bánni a vétkezőkkel: ...Ha a testvéred vétkezik, bocsáss meg neki! Amikor meg akarja vallani neked bűnét, ne mondd, hogy nem hiszel az alázatosságában, sem bűnvallomása őszinteségében! Mi jogon ítélkezel fölötte, mintha olvasnál a szívében?... Mindnyájan Isten ingyen kegyelmének köszönhetünk mindent... A Megváltó kegyelemből váltott meg és teremtett újjá bennünket. Kegyelemből tett örököstársaivá. Ezt a kegyelmet kell tanúsítanunk nekünk is mások iránt.

Ne engedjük, hogy a tévelygők elcsüggedjenek! Ne tűrjünk meg magunkban farizeusi szigort... Ne adjunk helyet a keserű gúnynak szívünkben. Beszédünkben még csak nyoma se legyen a megvetésnek. Egyetlen szavunkkal, vagy részvétlen, gyanakvó és bizalmatlan viselkedésünkkel pusztulásba sodorhatunk valakit...
Semmi sem igazolja az engesztelhetetlen lelkületet... Az az irgalom és az a szerető gondoskodás, amely Krisztus életében megmutatkozott, látható lesz mindazokban, akik részesültek az Ő kegyelmében. »Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.« (Róma 8,9) 
Az ilyen ember számára Isten idegen, alkalmatlan arra, hogy együtt legyen vele az örökkévalóságban. Lehetséges, hogy Isten valamikor megbocsátott neki, irgalmatlansága azonban azt bizonyítja, hogy elfordult az Ő megbocsátó szeretetétől. Eltávolodott tőle, és ugyanolyan állapotba került, mint amilyenben volt, még Isten megbocsátását megelőzően. Megtagadta bűnbánatát, és úgy terhelik a bűnei, mintha sohasem bánta volna meg őket."

(Krisztus példázatai, A megbocsátás mértéke c. fejezetből)

hétfő, augusztus 24, 2020

Napi ige - A szeretet sürgetése

„Emberi kötelékekkel vontam őket, a szeretetnek köteleivel..."

(Hós. 11,4)

„A példázatban adott »kényszeríts bejönni mindenkit« parancsot (Luk. 14,23) sokan tévesen értelmezik, mintha azt tanította volna Jézus ezzel, hogy erőszakkal kell elfogadtatni az evangéliumot az emberekkel. De ez a sajátos megfogalmazás inkább a meghívás sürgető voltát, a felhozott indokok hatékonyságát jelenti. Az evangélium sohasem próbálja erőszakkal Krisztushoz téríteni az embereket.

A Megváltó így szól: »ímé az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő énvelem.« (Jel. 3,20) 
Az Úr nem vonul vissza, ha gúnyos elutasításba ütközik, nem fordul el, ha szembeszállnak vele, hanem tovább keresi az elveszetteket... Bár a konok szív ellöki magától és ellenáll szeretetének, Ő visszatér és még nagyobb erővel kérlel...

Krisztus olyan sóvárgó szeretetet akar feléleszteni követeiben is, amilyennel Ő keresi az elveszetteket. Nem elég csupán ennyit mondanunk: »Jöjj!« Vannak, akik hallják a hívást, de nem értik meg, és semmit sem látnak meg abból, amit Krisztus készített nekik. Sokan tudatában vannak gyengeségüknek, és ezt mondják: »Nem lehet rajtam segíteni! Ne törődj velem!« 
Krisztus munkásainak azonban nem szabad meghátrálniuk. Hajolj le meleg, együttérző szeretettel az elcsüggedt, reményvesztett emberekhez! Tápláld beléjük bátorságodat, reménységedet és erődet! Jóságoddal kényszerítsd arra, hogy jöjjön!"

(Krisztus példázatai, Eredj el az utakra és a sövényekhez c. fejezetből)

vasárnap, augusztus 23, 2020

Napi ige - Meghívó a mennyei vacsorára

„Ő pedig mondta annak: Egy ember nagy vacsorát készített, és sokakat meghívott... Mindnyájan egyenlőképpen kezdték magukat mentegetni... Ezért mondom néktek, hogy senki ama meghívottak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat."
(Luk. 14,16. 18. 24)

„Krisztus korában sokan mondták el a családi asztal körül ezeket a szavakat a mindennapi kenyér megtörésekor: »Boldog az, aki kenyeret eszik az Isten országában.« Krisztus azonban bemutatta, hogy milyen nehéz vendégeket találni a végtelen áron elkészített menyegzői vacsorához. 

Akik hallgatták a szavait, tudták, hogy ők is semmibe vették az irgalmas meghívást. Minden érdeklődésüket e világ gazdagsága és örömei kötötték le. Így van ez ma is. A kifogások, amelyekkel a példázatbeli emberek visszautasították a meghívást, máig sem változtak. Azt mondják, nem veszélyeztethetik földi lehetőségeiket az evangélium normái miatt. Többre értékelték ezeket az örökkévaló dolgoknál.
Éppen azok az áldások, amelyeket Istentől kaptak, emelkedtek válaszfalként közéjük és Megváltójuk közé. Nem akarják, hogy bárki is zavarja őket világi céljaik hajszolásában, ezért ezt mondják a kegyelmet hirdető követnek: »Most eredj el, de mikor alkalmatosságom lesz, még majd magamhoz hívatlak téged.« (Csel. 24,25) 
Mások azzal mentegetőznek, hogy nehézségeik támadnának emberi kapcsolataikban, ha elfogadnák Isten hívását. Arra hivatkoznak, hogy nem kerülhetnek ellentétbe rokonaikkal és ismerőseikkel. Így válnak a példázat szereplőivé. A lakoma házigazdája meghívása semmibevételének tekinti erőtlen kifogásaikat...
Emberek azért utasítják vissza a Megváltó hívását, mert attól félnek, hogy családjuk felbomlik. Azt hiszik, hogy ha nem engedelmeskednek Istennek, akkor békés és szerencsés lesz az életük. Ez azonban önámítás. Aki önzést vet, az önzést is arat. Krisztus szeretetének elutasításával elvetik mindazt, ami az emberi szeretetet tisztává és állhatatossá teheti. Nemcsak a mennyet veszítik el, hanem azt is, amiért a mennyet feláldozták...

Krisztus második eljövetele közel van. Igéjében meghirdetett jelek teljesedése tanúsítja, hogy az Úr már az ajtó előtt áll... De az emberek ma is vad hajszát folytatnak,... mintha nem is létezne se Isten, se menny, sem pedig örök élet... A Krisztus második eljöveteléről szóló üzenethirdetésnek az a célja, hogy az embereket kiragadja a földi dolgok hálójából, és ráirányítsa figyelmüket az örök valóságra, hogy meghallják, amint az Úr hívja őket az Ő asztalához."

(Krisztus példázatai, Eredj el az utakra és a sövényekhez c. fejezetből)

szombat, augusztus 22, 2020

Napi ige - Szerető vincellér

„Ezt a példázatot mondta el: Volt egy embernek egy fügefája a szőlőjébe ültetve, és elment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Ezt mondta a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, de nem találok. Vágd ki azt, miért foglalja a földet hiába? Ő pedig felelvén, mondta néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom. Ha gyümölcsöt terem, jó, ha pedig nem, azután vágd ki azt."

(Luk. 13,6–9)
„Az intés hozzánk is, nekünk is szól. Vajon te is gyümölcstelen fa vagy-e az Úr szőlőskertjében?... Mióta kapod az Ő ajándékait? Mióta figyeli és várja, hogy viszonozd szeretetét? Micsoda megtiszteltetés számodra, hogy az Úr szőlőjében lehetsz, és élvezheted a kertész éber gondoskodását... Látszólag egyházának, Krisztus testének a tagja vagy, de nem tudod, hogy mit jelent élő kapcsolatban lenni a szerető Istennel. Élete nem ragyog át a tiéden. Jellemének igaz vonásai, »a Lélek gyümölcsei« nem láthatók az életedben...


Látod ugye, ha homályosan is, hogy hiába foglalod a földet! Az irgalmas Isten mégis meghagyott. Nem néz rád ridegen, vádlóan. Nem fordul el részvétlenül tőled, nem engedi, hogy elpusztulj. Neked is azt kiáltja, mint évszázadokkal ezelőtt Izráelnek: »Miképpen adnálak oda Efraim, szolgáltatnálak ki Izráel!?... Nem végzem el haragom hevét, nem fordulok vissza Efraim vesztére, mert Isten vagyok én, és nem ember.« (Hós. 11,8–9) 
A szánakozó Megváltó rólad is ezt mondja: »Kíméld meg még ez évben, amíg körülásom és megtisztítom!«

Milyen fáradhatatlan szeretettel szolgált Krisztus Izráelnek kegyelemidejük meghosszabbított időszakában!... Mindaz, amit a menny adhatott, rájuk áradt... Isten gondoskodása és értük végzett munkája nem hagyott alább, sőt fokozódott... Isten ma még hív: »Térj vissza hát Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez!... Kigyógyítom őket hűtlenségükből, szeretem őket ingyen kegyelemből.« (Hós. 14,2–3)"

(Krisztus példázatai, A terméketlen fügefa c. fejezetből)


péntek, augusztus 21, 2020

Napi ige - Tékozló testvéreket szeretni

„Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Istentől született, és mindaz, aki szereti a szülőt, azt is szereti, aki attól született.” 
(I.Jn. 5:1)

„Az önigazultság nemcsak arra készteti az embert, hogy hamis színben tüntesse fel Istent, hanem arra is, hogy felebarátaival szemben szeretetlen és gáncsoskodó legyen. Krisztus példázatában az önző, irigy idősebb fiú leste az alkalmat, hogy bírálja testvérét. Minden tévedését, hibás lépését eltúlozta. Így próbálta igazolni saját engesztelhetetlenségét. 

Ma sokan ugyanezt teszik. Amikor valaki először veszi fel a harcot a kísértések özöne ellen, ridegen becsmérlik. Isten gyermekeinek mondják magukat, de Sátán szellemében járnak el. Felebarátaikkal szembeni magatartásuk miatt nem sugározhat rájuk fény Istentől...

Ha felismered, hogy bűnös vagy, és tudod, hogy téged is csak mennyei Atyád szeretete mentett meg, akkor mélységesen szánod a bűnben szenvedőket. Ha az önzés jege leolvad szívedről, úgy fogsz érezni, mint Ő: osztozol az elveszettek megmentése felett érzett örömében. Ha Isten gyermeke vagy, így gondolkozol: a »te testvéred« az, aki »meghalt, és feltámadott, elveszett, és megtaláltatott...« 

Ha nem vállalsz közösséget vele, akkor csak béres vagy a háziak között, nem pedig gyermek Isten családjában. Az öröm akkor sem szűnik meg, ha te nem mész üdvözölni az elveszett testvéredet. A hazatérőnek meglesz a helye az Atya mellett az ő szolgálatában. 
Akinek sok bűnét bocsátotta meg Isten, az nagyon szeret. Te pedig kint maradsz a sötétben. Mert »aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent, mert az Isten szeretet« (I.Jn. 4:8).”

(Krisztus példázatai, A tékozló hazatalált c. fejezetből)
Tissot: A tékozló fiú hazatérése

csütörtök, augusztus 20, 2020

Napi ige - A hamis pásztorok

„Embernek fia! Prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj és mondjad nékik: ...A gyöngéket nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a megtöröttet nem kötözgettétek, az elűzöttet vissza nem hoztátok, és az elveszettet meg nem kerestétek... Tévelygett nyájam minden hegyen, minden magas halmon. Az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, és nem volt, aki keresné, sem aki tudakozódnék utána."

(Ezék. 34,2. 4. 6)

„Jézus azt tanítja az elveszett juhról szóló példázatban, hogy üdvösségünk nem azon múlik, hogy mi keressük az Istent, hanem azon, hogy Ő keres minket... Krisztus minden egyes megmentett lelket arra szólít fel, hogy mentse az elveszetteket az Ő nevében. Izráelben elhanyagolták ezt a munkát. Vajon nem ugyanezt teszik-e azok, akik ma Krisztus követőinek vallják magukat? 
Hány tévelygőt kerestél meg és hoztál vissza a nyájhoz? Tudod-e, hogy Krisztus keresi azokat, akiket látszólag javíthatatlan és visszataszító voltuk miatt te elkerülsz? Talán éppen akkor lenne a legnagyobb szükségük a részvétedre, amikor elfordulsz tőlük...
Az elveszett juh, ha nem hozzák vissza a nyájhoz, addig kószál, míg el nem pusztul. Sokan elvesznek, mert nincs kéz, amely megmentésükre utánuk nyúlna. Az angyalok szánakoznak e tévelygőkön, az emberi szív azonban nem. Ó, milyen nagy szükségük lenne a megkísértett, tévelygő lelkeknek a szívet megindító, mélységes megértésre! Bárcsak többet merítenénk Krisztusból, és kevesebbet a saját énünkből!"

(Krisztus példázatai, A bűnösök menedéke c. fejezetből)

szerda, augusztus 19, 2020

Napi ige - Az igaz pásztor

„Mert az Emberfia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett. Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik, vajon nem hagyja-é ott a kilencvenkilencet és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, amelyik eltévelyedett?"

(Máté 18,11–12)

„A pásztor, aki észreveszi, hogy hiányzik egy juha, nem nézi közönnyel a biztonságban levő nyájat, és nem mondja ezt: Van kilencvenkilenc juhom, túl fárasztó lenne kimenni és keresni az eltévedtet. Jöjjön vissza magától! Én kinyitom az akol ajtaját és beengedem, ha megjön. 

Nem így tesz a pásztor. Mihelyt a juh eltéved, a pásztor szívét elfogja az aggodalom. Újra meg újra megszámolja a nyáját. Amikor meggyőződik arról, hogy egy juh elveszett, nincs nyugalma többé. Az akolban hagyja a kilencvenkilencet, és elmegy, hogy megkeresse az eltévedtet. Minél sötétebb és viharosabb az éjszaka, minél veszélyesebb az út, a pásztor annál jobban aggódik, és annál nagyobb igyekezettel keres. Mindent megtesz, hogy megtalálja az elveszett juhot.

Hogy fellélegzik, amikor a távolból meghallja az erőtlen sírást! A hangot követve megmássza a legmeredekebb csúcsot is, és életét kockáztatva elmegy egészen a szakadék széléig. Így keres, miközben az egyre halkuló sírásból megtudja, hogy báránya haldoklik. 
Igyekezetét végül siker koronázza. Megtalálja az elveszettet. Nem korholja, hogy olyan sok bajt okozott, nem is hajtja ostorral. Még csak vezetni sem próbálja. Örömében vállára emeli a reszkető teremtést. Ha megsérült, a karjába veszi és magához szorítja, hogy testének melegével tartsa életben. Hálás szívvel viszi vissza a nyájhoz. Fáradsága nem volt hiábavaló... 
Krisztus ezzel a példázattal biztosít minket arról, hogy nyájának egyetlen eltévedt tagját sem felejti el, nem hagyja magára. Mindenkit kiszabadít a romlás verméből és a bűn hálójából, aki engedi, hogy megmentse."

(Krisztus példázatai, A bűnösök menedéke c. fejezetből)


kedd, június 02, 2020

Napi ige - A bűnösök menedéke

„Azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa azt, aki elveszett."
(Lukács 19,10)

„A rabbiknak nem tetszett, hogy »a vámszedők és bűnösök« Jézus köré gyűltek. »Ez bűnösöket fogad magához« – mondták... Ő, aki olyan emelkedettséget mutat, miért nem velük barátkozik, miért nem követi az ő tanítási módszerüket? Ha igazi próféta volna – mondták a rabbik –, egyetértene velünk, és úgy kezelné a vámszedőket és a bűnösöket, ahogy megérdemlik. A társadalom lelki őreit bosszantotta, hogy Jézus, akivel állandóan vitatkoztak ugyan, de akinek tiszta élete ámulatba ejtette és megítélte őket, szemmel láthatóan inkább a társadalom kivetettjeivel rokonszenvez... Dühítette őket, hogy ezek az emberek nem járnak a zsinagógába. Az írástudók és a farizeusok elmarasztalva érezték magukat Jézus jelenlétének tisztaságában. Hogyan lehetséges, hogy a vámszedők és a bűnösök viszont vonzódnak Jézushoz?
Az írástudók és farizeusok nem tudták, hogy a magyarázat éppen vádaskodó, gúnyos szavaikban rejlett: »Ez bűnösöket fogad magához.« Azok az emberek, akik Jézushoz jöttek, a közelében úgy érezték, hogy még számukra is van menekvés a bűn csapdájából. A farizeusok csak megvetették és elítélték őket. Krisztus pedig Isten atyai házától elidegenedett, de általa el nem felejtett gyermekeit üdvözölte bennük. Nyomorult, bűnös voltuk miatt csak még inkább szánta őket. Minél távolabb tévedtek tőle, annál mélységesebben vágyakozott a megmentésükre, és annál nagyobb áldozatot volt hajlandó hozni a szabadulásukért."
(Krisztus példázatai, A bűnösök menedéke c. fejezetből)

hétfő, június 01, 2020

Napi ige - Lelki szegénység

„Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam, és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a beteg, a szegény, a vak és mezítelen. Azt tanácsolom azért néked, hogy... szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss."
(Jelenések 3,17–18)

„Ismerjük meg önmagunkat, hogy önismeretünk bűnbánatra késztessen! Csak ezután juthatunk el a bűnbocsánathoz és nyerhetünk békét. 
A farizeus (Luk. 18,10–14) nem érezte magát bűnösnek, ezért a Szentlélek nem munkálkodhatott benne. Lelkét az önigazultság páncélja vette körül, amelyen Isten nyilai, az angyalkéz hegyezte és irányította nyilak sem tudtak áthatolni. Krisztus csak azt az embert mentheti meg, aki tudja, hogy bűnös. Ő azért jött, hogy meggyógyítsa a töredelmes szívűeket, hogy a foglyoknak szabadulást, a vakoknak pedig szemük megnyílását hirdesse, hogy szabadon bocsássa a lesújtottakat. De »az egészségeseknek nincs szükségük orvosra« (Luk. 5,31). 
Tudnunk kell, hogy milyen állapotban vagyunk, különben nem érezzük, hogy szükségünk van Krisztus segítségére. Tudnunk kell, milyen veszélyben vagyunk, különben nem keresünk oltalmat. Csak akkor vágyakozunk a gyógyulásra, ha fájnak a sebeink.
Önmagától egyetlen ember sem ismerheti fel a hibáit. »Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?« (Jeremiás 17,9) A szánkkal talán elismerjük lelki szegénységünket, de a szívünk tiltakozik. 
Lehetséges, hogy miközben a lelki szegénységünkről beszélünk Istennek, a szívünket majd szétveti a gőg, felsőbbrendű alázatosságunk és igaz voltunk érzetében. Egyetlen úton juthatunk csak igazi önismeretre: Krisztust kell szemlélnünk. 
Az ember azért tartja magát igaznak, mert nem ismeri Krisztust. Ha Jézus tiszta és tökéletes lényét szemléljük, igazi megvilágításban látjuk saját gyengeségünket, szegénységünket és hibánkat. Meglátjuk magunkat önigazultságunk rongyaiban. Felismerjük, hogy éppoly elveszettek és gyógyíthatatlan betegek vagyunk, mint a többi bűnös. Belátjuk, hogy ha üdvözülni fogunk, azt nem a saját jóságunknak köszönhetjük, hanem egyedül Isten végtelen kegyelmének."
(Krisztus példázatai, A farizeus és a vámszedő imája c. fejezetből)

vasárnap, május 31, 2020

Napi ige - A kitartó könyörgés eredménye

„Mindig imádkozni kell és meg nem restülni."
(Lukács 18,1)

„Az imáról adott krisztusi tanítást alaposan át kell gondolnunk. Az ima mennyei tudomány, és Krisztus példát adott arról, hogy milyen az igazi imádkozó lelkület. Imánk ne legyen önző könyörgés, amelyben csak önmagunknak kérünk. Azért kérjünk, hogy adhassunk... Nem az a küldetésünk a világban, hogy önmagunknak kedvezzünk... Kérjük Isten áldásait, hogy továbbíthassuk azokat másoknak! Csak a mennyei kincsek továbbadása képesít újabb áldások befogadására.

A példázatbeli esedezőt (Luk. 11,5–8) újra meg újra elutasította a szomszédja, de ő mégsem hagyott fel szándékával. Mi sem mindig azonnal kapunk választ imáinkra, de Krisztus arra tanít bennünket, hogy folytassuk könyörgésünket. Az imának nem az a rendeltetése, hogy Istent megváltoztassa irányunkban, hanem hogy bennünket összhangba hozzon vele. Amikor kérünk tőle valamit, talán szükségesnek látja, hogy önmagunkba nézzünk és bűnbánatot tartsunk. Próbára tesz, hogy meglássuk, miért nem tud az Ő Szentlelke általunk munkálkodni. Az Úr sokszor késlelteti a választ, hogy megpróbálja kérésünk őszinteségét... Isten nem azt mondja, hogy kérd egyszer és megkapod. Arra szólít, hogy lankadatlanul, állhatatosan imádkozzunk. 
Ha kitartunk a könyörgésben, buzgóságunk erősödik, és még jobban vágyunk arra, amit Igéje szerint kérünk. Krisztus így szólt Mártához Lázár sírjánál: »Ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét.« (János 11,40)."
(Krisztus példázatai, Kérjünk, hogy adhassunk! c. fejezetből)